Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-02 / 1. szám

1999. január 2., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Aki üvegablakok csodái közt él Nem adták fel Villányban három dalos kö­zösség működik. A legré­gebbi, az asszonykórus most ünnepelte negyedszázados fennállását. A tíz fős csopor­tot Guttján Józsefné vezeti, aki elmondta, bár nincs utánpótlás, mégsem mond­tak le terveikről. Mindnyá­jan idősek, mégis hetente próbálnak, felöltik a népvi­seleti ruhát és maguk gyűj­tötte német dalokat adnak elő. Elment a kísérő harmo- nikás, nem tud sok támoga­tást nyújtani a mezőgazda- sági szövetkezet, az áfész és a helyi önkormányzat sem. A legtöbb anyagi segítséget a faluból és Lapáncsáról Németországba kitelepített családok nyújtják. Az ő me- cénási szövetségük révén jutnak el külföldre. Cs. J. A nagy találkozás csak néhány éve esett. A pécsi Keszüné Van- tara Szilvia meglátott egy szí­nes ólomüvegekből összeállí­tott csodát valamelyik kiállítá­son, és földbe gyökerezett a lába. Aztán azt kezdte el láza­san kutatni, hol tanulhatná meg az ólomüveg-készítést. Mára műhelyben ellesett tit­kok és saját technika vegyíté­sével álmodja meg üvegabla­kait, ajtóit, a látványos díszdo­bozokat, tükörkereteket. Mun­kájának fontos része, hogy kép­zőművészekkel dolgozhat együtt. Jelenleg is nagy feladat foglalkoztatja: H. Barakonyi Klára tervei alapján készül a bodai templom ablakainak megvalósítására. Korábban több műalkotás összeállításá­ban volt a művész segítségére.-A legkedvesebb munkámat is együtt csináltuk - mesélte. - A legelső nagyobb megbízatás volt, egy bejárati ajtó. Akié lett, mindig azt mondja, ha ránéz reggel, boldogan indul dol­gozni, s ha hazatér, megnyug­szik, amikor látja. A bodai templomra nagyon készülök, szinte már látom a lelki szeme­immel, milyen lesz. Szilvia még a technika bűvö­letében él. Aprólékosan elme­séli, hogy a különlegesen hen­gerelt színes üvegekből miként vágja le a darabokat, hogyan csiszol meg minden egyes ele­met, aztán bevonja a széleket vörösréz fóliával, hiszen csak így lehet összecinezni a kis ré­szeket. Néha elvágja az ujjait, de észre sem veszi, csak amikor az első vércseppek az üvegre hullanak.- Amikor dolgozom, szinte eksztázisban vagyok - vallja. - Én ezekre az üvegekre csak mo­solyogni tudok. Kitartó lelkesedéssel tanul, hol az üvegolvasztással ismer­kedik, hol a tűzzománc ragadja meg. A formák egy részét maga találja ki, a stílusokban pedig a kedvére válogat. Többnyire a szecesszió világa köszön vissza a Tiffany-hatású lámpákon, ab­lakdíszeken.- En nem művésznek tartom magam, hanem inkább ügyes kézművesnek - mondja. ízlését valószínűleg gyerme­kei is örökölték. Nagyfia ügyes szakács, a kis hatéves pedig a mama nyomdokába lépve ké­szíti színgazdag rajzait. Félje mindig támogatta ambícióit, ezért tud egyszerre alkotó em­ber lenni, s mellette anya és boldog feleség. H. I, Gy. A színek és formák varázsa veszi körül munka közben Magyarul magyarán Különírás - egybeírás Tanári pályám során tanítvá­nyaimat mindig igyekeztem meggyőzni arról, hogy a he­lyesírás fontos része a nem­zeti alapműveltségnek. Ez nem mindig sikerült, mert a boldogulásnak, főként az is­kola elhagyása után, nem fel­tétele a biztos helyesírási készség. Állhatatosan tuda­koltam, hogy kinek mi okozza a legnagyobb gondot. A több­ség a külön-, illetve az egybe- írást jelölte meg. E tekintetben két elv iga­zíthat útba bennünket. Az első a jelentés. Ha két vagy több szó más-más jelentésű külön­írva és egybeírva, akkor vá­lasztanunk kell. Egyszerű és a kisdiák számára is könnyen felfogható példák: kis asz- szony-kisasszony, meleg ágy­melegágy, drága kő-drágakő. A másik elv az alárendelő szerkezet jelöletlen vagy je­lölt volta. Az alanyi és a mi­nőségjelzős összetétel jelölet­len. Ezek esetében a jelentés dönt. Pl. mennydörög, külön­írva: a menny dörög (alanyból és állítmányból szerkesztett teljes mondat), vajas kenyér- vajaskenyér, boros pohár-bo- rospohár, üdítő ital-üdítőital stb. A tárgyas, határozós és birtokos jelzős kapcsolat lehet jelölt és