Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-27 / 26. szám
1999. január 27., szerda Politikai Vitafórum Dunántúli Napló 11 Meddig lesz nyelvünk még magyar? A magyar kultúra napján szellemi kiválóságok elmélkedtek, vitatkoztak a tv- ben, mi a kultúra. Hajlamosak vagyunk e tekintetben csak egyes szellemi termékekre, pl. versre, színdarabra gondolni. Pedig mennyi minden más is ide tartozik! Regény és zenemű éppúgy, mint munka vagy gyártási folyamat, szakmai vagy közlekedéskultúra, népszokások vagy kosárfonás, minden, amit ember hoz létre. Élénkebb vitát válthat ki, hogy mi az érték, mi az, amit kulturálisan annak tekinthetünk, hisz sokszor csak az idő dönti el, hogy egy alkotás időtálló s fennmarad, vagy hetek-hónapok alatt feledésbe merül. Értékes vagy értéktelen felett vitázni alighanem vég nélkül lehet. Csak a tolerancia segíthet elviselni, tisztelni mások ízlésvilágát. Egyetlenegy valamiben azonban nem lehet engedményt tenni: féltve őriznünk kell közös szellemiségünk történetét, a magyar művelődés egészét. Ez fennmaradásunk záloga. Ezen belül ápolnunk kell nemzeti kultúránk elsőszámú közvetítő közegét, anyanyelvűnket, mert az a hétköznapi érintkezés eszköze, minden információ és kultúra hordozója, az identitásunkat jelző legfőbb szimbólum. Aggasztó, ahogy nyelvünk silányo- dik, ahogy idegen nyelvi hatások igénytelen személyek meggondolatlan és gátlástalan közvetítésével a tömegek szókincsét szegényítik, s rombolják nyelvtani szabályainkat is. Megbocsáthatatlan a televízióból és a rádióból ránk zúduló nyelvi pongyolaság. Az idegen szavak eluralkodása mellett, a megszólalók már például a vonatkozó névmások vagy az egyesszám- többesszám helyes használatára sem figyelnek, s a jelzők egysíkúságával szürkeséget árasztanak. Példák sokaságát lehetne említeni. Folyamatos nyelvvédelemre, sőt nyelvújításra van szükség. Az elektronikus médiumok páratlan befolyásoló képességére támaszkodni lehet. Bűnösök azok az anyanyelv használatából élők, akiknek hányaveti serege széles körben fertőz és pusztít. És tiszteletlenek is ők mindnyájunkkal szemben, mert nem becsülik meg azokat, akikhez szólnak, nem becsülik meg anyanyelvűnket, amelyet évszázadok hagytak ránk. Túl a nyelvhasználaton így válik a beszédkultúra erkölcsi kérdéssé is. A kultúra nem velünk születik, arra a társadalom nevel és szocializál. Tegyük a dolgunkat! A természetesen mindenre és minden újra fogékony, ma már magyarul szépen beszélni alig tudó gyermekeinkre pedig külön is vigyázzunk, mert igen rövid idő múlva a magyar közösség derékhadát alkotják majd, s felemelik vagy elsüllyesztik azt saját szintjük szerint. Mentsük magyarságunkat! Schmidt Pál dr. A nép igazsága „... ötvenhat nem ellenforradalom, hanem népfelkelés”. Amikor a rádióban (1989) elején meghallottam a fent idézett mondatot, tudtam és éreztem, itt a vége a Kádár-féle hazugságokra épülő pártállami világnak. Dr. Südi Bertalan a Dunántúli Napló január 20-i számában közölt cikkében 1957 és 1985 közötti idézetek felsorakoztatásával igyekszik bizonyítani Pozs- gay Imrének, a fenti híres mondat kimondójának és egy nemrég megjelent memoárkötet írójának hitelte- lenségét. Lehet, hogy dr. Südi eléri célját a nagyon fiatal vagy az emlékezetkihagyásos olvasóknál, de pl. nálam, az 56-os forradalomban egyetemistaként részt vevő olvasónál inkább tiltakozást vált ki történelmietlen fejtegetésével. Megnyugtathatom Südi Bertalant, hogy a magyar nép többségének nem Pozs- gaytól kellett megtudnia, mi is történt 56-ban Magyarországon, amikor még a második véres szovjet beavatkozás után is több mint egy hónapig tartott az országos általános sztrájk. Csak Andersen meséjében elegendő azonban az igazság győzelméhez, hogy egy kisgyerek felkiált: „Mezítelen a király”. A mai világban csak az számít, amit a sajtó is közöl, és van visszhangja is. És Pozsgay volt pártbeli vezetőként az, aki kockáztatva egzisztenciáját, ki mert állni, és ki is állhatott elvtársai többségével szemben a nyilvánosság elé a nép igazságával. Ezzel rendkívüli módon hozzájárult a rendszerváltozás folyamatának visszafordíthatatlan felgyorsításához. Szűcs István PÁRTHÍREK Az FKgP Pécsi Szervezete február 1-jén 17 órakor a Széchenyi tér 18. alatti helyiségében taggyűlést tart. Körömi Attila országgyűlési képviselő és Papp Gábor, a 17. vk. önkormányzati képviselője fogadóórát tart január 29-én 16-18 óráig a pécsi Városháza épületében. Az FKgP pécsi, Belvárosi Alapszervezete február 2-án 17 órakor taggyűlést tart. A taggyűlés témája: A mező- gazdasági támogatások, pályázati lehetőségek. Ötvenhatról tisztességes hangon! Már a múlt év őszén megdöbbentett az a hangnem, ahogy az „Ötvenhatról utólag” című, a Dunántúli Naplóban megjelent cikk beszélt a forradalomról. Csak néhány idézet: „... a korabeli fegyveres ramazurik epizódjait ...”; „... a lincselések közben a szívüktől megszabadított vétlen áldozatok ...” - és így tovább. Az Ötvenhatos Forradalomról van egy „hivatalos” véleménye a világnak, a magyar társadalomnak, ennek alapján lett október 23-a egyik nemzeti ünnepünk. Ezt lehet szeretni vagy nem, az eseményeket a túlélők ítéljék meg a saját élményeik és beállítottságuk alapján, de a történteket elferdíteni nem szabad. A harcok során nem voltak „szívüktől megfosztott vétlen áldozatok”, hacsak a megtorlások idején nem, de erről nincs tudomásunk. A magyar nép szabadságharcát pedig az nevezze „fegyveres ramazurik epizódjainak", aki 1950 és 1990 között a Téli Palota ostromát is annak merte nevezni a sajtó nyilvánossága előtt. Nem értjük azt sem, hogy mi indokolta a Naplóban ez év január 16-án megjelent „Olvasás közben” című cikkben 1956 újbóli előrángatását, mégpedig olyan stílusban, amely már sérti a jó ízlés határait. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy a fenti újságcikk kit akar lejáratni, de kéijük a jövőben az ilyen jellegű személyeskedő politikai eszmefuttatásnál 1956 mellőzését. A cikkből nem kívánok idézni, elég volt egyszer olvasni. A bácskai napilap 1957 decemberi számából azért is felesleges idézni, mert a megtorlás éveiben olyan hazug cikkek jelentek meg a forradalomról, melyeket a ma élő újságírók biztos nem vállalnának. Az „Olvasás közben” eszmefuttatása a célba vetten kívül Nagy Imrét sem kíméli. Bár minden összehasonlítás sántít, de szabad legyen felhívnom a figyelmet arra, hogy az 1848-as szabadságharc hősei közül jó né- hányan szolgáltak az osztrák hadseregben a forradalom kitörése előtt. Végezetül szeretnénk megjegyezni, hogy nem tartjuk szerencsésnek az ilyen írások megjelenését a politikai rovatban. Mi sem publikáljuk a véleményünket például egy olyan AVH-s tisztről, aki nyugat-dunántúli állomáshelyén, esti törzshelyén a kocsmában a mennyezetbe lőtt köszönésképpen. Mikor a hatalom részére ez már terhessé vált, egy Szeged környéki településen lett párttitkár. Czukor Antal KDNP megyei elnök Hadijelentés a bérfrontról Napok óta folyik a számháború a kormány és az önkormányzatok között arról, hogy a normatívák fedezik-e a béremelés költségeit a közszférában, vagy sem. A Települési Önkormányzatok Szövetsége már petíciót nyújtott be a kormányhoz az ügyben, kérve újabb források megteremtését, és hasonlóra készül a megyei jogú városokat tömörítő szövetség is. A kormány ugyanakkor makacsul ragaszkodik saját igazához. A szakszervezetek sztrájkra készülődnek. Egymásnak sokszor ellentmondó sajtónyilatkozatoknak, tájékoztatóknak, és egyéb véleménynyilvánításoknak lehetünk