Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-24 / 54. szám
10 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. február 24., szerda Nyolcszázmillió visszautasítva A várost vezető MSZP- SZDSZ-Civil-Munkáspárt koalíció elmúlt hetekben hangoztatott panaszkodásait ismerve, de különösen a költségvetési vitában a polgármester úr minden kritikát alulmúló magatartását tapasztalva, egyéni képviselőként reagálnom kell a költségvetés legsúlyosabb vitát kiváltó tételéről, és annak politikai üzenetéről. A város közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból is jelentős csatornázási programjának folytatása az új képviselő-testület hosszú és alapos vitája után január 21-én pozitív döntéssel rendeződni látszott. A fejlesztésben érintett családoknak - akiket az MSZP képviselője „újgazdagoknak” titulált - reménykedése azonban nem tartott sokáig. Még egy hónap sem telt el, és a városvezető koalíció a korábbi közösen hozott döntésünkkel élesen szembe helyezkedve, politikai alapon a teljes fejlesztési programot törölte. Mindezt a költségvetés tárgyalásakor egy aznap kiosztott módosító indítvány formájában, minden szakmai egyeztetést mellőzve tette. Politikai döntésről lévén szó, az ügy politikai oldalát világítom meg, és nem kívánom megismételni az általunk felsorakoztatott, szigorúan szakmai érveket. (Ezek megtekinthetőek a közgyűlési jegyzőkönyvekben). Az MSZP polgármestere és a mögötte álló többség egyetlen tollvonással akadályozta meg az állami támogatást elnyert Mecsek-oldal csatornázását, miközben központi támogatás nélküli, bizonytalan kimenetelű, több száz millió forintos költséggel járó programokat kíván indítani. A város ezzel a döntéssel csaknem 800 millió forint összegű közműfejlesztéshez elnyert állami támogatásról mond le, s közben a várost vezető MSZP-SZDSZ-Civil-Mun- káspárt koalíció folyamatosan azzal vádolja a kormányt, hogy Pécs nem kap állami támogatást. Nem értem, miről beszélnek! Ez a 800 millió nem állami támogatás lett volna? Ráadásul ugyanarra a programra a törvényi keretek sem tesznek lehetővé újbóli pályázat benyújtását, ezért ez a lemondás azt is jelenti, hogy a Mecsek-oldal fejlesztése időben nem egyszerűen eltolódik, hanem leáll. Ne felejtsük, hogy az előző ciklusban is - az MSZP-SZDSZ kormány alatt MSZP- SZDSZ-Ci- vil-Munkás- párt összetételű többség vezette a várost. Ezalatt Pécs-Baranya a megyék rangsorában a gazdasági mutatók alapján a felső harmadból az alsó harmadba esett. Bízom benne, hogy ezek után a város szocialisták vezette koalíciója immár több éves szakmai és politikai alkalmatlanságát leplezve nem az új kormány munkájára mutogat, hanem ténylegesen munkához lát. Ahogy az ismert mondás tartja: „Ne a tükröt hibáztasd, ha a képed ferde!” Papp Gábor Fidesz-Magyar Polgári Párt 17. sz. vk. képviselője A nagy mutatvány Az egyensúly érdekében A kormányzó koalíció (25 igen szavazat) által most megszavazott költségvetés alapján úgy tűnhet, hogy a koncepcióban hónapokkal előbb jelzett 2,4 milliárdos deficitet a városvezetés ügyesen megszüntette, hiszen a bevétel-kiadás oldal - legalábbis papíron - egyensúlyban van. Akár örülhetnénk is, ha nem adna aggodalomra okot több olyan tényező, amely alapvetően meghatározza a büdzsé egyensúlyát. Az ingatlanértékesítésekből, osztalék előlegekből származó bevétel elvárt nagysága irreálisan magas: 2,1 milliárd forint. Ezen belül 1,3 milliárd forint értékű ingatlantömeg folyamatos, ilyen mértékű eladása rendkívül bizonytalan bevételi forrás. Tovább folyik a város vagyonvesztése, hovatovább nem marad gazdaságilag számottevő városi ingatlan. A város hitelállománya idén januárban összesen közel 1,2 milliárd forint volt. Amennyiben az előzőekből és a város saját adóbevételeiből elvárt ösz- szegek nem folynak be időarányosan - és erre nagy az esély -, körülbelül 1,5 milliárd forintos hitelállomány mellett már beindulhat az adósságspirál. A közgyűlés