Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1999-02-20 / 50. szám
1999. február 20., szombat Háttér - Riport Dlinántúli Napló 7 Ezredvégi csoda a napfogyatkozás Nappali éjszaka lesz, és ránk borul a csillagos ég Amikor az augusztus 11-én várható teljes napfogyatkozásról beszélgettem ismerőseimmel, kiderült, hogy tulajdonképpen alig tudunk valamit erről az eljövendő csodáról. Ügy kezeljük legtöbben, mint ami egy a napfogyatkozások közül. Pedig szó sincs róla. Akik valaha teljes napfogyatkozást láttak - alig né- hányan akadnak Magyarországon a legnagyobb csodálattal és a várakozás hangján beszélnek róla. A napfogyatkozás árnyéksávja a föld felszínén Új-Skóciától a Bengáli-öbölig. Amikor a Hold a Nap elé araszol, lassan besötétedik, és fokozatosan 10-15 fokkal lehűl a levegő. Az ég sötétkékjén hirtelen felragyognak a csillagok; a Vénusz, a napközeli és ezért szabad szemmel soha sem látott Merkúr, valamint a többiek. A nap eltűnik, s a totalitás zónájában (de csak ott!) ekkor már fényszűrő nélkül is föltekinthetünk; a napkorona olyan, mint egy égre akasztott margaréta. A gyémántgyűrű karikája (Baily-féle gyöngyfüzér) marad meg belőle és a napkitörések színkavalkádja. Mint a legnagyobb aprólékossággal megtervezett tűzijáték. Színeiben a rózsaszínestől az aranyig, a sárgától az ezüstfehérig teijedhet, miközben az ég alján, a horizont alatt igen furcsa, narancsos derengésként folyik át a hold- árnyékon a fény, s olyan érzés fogja el az embert, mintha tényleg eljött volna a világvége. Mindezt a Budapesten élő Montvai György matematikus mondotta el, aki 1994. november 3-án Dél-Amerikában külön expedícióval, vagy 300 kilométert megtéve a terepjáróval jutott el a napfogyatkozás központi tengelyéhez. Oda, ahol százszázalékos volt a takarás. Utoljára 1846-ban volt Magyarországon teljes napfogyatkozás, és a következő 2081 -ben lesz. Az 1846-os eseményt Petőfi Sándor Jókai Mór és Orlay Soma társaságában nézte végig, s talán a korabeli számos leírás közül Zipser Andrásét illene felidézni, aki többek között e sorokat vetette papírra: „Mély tiszteletet gerjesztett szívünkben e látványosság ”. A holdárnyék útja tehát 1999-ben Európa lakott területén fut át, s Ázsián át Indiáig tart a szaladása. Ekképpen minden idők legtöbb embere által látható csillagászati tüneményről van szó. Ha felhős az ég, olyan sötét lesz, hogy még a karóra számlapját sem olvashatja az ember. De ha felhőtlen az ég - és az elmúlt tíz évben augusztus 11-én Magyarországon ilyen volt, s Pécsett is legfeljebb csak apróbb gomolyfel- hőket tapasztaltak -, a teljesség gyönyörét kaphatjuk meg. Amúgy is óriási népünnepély színhelye lesz hazánk. Minimum három-négy órára megáll az élet. Hiszen a fogyatkozás kezdete a 100 százalékos sávban 11 óra 23 perckor lesz, és a vége 14 óra 18 perckor. Pécs a 99,4 százalékos zónában van, ezért 11 óra 27 perctől 14 óra 15 percig tartanak az események. Augusztus 11-e szerdára esik. Sokan vélik úgy, hogy Magyar- országon munkaszüneti napot kellene tartani. Mint azt Keszthelyi Sándor pécsi csillagász (kis képünkön), az Astra Csillagászati Egyesület elnöke elmondotta, ezen a napon több millió embert várunk a világ minden pontjáról. Japánok foglalták le például a siófoki szállodák nagy részét, de Amerikából, Ausztráliából is sok-sok napfogyatkozás-turista érkezik a szakembereken kívül. Az Új-Skóciától a Bengáli- öbölig tartó napfogyatkozás nagyobb európai állomásai a következők: Plymouth, Le Havre, Strasbourg, Kalsruhe, Stuttgart, München, Salzburg, Linz, Graz, Szombathely, Siófok, Paks, Szeged, Makó, Temesvár és Bukarest. A holdámyék 3 és fél óra alatt szalad végig a földfelszínen, sebessége 700 méter másodpercenként. Csak harci repülőkkel követhető, amit a magyar légierő bizonnyal megtesz - a hazai szakaszon! Joggal merülhet föl a kérdés: vajon miért Magyarországot gondolják a szakemberek a napfogyatkozás centrum-országának? Mátis András szerint - aki a Budapesti Planetárium vezető csillagásza - a válasz az időjárási tényezőkben keresendő. Hiszen Európában messze itt a legnagyobb esély arra, hogy felhőtlen legyen ezen az augusztusi napon az ég. Tudva ezt, a napfogyatkozás zónájának tengelyében fekvő magyar településeken is megkezdték a készülődést. Szombathely például vásári forgataggá válik; Európa országainak nevezetes ételeit készítik majd