jelöletlen. Tárgyas: favágó, észbontó, bosszúálló, gonosztevő, villanyszerelő. Nyilván a fogathúzó (ló) a he­lyes megoldás,, mert a fogat húzó, fogat hajtó abszurd je­lentésű. Ugyanígy a rokkant­kerékpár, rokkantsegély, rok­kantnyugdíjas különírva egé­szen mást jelent. Az ún. jelentéstömörítő kapcsolatok külön csoportba tartoznak. Az energiagazdál­kodás szóra csak felületesen kérdezhetünk így: Milyen gazdálkodás? Ugyanilyen a gyakran használt vámvizsgá­lat, csigalépcső, villanyvilágí­tás. A pénzmosás pl. mind a jelentés, mind a jelöletlenség miatt egybeírandó. Előfordul a túlságos tömörítés is, amely nehezen oldható föl, nehezen értelmezhető. Híres zené­szünk így nyilatkozott: „Egy- szercsak feltámadt bennem a kutyavágy." A folytatásból derült ki, hogy a kutya utáni vágyódásáról beszélt. A következő szavak a többszörös összetétel példái: menetjegypénztár (me­net+jegy+pénz+tár). A kétta- gúakat (két szóból állókat) mindig egybeírjuk: felelős­ségbiztosítás, kandeláberko­vácsoló stb. A három vagy többtagúakat a szókép köny- nyebb felfogása végett kötő­jellel írjuk: béralap-felhasz­nálás. Á jelentéssűrítés érte­lemzavaró voltát kívánták el­kerülni annak a felhívásnak a szövegezői, akik ezt írták minden pécsi autóbusz első ajtajához: „Az autóbuszgép­kocsivezető pénzváltásra nem kötelezhető” - Az autóbusz, sőt a busz szavunkban benne van a gépkocsi jelentése. A szöveg helye (a szituáció) egyértelművé teszi, hogy a ve­zető nem személy-, se nem te­herautót vezet. De ha minden­áron pontos (precíz) akar lenni a szöveg írója, akkor kötőjelet kell alkalmazni, ugyanis hat szótagnál hosszabb a szó. Ma­radt a régi felhívás, de a kérdé­ses szó már újabban kötőjellel szerepel. Rónai Béla Az irodalom kincskeresője Az alkotó egyénisége és a mű­alkotás világa épp olyan szemé­lyes közelséggel érinti meg Tüskés Tibor írót, irodalomtör­ténészt, mint a táj és a benne lakók lelke, élete. Ezért van, hogy minden munkája benső ügy is egyben, akár irodalmi művet elemző tanulmányról, akár tájesszéről vagy szociog­ráfiai írásról legyen szó. Hogy a szakma is elismeri tevékenységét, arra nemcsak a több más között kapott József Attila-díj a bizonyíték, hanem a legutóbb átvett Arany János-díj is, melyet a Magyar írószövet­ség kimagasló írói, szerkesztői, irodalomtörténészi munkássá­gáért ítélt oda. Ebből az alka­lomból beszélgettünk írásról és szolgálatról, de arról a kincsva­dászatról is, melyet Tüskés Ti­bor szerkesztőként folytat a te­hetségek és értékek megmuta­tásáért.- Mindig érdekelt a mű és az azt létrehozó ember személyi­sége - mesélte - , és bár van olyan nézet, mely csak a művet szemléli, én azt hiszem, a szö­veget megteremtő személyiség gyakran adhat kulcsot a ponto­sabb értelmezéshez. Ugyanígy vagyok a tájesszé esetében, ott is az ember és a környezet vi­szonya foglalkoztat. A megszeretett hely így válik érzelmekkel teli vidékké, ahol a táj és a nyelv egyszerre ad ka­paszkodót a hazaszeretethez. Tüskés Tibor szerint minél tu­datosabban lokálpatrióta az ember, minél többet tud saját környezetéről, annál jobb, hi­szen később így tágulhat min- denséggé a világ. így lehetett az is, hogy ő maga annak idején ugyanolyan izgalommal szem­lélte a Holdra lépő első embert, mint azt az állomást, ahonnan édesapja egy kézmozdulatára elindultak a vonatok. A világ persze, folyton vál­tozik, ahogyan a hazai írótársa­dalom is. Beszélgetőtársam úgy tapasztalja, az „írók közélete” táborokba osztódott, s ez nem mindig esztétikai megfontolá­sokból történt, inkább érvénye­sülési vagy anyagi okok miatt. Nagyobb baj azonban ennél az írók és az olvasók viszonyában rejlő feszültség.- Tizenöt-húsz éve egy jelen­tősebb regény megjelenése eseményszámba ment- mondta. - Ma a közönség legnagyobb részét nem hozza izgalomba ugyanez, legfeljebb egy belter­jes, esztétizáló olvasói réteg jön lázba. Irányított olvasók van­nak, akiket befolyásol, kiről hallani többet a sajtóban. Szerkesztőként ő annak ide­jén a Jelenkorban és most, már hat éve a Somogy című kulturá­lis és társadalmi szemlében is arra törekedett, hogy mindig az értéket tudják felmutatni. Büszke rá, hogy 1959 és 1964 között a Jelenkor havilappá lett, a Somogy esetében pedig arra, hogy rendszeresen teret kapnak a fiatal tehetségek.- A Jelenkort egy nagy kultú­rájú város szellemi hatása és tehetsége támogatta - foglalta össze. - Kaposvár háttere sze­rényebb, de az emberek közvet­lenebbek, s a lap és a város kö­zött személyesebb a kapcsolat. Díjak ide vagy oda, Tüskés Tibor nem ül a babérokon. Hir­telenjében vagy öt tervet, ké­szülő munkát, tanulmányköte­tet is felsorol, többek közt Ta- tay Sándorról, Martyn Ferenc kétszáz levelének sajtó alá ren­dezéséről. Nekünk már csak ol­vasni kell. Hodnik I. Gy. A Jelenkor decemberi száma A Jelenkor decemberi száma Márton László Ber­lini évszakok című napló- részletével kezdődik. A pró­zarovatban folytatódik Zeke Gyula és Franki Aliona A másik város című sorozata, továbbá Cserna-Szabó And­rás jóvoltából megtudhatják az érdeklődők, mi is az az „epidemikus klatsch”. A lapban ezúttal hangjá­ték is olvasható, Nagy And­rás Angyal, előzetesben című műve, és ezúttal Som­lyó György, Orbán János Dénes, Gömöri György, Kukorelly Endre, Varga Vi­rág verseit olvashatjuk. A tanulmányrovatban Földényi F. László egy ké­szülő monográfiából közöl részletet Heinrich von Kle­ist - a szavak hálójában címmel, Lőrinszky Ildikó Flaubert képtáráról írt ta­nulmányt, míg Győri Orso­lya Márton László Csípőfo­gócska című novelláját elemzi. E számban olvasható Es­terházy Péter Bevezetés egy szép estbe című szövege, melyet a Jelenkor jubileumi estjén mondott el. A kritikarovatban Milba- cher Róbert Margócsy Ist­ván „Nagyon komoly játé­kok” című kritikagyűjte­ményéről írt bírálatot. Ha­vasréti József Dávidházi Pé­ter Per passivam resisten- tiam című tanulmányköte­tét, Somos Róbert Rugási Gyula esszékötetét méltatja. Kappanyos András Domini­que Noguez Lenin-dada című „posztmodem doku­mentumfikciójáról” írt kri­tikát. Leletvédő gazdák Szászváron Patton Gábor, aki most végzett régészként az egyetemen, megvette azt a dűlőrészt, ahol a közép­kori Koromszó falu és egy kolostor maradványait rejti a föld mélye. Egyszer, ami­kor ehhez állami engedélyt kap, ásatást kezd saját költ­ségén, a talált tárgyakat pe­dig feltárás után beszolgál­tatja a múzeumoknak. Lokálpatriota-indíttatás- sal vásárolt földbirtokot Hosszúhetényben Sáfár Sándor 63 éves gazdálkodó a Somkerék-dűlőben. Itt vi­szont római kori villa alap­jairól tudnak az idősek. Nem műveli az egyszer már megkutatott két és fél ezer négyzetméteres területet, amely, várhatóan régészeti védettséget kap. Cs. J. lm Lime az IH-bam - Az óév utolsó napjaiban majd’ egy évtizedes hagyományt élesztett újjá a Pécsi Ifjúsági Ház, amikor jazz-előszilvesztert rendezett. Felvételünkön Vasvári Pál, Zsemlye Sándor és Nagy János gondoskodik a jó hangulatról. fotó: tóth László Képzőművészeti csemegék a Pécsi Galériában Elkészült a Pécsi Galéria 1999-re szóló kiállítási prog­ramtervezete. A hagyomá­nyoknak megfelelően a pécsi és a hazai művészek mellett külföldi kiállítók is bemutat­koznak. Nagy teret kapnak a fiatal alkotók, márciusban a Fiatal Képzőművészek Stúdi­ója, júniusban pedig a JPTE Képzőművészeti Mesterisko­lásai. A Széchenyi téri bemu­tatóhelyen Pauli Anna textil­tervező és Kemény György grafikusművész mellett má­jusban krakkói alkotók mun­kái tekinthetők majd meg, míg júniusban Martyn Ferenc emlékére szerveznek tárlatot. Júliusban és augusztusban zajlik a XVI. Országos Kis­plasztikái Biennálé, melyet a Kortárs magyar fotográfia követ. Az év végén győri és budapesti művészek mutat­koznak be, decemberben pe­dig a párizsi Zofia Rostad tex­tiltervezőt várják. A Kisgalériában Gál And­rás festőművész után a kato- wicei Roman Kalarus lesz a vendég, majd a Horváth és Patartics pécsi építészpáros állít ki. Láthatók lesznek töb­bek között a pécsi Nagy Márta és Fürtös György ke­rámiái. Június végén újra lesz Szo-bor tárlat, de érdekesség­nek ígérkezik az október kö­zepén nyíló „Művészkönyvek Amerikából” című válogatás is. H. I. Gy. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom