Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-16 / 344. szám

1998. december 16., szerda Kert - Szőlő - Balkon Dunántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán f| A, • *-*%./ Yv- J ____ Gazdahírek Egyesületi vezetőségvá­lasztás. A Magyar Agrár- tudományi Egyesület Bara­nya megyei Szervezete a hétvégi küldöttgyűlésén el­nöknek Deutsch Pétert, al- elnöknek dr. Álló Miklóst választotta meg. Czigler Já­nost megerősítették az alel­nöki posztján. A titkár Pusz­tai László lett. A szervező titkári tisztséget megszün­tették. (cs) Segítő fogalomtár. A Me­zőgazdasági Szaktudás Ki­adó gondozásában jelent meg a dr. Tassy Sándor által szerkesztett Agrárgazdasági fogalomtár. A könyv a nagygazdálkodók mellett a kistermelőket is segíti eliga­zodni az EU-csatlakozás várható mezőgazdasági ha­tásaiban. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király u. 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) Hasznos cím. Magyar és angol nyelven közöl híreket, információkat az agrárága­zatról egy új számítógépes szolgáltatás. Kiállításokról, szakmai érdekességekről is tájékozódhatnak az érdek­lődők a www.agroser- vice.hu címen. (k) Kevesebb dió. A néhány évvel ezelőtti xantomoná- szos fertőzést követően - különösen a hőingadozást tekintve - a szélsőségesen alakuló hazai időjárás okozza a dió hozamveszté­sét. Szakemberek szerint a fokozott növényvédelem, az időben elvégzett megelőző beavatkozások javíthatnak a helyzeten. (k) Gazda-Info. Új, szabadon felhasználható agrár-szak- tanácsadási információs rendszert épít ki a jövő év­ben a Pannon Agrártudo­mányi Egyetem. A számító- gépes hálózatot az egyetem oktatói, illetve gyakorló szakemberek töltik fel hasz­nos információkkal. Az első ütemben a tervek szerint Dunántúlt kapcsolják be a rendszerbe. (k) Karácsonyi asztaldísz készítése A karácsony a szeretet, az ajándékozás, a család ünnepe, Jézus születésnapja. Régi jelképe a feldíszített fenyőfa. Sok család­ban, ahol már felnőttek a gyerekek, vagy csak idősebbek van­nak, nem állítanak karácsonyfát, hanem szerényebb díszt tesz­nek az asztalra. Hogyan készíthetünk ilyen díszt, hogyan tehet­jük méltóságteljesebbé ezt a külsőségekben is szép ünnepet. Az asztaldísz alapja lehet egy kisebb tál, kosárka, váza, fa- törzsszelet, tapló, faág, vagy akár csak egy alma is. Rögzí­téshez vékony drótot, virágüz­letben beszerezhető száraz tű­zőhabot (oázis), hungarocell darabot, gyurmát vagy ablak­gittet használhatunk. A fenyő illatával is hozzájá­rul az ünnepi hangulathoz. A lucfenyő a lakásban hamar le­hullatja tűleveleit, az ezüstfe­nyő tartósabb. Mutatós és tartós a selyemfenyő hosszú puha tői­vel, az erdei fenyő egzotikus gallyai. A tiszafa lapos tűleve­lei megszáradva sem hullanak. A borókák, a hamisciprus pik­kelyleveles hajtásai is tartósak. Használhatjuk a buxus és a ma­gyalfa (Ilex) kis gallyait. A fenyőkhöz tobozt is te­gyünk. A lucfenyő nagy szivar­tobozát a feketefenyő nagy ró­zsatobozait csak nagyobb mé­retű kompozíciókba illesszük. Az ezüstfenyőnek, az erdei és a duglasz fenyőnek kisebbek a tobozai. Mutatósak a lombhul­lató vörösfenyő fán maradó apró tobozai. A tobozpikkelyek szárazon felnyílnak. Az alsó pikkelysor közé vékony drótot húzzunk, átpántoljuk, megcsa­varjuk, majd a drótvégekkel rögzítjük. Az asztaldísz fő eleme a gyertya. A vékonyabb gyertyát az aljánál hegyes fapálcához pántoljuk, vagy drótot csavar­junk rá és a drótvégekkel rög­zítsük. Vastagabb gyertya tal­pába láng fölött forrósított dró­tot szúrunk, amelynek segítsé­gével