Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-06 / 5. szám
10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1999. január 6., szerda Kevés jutott Advent idején minden évben óriási a várakozás a munkavállalók körében. A várakozással kapcsolatos történések helyszíne az Érdekegyeztető Tanács (ÉT), míg a várakozás tárgya a következő évi béremelés és a minimálbér mértéke. A „szokásnak” megfelelően nagyon távolról próbáltak közelíteni egymáshoz a szociális partnerek javaslatai. Az 1999. évi béremelkedésekkel kapcsolatban: a kormányzat 13%, a munkaadók 11%, míg a munkavállalók 16,5%-ban tudták volna elképzelni a béremelkedést. Végül is a december 22-i ÉT-ülésen a szociális partnerek megállapodása 12-15%-os béremelést javasolt az 1999. évre. Különös tekintettel a közalkalmazotti bértábla befagyasztására, a javasolt béremelési határok nem egyértelműek. A munkahelyeken sem a munka- vállalók képviselői, sem a munkaadók nem tudnak mit kezdeni vele. A másik fontos mutatószám, a minimálbér mértékének tárgyalásakor szintén távol voltak egymástól a javaslatok. A szociális partnerek közül: a kormány 22 600 Ft-ban, a munkaadók 22 500 Ft-ban (+ év közben 1000 Ft emelés), a munkavállalók 25 500 Ft-ban tudnák elképzelni az 1999. évi minimálbér mértékét. Gondolom, az is nyilvánvaló, hogy a szégyenletesen alacsony szinten megállapított minimálbérből valójában nem lehet megélni. Lesújtó, hogy ez a helyzet ebben az évben sem javult számottevően. A jelenlegi 19 500 Ft-ról 22 500 Ft-ra történő minimálbér emelés keveset javított az ebből az ösz- szegből élők életszínvonalán! ‘ A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) már 1997- ben is - az 1998. évi béremelkedések érdekegyeztető tárgyalása idején - 5%-os reálbér emelkedést tartott reálisnak és elfogadhatónak. Javaslatunkat - az európai uniós gyakorlatban elfogadottak szerint - a hazai ipari növekedés arányának figyelembe vételével tettük meg. A még mindig döcögős érdek- egyeztetések alatt is 5%-os reálbér emelkedést javasoltunk, ami előzetes számításaink alapján megközelítőleg 16,5%-os béremelést jelentett volna. Ugyanakkor évek óta javasoljuk, hogy a minimálbér a fogyasztói kosarat figyelembe vevő, valós piaci viszonyokhoz igazodó, a tényleges megélhetést biztosító bér legyen. Sajnos, egyik ja- " vaslatunk sem volt nyerő. Ezért mondjuk szomorúan, hogy a mun- I kavállalók egyre kiseb- I bedő karácsonyfája alá nagyon szegényes ajándék jutott. Ha nem történik jelentős változás, akkor a munkavállalók körében tovább terebélyesedik a szegénység. Bízunk benne, hogy ÉT megállapodásoknak megfelelően ebben az évben minél előbb valóban felülvizsgálják a fenti megállapodásokat. Természetesen abban is bízunk, hogy a felülvizsgálat eredménye a jelenleginél kedvezőbb lesz a munkavállalókra nézve. Perényi József, a MOSZ Szövetségi Tanács titkára Az új évezred felé Kié a törődés dolga? Alig néhány hete tört ránk a tél, s elborzadva húzzuk a strigulákat: már hetvenegyen haltak fagyhalált a kemény hidegben. December másik rémisztő híre pedig azt tudatta, hogy a tudomány technikailag készen áll a teremtésre. Nem kell hozzá férfi és nő. Klónozni lehet az embert, tenyészteni tökéletesnek vélt egyedeket. Mialatt egymásnak feszülnek parlamenti indulatok, kivonulnak, módosítanak, obstruálnak, az említett riasztó események háttérben maradnak. Máson rágódik a média. Például azon, hogy a szocialisták oldalán csüngő, így most ellenzékbe billent szakszervezetek az előző ciklusban jegelt harciasságukat részérdekek szolgálatában hogyan villogtatják, továbbá, hogy a pártok a - ki tudja, milyen teljesítményű - médiakuratóriumokba a társadalomnak fejenként évi négy és fél millióba kerülő tagnak kiket delegálnak. Az egyik oldalon metrójáért a kormányt is perelni kész főpolgármester, a Bécsből haza üzengető bankár, lila zakós, fülbevalós, maroktelefonos újgazdagok feszítenek. Szemben velük ott a másik Magyar- ország. Nincstelenekés hajléktalanok, akik közkonyhák ételmaradékaiból kéregetnek, s középületek felügyelet nélküli félreeső zugaiban húzzák meg magukat, vagy kórházi folyosó padján beteglátogatónak álcázva szunyókálnak egy órácskát, ahogy a jóleső meleg szétárad testükben. Emitt koszos rongyokba burkolózó kisemmizett szerencsétlenek bűze árad, amott a hatalomtól és a pénz illatától megrésze- gült „elit” pöffeszkedik. A jövedelmek és az életlehetőségek terén kirajzolódott elképesztő egyenlőtlenségek már nem munka vagy tudás szerinti rétegződést mutatnak. A társadalom egyik harmada elsüly- lyed emberhez méltatlan körülmények között, miközben a felső tízezer meghökkentő luxusban él. Ki figyel oda? Kié a törődés dolga? Épp a karácsonyünnep körüli rohanás, a „bronzvasámap” és az „aranyszombat” kereskedelmi leleménye sejteti, hogy a fogyasztói társadalom felfalja önmagát, ha hagyjuk elveszni a csend, a meghitt együttlét, a gondoskodó szeretet megtartó erejét. Aligha lehet kétséges, hogy a társadalmi különbségek mértékét a politikusok bölcs mérlegelésének kell szabályoznia. A magánérdekre és a piacra nem lehet rábízni a közösség életét. Szilárd erkölcsi értékrend által vezérelve, a minket képviselőknek, a választott vezetőknek feladata eldönteni, hová kell a segítség. Az ember egyszeri, véletlen csoda. Nem lehet tenyészthető és nem lehet feláldozható. Ne engedjük elrontani az emberi kultúrát! A racionalitás, a tiszta ész logikája, a laboratóriumok kiszámított világa rideg jövőt hoz rá. A világ emberarcának fennmaradásához szív kell és érzelem. Schmidt Pál dr. Már csak három gazdasági világbirodalom van talpon Az inflációs valóság A gazdasági életnek vannak a világgazdaságra, a nemzetgazdaságokra, de az állampolgárok vállalkozásaira, sőt egyéni háztartásaira is nagy hatású jelenségei, melyeket éppen ezért minden állampolgárnak saját érdekében ismernie hasznos. E jelenségek közé tartozik az infláció. Ez régi jelensége a gazdasági életnek. Lényegi fogalma szerint az árszínvonal általános és tartós emelkedését jelenti. A múltban a gazdasági élet valamely egyensúly zavarának következményeként jelentkezett. E század utolsó évtizedeiben már nem következményként, hanem célként jelentkezik, mert kitűnt, hogy az infláció biztosítja a nyereségnek a legrövidebb idő alatti maximális növekedését annak gátlástalan - közérdekkel ellentétes - hajszolása esetén, így a szerkesztett infláció lett uralkodóvá, amely egyrészről a pénzuralomnak, az üzérkedésnek, a bűncselekményes gazdagodásnak, az egyik óráról a másikra keletkező óriási vagyonszerzésnek lett a forrása, másrészről a munka jogainak és értékeinek mind teljesebb semmibevevésével az állampolgárok többsége jövedelmének mind hatásosabb csökkentője, sőt létérdekeinek egyre súlyosabb veszélyeztetője. Ez az irányított infláció azonban már nemcsak a munkát, hanem - amint tapasztaljuk - a természetet is mint termelési tényezőt mind teljesebb uralma alá gyűri, az emberiség léte alapvető követelményeinek figyelmen kívül hagyásával. Például a trópusi erdők óriási irtásával, a föld nyersanyagainak pazarló felélésével. Történik ez az inflációs nyereséghajsza „kitűnő” propagandával, jelenleg a világgazdaság globalizálása szükségességének jelszavával. Ma már a közgazdászok egy része a gazdasági globalizáció következményének tartja a súlyos világgazdasági válság- helyzetet. Nemcsak a munka és a természet kizsarolása folyik, hanem az erősebb tőkés vállalkozás „felfalja” a gyöngébbet, hogy a versenyt, a tőkés rend egyik alapkövetelményét kizárja. Az irányított inflációval nemcsak hatalmas tőkés vállalkozások lettek semmivé, hanem a korábban sikeres nemzetgazdaságok is összeomlottak. Jelenleg már csak három gazdasági világbirodalom van még „talpon”, az USA, az EURO Közösség és Kína, amelyeknek egyformán az a jellemzője, hogy az inflációt meg tudják fékezni, és a munka jogai és értékei is ott vannak legjobban biztosítva. Ez a magyarázata, hogy az EURO Közösség az újabb tagfelvételeknél, és így Magyar- ország részéről is kiegyensúlyozott, kellő mértékre csökkentett inflációjú