Új Dunántúli Napló, 1999. február (10. évfolyam, 31-58. szám)

1999-02-13 / 43. szám

1999. február 13., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 * Elnöknők söprűvel, késsel Bemutatóra készül a Pécsi Harmadik Színház. A társu­lat Werner Schwab Elnöknők című darabjával a színház mindennapi élettel szembe­néző hagyományait folytatja. A szenny és a tisztaság átvitt ér­telemben vett viszonya csak az egyik eleme annak a darabnak, mely az 1994-ben 35 évesen elhunyt osztrák szerző, Wemer Schwab első színműve volt. Az Elnöknők groteszk darab, amo­lyan „fekália-dráma”, az ab­szurd és a horror határán. Kor­társ mű, szinte hazai is lehetne. A három takarítónő (vagyis az elnöknők) lecsúszott, szét- züllött életű emberek, akik már nem képesek felkapaszkodni a társadalmi ranglétrán, vágya- kozók, akik önnön fantazmagó­riáikat növesztik óriásivá.- Ez a mű bemutatja az em­berben lakó rosszat, az alantas ösztönöket, a közhelygondol­kodást, a bigott elvakultságot s a kisszerűséget - mondta el az előadást rendező Vincze János. - Rendkívül nehéz darab, bár reméljük, a közönség nem így érzi majd. Nagyon meg kellett küzdeni azért, hogy közvetíteni lehessen. A realisztikus világból az egyre inkább szürreálisba for­duló történetet Szilágyi Mária és Parti Nagy Lajos fordította. Erna szerepében Bódis Irént, Gréteként Barkóné Bereczky Júliát, Mariedl megformálója­ként pedig Krasznói Klárát lát­hatja a közönség. A díszlet Horgas Péter, a jelmez Ham­mer Edit munkája. A bemuta­tóra február 18-án 19 órakor kerül sor. Hodnik I. Gy. Bódis Irén, Krasznói Klára és Barkóné Bereczkey Júlia, az előadás három szereplője fotó: Tóth László Hírek Röviden A Dominikánus Ház programjából. Február 16-án 18 óra­kor Straub Tamás (gitár) és Fodor Éva (zongora) koncertjét hallhatjuk a házban, a műsorban Bartók, Janacek, Tedesco mű­veivel. Február 17-én 19 órakor Morvay Judit (zongora), a JPTE Művészeti Kara ének-zene-karvezetés szakos hallgatójá­nak diplomahangversenyét rendezik meg. Zsidó motívumok. Február 16-án 18 órakor a Művészetek Háza Breuer Marcel Termében ,,Zsidó motívumok Jancsó Mik­lós korai játékfilmjeiben” címmel dr. Stark András pszichiáter tart előadást, majd bemutatják a rendező „Jelenlét” című do­kumentumfilmjét. Elmarad az előadás. Komlón a Színház és Hangversenyte­remben a „Szabin nők elrablása” című darab február 18-i elő­adása, melyet a Tatabányai Játékszín mutatott volna be, Ga­lambos Erzsi és Lehoczky Zsuzsa betegsége miatt elmarad. Maszkok bemutatója, fánkkóstolóval. Farsangi maszkokat, a tavaszi karnevállal kapcsolatos tárgyakat mutat be február 14-én, vasárnap 10 órától a Janus Pannonius Múzeum Rákóczi úti Néprajzi Múzeumában Burján István néprajzkutató. A fánk kóstolásával egybekötött foglalkozásra minden érdeklődőt szeretettel várnak. Magyarul - magyarán A magyar kiejtés védelmében Rejtő Jenő regényéből filmet forgatnak. A műsorvezető így ejti a szerző angol álnevét: Pí Hauard. Fonetikus átírással egypontos a-val és au kettős­hangzóval (diftongussal). Az angol kiejtésnek megfelelő görcsös igyekezet további példái: BBC = bíbíszí, OECD = oiszídí, HBO = écs- bió, GDP = dzsídípí, PhD = piécsdí (az új tudományos fo­kozat neve), WHO = dablju- éjcs ou (Egészségügyi Világ- szervezet), A projekt helyett ejtett prodzsekt, az imázs he­lyett az imidzs már föl se tűnik. Az idegen nyelvek, közülük is az angol nyelv tudásának az anyanyelv használatában való fitogtatása az egyik legjellem­zőbb megnyilvánulása a nyelvi sznobizmusnak. Az idegen nyelvek tudásával vagy leg­alábbis bizonyos elemeinek ismeretével (a mi esetünkben a kiejtésével) lehet a műveltség, előkelőség látszatát keltve hi­valkodni. Néhány ritka kivétel­től eltekintve (akik ritka nyelv­tehetség birtokában két- vagy többnyelvűnek születtek, vagy azzá váltak), nem, vagy csak nehezen tudnak szabadulni anyanyelvűk artikulációs bá­zisának (a hangképzés tudati és szervi alapjának) meghatá­rozottságaitól. Ezért nem tu­dott Illyés Gyula a gimnázi­umban az áff (nagyon nyflt nyelvjárási ejf) helyett köz­nyelvi normál ejf-ti. mondani. Ezért ejtett Kolompár Jo- zsó az «-«helyett i-í-i. Vagy a németül tanulni kezdők ajkán így hangzik a szerelmi vallo­más: Ik líbe dik. A tévé és a rádió műsorközlői még vélet­lenül sem ejtették a vaslédi nevét pontosan, ugyanis vagy Tecsör- nek vagy Szecsör- nek hangzott. Maribori magyar tanítványom, Győrök Laci mindig méregbe gurult, ha szlovén társai Gyerek-nek szólították. Miért is? Mert Ily- lyés Gyula anyanyelvjárási artikulációs bázisán nem volt és ma sincs normál e (L. Vászprém, Kászthály). Ko­lompár Jozsó roma anyanyel­vében nincs m'-m hang, a néme­tül tanuló magyarok anya­nyelvében ismeretlen a ch-\al jelölt ichlaut vagy achlaut. A magyarból hiányzik az angol í/t-val jelölt hang, a szlovéno­kéból az ö-ó'. Eleink bölcsessé­gét dicséri, hogy nem igazítot­ták a nyelvüket az angol fővá­ros nevének hiteles kiejtéséhez, a francia főváros is Párizs ma­radt, a pénzük nevét is a ma­gyarok többsége frank-nak ejti a modoros fran helyett. Ki tudja, mi indította Arany Jánosunkat, hogy az írjak? Ne írjak? című versében fittyet hányt a nagy drámaíró nevé­nek szabályos, kiejtés szerinti formájára: „Hogy ő az apja lelkinek se vár./ Nem oly bo­lond ő, mint Shakespeár”. Va­lószínű, hogy a verselés tör­vényeinek rendelte alá A walesi bárdok angol nevei­nek, szavainak írását és ejté­sét. Edwárd király nevével kezdődik a vers, majd a 6. versszakban megismétlődik. Aligha vetemedik valaki is a vers megszólaltatói közül arra, hogy Eduó'd-nek ejtse az angol hangalakot megközelítő pontossággal. A továbbiak­ban hatszor Eduárd szerepel, és így is kell mondani, mert kü­lönben a szótagszám megvál­tozna, s vele a vers lelke, a rit­mus is sérülne. Rónai Béla Jubilál a Komlói Pedagóguskórus Két évtizednyi aranykor A hazai zenei életben ritka, hogy egy kisváros kamarakó­rusa egyik napról a másikra a rivaldafénybe kerül, és ami ennél sokkal több: tartósan ott is marad. A Komlói Pedagó­guskórussal pedig tt történt, és erre az sem ad igazán ma­gyarázatot, hogy annak idején pezsgő kórusélet jellemezte a várost. Nemcsak a munkáskórus lé­tezett már, de szinte minden is­kolának számottevő, önálló diák énekkara volt - idézi föl megalakulásuk körülményeit Szabó Szabolcs karnagy, a kó­rus vezetője. Elődje, a Szivár­vány Kamarakórus ugyanúgy a saját örömére énekelt klasszi­kus alkotóktól, mint a maiak. A zenebarátok - köztük a spiritu­álé együttes tagjai - 1973-ban hoztak létre egy baráti kört a mostani Sport Étterem hátsó traktusában, Gábos Zoltán oda­adó segédletével, ahol egy-egy zsíros kenyér mellett hódoltak a muzsikának. Talán ebből adó­dott, hogy az újjászerveződő kórus 1979-ben Pécsett már az első regionális versenyről aranyéremmel térhetett haza! A Magyar Rádió meghívása sem késett - a vártnál is gyor­sabban kerültek a közé a húsz együttes közé, amely máig két­évenként egy alkalommal élő koncertet adhat a rádióban. A röpke két évtized egy tu­cat, vagy annál is több díjjal ju­talmazta a légies, őszinte, tiszta hangzást, amely produkcióikat jellemzi; de mint a kórusvezető hangsúlyozza, számukra a kö­zönség tapsa, a megtelő székso­rok jelentik a legnagyobb elis­merést, és abban az örömben a legteljesebbek, amely a közön­ségből sugárzik vissza rájuk. Noha a férfiakat általában nehéz megnyerni a közös ének­lésnek, gondjuk sem a kórus összetételével, sem az utánpót­lással nincs. A „hangverseny kórus” kitüntető címet is kiér­demlő együttes vonzerő. „Va­lahonnan mindig jönnek embe­rek” - fogalmaz vezetőjük. A legidősebb köztük talán köze­lebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez, a legifjabb egy közös éneklésre érett nyolcadikos diák. Nem kényeztették őket me­cénások, de az Ifjúsági Ház mindig segítségükre volt. Az önkormányzat is ereje szerint, hogy a Zeneakadémián, a Má­tyás templom koncertjein, a szombathelyi, esztergomi, szekszárdi találkozókon emlé- * kezetessé tegyék Komló peda­gógusainak a nevét. Korábban a KOT A segítségével, utóbb gyakran saját zsebből fizetve eljutottak Ausztriába, Olasz- és Franciaországba, sőt Finnor­szágba is. Az ausztriai Spittal- ból két, díjat díjra halmozó, profi együttes mögött lettek harmadikok, a finn út Pécs és Lahti testvérvárosi kapcsolata révén született. De büszkék le­hetnek a békéstarhosi nemzet­közi kórustalálkozó nagydíjára és a kamarakórusok budapesti fesztiváljáról elhozott első díjra Elsősorban a magyar zene­művészet alkotóinak munkáit szólaltatják meg, köztük olyan elfeledett értékeket, mint Mo- sonyi Mihály „Ave Máriája”. 1981-ben megjelent első műso­ros kazettájuk Pécsett, a József Attila Művelődési Házban zajló felvétel során rögzítette a ma­darak élénk csipogását is... Most akár egy újabb CD-ka- zetta összeállítására is készen állnak. Bár - hangsúlyozzák - nem céljuk halmozni a kazettá­kat és a díjakat sem. B. R. Jelenkor, február A Jelenkor februári száma Szijj Ferenc (Utolsó napló) című versével kezdődik, majd Tolnai Ottó monumen­tális Pilin$zky-versével és Schein Gybor munkáival folytatódik. A prózarovatban Robert Walser svájci német író A séta című elbeszélését ol­vashatjuk, mellette Zeke Gyula és Franki Aliona A másik város című fotó-szö­veg sorozatának újabb da­rabjai kaptak helyet. A ta­nulmányrovatban Német G. Béla a Sorsunk című, a negyvenes években Pécsett megjelent, Várkonyi Nán­dor által szerkesztett folyói­rat működését, míg Vámos Dominika Mítosz és józan­ság címmel a tavaly bemuta­tott, a város építészetét száz év előttről szinte napjainkig követő kiállításokat elemzi. (Az utóbbi írást épületfotók illusztrálják a fekete-fehér műmellékleten.) A szám jelentős részét te­szik ki azok a lap körkérdé­sére adott válaszok, melyek az elmúlt év jelentősebb irodalmi műveit, esemé­nyeit, jelenségeit mutatják be tablószerűen, mintegy harminc kritikus és iroda­lomtudós tollából. A kritikai rovatban Karátson Endre az Erotika a huszadik századi magyar regényben, 1911-1947 című tanul­mánykötetről olvashatunk, ezt Krommer Balázs Csema- Szabó Andrásnak Fél négy című novelláskötetéről és Rácz /. Péter Tálamon Al­fonznak Sámuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából című próza­kötetéről írt bírálata követi. IS. Szabó Szabolcs karnagy, kórusvezető (jobbról) a kórussal Nemecsek, a kedves csibész Nemecsek nem áldozat. Sok­kal inkább kedves, melegszívű gyerek, csibész, mint a töb­biek. De komolyba fordulóbb is, pirulós és érzékeny. A Pé­csi Nemzeti Színház Pál utcai fiúk című előadásában a pécsi Művészeti Szakközépiskola 16 éves, Nemecseket játszó diákja, Czár Gergő' maga is ilyen fiatalember. Bár vele még sohasem fordult elő, mondja, hogy kirekesztett lett volna egy közösségből, az ér­zéseket megpróbálja előhozni magából a játék közben. A Lengyeltótiból való fiút a jogászpálya érdekelte, de mert néptáncolt is (mostanra már hetedik éve), a művészetibe is felvették. Mégis csak egy év­nyi gimnáziumi vargabetű után került ide a tánctagozatra, s már az első évben felfigyel­tek rá a színészmesterség órá­kon. A színházat, ahogyan meséli, mindig is érdekesnek találta, s nagyra becsüli a szí­nészeket, amiért estéről estére nem félnek megmutatni ma­gukat. Most maga is fellép, és ez fárasztó is, az érdeklődés meg szokatlan. Persze, jó ér­zés a siker, a színészek támo­gató segítsége, de Gergő na­gyon figyel rá, hogy ne ve­szítse el a fejét mindettől. To­vább akarja képezni magát, maximalitásra törekszik, s ahogy elnézem határozott egyéniségét, meg is teszi. Vi­gyáznia is kell önmagára, (és barátainak őrá), hiszen isme­rünk olyan kiskorú sztárokat, akik néhány évnyi csillogás után kihunynak, mint a gyer­tyaláng. Aki azonban megőrzi józanságát, és egyre tökélete­sebbre csiszolja a tudását, fel­nőve érett művésszé válhat. Úgy tűnik, ez lehet Czár Gergő útja is. H. I. Gy. * Építészek szerzői jogai A Magyar Építészek Szövet­sége a szakmai kamarával kö­zösen lép fel a kortárs magyar építészet művészi értékeinek védelméért - hangoztatta Pato- nai Dénes, a szövetség elnöke, a szervezet pénteki éves köz­gyűlését megelőző sajtótájé­koztatón csütörtökön, Budapes­ten. Az építészek abban bíznak, hogy a szerzői jogról szóló törvény keretében megoldható lesz a kortárs építészek szerzői jogának rendezése, ami azért is fontos, mert az alkotóművé­szek nagy értékű épületei a nemzeti vagyon részét képe­zik. Jelenleg az építés ügye hét minisztériumhoz is tartozik va­lamilyen formában, és ez a megosztottság nem kedvez a szakmának. Mindig szép ajándék Ötödik éve jelenik meg a Szép Literatúrai Ajándék című irodalmi és bölcseleti lap. A JPTE BTK a Virág Benedek-alapítvány égisze alatt országos orgánummá tudott nőni - továbbra is Pécsre építve. A Szép Literatúrai Ajándék hivatalos postacíme az Iroda­lomelméleti Tanszék, így nem is kell csodálkozni, hogy a főmunkatársak sorában ott ta­láljuk az egyetem neves pro­fesszorait, Aknai Tamást és Kulcsár Szabó Emó't. Ám a valódi szerkesztési munkát fiatal oktatók és irodalmárok végzik: Mekis D. János, Nyáry Krisztián, P. Horváth Tamás és Szalay Tamás. A némi csúszással megje­lent 1998/1. és 1998/2-3. számok a komoly szándékról győznek meg elsősorban. 1848 jubileumára tematikus összeállítással jelentkezni mai tanulmányokkal és irodalmi művekkel már-már merész vállalkozásnak számít. Ugyanez az igyekezet látszik a 2-3. szám kiemelt témájá­nak, a „Nyelv, beszéd, dialó­gus” boncolgatásában. Kétségtelen, hogy a borítón is szereplő bölcselet ugyancsak megköveteli magának a teret a lap hasábjain, de talán ez rendjén is van egy olyan kor­ban, ahol az újat-alkotás hát­térbe szorul a meglévő foly­tonos (újra)értelmezésében. Ettől függetlenül a találóan „Újabb literatúrai jelensé­gekének titulált vers- és pró­zaanyag e két számban is tar­togat meglepetéseket. M. K. í )

Next

/
Oldalképek
Tartalom