rögzítjük. A gyertya köré helyez­zük el a rögzí­tett fenyő­gallyakat, to­bozokat. Sza­lagcsokorral (masni), gyöngyökkel, kisebb kará­csonyi díszekkel díszíthetjük a kompozíciót. Diót, mogyorót, gesztenyét, szárított virágokat, fagyöngyöt is használhatunk a díszítéshez. A kompozíció sta­bil legyen, ne dőljön fel. Arra ügyeljünk, ha a gyertyát meg­gyújtjuk, ne legyen mellette éghető anyag, mert az tüzet okozhat. Ä kompozícióban a rögzítőanyagot, drótozást mo­hával, zuzmóval, kis fenyőgaly- lyal fedjük el. A legegyszerűbb asztaldísz - még étkezőasztalra is - egy kissé lapított pirosalma, ame­lyikbe lyukat fúrunk, gyertyát állítunk, tövébe szalagcsokrot teszünk és fenyőgallyat szú­runk. Búzás László BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész noteszából Vastag hó­paplan borítja a kerteket. Kedvez a ta­lajnak, mert akadályozza a föld felső rétegének átfagyását és védi a sekély gyökerű növé­nyeket a kifagyástól, ha meg olvadni kezd, akkor a víz lassan beszivárog a talaj morzsái közé, tárolódik és tartalékot képez a tavaszi-nyári időszakra. Csak az örökzöld növények számára jelent veszedelmet a hó, mert súlya alatt az ágak le- hajlanak, esetleg le is törhet­nek. Ezért a fenyőkről és a bok­rokról rázzuk le a havat, szaba­dítsuk meg őket a rájuk nehe­zedő tehertől. Szép és hálás szobanövény a mikulásvirág. A kertészek álta­lában tőzegben nevelik fel, ez a talaj nem sok vizet képes fel­venni és tárolni, ezért soha nem szabad hagyni, hogy a növény kiszáradjon. Rendszeresen, de mértékkel kell öntözni, nagyon hálás, ha hetenként kétszer-há- romszor langyos, tiszta vízzel megpermetezik a lombozatát. Ha meleg, száraz levegőjű szo­bában tartjuk, akkor éjszakára tegyük hűvös, fűtetlen helyre (esetleg a két ablakszámy közé), itt hosszabb ideig meg­őrzi „virágdíszét”. Hasonló szobaklímát kedvel a ciklámen is. Nála azonban tartózkodni kell attól, hogy a leveleit víz érje, mert az gyors sárgulást, pusztulást idéz elő. Ezért a cik­lámen öntözővizét a cserép alá­tétjébe kell önteni. Most időszerű a karácsonyi kaktusz virágzása. Attól az idő­től kezdve, amikor a növényen a bimbók megjelennek, lehető­leg ne változtassuk a cserép helyzetét, mert ez a virágbim­bók lehullását idézi elő. A he­tenkénti, tápláló oldattal történő öntözés bőségesebb virágkép­zésre serkenti a növényt. A fokhagyma termesztése Már az ókori Egyiptomban, a fáraók korában felismerték, hogy a fokhagyma a legegészségesebb zöldségféle. Arról, hogy rendszeres fogyasztása megelőzi az érelmeszesedést, núskodnak. Tegyük hozzá, a fokhagyma gátolja többek közt a növény­kórokozók szaporodását. A biokémikusai kimutatták, hogy ez a vitamindús, értékes fűszernövény a baktériumok szaporodását erősen gátolja. A fokhagyma termesztése egyszerű, de napos, meleg he­lyet igényel. Gerezdjeivel szaporítjuk. Fajtáit szárma­zási helyükkel jelölik. Ha jó típusra bukkanunk, mely a mi földünkben a legjobban meg­terem, a legszebb, legegész­ségesebb példányokat tegyük félre. Ezzel a szelektálással növelhetjük a hozamokat. Az őszi fokhagyma szabad­földi termesztése esetén minél korábban lazítsuk fel a talajt huszonöt-harminc centiméter mélyen. Ügyeljünk arra, hogy az elővetemény ne talaj zsa­roló növény, hanem például kukorica, ülőbab, zöldbab, lu­cerna legyen. Hektáronként 300-400 mázsa érett istállótrágyát is ki kell szórnunk oda, ahová a hagymát duggatjuk. Az egyes gerezdeket 15 cm tő- és sor­távolságra, 2,5 cm mélyre ül­tessük. Hektáronként 1500 kg gerezddel kell számolnunk. Idén a talaj kellőképpen