Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-31 / 357. szám
1998. december 31., csütörtök Így Irtok Ti Szilves^lfi Napló \\ CSTTIHÍRCSOKOR Megszólalt a kecske Babarcon, Schindl János udvarán. A jószág arra kérte gazdáját, hogy vegyen neki fogkrémet, mert besárgultak a fogai. Hergenrőder Sándor polgármester számára a jelenség nem meglepő, hiszen március 15-én egy német juhászkutya elszavalta Petőfi Talpra magyar című versét németül. Tűzgömb Pécs légterében. Hatalmas, lebegő tűzgömböt láttak Pécsett tegnap délután a lőtéri dombok felett. Többen hangjelenségekre hívták fel figyelmünket, Jég Jánosné takarítónő pedig azt is tisztán látta, hogy a lángoló gömbből Hingyi Beatrix szórt röplapokat a járókelőknek. Aranylakodalom Sás- don. Aranylakodalmát ünnepelte tegnap Bíró Mihály a művelődési ház termeiben. Azért is különös boldogság volt számára ez az esemény, mert felesége a boldogító igen kimondása utáni percekben megszökött egy arab olajmágnással, s azóta sem került elő. Tóth István töke. Két méter átmérőjű tök termett Tóth István aranyosgadányi kertjében. A különös termés éjjel csilingelő hangokat hallat, s olykor még világít is. A helybéli guzsalyas kör védőruhát készül rá varrni, hogy az éjszakai hidegeket könnyebben átvészelje. Grádicsos pintyőkék Baranyában. A kemény hideg elől menekülve megyénkben leltek nyugalomra a grádicsos pintyőkék, melyeket korábban nem láttak errefelé. Imre Zoltán kutató szerint a pintyőkék elérhetik a három méteres nagyságot is, s kizárólag macskákkal táplálkoznak. Értékes kavicsok Liptó- don. Amatőr régészek a minap kavicsokat találtak a település különböző pontjain. Vizsgálódásaik során megállapították, hogy azok igen régiek, keletkezésükre még Annus néni sem emlékszik, pedig tizenöt esztendeje szedi a Cavintont. Tóth László felvétele: Józsi bácsi a kivégzőosztag előtt 1919-ben, a helgi halastó partján Öreg ember nem vén ember Kozma Ferenc Azok az emberek, akik sokáig élnek, megöregszenek. Az egyik vidéki faluban, Egyházaslajtorján él Józsi bácsi, Baranya legöregebb embere, akit mindenki csak Józsi bácsinak hív. Kerek 104 esztendős az idén, pedig tavaly^ töltötte be a 103-at. Józsi bácsi a napokban vehette át Göncz Árpádtól a Baranya legöregebb embere kitüntetés polgári fokozatát a kardokkal. Az apró, egykoron szebb napokat látott nádtetős házacska a falu szélén áll. Éppen itten él immáron 104 esztendeje Józsi bácsi, aki az ódon falak között látta meg a napvilágot 104 éve. De ez már olyan régen volt, hogy még ő sem emlékszik rá. Kopogtassunk csak be bátran.- Jó napot kívánok Józsi bácsi! Hogy’ tetszik lenni a Józsi bácsinak?- Ki maga?- Újságíró vagyok Pécsről.. Tudja? A dzsámi, a Mecsek, a székesegyház.- Nőm tudom.- De csak látta már a tévében, hallott róla a rádióban.-Nőm.- Annyi baj legyen, Józsi bácsi, van erre még bőven ideje, hiszen öreg ember nem vén ember, nem igaz? Még ha a kenyere javát meg is ette.-Hm.- Gondoltam, meglátogatom a Józsi bácsit. Tudja-e, hogy maga a legöregebb ember a megyében?- Miilen mögyében?- Hát Baranyában. Arról csak hallott, hogy Baranya?- Nőm hallottam.- Azt mondják, Józsi bácsi, hogy nagy tréfacsinálónak tetszik lenni a Józsi bácsinak. Viccel velem, ugye?- Nőm viccölök.- Miről szokott álmodni, Józsi bácsi? Mert álmodni, gondolom, azt szokott a Józsi bácsinak.- Nőm szoktam.- Hát álmodozni szokott-e, Józsi bácsi? A lyányokról. Azt beszélik, hogy nagy nő- csábász volt a Józsi bácsi, annak idején.- Má hogy lőttem vón? És mé mondja mindég, hogy Józsi bácsi? A Józsi bácsi öttan lakik szömbe, abba a sárga házba.-Akkor magát, Józsi bácsi, hogyan hívják, Józsi bácsi?- Én a Manci néni vagyok. Móczán Zoltán Egy brazil mágus Pécsett A PMFC labdarúgócsapata biztos kiesőnek tűnik az NB-I-ből. Már a csoda sem segíthet, bár az újonnan szerződtetett brazil edzőben, Armando de Oliveira Kutinnyúban (képünkön) bízik a vezetés és a játékosok egyaránt.-Ha jók az információim, önt elzavarták Brazíliából.- Nem tudták elviselni korszakos újításaimat.-Az első' mérkőzésen, amelyet ön irányított a Kábái Cukor ellen, 16 gólt kaptunk.- Pedig felhívtam játékosaim figyelmét arra is, hogy amelyik kapuba azt a hat gólt rúgták, az a sajátjuk.-Az Ajkai Fésűs Fonó De- sodor SC-től bekaptunk idehaza tizennyolcat.- Végig jobbak voltunk, egy ízben majdnem áttörtünk a felezővonalon. A bíró azonban nem kedvelt bennünket, engem le is zavart a pályáról, amikor megpróbáltam lefogni az ajkai középcsatárt, hogy ne ugrabugráljon már annyit, inkább pihenje ki magát.- Ön U-szöges csúzlival lövöldözte az ellenfél játékosait.-Ha nem lövöldözök, legalább harmincat kapunk.- A félidőben viszont kávéval kínálta őket.-Igazi brazil kávéval. De csak 5-6 csészében volt altató. A többiben erős hashajtó. A második félidőben aztán egyesek, mint láthatta, elaludtak a pályán, mások pedig szüntelenül a kispad mögé rohangáltak.- Mégis kikaptunk.- A kapusunk még nem az igazi.- Szóba is akartam hozni, hogy a kapus, errefelé szokatlan módon, féllábú.- Az még nem volna baj. Inkább az a gond, s ezt egyre jobban érzem, hogy nem tud mivel a mankójára támaszkodni, merthogy karjai sincsenek. így aztán nehézségei támadnak, ha vetődnie kell.- Azt nem érzi furcsának, hogy a csatársor valamennyi tagja vak?- Nekem az az érzésem, kedves kolléga, hogy súlyos előítéletei vannak a vakokkal szemben. Inkább az lehet a probléma, hogy hiába üvöltöm ki a tüdőmet a meccs alatt, nem értenek belőle egy kukkot sem.- Talán azért, mert még nem tudnak portugálul.- Meg azért sem, mert mindnyájan süketnémák. Dunai Imre Drága Menalcas „Nincs értelme fiam, másról van szó e napokban,/majd dalolunk akkor, ha a drága Menalcas is itt lesz” — ezzel a gyönyörű résszel utal Vergilius a IX. eclogában félreérthetetlenül arra, hogy nincs értelme fiam, másról van szó e napokban, majd dalolunk akkor, ha a drága Menalcas is itt lesz. De félre a lírával, Pécs városa, amely köztudottan megyeszékhely, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben, és amelyben, pontosabban, ahol a problémák, de mondhatnám úgy is, a gondok számszerűsítve magasabb arányban fordulnak elő, mint mondjuk egy kisvárosban, vagy - ne kerteljünk - falun, az önkormányzatnak is bokrosabbak a teendői, horri- bile dictu, tennivalói, ezáltal felelőssége is nagyobb. E felelősség nagyságrendje approximative III. Amenhotep Memnón-kolosszusainak építésével vethető össze az i.e. 1375. évben, vagy talán 1378- ban?, és „ha már lúd, legyen kövér” - miképpen Soren Kierkegaard írja a Vagy-vagy- ban -, IV. Amenhotep thébai templomegyütteséről se feledkezzünk meg a kellő pillanatban. De miről is van szó, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, hová is lyukadhat ki gondolatmenetem ördöngős spirálja, hasonlóképpen a spi- rochaeta pallida (gör+lat) jelenkori kilátástalan küzdelméhez? Mert hiszen másról van szó e napokban: csakis akkor dalolhatunk, ha a drága Menalcas is itt lesz. Na de ki az a Menalcas? Hodnik Ildikó Gy. Kártyaaggasztó Férfiolvasónk, aki igen szellemesen a „Szívbillentyűcsók” jeligét választotta, a fentiekből is kitalálhatóan szerelmi kérdésben kérte a Kártyaaggasztó válaszát. Olyan hölggyel esett mély szerelembe, aki nem szabad, hiszen férje, hat gyermeke és négy szeretője van. A remény, amely mégis feltámadott benne egy téli ködös hajnalon, élteti még, félő, nem sokáig. A lapok alátámasztják, hogy szerelmük szinte kölcsönös, mindössze csak egyikük érez a másik iránt erős ir- tózatot, s ez az „egyik” mintha éppen a hölgy lenne. Ez azonban önmagában nem azt jelenti, hogy szerelme reménytelen, hiszen a Vénusz és a Mars együttállása azt sugallja önnek, hogy próbálkozása eredményes is lehet, ha van kellő kitartása, de a hölgy Vénusz-dombjához a következő tíz esztendőben semmiképpen se menjen öt méteren belül. Tisztázza a hölggyel kapcsolatuk további alakulását, aki, tudnia kell, kissé félénk természetű, négy szeretőjét sohasem meri egyszerre beengedni a lakásába, mindig csak kettesével. „ Vállalkozó bonviván ” jeligére kérte tőlünk a választ az az olvasónk, aki arra kíváncsi, sikerülnek-e tervei. Elsősorban arra vigyázzon, hogy az elkövetkező két hétben ne menjen ki az utcára, mert el fogja ütni egy kamion. Otthonában is fenyegetik kisebb veszélyek, hiszen háza összeomlik egy alatta húzódó alvó, ámde kitörésre készülő vulkán miatt, felesége elhagyja a szomszéd fűszeressel, gyermekeit pedig elviszi a kolera. Mindezek ellenére ne veszítse kedvét, az a hátralévő néhány nap is tartogathat szépségeket életében, bár, ahogy itten elnézem kártyáimat, önre e sorok olvasása közben nagy valószínűséggel rászakad a mennyezet. Schneider Gábor Az ismeretlen férfi Ismeretlen férfi hatolt be tegnap délelőtt Pécsett az egyik kertvárosi ABC-be, s arra kényszerítette a pénztárost, hogy a nála lévő pénz ellenében bocsássa rendelkezésére azt a tíz deka panzert, amelyet a pult mögött álló hölgytől csikart ki erőszakos követelésével. A rendőrök a tettest forró nyomon követve három hét alatt elfogták. Védekezésül azt a nevetséges érvet hozta fel, hogy csak vásárolni akart. Rendőr Jakab alezredes elmondása szerint az ismeretlen férfinak ez volt a kilencedik hasonló bűncselekménye. Bóka Róbert A nagy örömforrás: a művészet A művészet mindennapi életünk fontos részét képezi, nélküle szegényes és örömtelen lenne létünk. E témáról beszélgettünk Pécs művészeti és kulturális életének meghatározó egyéniségeivel: Molnár G. Júliával a Művészetek Háza igazgatójával, Pinczehelyi Béla képzőművésszel és Kovács Arisztiddel, a kortárs művészet egyik apostolával.- A művészet, ha szabad ezt a fogalmat használnom kiindulópontként, gyökeresen más, mint a nem művészet. Erről kérdezem Molnár G. Máriát.-Talán azzal kellene kezdenem, hogy a pécsi Művészetek Háza programjába igen gyakran iktatunk be a művészettel kapcsolatos rendezvényeket. ..- Úgy tetszik gondolni, kedves Molnár Gál Péter, hogy nem csupán nem művészeti, hanem kifejezetten művészeti programokat?- Arra gondolok, hogy igen.- Hasonló a helyzet a Pécsi Galériában is? Gondolom, Pincze- vári Sándor igazgatónak (képünkön) gazdag tapasztalatai vannak e téren.-A Pécsi Galéria rendszeresen rendez kiállításokat, melyek során képeket is bemutatunk a közönségnek.- A képek kiállításonként mindig mások?- Mindig mások, néha meg, amikor nem, akkor ugyanazok.- Kováts Gergely eddig nem kapcsolódott be vitánkba, pedig úgy vélem, lenne mondandód a témához.- Nekem ugyan nincs.- Pedig te a művészet apostola vagy, ha nem tévedek.- Engem nem érdekel a művészet. írtózom tőle, mint a kígyótól (pl.: Python reticula- tus).- Akkor hogyan kerültél ide, illetve Ön a kerekasztal beszélgetésbe?- Azért küldtek, hogy szö- geljem meg az asztal lábait, mert állandóan ki akarnak esni. MÉSZÁROS ATTILA KOMMENTÁRJA Az emberi tényező Is. Másképpen fogalmazva: dehogyis. Pedig a regionalitás még tudományos Szakdolgozat szintjén sem elhanyagolható felvetéseket körvonalaz: ez történelmi reflex: mindenképpen. De: hová vezet ez az út? Meg tudja-e valaki fogalmazni, vagy csupán arról van szó - már ami a „megyegőg” perspektívátlan- ságát illeti -, hogy mi itten valójában az egyébként gazdag talajú vidék kérges tenyerű emberének jogos elvárásait szimbolizáljuk? Felelős valaki ezért? Bizonyára. A tá- gabb környezet felé történő kitörést persze nehéz a lobbicsatákra vonatkoztatni: de mégis és mégis. Rombolni könnyebb, ha a kormányzat mindezt ellensúlyozni is látszik - heroikus munkával bár a sötét felhő ott gyülekezik a felettünk csüngő égen: a munkanélküliség rémképe. Az egymásra utaltság nem azt jelenti, hogy saját árnyékunkon kell átlépni ahhoz, hogy a területszervezés globális ismérveit alkalmazzuk normatív módon. Mert hát miképp kerül a csizma az asztalra? Csak nem a ramadán szellemisége jelent meg alig észrevehető módon a hazai rögös valóság vörösen izzó mezején? Kérdések és: kérdések. És megintcsak: kérdések. Válaszolni rájuk nehezebb, mint feltenni őket: tudom. De kiki- vánkozik belőlem, mint a halvacsora estébe nyúló hajnalokon. Ez a nagy testben nagy lélek szindrómája, mely stigmaként bizsereg mindennapjainkban. De a sóhajok önmagukban nem elegendőek: sőt! Bizakodjunk. Országnyi gondok nehezülnek vállunkra, s figyelembe véve a strukturális bizonytalanság határtalan megtestesülését, kijelenthetjük: a legfontosabb: az emberi tényező. Megkockáztatom: a lehetőségek durva talaja a horizont alatt feszül > 1