Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-11 / 10. szám
Baranyai Tükör Dunántúli Napló 5 1999. január 11., hétfő Kirekesztve a rendszerből MOHÁCS A húszezer lakosból néhány ezren úgy érzik, hogy mostohagyermeki sors jut számukra, mert az infrastruktúrát nem azonos szinten biztosítja az önkormányzat. A szigetiek másfél éve részönkormányzatot alakítottak, hogy maguk dönthessenek a sorsukról. Hasonló elkülönülési törekvésről hallani lehetett a szőlőhegyen élők körében is. Náluk egyébként időközi választás lesz, mert a korábbi képviselő egy másik indulóval azonos számú szavazatot kapott. Ráadásul el is költözött arról a környékről, és a távozásával kábeltévé nélkül maradtak a szőlőhegyiek. A városban a kábeltévés rendszer különben a földrajzi adottságoktól függetlenül megosztottra sikeredett, ugyanis két vállalkozó építette ki a hálózatot, a törzskábel viszont az önkormányzaté. A szolgáltatást végül egységessé tették, de a peremterületekre nem jut el a vezeték. így külön rendszert létesítettek Újmohácson, egy lejátszó magnót és monitort pedig a városháza vett a szőlőhegyieknek, aminek a segítségével az eddig ott lakott képviselő a lakásáról adta közre például a városi híradó vagy a testületi ülések kazettáit. Am a ház új tulajdonosa ezt a tisztséget nem vállalta, a kiépült rendszernek meg nincs hivatalos fenntartója - tehát megszűnt a kábeltévézési lehetősége mintegy ötszáz embernek. B. M. Nyitottabb lesz a hivatal SIKLÓS A lakosság kiszolgálásának érdekében ügyfélszolgálat bevezetését vette tervbe a siklósi önkormányzat. Főként az idősebb és a különböző ügyek elintézésében járatlan polgárok segítését kívánják elérni a siklósi városházán. Mint Koller Zoltán, a jogi és ügyrendi bizottság elnöke elmondta, a hivatal működéséről szóló bírálatok legtöbbje a nem eléggé hatékony ügyfélszolgálatra vezethető viszsza. Véleménye szerint a hivatal - amely a törvény szerint a testület alá van rendelve, azonban ezt az előírást eddig senki sem értelmezte megfelelően -, a jelenlegi követelményeknek megfelelően kell, hogy tevékenykedjen. Mindez nem jelenti a heti „zárt munkarend,, felbontását, amikor az ügyek vizsgálata és elintézése zajlik. Az ügyfélszolgálat intézhetné az esetleges befizetések, iratok továbbítását. Dr. Priol János jegyző szerint a testület határozata értelmében jelenleg a helyi, tárgyi és anyagi feltételek feltérképezése történik. K. J. Alsó-makári beépítés PÉCS Az önkormányzat közgyűlése 1994-ben hagyta jóvá Alsó- makár részletes rendezési tervét, amelyben a különálló melléképületek tilalma szerepelt. Az ingatlantulajdonosok - főleg a Mikes Kelemen utcából - ennek megváltoztatását kérték arra hivatkozva, hogy a rendelet előtt érvényes országos építésügyi előírások szerint lehetséges volt melléképület építése, és vannak is már ilyenek a területen. A kérelmek hatására, illetve az új építési törvényre tekintettel a közgyűlés nemrég úgy módosította a szabályozást, hogy az övezet még be nem épített, illetve később kialakítandó lakótelkein melléképületek különállóan nem építhetők, a főépülethez csatlakozóan elhelyezhető járműtároló, kisipari, vagy bar- kácsműhely, műterem, kis kereskedelmi üzlet. D. I. Emléktáblát régóta lehet állítani az elesetteknek, ahogy Nagy árpádon is tették, fotó: laufer l. Bővítetten is lyukas hadigondozás A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény tavalyi módosítása bővítette a hadigondozásról szóló