nemzetgazdaságot ír elő követelményként. Dr. Veikey Kálmán MSZDP Sok embert sért Nagyra becsülöm dr. Südi Bertalan kitartását, mert gyakran érez késztetést arra, hogy a „lecsúszó, lemaradó társadalmi rétegek” szószólója legyen. Bízom abban, hogy célja tisztességes, ám úgy gondolom, alapvetően igazságtalan. Nem értek egyet azzal a megállapításával, hogy az MSZP hatalmi játékának következménye az éhínség, a ki- látástalanság, a létbizonytalanság. Igaz lehet ezekből a keményen hangzó szavakból az, hogy az MSZP-nek - miután 1994-ben megnyerte a választásokat - a hatalmi helyzetben választania kellett: vagy tovább halogatja a szükséges megszorító intézkedéseket, amelyeket már az előző kormánynak meg kellett volna tennie, vagy pénzügyigazdasági összeomlás következik be. Annak pedig sokszorta rosszabb következményei lettek volna. Azt sem hiszem, hogy a szocialistákat elidegenedett pártnak tekinthetjük, olyan „polgári” pártnak, amelynek „fejeseire” sajátos kétarcúság jellemző. Egyszerűen arról van szó, a szocialisták bevallották ország-világ előtt, hogy a talpon maradás érdekében fel kell vállalni olyan pénzügyi- és gazdaságpolitikát, amely nem nevezhető jellemzően „baloldali” politikának. Azok a címkék, jelzők, amelyek dr. Südi Bertalan írásában megjelentek a Szocialista Párttal kapcsolatban, sok embert sérthetnek, és gátolhatják a baloldal együttműködését. Tiszteletben tartva a véleménynyilvánítás szabadságát, mégis úgy vélem, hogy dr. Südi Bertalan cikkei odacsapnak, ahová kezet kellene nyújtania, és azon gondolkodni - és mindenkinek, akinek bal oldalon van a szíve -, hogy mi az, amit elveink megtartása mellett együtt tudnánk tenni. Arra is gondolok, hogy jelzői kis rosszindulattal ösz- szecsengenek a „népnyúzó, bolsevista stb.” lózungokkal, s ez is, az is idegenül hat. Van a baloldalnak egy igen kis - önmagát nem artikulált - rétege: munkások, értelmiségiek, alkalmazottak, akik már nincsenek politikaközel- ben, de pl. a választások alkalmával az első fordulóban biztos szavazói a Munkáspártnak. Baloldali elkötelezettségük miatt ott, ahol a Munkáspárt jelöltjei már nem esélyesek, a második fordulóban a Szocialista Párt jelöltjeire szoktak szavazni. Dr. Südi retorikája viszont elriaszthatja őket a második fordulóban szavazatuk leadásától. Ezek az emberek nem szavaznának semmiképpen ún. polgári pártra és olyan pártra sem, amely még a bal- oldaliság „vádját” sem érdemli meg. Azt gondolom, hogy a kritikai vélemény kifejtése nem jelentheti a kritizált igaztalan befeketítését. Dr. Südi kötelezettsége véleményem szerint a baloldali egység megteremtésében és nem megbontásában lehet. Kiss Sándor nyugdíjas Országos tisztújítás a Parasztszövetségben December 19-én Kecskeméten a Kertészeti Főiskola nagytermében tartották meg a Parasztszövetség IV. Országos Kongresszusát. A négyéves ciklus lejártával megtörtént a tisztújítás. Újraválasztották Widmann Mihály elnököt (Kecskemét), Szőke Gyula al- elnököt (Baranya megyei elnök), dr. Soós Károly alelnö- köt (Zala megyei elnök), Varjas Lajos alelnököt (Veszprém megyei elnök), Deák Ferenc főtitkárt (Debrecen), Torma László főtitkár-helyettest (Somogy megyei titkár). Az alelnökök számát a kongresszus kettővel megemelte. Új alelnöknek választották Hoványi Ferencet (Szabolcs megyei elnök), Belgyár András (Hajdú megyei elnök). A kongresszus elismerését és köszönetét fejezte ki mindazért, amit az új polgári kormány végzett az előző kormány, de különösen a szoc-liberális kormány által hagyott nehéz örökségből való kilábalás érdekében. Bizakodással tekintett a felszólalók többsége a jövő felé, remélve, hogy a parasztság, de az egész lakosság helyzetén javítani akaró program kidolgozásához és végrehajtásához kikérik az érdekvédelmi, érdekképviseleti szervek véleményét is. Szőke Gyula megyei elnök, országos alelnök Az új stílus KDNP: tisztújítás A közelmúltban lezárult tagrevízió után több mint 10 ezren maradtak a korábban 26 ezres létszámú pártban- hangzott el a Keresztény- demokrata Néppárt elnökének tegnapi sajtótájékoztatóján. Szó esett arról is, hogy az elkövetkező fél évben a megyei elnöki szintig tartó, „alulról jövő tisztújítást” tartanak a KDNP-ben. Giczy György közölte azt, is, hogy a KDNP elutasítja azt a sanda játékot, hogy a jelenlegi kormánypártok média-befolyásának növelése érdekében magát az ellenzéki oldalhoz sorolja.