a vendéglőkben és a szabad téren. Siófokon a nyár hangulatába illesztik a csodát; a szállodák vendégei a totalitás pillanatában pezsgővel koccinthatnak. Székesfehérvár a magyar népművészet és néptánc otthona lesz, Ópusztaszeren pedig háromnapos fesztivál köríti az égi jelenséget. A szomszéd Tolna megyében Ozorán tartják az évezred utolsó „Woodstockjáf’; augusztus 9-től 15-ig William Miller angol producer és fesztiválszervező a könnyűzenevilág nagyságait hozza a település mellett lévő erdőszélre. Természetesen ezzel még nem teljes a program. A nyugati utazási irodák egyre jobban „hergelik” a magyar partnereiket. Hiszen nemcsak északról és délről várható népvándorlás, hanem nyugatról is érkeznek sokan, a napfogyatkozás turizmusának szekerén. Bizonnyal sokféleképpen és sokszor fognak találkozni a hazai sajtóban a századvég csodájával. A televízióállomások megkezdték a ráhangolást, a helyszíni közvetítések szervezését. Mi elöljáróban annyi segítséget adhatunk, hogy közöljük a legfontosabb térképeket - a totalitás zónáját ahova bizonyára sokan szerveznek családi kirándulást Pécsről, Budapestről, Miskolcról, Debrecenből és a többi, nem „százszázalékos” területről. íme a lista: Szentgotthárd, Sopron, Körmend, Szombathely, Zalaegerszeg, Keszthely, Csorna, Sümeg, Marcali, Veszprém, Siófok, Dombóvár, Mór, Tamási, Székesfehérvár, Szekszárd, Paks, Dunaújváros, Baja, Kalocsa, Kiskunhalas, Kecskemét, Csongrád, Szeged, Makó, Orosháza és Battonya. Nem elfelejtve, hogy amíg a fő vonalon (Szombathely, Siófok, Szeged) 2 perc 22 másodpercig tart a teljes takarás és a szabad szemmel való gyönyörködés lehetősége, addig Keszthelyen csak 1 perc 30 másodpercig, Dombóváron pedig alig egyetlen percig. A napfogyatkozások szép történetéhez hozzátartozik, hogy totalitásukban - mivel igen vékony a holdámyék sávja - a legritkábban figyelhetők meg adott földrajzi helyről. Minimum két-háromszáz évre van szükség, hogy vissza-visz- szatétjen, és ugyanannak a településnek a lakóit ámulatba ejtse. Például Prágában 1415- ben volt teljes napfogyatkozás, és legközelebb 2135-ben lesz hasonló. De hogy Pécsnél maradjunk, a baranyai megye- székhely éppen a Magyarországot legközelebb érintő, 2081-es napfogyatkozás idején kerül majd a totalitás tengelyére. Unokáinknak tehát elég lesz fölmenni a Mecsekre, s élvezhetik azt is, ami a hegycsúcson lévőknek adhat többletélményt: a messzeségből a holdámyék ijesztően rohanó közeledését. Sokunk életének legutóbbi élményt adó napfogyatkozása 1961-ben volt, amikor az Ad- ria-vonalán futott az árnyék, s akkor a pécsiek számára a hold a napfelület 97,6-át takarta el. Szabad szemmel nem nézhettünk bele - legfeljebb kormozott üveggel. Egyébként napfogyatkozás akad még elérhető közelségben. A legközelebbi 2003. május 21- én lesz, de Magyarországról nézve csak alig 74 százalékos. Egyébként már az is kivételes szerencse, hogy a földlakók egyáltalán részesülhetnek a teljesség gyönyörében. Az ok: a hold éppen annyival van közelebb hozzánk a napnál, ahányszor kisebb az átmérője. Hiszen ha a hold néhány ezer kilométerrel távolabb lenne, vagy az átmérője kisebb, a bolygónkról nézve sohasem láthatnánk teljes napfogyatkozást. Kozma Ferenc Árnyékzóna a szomszédos Ausztriában A magyarországi árnyékzóna, ahol teljessé válik a napfogyatkozás. A sáv 100-110 kilométeres. Mi az igazság a holttestfelajánlásról? Az utóbbi hetekben számos médiumban jelent meg olyan híradás a holttestfelajánlás pécsi gyakorlatáról, amely a POTE professzorának megítélése szerint a holttestfelajánlás ellen kelt hangulatot. Lapunk e helyütt ad teret dr. Sétáló György véleményének és érveinek. A z orvosképző első két évében - a klinikai tanulmányok megalapozásaként - az orvostanhallgatók megismerik az emberi test felépítését. Ehhez a lehetőséget évszázadok óta holttestek tanulmányozása biztosítja az anatómiai intézetekben. A fejlett nyugat-európai és tengerentúli országokban több évtizede törvényen alapuló önkéntes felajánlás biztosítja az orvosképzéshez szükséges holttesteket. E törvény szerint minden állampolgárnak jogában áll, hogy testének vagy szerveinek a halált követő sorsáról még életében, szabad akarata szerint rendelkezzen. Ez a lehetőség olyannyira ismert ezekben az országokban, hogy nincs szükség annak a médiában történő ismertetésére. Hazánkban sem tiltja törvény, hogy az állampolgárok szabad akaratuk szerint, ellenszolgáltatás nélkül felajánlják holttestüket az orvosképzés céljára. Ennek lehetőségét nálunk először Fejér, Zala és Baranya megye lakossága ismerte meg, amikor nemrég e megyék napilapjaiban újságcikkek jelentek meg arról, hogy intézetünk, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Humán Anatómiai Intézete fogadja az önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli felajánlásokat. Az első híradások 1997-ben jelentek meg, és azóta közel háromszáz, közjegyző által hitelesített felajánlás érkezett intézetünkhöz. A felajánlók többsége levelében közli velünk, hogy mi késztette felajánlására. Ezek közül kiemelkedő számban az orvosképzés és az orvostudomány fejlődését segítő szándékot, az orvosok gyógyító tevékenysége iránt érzett hálát, a halált követően is az emberiséget szolgáló eltökéltségüket jelölik meg indító okként. Mások arra hivatkoznak, hogy hozzátartozó híján egyedül úgy látják biztosítottnak tisztes eltemetésüket és emlékük megőrzését, ha az oktatási program végeztével földi maradványaikat az intézetünk által létesített és fenntartott sírkertben helyezik örök nyugalomra. Egyetemünk ugyanis a kilencvenes évek elején sírkertet alakított ki a Pécsi Köztemetőben, ahová halotta- inkat az egyetem költségén el- temettetjük, ha még életükben nem jelöltek meg egy családtagot, akinek részére földi maradványaik kiadatását kérik. Utóbbi esetben azonban a visz- szaszállítás és a temetés költségei a megnevezett családtagot terhelik. Tagadhatatlan, hogy a felajánlók egy rétege levelében arról is vall, hogy majdani te- mettetése költségeit sem ő, sem hozzátartozói nem tudnák fedezni. Bízunk abban, hogy utóbbiak száma annak arányában csökken majd, ahogy állampolgáraink gazdasági helyzete javul. Az utóbbi hetekben több médiahír a holttestfelajánlás elleni hangulatot keltett azzal, hogy a felajánlások egyedüli, vagy leglényegesebb motívumaként a temetési költségektől való megszabadulást hangsúlyozta ki. Azzal a felfogással pedig, mintha a holttestekért a későbbi temetés „fizetség” lenne, a média megkérdőjelezte a felajánlás elfogadásának legitimitását. Ez a beállítás azon túl, hogy felbecsülhetetlen károkat okozhat az egész hazai orvosképzésnek, következésképpen az egész társadalomnak, elhallgatja, hogy a felajánlók többségének tettét kizárólag nemes indítékok motiválják, és sérti azon embertársaink önérzetét, akiknek felajánlására az anyagi érdekeltség gyanújának árnyéka sem vetül. Pénzben egyébként sem fejezhető ki annak a szolgálatnak az értéke, amit az orvosképzésért és ezen keresztül az egész társadalomért a felajánlók tesznek. Ha pedig valaki ép ítélőképessége birtokában, közjegyző előtt úgy rendelkezett, hogy halálát követően holtteste az orvosképzést szolgálja, akkor nem indokolt magát a képzési folyamatot kegyeletsértőnek minősíteni, ahogy ezt egyesek tették. Ha önkéntes felajánlás eredményeként minden százezer embertársunk közül évenként háromnak a holtteste az orvosképzés céljára rendeltetik, az már elegendő a hazai orvosképzéshez. Nem baj, ha a többi 99 997 embertársunk magával kapcsolatban a felajánlásnak még a gondolatát sem tudja elfogadni. Az orvosképzést szolgáló holttesteket a korábbi évtizedekben is az egyetem költségén temettettük el, csak nem külön sírkertbe, hanem a Pécsi Köztemető szociális parcellájának éppen soron következő sírhelyén. (A tanulmányi célt szolgáló holttestek eltemetése minden olyan országban az egyetemek feladata, ahol az önkéntes felajánlás már gyakorlattá vált.) Az egyetemi sírkert megteremtése azonban lehetőséget nyújt arra, hogy az orvosképzésre magukat felajánlók többsége egy helyen nyerje el végső nyughelyét, ahol emlékük kegyeleti gondozásának lehetőségei adottak. A közelmúltban az egyetemi hallgatóság, az oktatók, valamint számos felajánló személyes részvételével emlékművet és emléktáblát állíttattunk fel a sírkertben annak ökumenikus megáldásával, felszentelésével egybekötve. A jövőben a sírkert gondozásával és az emlékmű évente megrendezésre kerülő, ökumenikus szertartással egybekötött megkoszorúzásával adjuk tanúbizonyságát annak, hogy az orvostanhallgatók és oktatóik tiszteletet és hálát éreznek a felajánlók iránt, emléküket kegyelettel megőrzik. Dr. Sétáló György Pécsi Orvostudományi Egyetem Humán Anatómiai Intézet t
