Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-29 / 28. szám
1999. január 29., péntek Háttér - Riport Dunántúli Napló 7 „Miért akarsz éppen ebben a koszos községben polgármester lenni?” Drávacsepely felé úgy kanyarodik le a gépkocsi a harkány-sellyei útról, mintha le akarna menni a térképről. Innen már nincs tovább. Zsákutca és búvóhely. Téli csöndjénél talán a nyári éjszakák a szebbek, amikor a közeli füzesből a békák kuruttyolnak, s a csillagos ég úgy borul rájuk, mintha valami csodára készülne a természet és az ember. De most tél van, s vékony jégborítás töredezik a házakkal szemközti ingoványon; vadkacsa veri szárnyával a szabad vízfelületet. Valahogy nem jó neki ez a semmi idő. Mészáros Attila jegyzete Te rongyos élet... Trapp Sándor polgármesterrel a jól befűtött hivatali helyiségben próbáljuk e kétszázhetven lelkes kistelepülés mindennapjait számba venni, választ keresve a pörlekedések okaira. Merthogy ebből az apró községből névvel s névtelenül érkeznek a följelentések ügyészségre, rendőrségre, gyötrik a jegyzőt, gyötrik egymást is az emberek. Legkevesebb két részre szakadt a falu, s nem többre a képviselő-testület. Pedig - mondják az érintettek - tulajdonképpen nem haragszik senki, senkire. De vajon tényleg a béke szüli az összezördüléseket? Trapp Sándor szerint az okozta a gondokat, hogy ősszel elindult a polgármester-választáson - korábban alpolgármester volt s elődje rossz néven vette, hogy ő is pályázik.- Mondjuk ki őszintén - keserűség érződik Trapp Sándor hangjában -, hogy amikor Jóska, azaz Gál József polgár- mester elődöm meglátta, hogy komoly a dolog, rám dörrentett a községházán:„Miért akarsz te, Sándor, éppen ebben a koszos községben polgármester lenni?!” Tanúm van rá.- Az ügyészségen is följelentette magát.- Föl. Az önkormányzati traktor miatt, amit azért vettünk és állítottunk be, hogy tudjunk az embereknek segíteni. Dolgozik a traktor pótkocsival, ekével, kombinátorral, szártépővei, s én rendezem a dolgokat, mivel falugondnok is vagyok. A polgármester és a barátja följelentett, hogy zsebre teszem a pénzt. Háromszázezer forintot keresnek rajtam.- Tényleg tartozik három- százezerrel?- Dehogy tartozom.-De a harag megmaradt.- Néha már aludni sem tudok éjszaka, s azon töprengek, hogy el kéne költözni máshova, mert ezt a megosztottságot nem bírom már.-A testületi ülések hogyan zajlanak ilyen mérgezett légkörben?- Már másfél-két éve mérgezett a légkör; most csak tetőzött. De nem én kezdeményeztem, és nagyon sokszor sajnálom a kialakult helyzetet.- A választások után kitiltotta a községházáról eló'djét. Úgy hírlik, hogy a följelentés miatt.-A választásokat megnyertem, erre bejött ide, s elkezdett pakolgatni, én meg fogtam magam és lecseréltem az ajtózárat. De mire lecseréltem, már el is vitte a holmiját.- Ez nem éppen barátságos lépés.- Gál úr hivatali átadása pedig abból állt, hogy letette elém a régi zár kulcsait. Kvittek vagyunk. De volt itt még több följelentés is, nemcsak rám hívták a rendőrt. A boltost súgták be névtelenül a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségen, mert pult alatt italt árul, s kocsmát csinál a boltból. Az ellenőrök rajta is kapták és megbüntették tízezer forintra.- Hogy jön ez a följelentés ide?- Sejtem, hogy ki volt a följelentő, de maradjon az én titkom. De rám akarták fogni, mert a boltos a Jóska feleségének a rokona, s négy éve még ő is jelöltette magát polgármesternek, de nem kapott elég szavazatot, s azóta haragszik rám. Bonyolult ez nagyon. Korábban a boltos és Gál haragban voltak, most meg összefogtak ellenem. Nagyon bánt a dolog, higgye el. Pedig lenyomoztam, hogy azon a napon, amikor följelentették a boltost, milyen telefonhívások voltak, s elég az hozzá, hogy aznap éppen Jóska barátjának a születésnapja volt.- Ez bizonyíték?- Lehet, hogy magának nem.-Másokat is följelentettek azóta.- Egyvalakit, aki feketén járt dolgozni. Nagy szemétség, mert szegény fiatal házasember, s a családjában nagyon kellene a pénz. Apró gyerekei vannak, s csak a postán van állása. Napi kétórás. Ahogy lebuktatták, lebukott a vállalkozó is, aki szintén rendes ember, s nem ezt érdemelte.- Ahogy tudom, a falu egyik fele a maga pártján áll, a másik Gál mellett. Hogy lehet itt békességet csinálni?- Itt már sehogy. Engem akarnak kicsinálni. Följelentettek még az Országos Választási Bizottságnál is, és új választást szerettek volna elérni. Még aláírásokat is gyűjtöttek Jóskáék, mivel sohasem törődnek bele a vereségbe. Pedig én 69 szavazatot kaptam, Jóska pedig csak negyvenkettőt, s még a harmadik jelölt, Bónis Gyuláné is megelőzte negyvennyolccal. Egy ilyen kis faluban ez fölényes győzelem. Nagyon bántja őket.- Elég szűk itt az iroda. Ha képviseló'-testületi ülés van, beszélnek egymással?- Már hogyne beszélnénk. Kezet fogunk, köszönünk egymásnak.- Akkor mégsincs olyan nagy baj. Vagy csak képmutatás a kézfogás?-Inkább képmutatás. Olyan kötelező jellegű dolog. Pedig Jóska három vagy négy évvel idősebb, mint én, együtt nőttünk fel, együtt fociztunk, én javítottam az autóját.-a j,**, ,< $£££. -,v Gál Józseffel jó pár héttel ezelőtt, még lapunk szerkesztőségében beszélgettem, ő keresett fel, s panaszolta el gondjait, hogy nem volt tiszta a választás, s hogy az az ember lett a polgármester, aki ellen ügyészi feljelentés van. Reméltem, hogy az idő múlása megöli a haragot, de amikor az elmúlt napokban a lakásán fölkerestem, csak annyit mondott: - Csak úgy tűnik, mintha elült volna a vihar. A mélyben forrnak az indulatok.- Miből tapasztalja?-Családi vállalkozásban viszik a község dolgait, egyik rokona a másiknak. A polgármester felesége képviselő, a feleségének a nagynénje az alpolgármester, a vője képviselő. A hattagú testületből négyen rokonok. Egymásnak szavazgatnak. Ketten maradtunk ellenükben.- Egy ilyen kis településen szinte mindenki mindenkinek rokona. Másrészt azért mégiscsak megválasztották ókét.- Elfogadom. De amikor saját illetményüket, tiszteletdíjakat kell megszavazni, illene elfogultságot jelenteni, s tartózkodni a szavazástól. Saját zsebükre dolgoznak. Másrészt én azt gondolom, hogy ha egy polgármesterjelölt elindul egy választáson, tudnia kell, hogy mit akar csinálni. Azzal se voit tisztában, hogy az alakuló ülésen az alpolgármesternek újra fel kell esküdnie, s amikor erre figyelmeztettem, megrántotta a vállát, s azt mondta, ha kell, akkor ejtsük meg.- Trapp Sándortól is megkérdeztem: hogyan lehetne itt békességet teremteni?- Nem tudom. Békességre vágyunk, persze, de ehhez sok minden kéne még. Én úgy érzem, hogy sose szítottam a tüzet, de nem is azért dolgoztam nyolc évet a településért, hogy más tönkretegye. Megoldottam az egészséges ivóvízhálózat kiépítését, a kultúrház felújítást. Egyedül, egymagám, az én terveim alapján.- Trapp Sándor szerint a vizsgálat lezárult, s nem találták hibásnak.- Lezárult? Testületi ülés testületi ülést követ, de még mindig nem volt hajlandó elszámolni a pénzzel. Azt mondom, hogy a falu előtt még folyamatban lévő ügyről van szó. Nyílt titok, hogy itt az Ormánságban az önkormányzatoknak nincs egy árva fillérjük sem, nagyon szegények. S tény az is, hogy sok olyan dolgot csináltunk evvel a traktorral a község érdekében, ami nem éppen szabályos. Nos, hogy ne keveredjenek be az ügybe azok a vállalkozók, akik tulajdonképpen jót tettek a faluért, dolgoztak, a jóérzés rákényszerített engem is a följelentés visszavonására. Ezt ki is nyilvánítottam a községházán a körjegyző jelenlétében. Hogy tudják, mit miért teszek. Közben Sanyi azt mondta a rendőrségen - erről engem is értesítettek hogy az elszámolás elkészítése folyamatban van. Ennek is köze lehet abban, hogy január első hetében megkapta a község az ügyészségtől a végzést, hogy bűncselekmény hiányában megtagadták a nyomozást. Ezzel most úgy tűnik, hogy magamra vállaltam a dolgokat, és mintha én lennék a hibás. — Még mindig nem mehet be a polgármesteri hivatalba ?- A választásokat követő nap elhoztam a saját cuccaimat, s szerdán vettem észre, hogy új zár van az ajtón. Megkérdeztem: mikor adjátok az új kulcsot? De nem kaptam meg még ma se. Pedig a községházáról senki sem zárható ki, még magánember sem, nemhogy képviselő.-Más sérelmekről is hallottam.- Amikor a Sanyi polgármester lett, mondtam neki, hogy a falugondnokság összeférhetetlen az új megbízatással, és ezért arról mondjon le. Erre harminc napja volt, de nem tette meg. Amikor ismét szóvá tettem a dolgot, azt válaszolta, hogy eljártak a Belügyminisztériumban, és ott mást mondtak ... Sért, hogy amikor bármit szemrevételezek, akkor én vagyok a bajkeverő, pedig csak a törvényességet kéne betartani, s nem volna semmi baj. Amikor én polgármester voltam, s a házam ügyében döntöttek - amiben most lakom -, fölálltam az asztaltól, hogy még a jelenlétemmel se befolyásoljam a képviselőket.-Az mondja Trapp Sándor, hogy maga nem tudja elfogadni a falu döntését.- Miért ne tudnám elfogadni? Lehet, hogy nem én voltam a legjobb polgármestere a falunak, követhettem el hibát. De egyet nem mondhat a falu: hogy én ezért a faluért nem dolgoztam. Odaálltam a Sanyi elé is: „Ha te jobb polgármester akarsz lenni, mint a Gál Jóska, akkor jobban fel kell kötni a gatyádat.” Elmondtam a falugyűlésen is, hogy nem haragszom senkire, s amíg van elképzelésem a falu érdekében, azt meg szeretném valósítani. Drávacsepely egy a szegény baranyai kisközségek közül. Nem különbözik a hasonszőrű településektől: a segélyekből élő emberek és a segélyek elosztására hivatott polgármesterek világa ez. Apró a hatalom, de sokan nyúlnak érte. Nem csoda ezért, hogy időnként megkeserednek az emberek, s egymásban látják az ellenfelet akkor is, amikor nem kellene. S olykor keserűségüket kiírják a községháza falára, vagy éppen névtelen följelentésbe öltöztetik. Kozma Ferenc Az USA-Japán konfliktusban döntőnek bizonyuló csendesóceáni tengeri csatában alaposan megtépázott, ám az ütközetből győztesen elván- szorgó egyik amerikai repülőgéphordozó kapitánya tudta, mit jelenthet a lobogó. A füstölgő, robbanásoktól szaggatott, sebeit nyaldosó hatalmas acélmonstrum főárbocára vadonatúj csillagossávos zászlót húzatott fel. Az anyahajó legénysége szinte megbabonázva lelkesült fel a napfényben fényesen csillanó lobogó láttán. Nándorfehérvár ostromát a győzelmen túl Dugonics is feledhetetlenné tette azzal, hogy magával rántotta a mélybe a lófarkas zászlót kitűzni akaró ellenfelét, mintsem az ostromlók jelképe - akik ettől bizonyára új harci lendületet nyertek volna - a vár fokára kerülhessen. Egy igen tekintélyes déldunántúli kereskedelmi cég vezérigazgatója szerint semmi sem vethet rosszabb fényt egy vállalatra, mint amikor üzletei, központja előtt a zászlórudakon széltől rojtosra tépett, kosztól elszürkült zászlók kókadoznak. Az utóbbi években a zászlók - jelképként - egyre gyakrabban lengenek. Pártoké, megyéké, városoké, A Szovjetunió egykoron a leginkább könyvbarát országként dicsekedett, és lakossága állítólag a legolvasottabb volt a világon, de Oroszország ma már szinte teljesen közönyös az irodalom és az olvasás iránt: az oroszok 34 százaléka egyáltalán nem vesz kezébe könyvet, s ez az arány hasonló a nőknél és a férfiaknál. Az 1998-as olvasási szokásokról végzett orosz felmérés szomorú adatai szerint az idősebbek is elfordultak a könyvektől, hiszen a megkérdezett nyugdíjasok 60 százaléka a kérdezőbiztosoknak azt válacégmonstrumoké és kisebb vállalkozásoké, sőt: az egyesülő Európáé is. Néhány helyen gondosan cserélik ezeket, máshol a kitűzésüket, vagy a magas tartórúd csúcsára húzásukat követően többet rájuk se néznek. Kivéve persze az arra járók. Akik egy idő után kénytelenek levonni az előbb említett vezérigazgatói konzekvenciát: semmi sem vethet rosz- szabb fényt... Pécsett is jobbra-balra lengenek rongyossá kopott, színeiket vesztett zászlók. Ha ez egy cégé, legyen az ő gondja, milyen benyomást kelt magáról. Ám ha a baranyairól, a városháza erkélyére erősített- ről, vagy a Barbakán ormára tűzött nemzetiszínű lobogóról van szó, már az utca emberének sem mindegy, milyen minősítést szül a látvány megyéjéről, lakóhelyéről, nemzetéről. A Barbakán fölött, a világörökség-jelölt városrész történelmi emlékén is egy rongyos zászló lóg a rúdon. Hasadba szaggatta a szél a piros- fehér-zöld lobogót, esők, ködös párák gyötörték színeit fakóvá. Ezt a bástyát pedig minden hozzánk érkező vendégnek megmutatjuk. A mi bástyánk, a mi zászlónk. szólta, hogy egyáltalában nem szokott olvasni. Aggasztó az is, hogy a diplomások 15 százaléka egyáltalában nem vesz kezébe könyvet, akik pedig még szánnak időt erre, azok közül 41 százalék krimit, 25 százaléka pedig szerelmesregényeket olvas. Oroszországban érdekes módon a legaktívabb korú, 25-40 éves korosztály olvas a legtöbbet, noha talán nekik van a legkevesebb idejük (de pénzük van az elég drágává vált kötetek megvásárlására). Ugyanakkor 81 százalékuk nem az irodalmi alkotásokat, hanem a könnyebb műfajokat, a ponyvákat választja. MTI Egy a szegény baranyai települések közül fotó: laufer László Akik már alig olvasnak l Fióka FOTÓ: WÉBER TAMÁS
