Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1999-01-05 / 4. szám

6 Dhnántuli Napló Határtalan Régió 1999. január 5., kedd Hírcsatorna Változó kisebbségi tör­vény. A Horvátországi Ki­sebbségek Tanácsa elfo­gadta azt a törvénymódosí­tási javaslatot, amely szerint ezentúl nem 5, hanem 7 képviselői helyet kapnának a kisebbségek. A magyar, az olasz és a bosnyák közösség eddigi egy-egy helye meg­maradna, viszont 4 további helyen 2-2 évenként váltva osztoznának a többi kisebb­ségi képviselők. Emléktábla ’56 emlé­kére. Budapest és Eszék önkormányzatai az eszéki Herman-villa épületén em­léktáblát helyeztek el. Az 1956-os forradalom idején ebben az épületben nagy­számú magyar menekült ta­lált ideiglenes otthonra. Az emléktáblát Budapest hálája jeléül adományozta Eszék­nek. Levéltári együttműkö­dés. Öt évre szóló megálla­podást írt alá a horvát és a magyar országos levéltár igazgatója, amely meg­könnyíti a két szomszédos nép közös történelmére vo­natkozó irattári anyagok feldolgozását, a szakmai in­formációk cseréjét. Az egészség városai. A megalakulásának tizedik év­fordulóját ünneplő Egészsé­ges városokat Horvátor­szágban mozgalom decem­berben emléklapokat adott át az egészséges életmódot elősegítő városoknak, töb­bek között Eszéknek is. Iskolanapok Vörösmar­ton. A horvát Dunamellék magyarlakta településén 400 éves hagyománya van a ma­gyar oktatásnak. Az oktatás most magyar és horvát nyel­ven működik, mintegy 210 diákot tanítanak. A nemrégi­ben megrendezett iskolana­pok keretén belül irodalmi, képzőművészeti és zenei ve­télkedőt rendeztek. Ismét Képes Újság. Több hónapos szünet után, tavaly decembertől ismét létezik a horvátországi magyarok lapja. A kéthetente megje­lenő újságot Zágrábban szerkesztik, de országos tu­dósítóhálózata van. A beton és a diplomácia vonzereje Prof. dr. Zvonimir Mark 1942-ben született a hercegovinál Posusjeban. A középiskolát Mostar­ban végzi el. A zágrábi egyetem építőmérnöki karán szerez diplomát 1968-ban. Az építőmérnöki kutatóintézet ösztöndíjas munkatársaként 1975-ben jár először Magyarországon. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével. A szakmai létrán sikeresen tör felfelé: a kilencvenes éveket már mint rendkívüli egyetemi tanár várja. Első diplomáciai megbízását 1998 októberében kezdte meg, mint a Horvát Köztársaság pécsi főkonzulja. Három gyermeke van, mindhárman beszélnek magyarul is. Lánya 22 éves, a zágrábi egyetemen magyar-török nyelvszakos hallgató, a tavalyi horvát szépségkirálynő-választáson harmadik helyezést ért el. Nagyobbik fia 21 éves, textilipari egyetemre jár, valamint egy népszerű zágrábi együttes tagja, ahol mellesleg a nővére az éne­kesnő. A legkisebb fiú most hatodikos a pécsi horvát iskolában.- Ön kiválóan beszél magya­rul, itt készítette el doktori disz- szertációjához a kutatásokat, közben magyar lányt vett fele­ségül, most pedig Pécsett lett konzul. Honnan ez a.vonzalom ?- Magam sem tudom ponto­san honnan. Annyi bizonyos, hogy 1954-ben, a foci vb-n a magyar-német ' meccs után sírtam, pedig hát nem volt okom egyik csapat­nak sem szurkolni, mégis igazságtalan­nak éreztem, ami ott történt. Aztán az it­teni ’56-os esemé­nyek után még a mi kis településünkre is eljutott egy magyar menekült, egy szo­bafestő, aki később továbbutazott Nyu­gatra. Ennyi magyar vonatkozása van a gyermekkoromnak.- Késeibb ennek is köze lehetett, hogy ide kérte az ösztön­díjat?-Először nem is ide kértem. Több országba lehetett kiutazni, én akkor már beszéltem lengyelül, gon­doltam, oda adom be a papír­jaimat. Az ösztöndíjat akkor nem kaptam meg. Már majd­nem elfelejtettem a pályázatot, amikor egy évvel később fel­hívtak a minisztériumból, hogy van egy újabb lehetőség Len­gyelországba vagy Magyaror­szágra. Úgy döntöttem, Buda­pestet választom, végtére a be­ton mindenütt beton.- Miért éppen a műszaki egyetem építőmérnöki laborját választotta?- A kutatóintézetből jöttem, valahogy ösztönszerűen a la­borba jelentkeztem be. Meg­kérdezték tőlem, hogy tudok-e magyarul. Mondtam, nem, de szeretnék megtanulni. A labor­ban sok segítséget kaptam, hosszas töprengés, hezitálás után sikerült kiválasztanom azt a témát, amihez elvégezhettem a kísérleteket, majd amiből ké­sőbb doktoráltam.- Itt ismerkedett meg a fele­ségével is...-Igen, ő Hajdú-Bihar me­gyéből érkezett Budapestre, a tanszéken dolgozott. Egy évbe se telt, és összeházasodtunk. Neki később sokkal nehezebb volt Zágrábban, de belejött. Amikor az első gyermekünkkel volt kórházban, a szülés után csak annyit mondott neki a nő­vér, hogy curica (kislányka). Kereste szegény a szótárban, hogy ez mit is jelenthet, de nem találta. Aggódni kezdett, hogy valami baj van a gyerekkel, ezért megkérdezte az orvost, aki ráadásul libanoni volt, és ő sem ismerte ezt a szót. Egészen addig nem tudta, fiú vagy lány, egészséges vagy beteg a kicsi, amíg én be nem érkeztem a kórházba.- Ön szinte bármerre járt, megtanult egy nyelvet.-Ez némileg túlzás, de az igaz, hogy sok nyelvvel meg­ismerkedtem. A horvát és a magyar mellett lengyelül, majd a ’68-as események után dacból csehül. Aztán persze angolul. Később első párizsi utam al­kalmával azt mondtam ma­gamnak: lehetetlen, hogy én ebben a gyönyörű városban ne tudjak beszélgetni az emberek­kel, így megtanultam franciául is. Ennek később akkor vettem hasznát, amikor Algériában dolgoztam építkezéseken. Né­metül kevésbé tudok, de eladni azért ezen a nyelven sem tud­nának.- Ha már az eladás szóba került: mennyire tudnák Önt eladni Magyarországon? Mennyit tudott például az itteni horvát kisebbségről, mielőtt ide helyezték volna?- Azt már régebben is tud­tam, hogy körülbelül százezer délszláv él itt, csak a hetvenes években még nem volt ildomos rákérdezni, hogy ebből ki szerb, ki horvát, ki szlovén. Tá­jékozódtam persze, azóta kide­rült, hogy ebből a számból a legnagyobb százalék a horvá- toké és hát az sem véletlen, hogy pont itt nyílt meg évekkel ezelőtt ez a főkonzulátus. A magyarországi hor- vátságnak Pécs két­ségkívül fontos köz­pontja, élénk okta­tási és kulturális, tu­dományos élettel. Mindemellett kel­lemesen csalódtam, hiszen mindezt ma­gas színvonalon művelik.- Hozzászokott már a városhoz?- Nagyon kelle­mes itt élni. A város hangulata, az embe­rek viselkedése egy­aránt szimpatikus. A fiamnak annyira tet­szik itt, hogy amikor egy hétvégére haza­utaztak édesanyjával Zágrábba, már más­nap vissza akar jönni.-Önnek nem hiányzik Zág­ráb?-Részben. Főleg a péntek délutáni foci. Ugyanis már ke­reken harminc éve barátaimmal minden áldott pénteken kijá­runk focizni. Eshet az eső vagy a hó, tűzhet a nap, bennünket nem érdekel, akkor is a szabad levegőn futkározunk a labda után. Foci után aztán beülünk a kedvenc vendéglőnkbe, a falon már ki vannak rakva a karikatú­ráink, jól érezzük magunkat. Ilyen csapatra itt még nem ta­láltam, pedig jó lenne mozogni egy keveset.-Az asztalán heverő lapo­kat, könyveket nézve ötlik fel a kérdés: van ideje olvasni?- Kevés. Reggelente átfutom a horvát és a magyar napilapo­kat, esetleg félreteszem azt, amit később szívesen elolvas­nék. Könyvekre már kevesebb idő marad, néhány hete elkezd­tem Joyce Ulyssesét magyarul, de még csak a századik oldalig jutottam. Pedig még a nász- utunkra is vittem könyvet, méghozzá Illyés Petőfi-életraj- zát... Győrffy Zoltán Magas adó, kevés utas ESZÉK Egyre több adósságot hal­moznak fel a személyszállító vállalkozók. Az egészség- és nyugdíjbiztosító már bör­tönnel is fenyegeti őket, de nem adják fel. Bíznak benne, hogy idővel ismét többen tudják majd kifi­zetni szolgáltatásaikat.- Ha ez sokáig így megy to­vább, a város taxisok nélkül marad - látja sötéten a jövőt Ivan Simic, az eszéki taxis vállalkozók egyesületének el­nöke. Részben a magas adó- és járulékterhek miatt panasz­kodnak, részben az egyre na­gyobb számban megjelenő kalózok miatt.- Régebben napi harminc utasom is volt. Amit megke­restem, annak egyharmada ment el az adóra, egyharmada benzinre, a többi meg az enyém maradt - számol Zeljko Simic. - Ma meg jó, ha két-három utasom van, amiből legfeljebb száz kuna jön össze. És ebből nekem csak egy hú­szas marad meg. A kalózok el­len, akik semmit sem fizetnek, a fülük botját se mozgatják az ellenőrök, bezzeg bennünket rendszeresen fenyegetnek a tartozások miatt. Az emberek többsége a magas árak miatt nem vá­lasztja a taxit, sokuknak a 8 kunás tömegközlekedési jegy is drága már. A taxik 20 kuná- ról (kb. 700 Ft) indulnak, ki­lométerenként 5 kunát (105 Ft), míg a várakozásért 1 ku­nát (35 Ft) kémek el percen­ként. A. C. Agrárszakemberek Eszéken Pécsi agrárszakemberek is tartanak előadásokat a janu­árban Eszéken megrende­zendő mezőgazdasági konfe­rencián. A Baranya megyei és a szlavóniai-baranyai megye- székhelyek agrárkamarái né­hány éve kötött együttműkö­dési szerződést, ennek kereté­ben már több tapasztalat­csere-látogatást, tanulmányu- takat szerveztek vásárokra és bemutatókra, a kiemelkedően sikeres mezőgazdasági nagy­üzemekbe, egyéni gazdálko­dókhoz. A horvát kamara vezetője, valamint az eszéki közgazda­ságtudományi egyetem pro­fesszora azért szeretné, ha ba­ranyai szakemberek is részt vennének az Eszéken január­ban megrendezendő nemzet­közi konferencián, mert sze­rintük a növénytermesztés egyes ágazataiban (például a szójatermesztésben), a sertés- tenyésztésben olyan eredmé­nyeket értek el, amelyekkel a horvát gazdálkodóknak is meg kell ismerkedniük. Békéssy G. Javuló válási statisztika A nyugat-európai országokhoz képest még mindig kevesebb a felbomló házasságok száma Horvátországban. A legrosszabb válási statisztikák 1991-ben születtek, azóta ez a szám stagnál, illetve enyhén csökken. 1964-ben ezer házasságra még csupán 150 válást regisztráltak. A kilencvenes évek első felében ez a szám 195 és 226 között volt, míg 1995-ben ezerből már csak 173 házasságot bontottak fel. A statisztikusok kiszámították azt is, hogy a legkevesebb válást a többgyermekes, egynemzeti- ségű családoknál lehet kimutatni, viszont sokkal gyakoribb a gyermektelen vegyes házasságok megszűnése. Helyhatósági választások, 1998 Legtöbben az Almát kedvelik ESZÉK A helyi önkormányzatok megválasztásánál a legtöb­ben az ellenzéki Alma koalí­ciót részesítették előnyben. A hét választókerületből hatban vesztett, és csupán egyben tudott nyerni a ha­talmon levő Horvát Demok­ratikus Közösség (HDZ). A helyhatósági választásokon a szavazásra jogosultak 31,61 százaléka vett részt, akik hét eszéki kerületben, illetve hat peremtelepülésen választották meg a képviselő-testületeket. Eszék városában az Alma koalíció elsöprő fölénnyel nyert. A Szociáldemokrata Párt, a Szlavóniai-baranyai Horvát Párt és a Horvát Szoci- álliberális Párt választási szö­vetsége hat kerületben futott be elsőként, míg százalékosan vesztett ugyan a hetedik kerü­letben, de képviselők számát tekintve ugyanannyit szerzett, mint az első HDZ. A peremte­lepüléseken háromban lett nyerő az Alma, kettőben füg­getlenek kerültek többségbe, míg egy településen a HDZ diadalmaskodott. Hogy a győ­zelem még átütőbb legyen: a függetleneket mindkét helyen az Alma koalíció támogatta azzal, hogy nem állított listát. Összegezve: az Alma 49, a HDZ 31, a Városi Politikai Centrum 17, a többiek össze­sen 22 képviselői mandátumot szereztek. Igor Bosnjak Arak, bérek, vásárlók Összeállításunkban a baranyai és az eszék-baranyai átlagjöve­delmeket, illetve néhány alapvető árucikk árát vetettük össze. Ebből kiderül: a bérek Horvátországban kevésbé magasabbak, mint az áraik. ESZÉK-PÉGS A horvátországi átlagkeresettől némileg alacsonyabb ugyan az Eszék-Baranya megye területén élők havi jövedelme, de még így is magasabb a megyénk sta­tisztikai kimutatásainál. Eszé­ken 2306 kuna (megközelítőleg 80 000 forint), míg a megye többi településén 2177 kuna (mintegy 76 000 forint) az át­lag. Ezzel szemben Baranyában 57 000 forintot mutatnak a leg­utóbbi felmérések eredményei. A két ország kereseteinek vá­sárlóerejét nézve a hazai bérek javára mozdul el a mérleg nyelve. Az árak áttekintésekor ugyanis rögtön kibukik, miért is jár át megyénkbe ilyen sok horvát shopping-turista. Vala­mennyi felmért árucikk ára lé­nyegesen alacsonyabb a pécsi, illetve baranyai boltokban, mint például Eszéken. Kiemelhetjük például a kenyeret, amelynek ára az itteninek majd’ kétsze­rese, a liszt ára pedig közel négyszer többe kerül a határ túlsó oldalán. Győrffy Z. -1. Bosnjak Árucikk Mennyiség Horvát­ország---------------------B1 Magyar­ország Kenyér 1 kg 175 90 Tej 1 I 125 100 Liszt 1 kg 150 40 Cukor 1 kg 230 140 Só 1 kg 80 60 Étolaj 1 I 480 250 Disznóhús (comb) 1 kg 1200 600 Tojás 1 db 30 16 Sajt (trappista) 1 kg 1400 950 Györjfu Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom