Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-28 / 354. szám

1998. december 28., hétfő Európai Unió - Melléklet Diinántúli Napló 7 ☆ ☆ ☆ ☆ ÚTUNK EURÓPÁBA Egyelőre csak a magyar kormány igyekszik sürgetni az uniós felvételt Az 1998-as évszámot unokáink minden valószínűség szerint kénytelenek lesznek majd iskolai történelemdolgozatok előtt bemagolni, idén március 31-én kezdődtek meg ugyanis a csat­lakozási tárgyalások hazánk és az Európai Unió között. Hogy mi lesz a másik megjegyzendő dátum, ma még nem tudni. Leg­valószínűbbnek továbbra is a 2002. január elseje látszik. Az Orbán-kabinet politikájáról majd csak a jövő dönthet EU-szótár Ombudsman Egy EU-tagállam polgára egyszerre állampolgára sa­ját hazájának és az unió­nak. Amennyiben valamely EU-intézmény vagy testület hibájának áldozatává válik, minden uniós polgárnak joga van az ombudsman­hoz fordulni. Az ilyen esetekben általá­ban mulasztásról vagy rossz ügyintézésről van szó. Többnyire akkor történik ilyesmi, ha egy intézmény nem teljesíti a kötelességét, ha rosszul végzi a dolgát, vagy olyasmit tesz, amit nem tehetne meg. Az ilyen adminisztratív hibák közé tartozik a szabálytalanság, tisztességtelenség, hátrá­nyos megkülönböztetés, a hatalommal való visszaélés, az információ visszatartása vagy a szükségtelen késle­kedés. Az ombudsmannak szánt panaszt az EU 11 hi­vatalos nyelvén lehet be­nyújtani, benne kifejtve: ki éi pimasszal és melyik in­tézménnyel szemben. Az első európai om- budsmant 1995-ben válasz­tották meg Jacob Söderman, volt finn igazságügy-mi­niszter személyében. 1997 óta valamennyi intézmény elfogadta azokat a szabá­lyokat, amelyek alapján az ombudsmannak lehetőségé­ben áll kivizsgálni esetleges mulasztásaikat. 1994. április 1. Az akkor már Boross Péter által vezetett kor­mány közel sem áprilisi tréfa­ként ekkor nyújtotta be az EU- hoz Magyarország tagfelvételi kérelmét. Szinte napra ponto­san négy évnek kellett ahhoz el­telnie, hogy a szükséges előké­szítő munka után megkezdőd­jenek a konkrét tagfelvételi tár­gyalások. A felkészülés a Hom- kormány papírkeretét terhelte leginkább, több száz kérdésre, több tízezer oldalas válaszokat gyártottak az illetékes tárcák és szakemberek. A sikert a jelenlegi helyzet szerint az Orbán-kabinet arat­hatja le, a legvalószínűbbnek tartott csatlakozási dátum ugyanis továbbra is 2002. ja­nuár 1. Az azonban politikai elemzők szerint közel sem vé­letlen, hogy a polgári kormány elődjénél sokkal agresszíveb­ben lépett fel az EU-val szem­ben. A miniszterelnök által kül­földön és itthon is több ízben hangsúlyozott, az esetleges ha­lasztást visszautasító vélemé­nyének azonban a jelek szerint nincsen túl jó visszhangja uniós körökben. Hogy Orbán Viktor jól politizál-e vagy sem, azt csak a jövő dönti el, jelenleg csak az biztos, hogy Magyaror­szág a jövő évezred legelején biztosan az EU tagja lesz. Természetesen nem egyedül. Az úgynevezett első körben ha­zánk mellett várhatóan Csehor­szág, Lengyelország, Észtor­szág, Szlovénia és Ciprus is be­kerül a „kiválasztottak” közé. Az idén áprilisban megkezdett folyamat első része 1999. júliu­sáig tart majd. Ekkor fejeződik be az átvilágítási rész, amely­nek során a magyar és uniós szakértők összehasonlítják az EU-országokban érvényes jog­szabályokat a magyarországi rendszerrel. Ez után dől majd el, hogy melyek azok a köve­telmények, amelyeknek hazánk „élből” megfelel és melyek azok, amelyekben a jogharmo­nizáció időigényessége miatt Magyarország kénytelen ha­lasztást kérni. Az összesen nem kevesebb, mint harmincegy témakör kö­zül Brüsszelben idén november 10-én hetet tárgyaltak, ebből pedig ötöt zártak le, többé-ke- vésbé megnyugtatóan. Év vé­géig egyébként összesen tizen­nyolc jogfejezet került terí­tékre. Általános vélemény sze­rint az egyszerűbbeken va­gyunk csak túl, a java csak ez­után következik. A tárgyalások előtt megje­lent EU-bizottsági minősítés alapján ugyanakkor hazánk a leginkább „unióérett”, Ma­gyarország kapta a legjobb bi­zonyítványt a vizsgált kelet-eu­rópai országok között. Ennek ellenére az unióban nem külö­nösebben sürgetik a csatlako­zást, még a kifejezetten bőví­téspárti Gerhard Schröder oszt­rák kancellár is úgy fogalma­zott legutóbb, hogy az EU belső reformja jelenleg sokkal fonto­sabb, mint az új tagállamok fölvétele. L. D. Értékelték a csatlakozási tárgyalásokat Elvesztett illúziók BRÜSSZEL Ma már senkinek nincsenek illúziói afelől, hogy az Eu­rópai Unió keleti bővítését megelőző tárgyalássorozat gyorsan befejeződhet - írta legfrissebb számában a Eu­ropean Voice című hetilap. A kizárólag EU-ügyekkel foglalkozó újság év végi mérleget készített az unió ügyeiről, benne a bővítésben elért eredményekről. Előrelépésnek minősítette az érdemi csatlakozási tárgyalá­sok novemberi elindulását, de mindjárt arra mutatott rá: mindenki tudja, hogy a ne­heze még hátravan. Figyelemre méltónak tartja, hogy az Európai Bi­zottság országértékeléseiben még azokat a tagjelölteket is a reformok gyorsítására sür­gette, amelyek pedig igen jó teljesítményt mutattak eddig, mint Magyarország és Len­gyelország. A European Voice szerint a ma még má­sodik körös államoknak - mindenekelőtt Lettország­nak, Litvániának és Szlová­kiának - még elegendő ide­jük van arra, hogy utolérjék a már tárgyalókat. A tárgyalási folyamat gyorsaságáról illúziókat ápo­lókat a lap arra figyelmez­tette, hogy az EU tagállamai - egymás között - még a hét legkönnyebb tárgyalási feje­zet közül is csupán háromról tudtak megállapodni. Össze­sen harminc témakörben kel­lene egyezségre jutni a tár­gyalások alatt. Nem valószínű, hogy az elsőkörös tagjelöltek - Cip­rus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Szlovénia, Magyarország - elérhetik ki­tűzött céljukat, miszerint jövő júniusra a harminc feje­zet felében túljussanak az ér­demi tárgyalásokon. Az első hét fejezetről folytatott tár­gyalások tapasztalatai szerint ugyanis az EU fenntartja a jogot, hogy a legtöbb téma­körre saját jogszabályainak változásai nyomán időről időre visszatérjen. Másrészt a tagjelöltek másképp értel­mezik a joganyag átvételét, mint az EU - az utóbbi csu­pán a gyakorlati érvényesü­lés biztosításától tekinti át- vettnek a szabályokat. Az EU-ban gyakran ha­sonlítják a keleti bővítés fo­lyamatát vonathoz, amelyre bárki felpattanhat. Ez a vonat ma még eléggé lassan halad ahhoz, hogy a későn érkezők - a második körbe szorult tagjelöltek - felugorjanak rá, és csatlakozzanak a már tár­gyaló országok hatos cso­portjához. Erre is megfogalmazódnak kételyek, hiszen a várako­zásra „kényszerített” orszá­gokban ez a visszaszorítás többnyire nem motiváló té­nyezőként hatott. A vonat le­lassulása így az egész folya­mat elhúzódásával járhat együtt, ami igazából egyik félnek sem kedvez. Mintafalu a holt helyén Az egykor elnéptelenedett helységben, a több mint egy évtize­des előkészület után a romok helyén magánerőből és összefo­gással házak készülnek. A kivitelezés felgyorsult, mivel az utóbbi időben az Európai Uniótól pályázat útján pénzt nyert az új települést tervező magyar alapítvány. GYŰRŰFŰ Az anyagi támogatás révén el­sőként közösségi épületet emel­tek, amelyben azok laknak át­menetileg, akik a későbbiekben otthont alakítanak ki maguk­nak. Erőgépet vásároltak, hogy könnyebben végezzék a terep- rendezést és a házalapozást. Uniós pénzügyi közreműkö­déssel alakítják ki azt az utat is, amely a most még csak néhány házas települést Dinnyeberki­vel köti majd össze. Nem könnyű dolog brüsszeli segítséghez jutni, tudtuk meg Borsos Bélától, a kuratórium legrégibb tagjától. Sokáig tar­tott az is, mire sikert ért el a pá­lyázatuk, pedig a 30 százalékos saját tőkét - ami előírás - idő­ben biztosították. Ha nem jár közben - a gyűrűfűi érdekeket képviselve - a dániai Gaia Trust elnevezésű jótékonysági szervezet, akkor ma is egy­helyben topognának a nem mindennapi közösségteremtő vállalkozásukkal, és csak ál­modozhatnának a jövendőbeli környezet- és természetkímélő falutársulásról. A szomszédok, így Ibafa és Bükkösd anyagilag nem segít­hetnek, mert maguk is gondok­kal küszködnek. Az említett önkormányzatok egyébként azon vannak, hogy a mintatele­pülés minél előbb megszüles­sen. Most azért nyújtanak be pá­lyázati munkát a szomszédok eszmei közreműködésével, hogy siker koronázza a terve­zett napkollektorgyártást. Csuti J. Belépés után növekedhet a mezőgazdasági alapanyagimport Jelenleg több az előny Egy nemrégiben készült tanulmány rámutatott arra, hogy Ma­gyarország uniós tagságának több előnye lesz, mint hátránya. Az agrárgazdaság olyan mértékű támogatáshoz juthat hozzá, amellyel a jelenlegi feszültségek is feloldhatók. A felmérés szerint hazánk ak­kor élvezhetné a legnagyobb előnyt, ha minél hamarabb az EU tagjává válna. Az is érdeke hazánknak, hogy a szomszédos országok is követnék példán­kat, ugyanis a határellenőrzés igen magas költségeit így meg­spórolhatnánk. Ugyanakkor alaptalannak bizonyultak azok a tagállami félelmek, miszerint a csatlakozni kívánó közép-eu­rópai országok olcsó mezőgaz­dasági termékei lenyomják a közösségi árakat. Az uniós elemzések megál­lapították, hogy Magyarország mezőgazdasága a csatlakozás után nem gyakorol különösebb hatást a közösség termékmérle­gére. Viszont a teljes jogú EU- tagság a magyar mezőgazda­ságnak az évtized elején kiala­kult válságból való kilábalást s további modernizációt jelent­het. A közös agrárpolitika nyúj­totta kedvezmények, támogatá­sok a termelők, az exportőrök, a vidéken élők helyzetén egy­aránt javíthatnának. Igénybe vehetjük az Európai Unió pénzügyi alapjait, például a strukturális, a regionális és mezőgazdasági alapokat. Azért is fontos lenne az ezredforduló utáni évtized első felében csat­lakozni a közösséghez, mert az agrárpolitika akkoriban terve­zett reformja bizonytalanná te­heti a támogatási lehetőségein­ket. Ha a jelenleg érvényben lévő tagfelvételi módszer szerint folytatják le beléptetésünket, akkor a termelési korlátokkal szabályozott kvóták szerint nagy valószínűséggel szinte minden ilyen termékből im­portra fogunk szorulni. A kvó­tákat ugyanis a tárgyalásokat megelőző öt év termelési átlaga alapján határozza meg az uniós bizottság. Ez éppen arra az 1993-1997 közötti időszakra esik, amikor a rendszerváltás okozta gazdasági nehézségek miatt jelentősen visszaesett az agrártermelés. Békéssy G. EU-Hírek Népszerűek vagyunk. A legfrissebb közvélemény­kutatás szerint az Európai Unió lakossága a legszíve­sebben Magyarországot fo­gadja be tagjai közé a kö- zép-kelet-európai országok közül. All tagjelölt közül egyedül hazánk élvezi a la­kosság több mint felének (53%) bizalmát. (k) PHARE-források. Jelen­leg több mint 200 millió ECU el nem költött PHARE-támogatás áll Ma­gyarország rendelkezésére, mivel az 1996-97-98-as források jó része még fel­használatlan. (k) Csatlakozás és atom. Az osztrák Global 2000 környe­zetvédelmi szervezet bírálja a bécsi kormányt, mert az nem használja ki, hogy a csatlako­zási tárgyalások középpont­jába kerüljön az atomenergia. Szomszédunk soros elnök­ként vétójoggal élhetne, ha a jelentkező országok közép- és hosszú távon nem hajlan­dók lemondani működő erő­műveikről. (k) Eli-agrárzavar. Magyar- országot is erősen érinti majd az új agrárstratégia, amelyet a tervezet szerint márciusig alakítanak ki Brüsszelben. A tagországok szakminiszterei eddig csak abban egyeztek meg, hogy az országok bizonyos ágaza­tokban javaslataikat is be­nyújthassák. A reformterve­zet érinti a csatlakozási ké­relmeket is. (k) Készül a gazdaság. A 2002-es magyar csatlakozás nemcsak Magyarországtól, hanem attól is fiigg, hogy az unió hogyan készül fel a bővítési folyamatra - han­goztatta Chikán Attila gaz­dasági miniszter az Osztrák Gyáriparosok Szövetségé­nek a témában tartott konfe­renciáján. A miniszter meg­győződése, hogy hazánk tel­jesíti a feltételeket. (k) Fontosabb telefonszámok Európai Bizottság Magyarországi Delegációja (Budapest) 2099-700, fax: 1664-221 Euro Info Központ (Pécs) 507-132, fax: 507-152 JPTE Európa Központ (Pécs) 501-554, 501-555 H ☆ Mellékletünk a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma támogatásával készült. Szerkesztette: Gyorffy Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom