Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-25 / 55. szám
1999. február 25., csütörtök Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 A női többség iskolái és a férfiszerep Egy régi francia közmondás szerint a férfiak olyanok, amilyenekké a nők teszik őket. Az utóbbi évtizedekben azonban ez a nőnemű férfiformálás meglehetősen kétes eredményeket hozott. Az emancipált nők mintha maguk sem tudnák, hogy mit akarnak. Kiismerhetetlenül váltakozva hol macho férfi, hol pedig az egzisztenciális törekvéseiknek inkább megfelelő elnőiesedett lelkületű hím az eszménykép. A férfiak körében teljes a zavar: milyenek is legyenek tulajdonképpen? A francia közmondás mára intézményesült az iskolákban. Például 1997-ben Baranyában a középfokú tanintézetekben oktatók 62 százaléka, az általános iskolában tanítók több mint 90 százaléka nő volt. Pécsett, Dunántúl legnagyobb iskolavárosában a mostani tanévben az általános iskolában a pedagógusok 88,9 százaléka nő, a középfokú tanintézetekben pedig ez az arány 67,2 százalék. A nemek arányának eltolódása a pedagógus pályán leszűkíti a nemi szerepek elsajátítását segítő példák választékát is. A mai fiatal férfiak jelentős része éppen a jellemzően férfias típusú konfliktuskezelésben való tapasztalatlansága miatt pszichésen kevéssé terhelhető, nem viseli el az ütközéseket. A katonai szolgálat során évről évre az újoncok öngyilkosságai tanúsítják, hogy a speciális férfiközösség „kikeményített” szabályait a máshoz szokott fiatalok legérzékenyebbjei nem képesek elviselni. A pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola fiúintézmény hírében áll. így itt fokozottabban érzékelhető a tanári pálya elnőiesedésének minden következménye.-A családok igen jelentős hányada felbomlik. A gyerekek többségénél hamar megmutatkozik a szülői hatás egyoldalúsága. 14—18 korban jelentkezik az anyától való elszakadási törekvés a korábbi szoros kötődéshez képest. Különösen a fiúkra jellemző ez, de a lányoknál sem ritka. És ha az apa nincs ott a családban, akkor sokkal jobban kötődnek a férfitanáraikhoz. Már amennyiben olyan szerencsés helyzet adódik, hogy férfitanár is tanítja őket. Nálunk a férfi és női tanárok aránya nem annyira tragikus, mint más intézménytípusban. Közelíti az 50-50 százalékot, de ez csak a szakközépiskolai jellegből fakad - mondja Kővári Zoltán (első kis képünkön) igazgató. Meggyőződése, hogy a serdülőkori problémák súlyosabban jelentkeznek, ha nincs a fiatal közelében olyan ellenkező nemű, akinek őszintén megnyilatkozhat.- A lánytanulók esetében többről is kiderült, hogy az apjukkal, vagy a férfitanáraikkal őszintébbek lennének. A gond az, hogy nálunk a férfitanárok zöme műszaki tárgyat tanít, és kevés osztályfőnök van köztük. A lányok osztályfőnöke a mi iskolánkban kivétel nélkül nő. A nők pedig kevésbé képesek kompromisszumot kötni a saját nemű tanítványaik esetében. Szigorúan utána járnak az „ügyeiknek” és lebuktatják őket, a lányok pedig ezért dacolnak és szemben állnak velük. Megfigyelhető ez a családi beszélgetések során, amikor az anya mellett az osztályfőnöknő is jelen van. A tanuló sokkal szívesebben elmondaná a problémáját a férfi igazgatónak. Hiányzik neki a családtól való pszichés leválás lehetősége, lázad az ellen, hogy még mindig gyereknek látják. Természetes, hogy a lányok ebben a korban inkább már egy fiúhoz, az apához, vagy a tanárhoz, tehát egy másik nemű- höz vonzódnak, még ha a különféle viszonylatokban másmás is az érzelmi töltés.- Vajon mennyire felkészültek ehhez?- A nemiségről már sok mindent tudnak, és sokféle helyről szerzik be az információkat. Nem is az elmélettel van baj, hanem a gyakorlattal. Mégpedig abban a vonatkozásban, hogy mit is jelent a kétféle nem szerepe a hétköznapokban. Egy iskolaigazgatónak igen kevés lehetősége van arra, hogy a nemek közötti, közel térmé- szetes arányt megteremtse a tantestületben.- Bizonyos szakokon még elfogadható a férfiak aránya. A természettudományos és technikai, főként számítástechnikai szakon végzett tanárok a tudásukat több helyen is el tudják adni. A tanári pályán egyébként a pénz elég kevés ahhoz, hogy a vonzalmat felkeltse, és a legtöbb szaktárgy esetén a mellékállás-lehetőségek sem kínálnak jelentős plusz jövedelmet. A humán szaktárgyak esetében a pályázó férfitanár ritka, mint a fehér holló. A humán tantárgyakat, a társadalmi jelenségekkel foglalkozókat nálunk javarészt tanárnők tanítják. Persze óhatatlanul - és természetesen - női szemlélettel.-Vajon van-e abban veszély, ha diákokkal az irodalmat és történelmet csak női szemszögből láttatják?- Szerintem van. Mindenki a saját személyiségén keresztül éli át és sajátos érzelemvilággal adja tovább a tananyagot. Bizonyos hagyományos férfiszerepeket a középiskolában is be kellene mutatni, de gyakran nincs kivel. Azokról a szerepkörökről, amelyeket az életben tapasztalni fog, az érzékeny 14-18 éves korban nem kapnak mintát. Például arról, hogy melyik nemnél hol a tűréshatár, lelkileg meddig terhelhető egy nő és egy férfi, milyen a konfliktuskezelésük. A Leőwey Klára Gimnázium úgy ismert, hogy hagyományosan leányiskola. Valójában mostanában egyharmad, kétharmad a fiúk és lányok aránya.- A mi intézményünkben mindig is voltak férfitanárok, de a számuk nagyjából mindig követte a tanulók közötti nemi arányokat. Most például a 68 tanárból 26 férfi. Tudatosan törekszünk arra, hogy a tantestületben a férfi-nő arány tekintetében legalább ez az arány meglegyen. A kémia kivételével valamennyi tantárgyi munkaközösségben van férfitanár, a számítástechnikát pedig most csak férfiak oktatják nálunk. A 26 osztályból tízben férfi az osztályfőnök. Az egyes osztályok esetében a legkevesebb a három férfi és legtöbb a tíz férfitanár - sorolja az adatokat dr. Szolcsányi Jánosné (második kis képünkön) igazgató. Pedagógiai tapasztalata is alátámasztja: a tizenéves fiúk számára nehezebb az útkeresés. Nem tudják megfogalmazni egy nő előtt a problémáikat. A lányok inkább elmondják a gondjaikat a másik neműnek is. — Egészen másként reagálnak a fiúk és a lányok. Azért van szükség arra, hogy mindkét c nemből való tanárokkal találkozzanak az iskolában, hogy a gyerek átérezze: olyan dolgokról beszél a tanár, amit maga is átélt. Egyébként mint biológus mondom: a kamaszkor roppant nehéz időszak. Meséli: nemrég olvasott egy tanulmányt, amely szerint a gyerekek életét sajátos korszakokra lehet osztani.- Az első az „Ölelj át!”. A következő a „Tegyél le!”, és a harmadik a „Hagyj békén” korszak. A tinédzser korúak az utóbbiba tartoznak, ám ezt egészen másképp élik meg lányok és a fiúk. A lányoknál, amikorra a középiskolába kerülnek, gyakorlatilag befejeződik a testi és lelki átalakulás. A fiúk viszont épp a 14. és a 18. életév között változnak a legmarkánsabban. Mindig azt mondom: nemcsak a hangjuk mutál, hanem a lelkűk is. Néha gyerekek, néha már felnőttek. Semmi sem jó nekik, amit a felnőttek csinálnak, vagy megkövetelnek. Ez a folyamat persze egyénileg változó hevességű. A vége pedig újra az „Ölelj át!„ szakaszba torkollik, ám a címzett már nem a szülő, és még kevésbé a tanár.- Pedagógusi alkat szerint miben mutatkozik meg a különbség a férfi és női tanárok között?