Új Dunántúli Napló, 1999. január (10. évfolyam, 1-30. szám)
1999-01-09 / 8. szám
1999. január 9., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Tehetségéért mindenki maga felelős Egy bő órányi beszélgetés a Vasvárv-villában, az Akadémia székházában. Ennyi tellett a Pécsről elszármazott tudóssal, agykutatóval, aki néhány napra érkezett haza Amerikából. Elárulhatom, hogy Buzsáki György professzor édesapjával e randevú előtt váltottam néhány szót, s akkor említette, hogy fia lebeszélte arról, hogy délután eljöjjön az előadását meghallgatni. Mondván; amúgy is csak azok lesznek ott, szűk körben, akik az emberi agy belső rejtelmeivel foglalkoznak, esetleg némileg konyítanak hozzá. A laikus számára nehezen vagy egyáltalán nem érthető. Persze, más a tudományos expozé, és más egy kötetlen beszélgetés. Fillértelen gondjaink Kitettem magam elé egy százast. Mondom, milyen. Bordós alapszín, piszkos felülettel. Itt-ott rongyolódó szélek, pedig csak 1992. január 15-én került forgalomba. B 558, 069048. Kiadta a Magyar Nemzeti Bank. „A bankjegyhamisítást a törvény bünteti” - mindjárt Kossuthtól kicsit balra. A másik oldalán a dü- hödten közeledő zivatar elől vad vágtában menekülő szekéren két ijedt alak. Mintha attól rettegnének, hogy elveszik a pénzüket. Régi idők emléke. Január 1- jétől nincs többé papírszázas. Sőt, a nagy alakú fémszázas is avíttá vált. Ha a kerek, kövérkés számokkal írt 100-as elől elhagyjuk az egyest - pont annyit ér. Bár akár az előbbit, akár az utóbbit, egy darabig még kicserélik. Van otthon egy gyűjteményünk. A kisebbik fiamnak csináltam. Kellő előrelátással jó kemény kartont használtam, a teherbírás érdekében. Erre erősítettem fel mindazokat a magyar aprópénzeket, amelyek generációm kezén még átfutottak. A réztízestől a kalapácsos ötvenfilléresig, az alumínium húszastól a szárnyas egy forintosig. Egész komoly nagyságú karton kellett. Az viszont botorságom jele, hogy a most - vagy újabban? - forgalomban lévő váltópénzeknek nem hagytam helyet. A nagyobbik fémszázast így nem tudom hova „pillanatragasztani”. Ám ha visszapörgetem az elmúlt néhány évtizedet, ezüst ötösök, zöld tízesek, kék húszasok, barna ötvenesek, és persze a csúcs, az előbb említett koszosbordó színű bankjegyek lebegnek a szemem előtt. Könnyedén. Amikor az új ezres bejött, hát az volt valami szenzáció! Az ötezrest már lanyhább érdeklődés előzte meg, a tízezrest szinte fásult közönnyel vettük tudomásul, a kétezres pedig feltűnés nélkül került a kezünkbe. Bizonyára az EU-konfor- mitás is szerepet kapott az új bankjegyek alakjának meghatározásánál. A lényeg: kisebbek lettek. Érthetjük persze .ezt béltartalmuk értékére is, de most ezt ne boncolgassuk. És kisebbek lettek a váltópénzek. Mármint a forintok, mert a fillérek eltűntek. *Igaz, annál nehezebbek. S mert ilyenek, alaposan megterhelik a pénztárcát. (Csakúgy, mint az otthoni gyűjteményes kartonunkat a falon.) Előnye? Egy idegen idejön - és csupa dagadt, l úlyos pénztárcát lát. Ez igen! - csettint -, ezeknek a magyaroknak nincsenek filléres gondjaik! Igaza van. A forintnál kezdődnek. Huszonnyolc éve tartó sakkjátszmák rabjai Buzsáki György professzor jelenleg az egyesült államok-beli Rutgers University agykutató teamjének vezetője. Szakmájában a világ legjobbjai között tartják számon, ott, ahol már nem mérik, hogy ki az első, ki a második. Amikor a toplistáról kérdem, szerényen csak annyit mond, hogy tényleg ismerik, és tényleg eredményes a munkássága. Valószínűleg ezért is tagja a közel 26 000 főt számláló Amerikai Agykutató Társaság szakmai folyóirata szerkesztőbizottságának. Felesége szintén pécsi; pszichiáter a Columbia Egyetemen. Buzsáki György ötvenéves, 1974-ben végzett a POTE-n.-Hogyan került az agy- és az idegtudományokkal kapcsolatba? — Grastyán professzor volt a mesterem, akit a sok együttlét és együttgondolkodás miatt jóformán apámként is tisztelek. Vele és ott, az Élettani Intézetben, nem volt nehéz rátalálni erre az igen szép és érdekes témára. Később különféle ösztöndíjakkal bejártam a világot. Először 1979-ben jártam Amerikában - akkor még nem engedték, hogy a feleségem velem jöjjön -, de később már igen. Néhány év múlva aztán egy olyan hároméves kutatási pályázatot nyertem el, amelyhez százezer dollár is társult. Kimentem hát San Diegoba, ahol később felajánlották a társprofesszori állást is. Nemrégiben pedig létesítettek számomra egy intézetet a newarki egyetemen, amit illetlenség lett volna visszautasítani.- Önt a szakmai tudása miatt „megfogták" odakint, s azóta sem engedik.- Bár erről van szó, nem könnyű nekem erről beszélni, főleg magyarázkodni, hogy miért nem jövök haza, miért nem itthon dolgozom. De megpróbálom. Az igaz, hogy tudományt mindenütt lehet csinálni, de legjobban a tudományok fellegvárában, ahol minden háttérsegítség - és főleg pénz - együtt van. S ha az ember nincs a központban, megette a fene. Grastyán azzal indította el tanítványait, hogy mindenki felelős a saját tehetségéért, hogy mi válik belőle az életben. Tudom, dodonai üzenet, s bárki úgy értelmezheti, ahogy akarja. Én így próbálom.- Itthon nagyon aggódunk az „agyelszívás" miatt.- Néha jogosnak tűnhet ez az aggódás, de mondanék egy példát. Még ifjú koromban egy professzoromhoz utaztam Ox- fordba autóstoppal, de meglehetősen későn értem oda. Idősebb úr nyitott ajtót, akiről megtudtam, hogy Nobel-díjas etológus. Hollandiában feladta a professzori állását és átjött Oxfordba tanársegédnek, hogy optimális körülmények között végezhesse azt, amit szeret. Ilyen konstellációk kellenek az élethez. És ezzel a professzor még holland marad.-Mint ahogyan Ön is magyar.-Természetesen. Ez az ország kicsi, de tele van tehetséggel. Mihez kezdene több száz agykutatóval? A tudomány megkívánja a mobilitást. Szükséges, hogy az emberek jöjje- nek-menjenek, konzultáljanak egymással, elérhető legyen a világ minden pontja. Én Pécsről is bele tudok nézni a newarki komputerembe, állandó kapcsolatban állok pécsi, budapesti kollégákkal, megannyi magyar tudóssal. Mintha Nyíregyházán laknék.-Az elmúlt években megkülönböztetett figyelem nyilvánult meg a szakmája iránt.-Való igaz. És többet tudtunk meg az agyról, mint az elmúlt ezer évben összesen, és ahogy a szakmát ismerem, napról napra bővülnek ismereteink. Ennek tudható be az a robbanás, ami a pszichiátriában is beköszöntött. A fejlődés egyik kézenfekvő példája, hogy két éve még nem tudtunk mit kezdeni a depresszióval, s ma már gyógyíthatjuk. Az agykutatás jelenünkben olyan pályát fut be, mint Newton idejében a fizika.-Akkor hát közelítsünk beszélgetésünk céljához: tudunk-e már mindet az agyunkról?- Korántsem, de nagyon gyorsan haladunk. Az elmúlt évtizedekben óriási pénzeket költöttek világszerte a fizikai kutatásokra - kiemelném ebből a NASA űrkutatását, vagy általában a hadi kutatásokat -, s mindez hihetetlen sok tehetséges, kiművelt embert adott. Matematikusokat és fizikusokat. Nos, ezek a fiatalok, középkorúak, keresve további érvényesülésük lehetőségét, kezdenek benyomulni a biológia területére, az idegtudományokba. Intézetemben nem is alkalmazom szívesen azokat, akiknek nincs fizikusi vagy matematikai alapképzettségük, akik nem értenének a komputerekhez.- Miért fontos az agykutatás, miért áldoznak rá egyre több és több pénzt?- Sokan megértették, hogy az agyi mechanizmusok feltérképezése gazdasági kérdés. A legjobban kamatoztatható, a legbusásabban megtérülő befektetési területek egyike.- Csak találgatok: valószínűleg azért, mert az agy és a számítógép hasonló dolgokra képes: információkat fogad be, tárol, elemez.- Jó helyen tapogat.- Az ön intézete mivel foglalkozik?- Az elemi neuronhálózatokkal. Ne tűnjék nagy szavaknak: ez az a terület, amiben mi eléggé erősek vagyunk. Köznapi nyelvre lefordítva: azt szeretnénk megérteni, hogy miként történik az idegrendszerben az információk tárolása.- Hallva a híradásokat, azt hittem, hogy az agyunk mintájára épülnek fel a számítógépek, s azonos logika alapján működnek. Laikusként arra következtetnék, hogy tökéletesen értünk már mindet.- Ez nem így van. Az ember az agyat nem alkotta meg, még képletesen sem. Egyelőre a modellek modelljeinél tartunk. A Rutgers Egyetemen néhány matematikus munkatársam olyan kérdéseket tett fel, melyekre illő lett volna egzaktan - a matematika nyelvén is - válaszolni. Nos, elkezdtük modellezni az agy egy igen kicsi részletét, azt, hogy az egyes sejtek hányszo- ros és milyen kapcsolatban állnak egymással. Amint haladtunk előre, rádöbbentünk, hogy sokkalta bonyolultabb dologról van szó, mintha egy repülőn ülve a dzsungel felett egyetlen fát szeretnénk tökéletesen rekonstruálni. S tegyem hozzá: egy sejt sokkalta bonyolultabb, mint a dzsungel, csak kívülről és felülről látható, ágas-bogas fája.- Talán kezdem már érteni.- Hogy még szemléletesebb legyek: ha egy patkány pici agyában egyetlen sejtet megjelölünk, és megpróbáljuk kapcsolatrendszerét megkeresni, rádöbbenünk, hogy körülbelül hatvanezer másik sejttel áll igen bonyolult, kétmilliárdra tehető számú kapcsolatban e parányi területen. Próbálva az útvonalakat dróthálóval modellezni, kiderült, hozzávetőlegesen 50 kilométernyi drótra lenne szükség, hogy a patkányagyban az összes sejt kapcsolatát megteremtsük.- Az agy szövetei mennyiben különböznek a test többi szöveteitől?- A különbség az, hogy ha a máj vagy a vese sejtjeinek, szöveteinek működését megértjük, értjük az egész májat vagy vesét. Az idegrendszerrel nem így van. A neuronok egymással nem egyszerű fizikai kapcsolatban állnak, hanem mint egy nagyváros telefonhálózata: mindegyik mindegyikkel paro- lázik, s mintha közben önálló életet is élne, „gondolkodna”. S ebben az a legbonyolultabb, hogy miként történik az egyes információk befogadása, átküldése a másik „partner-sejtnek” úgy, hogy minden információ a helyére érkezik, és egyik sem zavarja a másikat. E működés közben bizonyos információk „alszanak”, raktározódnak, hogy ne zavarodjon bele az agy. Ezzel talán megérthető a kutatás nehézségi foka, nevezetesen, hogy ha egyetlen neuronnak hatvanezer kapcsolata van, akkor a többi neuronnal együtt több milliószor hatvanezer kapcsolat jellemzi az emberi agyat.- Az ön csapatának egy szenzációszámba menő felfedezéséről cikkezett a szaksajtó 1995- ben.- Való igaz. Az agy kódolásának terén alkottunk maradandót, amire nagyon büszkék vagyunk. Arról, hogy milyen törvényszerűségek befolyásolják az információk áradását, milyen szelekciós rendszer vezérli az agyat. Az egyik, szintén magyar származású kollégámmal - aki korábban az IBM számítógépes kutatóközpontjában dolgozott *- rájöttünk, hogy az agyban a gátlást egy másik neu- rontársaság végzi, az úgynevezett közbülső neuronok. Ezek szerveződése, funkciója teljesen más, mint a többié. Ha a számítógép nyelvén gondolkozunk, feladatuk az, hogy az információkkal „gazdálkodjanak”, adják vagy tárolják a szerint, amilyen parancsot kaptak. Gondoljon a sült kolbászra. Ezeknek a neuronoknak a feladatuk, hogy e parancsra elővegyék a sült kolbásszal kapcsolatos minden információt: alakját, színét, ízét, illatát stb. Egy részük áramoltatja az információkat - ezek vannak többen -, egy részük pedig a forgalmat irányítja. Mi ezeket az utóbbiakat, a forgalmi lám- pácskáknak nevezhető inteme- uronokat fedeztük fel.- E felfedezés nyomán került ön a Nobel-díj közelébe.- Ez túl erős feltételezés. Lehet, hogy egyesek szemében ez úgy tűnt, de a Nobel-díj az nagy dolog, illetlenség dobálózni vele. A szakmában sokan a közelében vannak. Mindenestre mi derítettük ki az elmúlt évben azt, hogy az interneuro- nok is kétfélék: kétféle kapcsolatrendszer létezik az agyban. Az egyik társaság majdnem minden, a környezetükben lévő sejttel kommunikál, a másik társaságnak ugyanennyi kapcsolata akad, de szétszórtan az agyban. Matematikai alapon megfogalmazva: az agy szuper módon szervezett ren-.: sZer.-És ez lehet a kiindulópontja annak, hogy miképpen lehet megalkotni majd a leghatékonyabb kommunikációs rendszereket.-Pontosan erről van szó. E komplex rendszer megértése a komputerek hardvereinek beláthatatlan fejlődését hozhatja majd. A profik között is magasabb rendűt.- Olyat, amilyenre ma még gondolni sem merünk?- Igen.-Izgalmas volt, amit mondott, de el is szomorított. Reméltem ugyanis, hogy az agykutatás az egészségügy számára is fontos.- Ne szomorodjék el. Az agy betegségeinek * megelőzése, gyógyítása e kutatásoknak ugyanúgy terméke, mint amiről eddig beszéltünk. De a programok finanszírozása érdekében mindent be kell vetni; arról győzködni a pénzembereket, ahol a befektetés leginkább megtérül.- Tényleg: honnan szerzi a kutatásaira a dollárokat?- Amit én kapok az egyetemtől, az az épület és a rang, a megbecsülés, hogy ott dolgozhatom. A többit,-a világítástól a faxgépek működéséig, az emberek fizetésétől a fűtésig nekünk kell összehozni. Ezt csak állandó pályázatokkal, a munkánkkal lehet előteremteni. Mint az operaénekes: amíg tud dalolni, megfizetik, de ha elmegy a hangja, vége.-Megkockáztatom: a tudós emberre tekintve mindez meglehetősen kegyetlen dolog.-Az. De a leghatásosabb a dollárkihasználás, az adófizetők szempontjából. Másrészt rákényszeríti az embert, hogy ne csak a köldökét nézze. Kozma Ferenc Egy szenvedélyes angol sakkozó az Egyesült Államokba készül utazni, hogy ott egy szigorúan őrzött börtönben gyilkosságért életfogytiglani büntetését töltő elítélttel befejezze 28 évvel ezelőtt levelezés útján kezdett sakkjátszmáit. John Walker augusztusban repül Richmondba (Virginia állam), hogy első ízben találkozzék partnerével, Claude Bloodgood elítélttel, aki harminc évvel ezelőtt meggyilkolta az édesanyját. A két férfi levelezés útján játszotta első sakkpartiját - így persze minden lépést borítékolniuk kellett. Walker egy szaklapban megjelent hirdetés révén került össze Bloodgooddal, és az első játszma hét év és 27 lépés után döntetlenül végződött. Azóta kilenc partit játszottak továbbra is levelezés révén - és valamennyit Bloodgood nyerte. Könyörtelen, valóban kiváló sakkozó. Olyan mint egy kutya, amikor nem hajlandó elengedni a megkaparintott csontot - nyilatkozta börtönbeli ellenfeléről Walker, aki csak a sakknak a rabja, hozzátéve: Talán, ha szemtől szembe játszom vele, sikerül majd lélektanilag befolyásolnom őt. MTI t \ « Árnyjáték fotó: laufer László Mészáros Attila jegyzete