törvény személyi hatálya alá tartozók körét. A jogszabályváltozás tartalmáról azonban néhány félreértés, illetve bizonytalanság terjed a közvéleményben. Talán azért is, mert a törvénymódosítástól sokan sokkal többet vártak, mint amennyit ad. BUDAPEST - PÉCS A hadigondozásról szóló törvényt módosító 1998. évi LVI. törvény némileg átírta az eredeti jogszabály 10. §-ának elejét: „Az a hadirokkant, hadiözvegy, volt hadiárva, volt hadi- gyámolt és volt hadigondozott családtag, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították, az elmaradt pénzellátás kompenzálására egyösszegű térítésre jogosult. Meg kell állapítani az egyösszegű térítést annak a hadirokkantnak és hadiözvegynek, akinek hadigondozotti igényjogosultsága 1991. december 31-e előtt fennállt, de számára pénzellátást ezen időpontot követően állapítottak meg.”- A hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva ügyfélkör kiegészült a volt hadigyámoltak- kal és a volt hadigondozott családtagokkal. Január 1-jétől most már ezen az öt jogcímen lehet egyösszegű térítés iránti kérelmet benyújtani a lakóhely szerint illetékes önkormányzat jegyzőjéhez. A térítés mértéke a volt hadiárvák, volt hadigyá- moltak és a volt hadigondozott családtagok esetében 50 ezer forint. Más módosulás nem történt. Az egyösszegű térítés megállapításának továbbra is feltétele, hogy a korabeli hadigondozó hatóság hadigondozásba vette a kérelmezőt, aki ezt okirattal tudja bizonyítani. Ez a szabály érvényes most már a volt hadigyámoltak és a volt hadigondozott családtagok esetében is. Az egyösszegű térítés megállapításának értelemszerűen további feltétele az, hogy a pénzellátást megvonták a kérelmezőtől, vagy szüneteltették a folyósítását. Az 50-es években politikai megfontolásokból különféle jogszabályok születtek a hadi- gondozottak körének szűkítésére. Az erre vonatkozó hajdani határozatot dokumentumok hiányában lehet írásos nyilatkozattal pótolni - értelmezi a jogszabályt dr. Gáspár Jenő (kis képünkön), a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal főosztályvezetője. Nincs adat - de még becslés sem - arról, hogy a törvénymódosítás hány személy érint. Országosan az egyösszegű térítések, illetve a folyósított hadigondozotti és hadiözvegyi járadékok évente több milliárd forintot jelentenek. A hatályos törvény így határozza meg a fogalmakat: „ Volt hadiárva, akit szülője halála miatt, volt hadigyámolt, akit szülője hadirokkantsága miatt, volt hadigondozott családtag, akit unokája, gyermeke vagy testvére halála miatt hadiárvaként, hadigyámoltként, illetve hadigondozott családtagként az 1933. évi VII. te. alapján hadi- gondozásba vettek. ” Továbbra is kimaradtak azonban a valamiféle kárpótlás és utólagos segítséget nyújtó térítés jogosultjai köréből azok, akikről ugyan ismert, hogy ténylegesen hadiárvák vagy hadiözvegyek, illetve hadigyámoltak vagy hadigondozott családtagok lehettek volna a törvény szerint, ám a hadigondozásba vételüket nem tudják igazolni. Főleg a német nemzetiségiek körében vannak - lehetnek - sokan ilyen helyzetben, hiszen a második világháborút követően az özvegyek, árvák, szülők, testvérek, akik férjüket, apjukat, gyermeküket, testvérüket vesztették el a háborúban vagy a fogságban, akkoriban be sem mertek menni a községházára az igényükkel. Tudták, hogy valószínűleg elkergetnék őket, egyébként is inkább örültek, ha nem terelődött rájuk a hatalom figyelme. Ezen állampolgárok kárpótlása érdekében most sem tudtak semmit sem tenni, pedig eredetileg ez volt a törvényhozói szándék. Ám pénzügyi okokból a kormányzat nem tudta vállalni azt a bővebb ki- terjesztést, amit a jogszabálymódosítás eredeti szövege hozott volna. Dunai Imre Hírcsatorna Pravoszláv karácsony. A múlt héten tartották meg az ünnepi istentiszteleteket a megyében. Csütörtökön, pénteken Mohácson, szombaton Magyarbólyban és Mohácson emlékeztek meg' a pravoszláv hívők karácsonyáról. (gz) Pécsett, a tettyei műemlék romoknál sűrűbben járőröznek a közterület-felügyelők, mivel a középkori létesítmény területére egyre több szemetet dobálnak ki az eddig ismeretlen tettesek. Megint a 6-os út. A vasárnap délben érkezett sűrű köd okozta főképp, hogy a Pécsről kimenő 6-os út csokoládépusztai elágazásánál előzés közben ütközött három személygépkocsi. Egy könnyebb személyi sérülés történt, a vétlen autó vezetőjét szállították a mentők a kórházba. (sz) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván: Mohács 328 cm, áradó, 2,8, Őrtilos -80 cm, apadó, 1,0, Barcs -6 cm, áradó, 2,8, Drávaszabolcs ' 80 cm, apadó, 1,8. Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, anyósunk, nagymamánk, dédmamánk, özv. VÉKONY JÓZSEFNÉ Kugler Irén siklósi lakos 85 éves korában csendesen elhunyt. Temetése január 11-én, hétfőn 13.45 órakor lesz a siklósi kápolnából. A gyászoló család Interpelláció és requiem egy lovasszakkörért Az állatkert közművelődési intézmény. Ezt azért kell leszögeznem, mert nem mindenki számára magától értetődő a jelző. Azt is ki merem jelenteni, hogy a pécsi állatkert, dr. Fü- löp István vezette harminc évében, a két legnagyszerűbb program, a zoo-iskola és a lovasszakkör volt. A zoo-iskolában nyaranta több turnusban állatközelbe kerülhettek olyan gyerekek is, akiknek szülei még egy kutya tartását sem engedték meg a szűk panellakásban. Itt nemcsak simogatni és etetni, de bizony trágyázni, tisztítani is kellett a kedvenceket, miközben testközeli illusztrációt kaptak a lurkók nagyon fontos élettani ismeretekből. Az állatszeretet és ökológiai gondolkodásra nevelés legkedvesebb forrása volt a sok nyári zoo-tábor. Ha lehet, még elfogultabb vagyok az állatkert lovasszakkörével. Három évtizeden át télen- nyáron működött. Télen csak a hét végén jöttek össze, nyáron hét közben is volt egy-egy nap a lószeretet gyakorlására. A múlt idő azért indokolt, mert újévtől nincs többé lovasszakkör a Mecseken. Dr. Fü- löp István nyugdíjba vonulása után olyan pályázó nyert igazgatói megbízást, aki nem ebben a városban élt, nem ismeri az itteni hagyományokat, s természetesen más programokat favorizál, mint elődje. Tiszteletben tartom minden vezető szakmai elképzeléseit. Tudom, az állatkert génbankként is működik, tenyésztési és visszatenyésztési funkciókkal bír, elsődleges feladat az állatok bemutatása, Pécsett az állatkert áttelepítése, az állomány élőtereinek elfogadhatóvá tétele. De azt is tudom, a lovasszakkör nem egy volt a sok közül. Pécsett nem lehet leszaladni a Tiszához úszni egyet, már rég nem lehet a Balokány-li- getben sem csónakázni. A mecseki séta az egyetlen ingyen program, ami mozgásigényünket szolgálja. Egy serdülőnek ez gyakran kevés. A lovaglás sport is, mozgáskultúra is, terápia is. Nem véletlenül javasolják az orvosok terápiaként bizonyos betegségekben a lovagoltatást. Ezt persze másutt is lehet gyakorolni, csak nem megfizethető áron. Szinte jelképes havi tagsági díjért járhatott föl egyidejűleg harmincharmincöt gyerek jó időben, rossz időben a lovakhoz. Mert akkor is ott töltötték a szombatot vagy vasárnapot, ha remény sem volt rá, hogy a lovakat kivezethetik. Ezek a 10-15 év közötti gyerekek bensőséges kapcsolatba kerültek a lovakkal. Csak szeretetből lehet olyan igényesen végezni a fárasztó csutakolást, almolást, ahogy ők csinálták. Meg voltak győződve róla, hogy csak akkor vannak igazán ellátva a lovak, ha ők végzik el ezt. Amikor megérkeztek, mindenki beköszönt a „lovának”, s az visszanyerített. A pónik is várták a kisgazdikat. Közeli ismerősöm három hétig nem mehetett fel, amikor végre odajutott és elkezdte csutakolni a parádésan koszos heréit Kuzmát, körülállták az ápolók és csak bámultak. Kérdésére elmondták, hogy a ló nemigen engedett közelébe senkit a felnőttek közül. A kislánynak viszont vállára hajtotta a fejét szeretete jeléül, amikor már megtisztította. Nem szabad elhallgatni, hogy minden időszakban a szakköri tagságnak több mint fele csonka családokban nevelődő gyermekekből állt. Sokuknak talán egyetlen örömforrása volt a lovak barátsága, s az egyetlen biztosíték, hogy más társaikhoz hasonlóan nem a ragasztóhoz, italhoz, csavargáshoz menekülnek. Akik minden szombaton és vasárnap együtt ápoltak vagy lovagoltak, képesek voltak hét közben levelezni egymással - természetesen a lovakról, akikről minden könyvet elolvastak, minden fontos dolgot megtanultak. S főként megtanulták, mit jelent gondoskodni egy szeretett lényről, félteni és fáradni érte. Nem csak biológiai és lótenyésztési ismereteik gyarapodtak, hanem érzelmi és viselkedéskultúrájuk is. S ne felejtsük el, évtizedek óta hozzátartozott nagyobb társadalmi ünnepeink és reklámrendezvényeink programjához, hogy megjelentek a helyszínen a szakkör tagjai pónilovakkal, és lovagoltat- ták a gyerekeket. Gyerek vezette a lovat, s gyerek ült a hátán a Tettyén, a Sétatéren, a Nevkó előtt, Sikondán, Komlón, Pécsváradon és ki tudja még hol nem. És az alkalmi pici lovasok boldogok voltak, még aki félt az elején, az is. Valamit kaptak a szakkör kisugárzásából, s néha azért akartak csak felmenni az állatkertbe, mert ott biztosan felülhettek újra egy pónira. Csizmadia Pista bácsi, a Steinmetz SE hajdani sikeres ökölvívóedzője, válogatott bokszolok nevelője vezette évtizedek óta a lovasszakkört. Könyörögni kellett volna neki: „Pista bácsi! Nem vagy te még olyan fáradt, jó, fáj a derekad, ne menj terepre, majd vezeti a terepet valamelyik „öreg” szakkörös vagy egyik fizető úrlovas. Csak maradj még”. Ehelyett felmondtak neki. Aki valaha lovagolni és csutakolni járt az állatkertbe, gyászban van. És én is fel vagyok háborodva. Milliárdokat költünk drogfüggők reménytelen gyógyítására, alkoholisták kezelésére, nevelőintézetek fenntartására. Hordón állva prédikáljuk a megelőzés fontosságát, azt hívén, elég, ha lyukat beszélünk néhány gyerek hasába. S közben hagyunk elsorvasztani egy piciny, de hatékony lehetőséget, amely segít munkára, felelősségre, szeretetre, az öröm és boldogság megélésére nevelni gyerekeinket. Hiszem, Pécs lesz kicsit sivárabb a lovasszakkör hiányával. Ezért nem a polgármesterhez, nem helyetteséhez, nem a kulturális bizottsághoz interpellálok, hanem a város lelkiismeretéhez! Ha van még ilyen. Ha nincs, tekintsék ezt az írást egyszerű requiemnek, közművelődésünk egy olyan értékéért, amely erőszakos halált halt. Bükkösdi László ( t 1
