Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-09 / 8. szám
1999. január 9., szombat Kultúra - Művelődés Dünántuli Napló 11 Francia szimbolisták Százezernél több látogató tekintette meg eddig a Francia szimbolisták - Gaugain, Pont Aven - Nabis című vendégkiállítást Budapesten, a Magyar Nemzeti Ga- i lériában. Az elmúlt napokban is fokozódott az érdeklődés a november 10-én kaput nyitott, reprezentatív bemutató iránt. Az eredetileg január 24-éig meghirdetett kiállítás nyitva tartását sikerült egy héttel meghosz- szabbítani. Szakemberek szerint nagyra értékelendő a gyűjtemény vezetőinek hozzájárulása ahhoz, hogy a huszonegy művész kétszáz alkotása további hét napig vendégeskedhet nálunk. A mese újrafelfedezése Az olvasáshoz idő kell. Sok mai fiatal azonban a könyv helyett a regény rövid tartalmát összefoglaló, zanzásított irodalmat kéri a könyvtárostól. Szerencsére vannak olyan szigetek, ahol még jut elég figyelem és néhány jó szó a betérőnek. A pécsi Csipkefa gyermek- könyvtárban Szvath Józsefné könyvtárossal arról beszélgetünk, hogy bár tavaly a korábbi, több, mint 600 olvasó mellé 130 új szegődött, a gyerekek a szépirodalmat kevésbé keresik. Igazi gyermekirodalmi alkotás sem sok születik manapság, és a régi meséket is újra fel kellene fedezni. A mese ugyanis nemcsak megnyugtat, hanem olyan kérdések átgondolására is alkalmat ad, mint mondjuk a halhatatlanság, a kiszolgáltatottság vagy éppen a félelem. Nem elég, ha a gyerek maga olvas, az is kell, hogy legyen mellette olyan felnőtt, akivel megbeszélheti tapasztalatait. Ebből a szempontból a könyvtárnak jól jön az a szomorú tény, hogy a romló köz- biztonság miatt most már a szülő is elkíséri a gyereket, így legalább őket is be lehet vonni a könyvek világába. Szvath Józsefné, aki idén éppen huszadik éve van a pályán, most is kifogyhatatlan az ötletekben, foglalkozásokat vezet, sógyurmázik a gyerekekkel, versenyt, kiállítást szervez, írót, tudóst hív vendégnek a diákközönség elé. Maga is ír meséket, s kiderül: versei is vannak. Bizonyára a gyermeki lélek iránti különleges érzékenysége teszi, hogy sokan nagykamaszként is felkeresik, tanácsát kérve. Érdekes tapasztalat, hogy a számítógép, a televízió után megjelentek a szerepjátékok, talán, hogy pótolják az elvesztett mesét. Kérdés persze, hogy az így kitalált világ segíthet-e. A könyvek, a lexikonok viszont előbb-utóbb mindig szóra bírhatok. A gyerekek, a könyvtárosuk ötlete nyomán „néma őrizeteseknek” hívják őket, „akik” egy ideig rejtegetik, amit tudnak, de ha az ember kitartóan faggatja őket, végül feltárulnak a tudás titkai. Hodnik Ildikó Gy. Már húsz éve könyvtáros Szvath Józsefné fotó: laufer László Magyarul magyarán A címek humora Minden beszédnek, akár elhangzó, akár írott szövegként valósul meg, címet szoktunk adni. A szövegtan részletesen foglalkozik a címadás követelményeivel. A találó cím a globális kohézió (a szöveg- összefüggés) megteremtésének nélkülözhetetlen eszköze. A cím leggyakrabban a be- szédmű tárgyát, illetve témáját jelöli meg, azaz címkeként áll a beszédmű élén: A kőszívű ember fiai; Különös házasság; A mai magyar nyelv. Napjaink mindent elárasztó könyvtermésének és főként sajtótermékeinek özönében a szerzők mindent elkövetnek, hogy műveik minél kelendőbbek legyenek. Viszonylag mégis kevesen gondolnak arra, hogy az egyik leghatásosabb eszköz a találó cím, amelyet gúnyosan, a túlzásokat elmarasztalva blikkfangosnak is szoktak nevezni. A német eredetű elnevezés olyan címet jelöl, amelyen megakad a néző, az olvasó tekintete. Az ilyen szándékú címadás leggyakoribb formája a címben összekapcsolt szavak vagy nevek azonosalakúságá- nak vagy hasonlóságán alapuló szójáték. A múltból általánosan ismert a: Hazudnak rendületlenül kifejezés, amelyben a Szózat első szavának egyetlen betűcseréjére a humor forrása. Ehhez hasonló Móra Ferenc karcolatá- nak a címe: Hun sírok, hun nem sírok. - Tréfás utalás az ásatásokat vezető múzeumigazgató bizonytalanságára arra vonatkozóan, hogy Attila hunjainak a nyughelyét találta-e meg. A hun szavunk nemcsak a világhódító népnek a neve, hanem a hol? kérdő szerepű határozószó nyelvjárási alakja. Szörényi Levente új rockoperájáról, az Attiláról így írt valaki: Hun a magyar? - A cikk írója a hun népnek a magyarral való rokonságát kérdőjelezi meg. Nem számolva a hun-magyar mondakörrel. Gyakran az írás főszereplőjének a neve rejtőzik a címben. A japán politikai válságról számol be a Mijazavar? c. cikk szerzője. A Mi a zavar? élőbeszédben elhangzó változatába burkolta Mijazava japán kormányfő nevét. Hasonló névrejtő tréfa a Lopez cím. Lopez de Arriortua sztármenedzserre célozva, aki a General Motorstól a Volkswagenhez pártolt át. A közelmúltban sokszor hallottam a spanyol neveken alapuló következő szójátékot: Lop ez, Lop az, és mégis mindenki Frankó. Irodalmi műveltséget, tájékozottságot feltételeznek az olyan címek, amelyek irodalmi alkotások címének változatlan átvételén vagy nem túlságosan nagy módosításán alapulnak. Az előbbire példa a Szigeti veszedelem, amely a Hajógyári-szigeten megrendezett ifjúsági találkozóról adott hírt. Emlékezetes, hogy ez a rendezvény a közelben lakó polgárok felháborodását váltotta ki. Az Iskola a léthatáron az Ottlik-regény adaptálása az iskolák válságos gazdasági helyzetére. A nagy zabrálás pedig A nagy zabá- lás c. mozifdm címének módosított változata, amelyben a szövetkezeti törvényről olvashattunk. Rónai Béla A szolgálat művészete Vata Emilt díszlettervezőként és festőművészként is ismeri a közönség. A főként Pécsett és Győrött dolgozó alkotónak csak munkái kerültek rivaldafénybe, ő maga mindig a háttérben maradt. Talán azért, mert ma is hiszi: „a díszlet szolgálat.” Utoljára akkor beszélgettünk, amikor szinte az egész család bemutatkozott egy kiállításon. Mert mindenki különleges valamiben, Enikő az Iparművészeti Főiskola harmadéves divattervezője, az ifjabbik Emil a pécsi színház festő-szobrásza, Emese a zongorajátékával tűnik ki, Emőke pedig a gyönyörű három gyermekével. Vata Emil mindegyik gyermekére büszke. Önmagára kevésbé, pedig Jászai Maridíjas, s az ő nevéhez fűződik a legelső pécsi balettelőadás díszlete is 1959-ben. Pécsett 1978-ig dolgozott, azután Győr jött 1984-ig, majd néhány évre újra a baranyai megyeszékhely, ahol most Bor József rendezővel a Gül Babát készítik éppen. A díszlet látványos lesz, a keleti mesevilágot idézi, szépen festhető, jól világítható selyemszövetekkel. Vata Emil alaposan felkészül minden darabra.-Többször is elolvasom a szöveget - mondja - s közben alakítom ki a darabról alkotott belső képet. Fontos, hogy az ember mindig egységben gondolkodjon, az előadás egészét kell látnia, s persze azt is, mi az, ami technikailag is kivitelezhető. Az ihletet mindig a darab adja. A stílus, a művészettörténeti adalék magától jön, mindezt ugyanis a főiskolán anyanyelvi szinten követelték meg a hallgatóktól. Egy gondolati színházat soha nem lehet konyhanyelvre fordítani, bizonyos műfajoknak azonban meg kell adni azt, ami jár nekik. Az opera vagy az operett például soha nem lehet kisstílű, mert a néző érzékeli, ha a látványos műfajban szegénységet tapasztal. Ez akkor is így van, ha volt egy időszak, amikor a pénztelenség miatt csak jelzésekkel dolgoztak a tervezők.- A díszlet nem tudja pótolni a darab hiányosságait - állítja Vata Emil. - Az is mindig kiderül, ha valami nem hiteles, ha rossz a világítás, és agyonnyomja a díszletet, vagy ha túl nagy az építmény, és szétveri az előadást. Vata Emil több, mint 300 díszletéből van sok emlékezetes. Ilyen a Bor József rendezte Bánk bán, ahol sikerült a merá- niai és a tiborci világot rendkívül hatásosan érzékeltetni. De ide sorolható az a Don Carlos előadás is, ahol a színpadot egy hatalmas, 11 méteres kereszt uralta. A legközelebbi tervekben az Aida szerepel, ahol Vata Emilt nagy feladat várja, hiszen a hagyományt nehezen lehet megkerülni, ugyanakkor egy saját, szubjektív világot is teremtenie kell. Mert a világteremtés is a díszletek feladata, s minden tervező a saját világát is megálmodja egy- egy színpadtervben. Beszélgetőtársam persze máskor is álmodik. Ha fest éppen, hiszen tájképei, utcarészletei mintha valami idillikus emlékről árulkodnának, mintha egy elfeledett kor éledne újjá, ahol még a harmónia, az egyensúly, a nyugalom fonta át az emberi életet. Azt tartja:- A festészet külön világ, de éppolyan alkotás, mint a színpadi művészet. A díszlet önmagában halott dolog, olyan, mint egy ravatal. Élettel a színész tölti meg, hogy minden este újrateremtődjék. H. I. Gy. A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett folyóirat januári száma Tolnai Ottó nagy lélegzetű, a költő Pilinszky-ciklusából származó versével kezdődik. A versrovatban a továbbiakban Oravecz Imre, Halasi Zoltán, Szakács Eszter és Molnár András versei, valamint Király Levente versparódiái olvashatók. A prózarovatban ezúttal Jánossy Lajos Bukás, Pod- maniczky Szilárd Latrina magica című szövegei, valamint Karátson Endre Eszeveszett kiáltás című elbeszélése kaptak helyet. Folytatódik Zeke Gyula és Franki Aliona A másik város című fotó-szöveg sorozata is. Szergej Dovlatov A szerep című novellájával, illetve Goretity József Ö nélet- rajziság (?) - variációkban című tanulmányával mutatkozik be. A tanulmányrovatban található a novemberi Pom- peji-vendégszámból helyhiány miatt kimaradt két írás: Szilasi László és Odorics Ferenc elemzései Esterházy Péter Fuharosok-járól. Marno János Podmaniczky Szilárd Vastag sapka című tárcanovella-kötetének bemutatásakor elmondott szövegét is itt olvashatjuk. Ónálló blokként közli a lap az októberben Pécsett rendezett JAK tanulmányi napokon az irodalom és filozófia kapcsolódásának témakörében tartott előadások közül Bagi Zsolt és Farkas Zsolt munkáit. Az előbbi Petri György líriko-fílozó- fiája címmel, az utóbbi Fi- lodalom és irozófia címmel hangzott el. Most a Gül Baba című darab díszleteit készíti a művész Szövetkező táncosok A városban működő valamennyi együttes érdekében - elsők közt a Tanac kezdeményezésére - várhatóan közös táncegyüttes alakul Pécsett. A napokban megfogalmazott felhívás szerint az egykori és a ma tovább épülő hagyományokat folytatva, a Baranya, az Egyetemi Kamara, a Leőwey, a Mecsek, a Pannónia-KI- SZÖV és a Tanac összefogásával jönne létre a Pécs Táncegyüttes. Az új, közös együttes hangsúlyozottan a városban élő magyarok és valameny- nyi kisebbségi együttese kíván lenni, amely törekvéseiben minden táncot szerető és táncolni szerető polgár segítségére számít. B. R. Barátok és pályatársak, pécsi színházlátogatók köszöntötték kedden este Papp Zoltánt, a Pécsi Nemzeti Színház karmesterét ötvenedik születésnapja alkalmából. Az egész estét betöltő műsorban a színház művészei léptek fel. Az ünnepelttel - képünkön - Simon István ügyvezető igazgató beszélgetett. fotó:tóthl. Hírek Röviden Galícia, Piave fotókon. Január 12-én 18 óra 30-kor „Galícia, Kárpátok, Piave” címmel a Mecseki Fotóklub rendez tárlatot pécsi, Szent István téri termében. A kiállítást dr. Páva István történész nyitja meg, melyet Arató Csongor élménybeszámolója követ. Foltműves tárlata Mohácson. Mohácson, a Kossuth Filmszínház kisgalériájában január 15-én 17 órakor Horváth Anna pécsi foltműves munkáiból nyílik kiállítás. Az Egyesült Államokban nagy divattá vált mesterség, a „patchwork” technikai fogásaival másnap délelőtt a helyszínen is ismerkedhetnek az érdeklődők az alkotó kalauzolásával. A kiállítás január végéig látogatható. A Művészet Háza programjából. Pécsett, a Művészetek Háza Martyn Ferenc Tetőtéri Galériájában január 11-én 17 órakor Kenyeres István képzőművész tárlata nyűik Török Tamás művészettörténész bevezetőjével. Ugyancsak hétfőn 19 órakor a Fülep Lajos Teremben Szecsődi Ferenc hegedűművész tart újévi hangversenyt. Hangverseny a POTÉ-ban. Az egyetemi „A” bérlet negyedik hangversenye lesz január 14-én 19 óra 30-tól a Pécsi Orvostudományi Egyetem Aulájában. A Győri Filharmonikus Zenekar Haydn és Brahms műveiből ad elő, vezényel Medveczky Ádám.