kötelezte magát arra, hogy a működési kiadásokat 1 milliárd forinttal csökkenti, és ezen belül a város intézményeinél 5 százalékos differenciált létszámleépítést valósít meg. Ugyanez a tendencia és módszer tapasztalható a január 21-én elfogadott Mecse- koldali közművesítés költségkeretének hirtelen kihúzása kapcsán is. Nem történik más, mint az ottla- kók feje feletti tervszerűtlen, kapkodó rögtönzés. Néhány városi tulajdonú cégtől nem kevés osztalék előleget kér a költségvetés. Ugyanakkor a Közüzemi Rt. kölcsöntartozás és városüzemeltetés címén még kap is 565 milliót. Ez a cég az elmúlt két évben a várostól ingatlanokat, részvényeket, céget vásárolt, ahelyett, hogy az erre kiadott pénzt városüzemeltetésre fordította volna. A kiadások nagyságát növelik a repülőtérre fordítandó milliók és a Lakásgazdálkodási Alap 300 millió forintja is, amelyből 247 milliót azonnal el is vonnak belső hitel címén. A maradék 53 millió forint lenne hivatva a polgármester úr által választáskor megígért lakás- program megvalósítására. A felsoroltak mind azt bizonyítják, hogy bizony hiába a valóban sok és izzadságos munkával előállított bűvészmutatvány: a koncepcióban jelzett fenyegető 2,4 milliárdos hiány csak „láthatatlanná” vált, eltüntetni nem sikerült. Ez valóban csőd előtti költségvetés. Golob Ferenc, az MDF pécsi szervezetének elnöke Leginkább e szavakkal lehetne jellemezni Pécs város múlt heti közgyűlését, melynek fő témája az 1999. évi költségvetés volt. A legfőbb baj az, hogy bár formailag van elfogadott költségvetése a városnak, a csőd reális közelségbe került. A beterjesztést az ilyenkor szokásos egyeztetés nem előzte meg, a látszólag egyensúlyt mutató számoszlopok pedig súlyos bajokat takarnak. A helyzetért a várost vezető koalíciót komoly felelősség terheli, hiszen a várost - a korábbi fide- szes polgármester ellenére - 1996 óta ők irányítják. A csaknem 17 milliárd forint főösszegű költségvetés bevételi oldala túltervezett, vagyis több száz millió forint bevétel befolyása teljesen bizonytalan, míg a kiadások közt számos megmagyarázhatatlan tétel szerepel. Egy MSZP-s képviselő javaslatának „köszönhetően” hosszú időre búcsút mondhatunk a Mecsek-oldali víz- és szennyvízprogramnak. A már elnyert, és most visszautasított állami támogatások egyszerre rontják a város megítélését, és későbbi pályázati esélyeit. Az intézményeket tovább „racionalizálják”, aminek következtében újabb iskolákat zárnak be, és megszüntetnek kb. 400 álláshelyet is. A fentiekkel egyidejűleg folytatódik a város eladósodása, mivel a jelenlegi 1,2 milliárd forintos hitelállomány mellé további 1,1 milliárd forint felvételét tervezik az egyensúly érdekében. A felvetett szakmai ellenérveket ugyanúgy lesöpörték, mint a MIÉP - KDNP frakció vezetőjének több száz millió forint eltűnését firtató kérdését is. A fő érv a csődbiztossal való ijesztgetés és az egyensúly volt. Pedig a csődeljárás alkalmas lenne a város feladatainak észszerű újraszervezésére, de arra is, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá tegye a jelenlegi vezetés „rátermettségét” is. így aztán a következő választásokon mindenki tudná, kiknek kell útilaput kötni a talpuk alá. Dr. Deák Péter, MIÉP PÁRTHÍREK A Független Kisgazdapárt pécsi szervezete március 1-jén du. 5 órakor Pécs, Széchenyi tér 18. sz. alatt taggyűlést tart. Az MDNP pécsváradi körzeti szervezete tisztújító taggyűlést tartott. Két évre dr. Bíró Ferenc orvost, önkormányzati képviselőt választották meg elnöknek, Novacsek János kisbudméri polgármestert alelnöknek. Arány- és időtévesztés Igazságtalan lenne a (hál'Isten- nek) 45 óta mögöttünk hagyott 40 évet csak feketére festeni. Ezt az időszakot legtöbbünk átélte, ki hittel, ki reménykedve, ki keserűen a túlélés taktikájával. Mindig azt hittem, hogy a '90-es évek történéseit mindenki valamilyen szinten - a maga által megfogalmazott igazsággal - a helyére rakta. A korábbi haszonélvezők továbbra is haszonélvezők maradtak, aki meg megszokta, hogy csak a munkából tudja megkeresni a kétkilós veknit, esetleg a Trabantot, továbbra sem tudott jelentősen változtatni életmódján, legfeljebb ma valamivel kisebb szeletért kell valamivel többet dolgoznia. Ez a társadalmi polarizációból következett. De nem erről akarok beszélni. Kissé meghökkenve olvasom az Új DN politikai vitafórum két szorgalmas politikusának cikkeit, amelyben a baloldali értékek egyedüli letéteményeseiként próbálják a hivatkozott 40 év értékeit kifényezni. Dr. Südi Bertalan meg nem alku- vása még némi tiszteletet is ébreszt bennem. A hit és az anakronizmus néha édestestvérek. Lelke legyen rajta. Párttársa azonban már árnyaltabban fogalmaz (DN 1999. február 10.). A Fidesz ifjú vezetőit nemes egyszerűséggel „lekommunistázza”, majd felvázolja azokat a borzalmakat, amelyek a kormány által elnyomott szocialista ön- kormányzatokra ' várnak. Mindez szerinte abból a „személyes sértésből” ered, hogy a kormánypártok egyes önkormányzati területeken vesztesként hagyták el az őszi csatateret. A legmegdöbbentőbb, hogy a kormány általa elnyomónak vélt magatartását mint tanult magatartást a kommunizmusból eredezteti. (Mindegy, hogy miből fonjuk az ostort, csak jó nagyot csattanjon.) Mielőtt belezavarodunk ebbe a politikai csavarba, tisztázzuk, kinek nagyobb a személyes sértődöttsége és ki fogalmazta meg már írásban is az obstruktiv magatartást. A cikkírónak kár a szomszédba menni söpörni, kevesebb energiával ezt közelebb is megteheti. Ugyanebben a cikkben mintegy az elmúlt éra érdemének tünteti fel, ha valaki ingyen tanulhatott. Nem veszi figyelembe, hogy akinek a tanuláshoz megvolt a tehetsége, nemzetének kamatostul visszaszolgáltatta munkájával a ráfordított költséget. Mint ahogy a kétkezi munkások is. Egy nemzet részéről a taníttatás nem dicsőség, hanem kötelesség és hasznos befektetés. Erre már rájöttek a hollandok, japánok, dél-koreaiak és más egyéb népek is, akik ebből eredően gazdaságilag messze megelőztek minket. Ugyanakkor nem szerencsés dolog a tanult embert a kétkezi munkással sem szembeállítani. Mindkettő vagy becsülettel, vagy becstelenül végzi a dolgát. Emberi értékét csak ez adja meg. Ki kell mondani, hogy a cikkíró valószínű szándéka az árnyalt destruálás, ami egyszerű magyarsággal kimondva a bizalmatlanságkeltéssel való bomlasztás. Mentségére szolgáljon, hogy nehéz egyszerre két urat szolgálni. A munkáspárti baloldaliságot és az új gazdát. Dr. Balázs Ferenc MIÉP A 10. évfordulót már együtt ünnepeltük Ki lehet ma a szövetségesünk? Több mint negyven évi hallgatás után 1989. február 23-án egy pécsi kiskocsmában (Pécs, Jurisics út 1. Corner söröző) zászlót bontott az FKgP Pécs- Baranya Megyei Szervezete. Pesten már működött az országos központ, hát mi is elkezdtük a szervezkedést úgy, hogy sokan közülünk az állásukkal játszottak. íme a zászlóbontók: dr. Böröcz István, Bíró Imre, dr. Bó'gner Miklós, Kön- czöl László, Beók György, Csirke Ernő, Varga Gyula és Hangya Antal voltak a fő szervezők, és hozzájuk csatlakozott az az 50 fő, akik zömében régi kisgazdák voltak, vagy valamilyen egyéb kötődésük volt a párthoz. Tíz év a történelemben nagyon rövid idő, de a mi pártunk életében ez a 10 év hosszú volt és viharos. Kerestük helyünket a politikai palettán. Mi sem jellemzőbb erre, mint a többszörös pártszakadás, puccs, társelnöki időszak stb. Úgy érzem, ma sem találjuk igazi helyünket: az alapítók közül ma már csak 3-4 tagja az FKgP-nek Baranyában. Sokakat kizártak, sokan eltávolodtak a párttól, sokan más pártban kerestek vi- gasztalódást, de mindenki megmaradt az eredeti kisgazda eszmeiség mellett, amelyet az 1930-as békési program foglal magában. Ma a Kisgazdapárt a Fidesz- MPP-vel közösen kormányoz. De ott ül a parlamentben még két kisgazda politikus a Kisgazda Szövetségből is. Miért kell külön ülni? Miért nem lehet végre egységes a kisgazdatársadalom? Mi ennek az oka? Kik ma a kisgazdapárt parlamenti képviselői? Hogy kerültek oda? Ki az igazi szövetségesünk? Mind-mind olyan kérdések ezek, amelyekre 10 év óta keressük a választ. És a kérdésekből adódnak a ma feladatai is: • Meg kell teremteni a Kisgazdapárt és a Kisgazda Szövetség megbékélésének lehetőségét. Ma már megvan minden (vagy majdnem minden) feltétel. Jelzi ezt az is, hogy a 10 éves évfordulót itt a megyében megint együtt ünnepeltük. Ez példa lehet országosan is. • Ki lehet ma a szövetségesünk? Nyúljunk vissza a múltba. 1943. július 30-án a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt szövetséget kötött. Idézet az akkori beszédekből, nyilatkozatokból. 1943. július 30., ahol a Szoc- dem. Párt választmányi ülésén Peyer Károly jelenti be a két párt szövetségét: „Széles tömegek akaratának minél tökéletesebb kifejezésre juttatását és érvényesítését szolgálja az, hogy a Szociáldemokrata Párt a Kisgazda Párttal egyetértésben és karöltve kívánja a legsúlyosabb problémák megoldását elérni.” 1943. szeptember 26: Kéthly Anna beszédében kijelenti: „Az a történelmi jelentőségű szövetkezés, amely a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdák között kialakult, helyet követel magának az ország közéletében.” Van-e ennél kézenfekvőbb megoldás napjainkban? A kérdést költőinek szántam. Meggyőződésem, hogy ma nekünk is az a feladatunk, hogy keressük a kapcsolatot történelmi szövetségesünkkel. Hangya Antal az FKgP volt megyei elnöke, a Kisgazda Szövetség mb. országos alelnöke Szükség van a kereszténydemokráciára Beszélgessünk közös dolgainkról Február 20-án megalakult a Kereszténydemokraták Nemzeti Reformkörének Baranyai Intéző Bizottsága. A KDNRK-IB a következő tájékoztató megjelentetésével bízott meg: A magyarországi kereszténydemokrácia helyzete talán soha nem volt még ilyen mélyponton, mint jelenleg. A KDNP - mely hivatva volt ennek az eszmerendszernek a képviseletére - elvesztette a választók bizalmát. Gyenge eredménnyel kiesett nyolc év után a parlamenti pártok sorából. Szétaprózottsága olyan mértékű, hogy helyünket és szerepünket a politikai palettán gondolkodásunktól távol álló csoportok akarják és tudják elfoglalni, látszólag feladva régi eszméiket. Más csoportok, pártok és pártmaradványok pedig igyekeznek összefogni és a kereszténydemokrácia zászlajának új hordozójaként célozzák meg az üres helyünket. Nekünk, a Kör tagjainak meggyőződésünk, hogy volt és talán még van is egy igazi kereszténydemokrata párt, és vannak igazi kereszténydemokraták, akik ennek a pártnak a tagjai vagyunk, vagy sajnálatos okból csak voltunk (jogtalanul kizártak, töröltek). Ma még vegetál a párt maradványa, néhány jóhiszemű embernek köszönhetően talán még működ- get is egy ideig. De meddig és milyen eredményekkel? Valós és vélt sérelmek csaptak és csapnak össze és elfedik a történelmi küldetést. Talán még nem késő, beszélgessünk közös dolgainkról! Tegyünk félre minden nézeteltérést, és induljunk ki abból, amiben egyetértünk. Ezek:- a kereszténydemokrácia eszmerendszere meghatározó Európa és a világ fejlődésében, és ez nem lesz másként hazánkban sem.- egy párt volt a rendszerváltozás megkezdésekor, amelyik ezt az eszmerendszert megalakulásától nyíltan és egyértelműen felvállalta, és ez a párt a KDNP volt. Erre a pártra tehát szükség van.-Ha pedig szükség van rá, akkor mentsük meg! A KDNP megmentésének módja a béke helyreállítása. Hisszük, hogy megvan bennünk az erő felülemelkedni a valós és vélt sérelmeken. Hisszük, hogy rendelkezünk a megegyezéshez szükséges emberi tartással. Hisszük, hogy megvan bennünk az önkritika is, és félreáll közülünk az, aki a jelenlegi helyzetben nem tud, vagy nem akar segíteni a rendezésben. Ennek szellemében várunk minden volt és jelenlegi KDNP tagot. Mert azt hisszük, hogy csak egyszerűen mi magunk gondoltunk rosszul dolgokat, és ezt most rendbe kellene tenni. Ursprung János <