- A KDNP soha nem vállalta, hogy taktikai megfontolásoknak rendeli alá politikai hovatartozását - fogalmazott a politikus. MTI Az a néhány tv-néző, aki még nem áb- rándult ki a városi közgyűlés egyenes közvetítésének élvezetéből, kissé értetlenül ülhetett december 17-én a képernyő előtt, amikor a kisebbség színeiben bejutott képviselő kért szót, s kifejtette, ő nem ellenzi a megyei munkaügyi központ vezetőjének felfüggesztését. A néző elgondolkodhatott azon, hogy a képviselő, aki mellesleg a munkaügyi tanács tagja is, vajon miért nem ott fejtette ki ez irányú álláspontját? Erre azonban hamar választ kaphatott, amikor a Tanács önkormányzati oldalának vezetője sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a képviselő úr éppen arról az ülésről maradt távol, ahol a testület munkaadói, munkavállalói és önkormányzati oldala egyhangúlag szükségtelen és rossz lépésnek minősítette az igazgató elmozdítását. A történet - részben - a sajtóból már ismert. Az illetékes miniszter az olcsóbb, hatékonyabb működés és a megyei munkaügyi központ szociális szempontok szerinti átszervezése érdekében úgy döntött, hogy leváltja a jelenlegi vezetőt. Az azóta elterjedt hírek szerint mégsem leváltásról van szó, hanem belső gazdasági és pénzügyi vizsgálatról, a vezető elmozdításáról csak ezután döntenek. Ezek a hírek azóta kaptak lábra, mióta a munkaügyi tanács tagjai a miniszter napvilágra került érveit cinikusnak és farizeusnak minősítették, mondván: ez az intézmény rendkívül hatékonyan, a három oldal támogatásával és elismerésével működik, szakmailag pedig értelmezhetetlen a szociális oldal erősítése, hiszen a munkanélküliség kezelése elsősorban foglalkoztatáspolitikai kérdés. A Tanács annak a véleményének is hangot adott, hogy a miniszter döntését megelőzően legalább kikérhette volna az ő véleményüket is. A városi közgyűlésen mindez elhangzott. Ekkor kért szót a Fidesz frakcióvezetője, mondván, „a miniszter úgymond protokollszerű felmentést kommentáló mondataiba bizonyos politikai erők belekapaszkodtak, és az újságok és a városi tv színvonalára rángatták az ügyet.. ” Nem tisztem a média védelme, ezt, gondolom, megteszik az ott dolgozók, inkább figyeljük tovább a hozzászólást, melyből megtudjuk, hogy a frakcióvezető olyan információk birtokába jutott, amelyek alapján ő maga kérte a teljes belső vizsgálatot a minisztertől. Ez legalább egyenes beszéd, bár szemben áll a helyi tapasztalatokkal. Csak akkor mit kezdjünk a miniszter érveivel? Lehet, hogy mostanra az átszervezés lett olyan bűvszó, mint évekkel ezelőtt a „nép- gazdasági érdekből” volt? Újra kell a sorok között olvasni? A Fidesz frakcióvezetőjének hozzászólása ekkor éles fordulatot vett. Nem tett egyebet, mint megvádolta a munkaügyi tanács önkormányzati oldalának vezetőjét, aki „civilben” egy utazási iroda vezetője, hogy 1998 szeptemberében a munkaügyi tanácsot és a központ dolgozóit párizsi, londoni útra vitte hozzátartozóikkal együtt, a központ pénzén. A vádaskodás akkor hatásos, ha igazságtartalma is van, ezt jól tudjuk a Mercedes-osztogatás, vagy a kabátlopás történetekből. Tény, hogy az említett utazási iroda szervezett a munkaügyi tanács tagjainak külföldi kirándulást. A tanács tagjai azonban nem vették fel éves tiszteletdíjukat, hanem azt átutalták az útra, hozzátartozóik pedig a teljes költséget befizették a saját zsebükből. Mellesleg az utazási iroda ezt a szervezést veszteséggel zárta. Szóval a hír igaz, csak ... Még nem telt el olyan sok idő, hogy ne emlékeznénk, az újjáalakult városi közgyűlés első ülésén a Fidesz frakcióvezetője ígéretet tett arra, hogy új stílus jellemzi majd munkájukat. Ez az? Kablár János MSZP \ I .4 > t