tanúi, ugyanakkor az átlagpolgár joggal kérdezheti: Kinek van igaza? Ki beszél mellé? A számok nem hazudnak, ezért talán azokhoz kellene fordulnunk válaszért. A konkrét számadatokat és nem a kormány által használt statisztikai mutatókat nézzük elsősorban. A pécsi számadatok a következők: Bevételek: H Az oktatási ágazat állami támogatásának növekménye (normatívák emelése által) 1999-ben 1998-hoz képest: 471,312 MFt. A normatívákból 1,9 % központi céltartalékként nem kerül leutalásra (Mi lesz vele?) -73,941 MFt. Marad tehát: 397,371 MFt. Kiadások: 16%-os + 3%-os (szeptembertől) pedagógus béremelés és járulékai: 426,352 MFt, Minőségi munkavégzésért járó keresetkiegészítés (aug. 31-éig): 128,723~MFt, Kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés (szept. 1-jétől): 18,770 MFt. Összesen: 573,845 MFt. Nem pedagógusoknak járó 13%-os alapbéremelés 114,316 MFt. Mindösszesen: 688,161 MFt. A bevételek és a kiadások különbsége: ; Csak a pedagógus bérrel számolva: -176,474 MFt, i:! Valamennyi közoktatásban dolgozó alapbéremelésével számolva: -290,790 MFt. A számok magukért beszélnek. Ugyanakkor a másik, a kormánykörökből hangoztatott nézet, miszerint az önkormányzatoknak saját bevételeikből is fordítaniuk kell a közoktatásra, intézményfenntartásra, szintén nem állja meg a helyét. Elsősorban azért nem, mert az eddig 25%-os személyi jövedelemadó visszaosztás ez évtől 15%-ra csökkent, amit nem lehet ellensúlyozni a helyi adók emelésével. Egyrészt nem célszerű a kormány hibás döntéseiért a lakosságot büntetni (pl.: a helyi iparűzési adó, a gépjármű súlyadó maximálisra emelésével, vagv új adónemek kitalálásával). Másrészt az ebből származó többlet sem lenne elég a hiány pótlására. Mindezek alapján Pécs városának összes elsődlegesen látható bevételi növekménye 1999-ben 1998-hoz képest 507 millió Ft, ami kb. 3 %-ot jelent! Ezt a számot, ha összevetjük a közoktatási ágazat bérigényével, látható, hogy a fedezethiány így is 181,161 MFt. Ugyanakkor még nem számoltunk az egyéb közalkalmazottak és köztisztviselők bérigényével, ami további két- háromszáz millió Ft-ot jelent. Itt pedig már fel kell tenni a kérdést: miből? A város vezetése mindezek ellenére mindent elkövet, hogy a törvény által garantált pedagógusbér mellett megoldja a többi munkavállalói kategória 13% körüli béremelését is. Ez azonban csak úgy érhető el, ha plusz forrásokhoz jutunk, vagy valamiből, amit eddig megszoktunk, visszalépünk. A költségvetés összeállítása gőzerővel folyik, de a munka dandárja még visszavan. Ma még csak remélni tudjuk, hogy a felelőtlen ígérgetések kampánya, és az „oszd meg és uralkodj” elvre épített költségvetési törvény ellenére is Pécsett közmegelégedésre sikerül a közszféra béremelését megoldanunk. Már csak azért is, hogy a közalkalmazotti adókedvezmény visz- szavonása miatt ne kerüljön sor a reálbér csökkenésére. Meixner András MSZP, a Közoktatási Bizottság elnöke Ki ma a kisebbségi? Az egypártrendszer idején tabutémák sokasága korlátozta a nyilvánosságot, de úgy tűnik, maradt belőlük a demokrácia idejére is. Ilyen az etnikai kisebbségek politikai képviseletének ügye, melynek megoldatlansága gyakran szóba kerül, de hogy a jelenlegi szabályozás az abszurditás határait súrolja, s a kisebbségek érdekeit is sérti, arról valami bárgyú tapintatból alig esik szó. Kezdem a kisebb problémával. Kisebbségi képviselők a települési önkormányzatnak is tagjaivá válhatnak a kompenzációs listáról bekerült „leggyengébb” mandátumra eső szavazatok negyedével. E kedvezményezett mandátummal aztán módosíthatják a politikai viszonyokat. Pécsett a cigány kisebbségi képviselő azonnal be is ült a szocialista frakcióba, mintha oda választották volna. Igaz, a német a jobboldallal szavaz, így az arányok nem módosultak, de ez véletlen. Kívánatos lenne, hogy adott választott testületbe azonos elvek alapján lehessen bejutni. Ez azonban a kisebbségi érdekeket nem sérti, nem úgy, mint a választás módja. A hatályos törvény szerint a helyi kisebbségi önkormányzat választásában minden választásra jogosult részt vehet, így a’ többség dönt. Funamak még nem jutott eszébe, hogy Kolozsvár 78%-nyi románságával szavaztasson a magyar kisebbség képviselőire. A szavazat akkor érvényes, ha a kisebbségek közül egyet választ a szavazó a többi rovására. A törvény tehát faji megkülönböztetésre késztet. Egyes kisebbségi vezetők büszkén hirdetik, hogy rájuk sokkal többen szavaztak, mint ahányan vannak, holott legitimációjukat csakis az adott kisebbségtől kaphatnák. Kisebbségi önkormányzat akkor jöhet létre, ha öt, magát azonos kisebbséghez tartozónak valló, és a településen államió lakóhellyel* rendelkező választó- polgár azt kezdeményezi. Hogy valóban odatartozik-e, azt senki nem vizsgálhatja. így nyílik tér a szélhámosoknak, de a pártok is szabadon nyomulhatnak álkisebbségi figurákkal. Ombudsmani nyilatkozatból tudom, volt olyan jelölt, aki egyik helyen németnek, másik helyen lengyelnek vallotta magát. Mindezen problémáknak egyetlen oka van: nincs kisebbségi regisztráció, pedig az lenne a természetes, hogy ha valaki kisebbségi jogaival élni akar, akkor vállalja a nyilvántartásba vételt is. Az ezzel kapcsolatos félelmeknek megvannak a történelmi okai, de az ezredvégi Európában ezeken a félelmeken túl kellene lépni. Kaltenbach Jenő kisebbségi szószóló nyilatkozta a minap: „Minden választás legfontosabb feladata az, hogy a közösség kiválassza azon polgártársait, akik érdekeit megfelelően tudják majd képviselni.” Ha mindenki szavazhat kisebbségi önkormányzatra, annak képviselőjére, akkor megszűnik a legitimációs kapcsolat a választott képviselő és a közösség között. A megoldás csak a kisebbségi regisztráció lehet. Staub Ernő Baranya Megyei Munkaügyi Központ Információs és Tájékoztatási Osztály Pécs, Király u. 46. Tel.: 506-800. Fax: 506-804 A Baranya Megyei Munkaügyi Központ felhívja munkanélküli ellátásban részesülő vagy új kérelmet előterjesztő ügyfelei figyelmét, hogy az 1998. évi LXI. tv. rendelkezése alapján igényelhető SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI KEDVEZMÉNYEK elbírálásához szíveskedjenek: 1. a családi pótlékra, iskolai támogatásra jogosult gyermekek 2. családi pótlékra jogosult, súlyosan fogyatékos eltartottak 3. az igénylővel közös háztartásban együtt élő - adóköteles jövedelemmel nem rendelkező - rokkantsági járadékban részesülők 4. az előző pontban írt kedvezmény igénybevételéhez a közös háztartásban együttélő, adóköteles jövedelemmel rendelkező személyek 5. továbbá, ha nem az ügyfél nevére történik a családi pótlék folyósítása, akkor a házastárs TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI IGAZOLVÁNYÁT és az érintettek ADÓIGAZOLVÁNYÁT a Munkaügyi Központ kirendeltségein történő jelentkezéskor bemutatni. FONTOS! Csak a kért adatok rögzítését követően tudjuk a családi kedvezményre irányuló igényét figyelembe venni. Utólagosan a már kifizetett ellátásra a kedvezmény nem érvényesíthető. Tájékoztatjuk továbbá Tisztelt Ügyfeleinket, hogy az 1999. január 1 -jétől hatályos személyi jövedelemadó törvény értelmében bérjellegű kifizetés nem teljesíthető azon magánszemélyek részére, akiknek adóazonosító jelét és a TAJ-számát a kifizető nem ismeri. Ez a rendelkezés vonatkozik a munkanélküli járadékra és a keresetpótló támogatásra is. Kérjük ügyfeleinket, hogy a fenti azonosítókat saját érdekükben soron kívül adják le a lakóhelyük szerint illetékes munkaügyi kirendeltségen 1999. január 29-ig. 1 «
