Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-21 / 51. szám
1999. február 21. Magyarország - Dél-Dunántűl * ** Ötödik oldal Nem válnak a diákmunkások Egyik országos napilap híradása szerint a Meló-Diák Vállalkozásszervező Szövetkezet több vidéki csoportja is a váláson gondolkodik, követve a szegediek példáját, akik már megtették ezt a lépést. A budapesti székhelyű szövetkezet feljelentette szegedi csoportját csalás, üzleti titok megsértése és más bűncselekmények gyanúja miatt. Információi szerint az országos hálózat csoportjai felháborodtak a szegediek elszakadási kísérletén, mondja Pintér Erika, a pécsi Meló- Diák elnökhelyettese, szó sincs tehát arról, hogy bármelyik vidéki szervezet követni kívánná őket. Az önállóságnak ugyanis inkább hátrányai vannak, mintsem előnyei, hiszen erejük a hálózatban rejlik, így más diákszövetkezetekkel szemben jobban tudnak érvényesülni, s a nagyobb cégek is szívesebben kötnek velük szerződést, amely így nemcsak egy megyére, hanem az egész ország területére érvényes. A központnak fizetett gesztori díjért pedig különböző szolgáltatásokat kapnak, a díj nem fizetésének reményében nem éri meg elszakadni. A nyár folyamán Baranyában egyébként még bővítésre is sor kerül, meg kívánják nyitni Szigetváron és Mohácson is az új irodájukat. A szegedi Meló-Diákból valóban kiváltak emberek, mondja Marosi László, az országos szövetkezet elnöke, de a többi vidéki csoport esetleges kiválása rosszhírkeltés, nincs tehát alapja. Pécsett egyébként jól működő diákcsoportjuk van, amelynek irodái vannak Kaposváron és Szekszárdon. Jelenleg ötven iroda tevékenykedik országszerte, de év végére szeretnék hatvan-hatvanötre bővíteni. Stabil vállalkozásról van tehát szó akkor is, ha a dolgozó diákok számát nézzük, vagy az éves árbevételt, a szellemi, anyagi bázist, amely az elmúlt tíz esztendő alatt létrejött. Cseri László Gyújtsd a vasat és a szépet! Kaposvár városért címmel tüntették ki Steiner Józsefet, aki a házában és kertjében valóságos múzeumot alakított ki az elmúlt néhány év alatt öntöttvas tárgyakból és műalkotásokból. 1991-ben került hozzá az első kályha, amivel fűteni akart. Megpucolta, és "ffj amit látott, nagyon tetszett neki. De így járt a többi megszerzett öntöttvas kályhával is: mindegyik szép volt!- Egy egészen új világ nyílt ki előttünk. Sokan gondolják, hogy a vas csúnya anyag, az egészről nem az jut az emberek eszébe, hogy ez szép is lehet. Pedig még a 19. században is nagy kultúrája volt a kovácsoltvasnak. Miután a családi házbéli kiállítóhelyiségként szolgáló szoba megtelt régi csizmahúzóval, szabóvasaló-kályhával, piszkavassal, széntartóval, kuktával és csillárral, következett a szabadtér. Ide kerültek a kerekes és ökrös kutak, a Felvidékről, Ungvár és Munkács környékéről származó szép sírkeresztek, konyhai mosogatók.- Tavaly ott voltunk a németországi öntöttvasgyűjtők I. találkozóján, itthon is | | bejáratos vagyok már jó ideje a Nemzeti és az Iparművészeti Múzeumba egyaránt. Manapság, mivel a hely és lehetőségek végesek, inkább már csak kisplasztikákat gyűjtünk, fali- képeket, kiske- reszteket, szobroW kát. A házuk előtt szinte minden nap megáll egy-egy busz. Azt különösen szeretik Steinerék, mikor az öreg emberek felfedezik náluk a régi dolgokat, hogy jé, ilyet még ők is használtak a gyerekkorukban - most itt van, lám, megmentették az enyészettől! Méhes K. Az Elefántos Ház emeletén 1991 közepe óta működő kaszinó végét a fővárosi intézmény jelentette. Mint Cliff Bruce menedzser elmagyarázta, a tulajdonosok nem óhajtották tovább üzemeltetni a budapesti kaszinót, egyrészt mert új épületet kellett volna keresniük, másrészt a koncessziós díjat évi 50 millióról 350 millió forintra emelte a kormányzat. Ez a döntés pedig a cég vidéki, vagyis pécsi és szegedi érdekeltségei felett is kimondta az ítéletet. Mikor Pressing Csabával az elmúlt 8 évről beszélgetünk, a rulett- és kártyaasztalok, a rulett-cilinderek már szétszedve várják, hogy a hónap végén elárverezzék őket a többi berendezéssel együtt. A devizás, vagyis német márkával üzemelő kaszinó működésének mérlegét a következőképp lehet megvonni:- A nyitáskor nagyon népszerű volt, de mint oly sok mindent a vidéken, minket is majdnem tönkretett a délszláv háború. 1995 volt a mélypont, attól kezdve kezdtünk lassan visszakapaszkodni. Nem titok, hogy hullámzóan ugyan, de átlagban a vendégek fele külföldi volt, sokan jöttek Horvátországból is. Az biztos, hogy aki Pécsett szórakozni akart, az előbb-utóbb benézett hozzánk. Polgári, csöndes hely volt ez, nem olyan, mint amilyent a filmekben látni sokszor. Voltak szép számban törzsvendégek, olyanok is, akik hosszú időn keresztül minden áldott este űzték a szerencsét. A legnépszerűbb persze a rulett volt. A komoly játékosok kiMikor most szerdán, pontban éjfélkor utolsót pörgött a pécsi Casino Imperial rulettjének kis golyóbisa, az egyik törzsvendég kedvesen azt mondta: „Most aztán elmehettek kapálni!” Szerencsére nem ennyire tragikus a helyzet, de tény - a kaszinó bezárt. az eredvétel nélkül szerencseszámokkal, sokan külön szisztémával játszottak. A kedvenc számok: a nulla, mellette a 32, a 26, velük szemben az 5, a 8, a tabló közepén a 17. És persze a babonaszámok: 3, 7, 12, 13. Kanizsán is lesz város bora Már elkészült az a versenyfelhívás, amely minden év április húszadikára borversenyre invitálja a Nagykanizsa közigazgatási területén élő szőlőtermelőket. A jövőben ugyanis a város arculatának egyik elemeként a város napján megválasztják a város vörös illetve fehérborát. Az arra érdemesült nedűk (a pécsihez hasonló módon) speciális palackba fejtve egyedi címkét kapnak - amin szerepelne a termelő neve, a bor évjárata - és jeles alkalmakkor koccintanának vele. Természetesen a Nagykanizsára látogató kiemelkedő személyiségek ajándékcsomagjába is csúsztatnának egy-egy palackkal. Noha a tájnak nincs saját borfajtája, számos olyan szőlőtulajdonos dolgozik a környező hegyhátakon, akik már eddig is bizonyították - megyei, országos versenyen -, hogy értenek a bor készítéséhez és kezeléséhez. A kínálatból bizonyosan nem lesz hiány - mondja Tamóczky Attila alpolgármester, és hogy a minőséget megtoldják a ritkaság élményével, a város csak kétszáz litert palackozna fajtánként. E mennyiséggel azoknak a szőlőtermelőknek kívánnak kedvezni, akik kiváló bort állítanak elő ugyan, de birtokuk nagysága miatt csak kis tételben képesek erre. Dóró J. És vajon mény?- Nyerésben néhány tízezer márka. Vesztésnél volt nagyobb összeg is, úgy 50- 60 ezer DM körül. Hogy ki miként viseli, embere válogatja. Akadt, aki úgy belevágta a whiskys poharát a rulettkerékbe, hogy a 10-es számon a mai napig meglátszik a nyoma! Méhes K. Százezer forint a bankrablóért Rablótámadás érte a nagykanizsai OTP-fiókot, a zsákmány 3,6 millió forint volt. A Zala Megyei Rendőrkapitányság a lakosság segítségét kéri annak a 20 év körüli, vékony, 170 cm magas férfi elfogásához, aki a rablás elkövetésekor világosszürke kapucnis szabadidőruhát viselt és az arcát sötét sállal takarta el. (dj) A rákmozgalom rákfenéje Lassan egy évtizede indult el „A rák ellen az emberért, a holnapért” mozgalom, amely arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy a mindennapokban, mi magunk tegyünk valamit a megelőzésért, egészségünkért. De a nemtörődömség és a lustaság az egész rákfenéje. Ember István professzor, a POTE Népegészségügyi Intézetének vezetője kicsit illúzióit vesztve nyilatkozott a tapasztalatokról:- Egy időben sok szó esétt a „Hét figyelmeztető jel”-ről, ami alapján javasoltuk, hogy mindenképp forduljanak az érintettek orvoshoz, mert olyan korai (sőt, már nem is minden esetben korai) para-jelekről van szó, amik rákos megbetegedést sejtetnek. Ilyenek ugyebár a festékes anyajegyek növekedése, viszketés; a hirtelen fogyás; a széklet rendszertelensége; rekedtség, hosszan húzódó köhögés; különböző testtájakon - emlő, hónalj, here - jelentkező csomók. De mint kiderült, voltaképp semmire se figyelnek oda az emberek. Jól lemérhető ez azon, hogy a kötelező, például méhnyak- vagy emlőszűrésre hányán mennek el. Nagyon jó aránynak számít, ha 50 százalék fölé kerül a szűréseken megjelenők száma. Ám ezzel is az a gond, hogy mindig ugyanaz a populáció megy el, újakat - lehet, hogy az inkább veszélyeztetetteket - képtelenség bevonni. Nemrégiben Vasason végeztünk egy tesztet, ahol az orvos egyszerűen csak egy lámpával bevilágított (volna) a szájba, mert dohányosoknál, alkoholistáknál ezzel az egyszerű vizsgálattal észre lehet venni a kezdődő szájbéli tumort, de hát alig jelent meg valaki a szűrésen! Kiderült az is, hogy a betegek nagy része csak akkor hajlandó elmenni szakorvoshoz, amikor a jelentkező kellemetlenségeket, fájdalmakat már nehezen tolerálják, ám többnyire ez már egy igen késői stádium.- Ennek két oka van - mondta a professzor -, egyrészt a neveltetésből fakad, másrészt, sajnos, az orvossal és az egészségüggyel szembeni bizalomhiány áll a háttérben. Méhes K. Szégyentelenek és áldozatok Egy hevesi - kreol bőrű - asz- szony, szinte eszelős dühvei dugja ki fejét a ház ablakán és mondja bele a tévé kamerájába: „Mi lesz itten, ha a falunkba telepítik ezt a tizenkét cigánygyereket?! Mi lesz itten?!” - ismétli, de nemcsak ő, hanem a faluban sokan mások is. Kövér fejű, nagydarab férfi az utcán nyilatkozik: „Most a szomszéd faluban laknak, minek cipelik őket ide?!” Az asszony, a kapujában állva hajtogatja: „Ezek lopnak és majd erre tanítják a mi gyerekeinket is!” A falu többségének ez a véleménye, hiszen sikerült leszavazni a polgármestert és a tisztalelkű kisebbséget. A szomszéd községben egy túlzsúfolt épületben élnek árva, vagy elhagyott állami gondozott gyerekek, kicsi a hely és emiatt a polgármesteri hivatal felajánlott egy családi házat, a gyerekek és személyzet részére. És még csak nem is ingyen, mert az állam megvásárolná az épületet és rendbe hozná. A többi a falun múlik. Ám a falu ellenáll. Élvezik a demokrácia adta jogokat. A jog - az emberi hajlékhoz - persze megjár a kisgyerekeknek is. De Apc község lakóit ez nem érdekli. A polgármester tehetetlen. Akiktől tart a falu, kisgyerekek. Hat-nyolc-tízesztendős lá- nyok-fiúk. Olyanok, mint a falu többi gyermeke. Semmit nem akarnak, csak élni, egy kicsivel tágasabb helyen. Ám a nagy okos felnőttek ugye .. . Kiadtak egy szennyirományt. Hitler „Mein kampf-ját”. Pedig évekkel ezelőtt már született valamilyen tiltó törvény. Valamit tiltott. És a „kiadó” Mónus urat is figyelmeztették, hagyja abba baromságait. Valamilyen törvénytudó azt mondta, nincs módjukban megtiltani a kiadást. Ezért, meg azért, meg amazért. A paragrafusokat az átlagember nem érti. Nem is érdekli, csak összeszorítja a fogait. A tévében bemutatott kórház eladósodott - nem az első az országban - takarékoskodni kell. Van egy osztály, ahol idős, elaggott és nincstelen öregek várják a halált, tiszta ágyakon, szerete- tet sugárzó orvosok és nővérek társaságában, napi háromszori étkezéssel. Meghalni sokféleképpen lehet, gazdag házakban, kunyhókban, vagy szép tiszta ágyban, emberséges körülmények között. Csak a végkövetkezmény azonos, amelyet soha, senki el nem kerülhet. Sem a törvényhozók, sem a végrehajtók. Most megritkítják az ágyakat. A falakról leszedik a képeket, a virágtartókat, minden fölösleges holmit. Az öregek arcán döbbenet. A tévénézők arcán is döbbenet. A napokban fölvonultak valamiféle - önmaguk által kreált - ünnepre hazánkba érkező német és hazai újfasiszták. Többnyire kopaszon, sötét egyenruhafélében. A lokálban még nem történt semmi különös. Ám az utcán anpál inkább. Megsérült néhány rendőr is. De hál'Istennek rendet teremtettek. Igaz, már másnap néhány újság rebesgette, talán a rendőrség is hibázott, amikor felült a provokációnak. Mi volt a provokáció? Az hogy „Árpád-sávos” lobogók alatt (nincs tiltva) fölvonultak Pesten? Koszorúztak valahol és fölemelt, kinyújtott karral (nincs tiltva!) tisztelegtek? A törvénytudó ismét nyilatkozott rádiónak, tévének, újságnak. A tiltásra nincs törvény. Nem mintha nem lenne parlamentünk, meg törvényalkotóink. De erre eddig nem értek rá. Jól van. Én is fölvonulok majd a rendőr előtt és felemelem a karomat, de nem egyenesen kinyújtva, hanem csak derékig emelve és könyökben begörbítve. Megtilthatják? V 1 1