- A férfiak általában racioná- lisabbak, határozottabbak, a döntéseikben nem hajolnak el az érzelmek -felé, de nem is terhelik ilyenekkel a diákokat. A nők általában megbocsátóak, megsajnálják a tanítványt, be- leéreznek a gondjaiba. Vannak viszont olyan tanárnők is, akik férfias szellemben oldják meg a gondokat; és vannak férfitanárok, akik engedékenyek. Tantestületünkben szerencsére különféle példának állítható férfitípusok, egyéniségek vannak. Dr. Stark András pszichiáter, a Baranya Megyei Kórház Mentálhigiénés Osztályának osztályvezető főorvosa cáfolja a feltevést, mely szerint azon áll vagy bukik a nemi szerepek tanulása, hogy az iskolában nincsenek elégséges számban férfi pedagógusok:- A nemi szerepek tudattalan elsajátítása a gyerek számára alapvetően a családban meghatározó. Minden erre épül, és csak ezt befolyásolja valamilyen irányban. A pedagógus pálya elnőiesedése persze kedvezőtlenül hat. Hiszen ma a családban is problémát jelent a hagyományos férfi és női szerepek változása, átalakulása, a nőies férfiak, férfias nők arányának növekedése. Gyakran hiányzik a mindkét nem számára fontos egyértelműség a férfimegnyilvánulásokban, a kontroll, az autoritás, a sajátos szabályok követése. Megpendítem: Hovatovább az iskolában a nőknek kell a hagyományosan férfias viselkedést is képviselniük. A megjegyzés ironikusnak szánt élét azonban rögtön kicsorbítja a pszichiáter véleménye.- Még a „felettesség” kialakítása is a nőkre vár, pedig az eddig tipikusan férfi és apai szerep volt. Ez a körülmény persze biztos hogy nem segíti a nemi szerepekkel kapcsolatosan amúgy is állandó változásban lévő társadalmi elvárás és ideál követését. Az ötvenes évektől kezdve nagyon bizonytalan kapaszkodók vannak ehhez, ami elsősorban a fiúkat érinti. Nincsenek jól megfogható szabályok, keretek ahhoz, hogy milyenként kell viselkednie egy férfinak a párkapcsolatban, a nőkhöz való viszonyban, erkölcsben, illemben.- Erre a bizonytalanságra épül rá az iskolában a tantestületi férfi-nő arány.-Ez önmagában még nem meghatározó baj. Ám nagyon lényeges, hogy ebben a helyzetben a pedagógusnők milyen érzelmi alapon viszonyulnak a férfiakhoz és a saját nőiességükhöz. A gyereknek a tudattalan azonosításban ez legalább olyan fontos, mint a közvetlen férfipélda. Egy nő is tud a férfiszerephez pozitív mintát adni, ha a saját nőiességével jóban van. Viszonya a másik nemhez a gyerek számára tükrözi, hogy a hiányzó férfiról, apáról mit kell gondolnia.-A női közösségben a lányok sem kapják meg a férfi példakép-választékot.- Ebben is a család a meghatározó. Az iskola nem képes pótolni, vagy kompenzálni. Esetleg nehezíteni tudja a családban elszenvedett ilyen traumákat, hiányokat. Vagy éppen enyhíteni, ami viszont nagyon hasznos. Ha visszagondolok a pályámra, sok lány számolt be arról, hogy volt olyan férfitanára, akibe szerelmes volt, akinek a tetszését, elismerését akarta kivívni. A kedvéért csodákra volt képes a tanulásban, a nőként való azonosulásban.- A pedagógusok miként élik meg azt a helyzetet, hogy a tanítványaik szemében a másik nemet is pótolniuk kellene?-Nehezen. Tavaly munkatársaimmal a pedagógusok számára több tréningcsoportot hoztunk létre. Ezekben a családra és a nemi szerepekre való felkészítés, illetve azok problémái voltak a témák. Idén is folytatjuk. Tapasztalataink szerint nagyon fontos, hogy ezekről a problémákról tudjanak beszélni a pedagógusok, és képesek legyenek megfogalmazni a saját személyes gondjaikat is. Sok múlik azon, hogy az iskolai nevelés mennyire érzékeny, mennyire veszi észre a gyerekeknek a nemi azonosulásban mutatkozó gondjait. A mentálhigiénés munkában ezért kiemelkedő szerepet kell juttatni a pedagógusok felkészítésének és folyamatos segítésüknek. Annál is inkább, mert egyáltalán nem úgy tűnik, hogy a társadalmi és gazdasági változások olyan fordulatot vennének, amely a jelenlegi férfi-nő arányokat kiegyenlítené a pedagógus pályán. Vagyis a férfipalánták nevelése végképp női kezekbe került. Dunai Imre Elnőiesedik a pálya? illusztráció: Müller andrea Mit képzel? Újságárus barátom jó kedélyű, életvidám, érdeklődő férfi. Nem annak született, mégis vérbeli kereskedővé vált. ő mesélte: az egyik megszokott, idősebb kuncsaftja napokig nem jött megvenni a kedvenc napilapját. Már kezdett aggódni érte. Amikor egy reggel megjelent bódéja előtt a már hiányolt férfi, udvariasan megkérdezte tőle, csak nem volt beteg? A kuncsaft rárivallt: „Mit képzel, majd magánál hagyom a nyugdíjamat?!” Ródlizó kisfiú A napsütésben szikrázó több mint harminc centis hó hegyi túrára csábított a Kékes lábánál. Az egyik letaposott, enyhén lejtős turistaúton fiatal házaspár tanítgatta szánkózni a jó melegen öltöztetett csemetéjét. Az aprócska fiú - ki tudja miért - képtelen volt végrehajtani apja parancsait: jobbra, most a bal lábadat tedd ki. A gyerkőc gyötrődött a hidegben, ám az édesapja hangja annál jobban izzott. „Mondtam, hogy a bal lábadat tedd ki, te állat! Te barom, az a jobb lábad! Mondtam, hogy mindkét lábad tedd előre a fékezéshez, te idióta!” A férj mögött álló feleség is rá-rátett egy-egy lapáttal, azonos hangnemben, de valamivel visszafogottabb jelzőkkel és hangerővel. A gyerek a kioktató stílus miatt begörcsölt és egy enyhe kanyarban bukott, meg is ütötte magát. Az apja haragját ezzel a kudarccal végképp magára vonta: „Te hígagyú! Nem megmondtam, hogy vigyázz?!” - süvítette a férfi és rohant a bajbajutott kisfiához. Látszott rajta, meg tudná ölni a gyerekét. Ezen a ponton vett erőt az anyai ösztön a feleségén, és ráüvöltött élete párjára: „Ne bántsd szegényt, láthatod, hogy megütötte magát!” Az erdőben egy pillanatra csend támadt. Az apa ütésre emelt keze visszahanyatlott. Az anya könnyei eleredtek. Gyermekük szipogott, zokogott. És menekült volna. De nem tehette. A három-négy évével hova is bújhatott volna a szülei elől. A vécé arra van Lakodalom az előkelő fővárosi szállodában. Meghívottként alig ismerek valakit is a rokonságból. Jön egy ötvenes, jól ápolt hölgy, a vőlegény nagy lelkesedéssel köszönti, bemutatja az őt körbeállóknak. A jól ápolt nő néhány perc után kiválik a csoportból és vizsla tekintettel be-benéz mindenhová. Csak nem a vécét keresi? - kérdem tőle gyanútlanul, mert én már felfedeztem, hogy az hol is található. A nő kedvesen rám mosolyog, majd megnyugtat. „Csak körbenézek, hogy a lakodalommal minden rendben van-e. Köszönöm, de tudom, hova kell adott esetben menni. Én vagyok itt az igazgató.” Gyermekmosoly Tolongunk a zsúfolt reggeli buszon. Kint hideg és köd ül meg mindent. Az arcok gyűröttek, az utastársaim kedvtele- nek. Fiatal anyuka ölében egy két-hároméves kislánykával kapaszkodik. A lányka csacsog és megszólít mindenkit, csilingelő hangja még a busz zaját is elnyomja. Kis lényével melegíti a környezetét. Már egyre többen mosolygunk. A kis tündér szívós locsogásával mind többünket varázsol el. Amikor anyja karján leszáll, a lényéből valamit köztünk hagy. Már nem vagyunk búskomorak, morózusak. A buszon kívüli sűrű ködön is mintha átsütne a napsugár. B. Murányi László A férfiak és a jobbkezesek csiklandósabbak A férfiak és a jobbkezesek csiklandósabbak másoknál: ezt állapította meg a skóciai Stirling Egyetem kutatója. A kísérleti alanyokat fél éven keresztül szinte agyoncsiklandozta. Kiderült: kettő kivételével akkor hahotáztak a leghangosabban, ha a jobb talpukat ingerelték. Főleg a jobbkezesek kezdtek el hisztériázni, amikor a kísérlet során csiklandozták őket. Ennek az az oka, hogy az agy bal feléből indulnak ki a pozitív érzelmek, így a nevetés is, ami a test jobb oldalára hat ki. Ezzel szemben a fájdalmat főleg a bal oldalon érzékeljük, hiszen a jobb agyféltekéből indul ki, ami a bal oldalra sugároz ki. A skót férfiak pedig csiklandósabbak, mint a nők. Szálkák