fel­ázott. így remélhető, az őszi fokhagyma gyökeret vert, és könnyedén átvészeli a legke­ményebb fagyokat is. Már áprilistól szedhető csökkenti a vérnyomást, és hétezer éves feljegyzések ta­zöldhagymaként, júniusban pedig fejes hagymaként. Ke­vesebb dolog van vele, hiszen csak egyszer kell kapálni, de nem áll el olyan jól, mint a ta­vaszi. A tavaszi (télálló) fok­hagymát február végén, már­cius elején duggatjuk el 4-5 cm mélyre. Sok kézi munkát igényel. Legalább háromszor meg kell megkapálni, és rend­szeresen öntözni. Akkor szedjük fel, amikor a levélvégek már sárgulnak, de a hagymafejek még hófe­hérek. Akár géppel szántjuk ki, akár kézzel szedjük fel, néhány napig hagyjuk szik­kadni a talajon. Király L. A fagytűrő rozmaring A szakácsok és a gyógysze­részek már évezredek óta használják ezt a cserjeszerű, gyógyhatású, illatos, zama­tos növényt. Hírnevét a rozmaring, ez a sötétzöld, balzsamos, bőrszerű, tűhe- gyű örökzöld azzal vívta ki magának, hogy állítólag fel­frissíti az emlékezetet. Egyes korokban, például az ókori Rómában, az ó-egyip- tomi időkben a szerelem hű­ségjelképeként adományoz­ták. Európában a középkori, nagy járványok idején bal­zsamos illata miatt rozmarin­got tettek a beteg szobájába, ezzel frissítették a levegőt. Mi több, a szárát parázsra vetve tömjén füstjével fertőtlenítet­ték a tömegszállásokat. A börtönökben a tífusz (börtönláz) ellen füstöltek vele, vagy szórták szét leve­leit. Amikor az utazók leprá- sok közelében vagy a pestis sújtotta lakott területen jártak, nyakukban mindig ott lógott egy-egy vászonzacskóra való rozmaring virág. A fertőzés el­len úgy védekeztek, hogy ezen a zacskón keresztül szív­ták orrukba a levegőt. A népi gyógyászatban ma is használ­ják olaját, ez fokozza a vérke­ringést, vérbőséget okoz, te­hát némileg csillapítja a fáj­dalmat is. Azonkívül meg­könnyíti a zsírok emésztését. Különféle fajtája ismeretes, akad köztük olyan, mely 2,5 m magasra is megnő. Sokan kedvelik az ezüstös vagy aranyszínű hajtáscsúcsú vál­tozatát. Valamennyi rozma­ring fagytűrő, vidékünkön is jól termeszthető. Kedveli a napos, széltől védett száraz ta­lajt. Dugványozással vagy bujtással érdemes szaporítani. Lehetőleg virágzás előtt szed­jük leveleit (húsételekbe ki­váló fűszer). Virágát salátá­hoz, gyümölcspüréhez adják. Előnyben a rostos ételek Szabadkán (a Vajdaságban) nemrég tartotta meg évi köz­gyűlését a vegyszer nélkül gazdálkodók világszövetségé­nek (IFOAM) elnöksége. A tudományos ülésszakon ismét felmerült, hogy a kelet-euró­pai országokban háttérbe szo­rultak a növényi rostokat tar­talmazó élelmiszerek. Ezzel nem mondtak semmi újat, mégis megszívlelendők a neves orvosprofesszorok, bio­kémikusok tanácsai. Ugyanis az IFOAM által folytatott több évtizedes kutatás eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a biotermékeknek har­madával magasabb a száraz­anyag-tartalmuk, mint a ha­gyományos (fóliasátor alatt, vagy szabad földön, öntözéses gazdálkodással termesztett, műtrágyázott) zöldségfélék­nek. Vonatkozik ugyanez a gyümölcsfélékre, de még a természetközeli módszerek­kel, kistáblákon, hétéves ve­tésforgóban termesztett gabo­nafajtákra is. Sajnos a szegényedés hát­térbe szorította a reformétele­ket és inkább a „4 fehér halált” (finomított lisztet, cukrot, sót, tartósítószereket és szintetikus adalékokat) hozta divatba. Mintha a feje tetejére állott volna minden. Drágább a bú- zatöretes, korpás, magvas barna vagy félbarna kenyér, mint a kalácsnak beillő fehér vekni. Barna cukrot nem is le­het kapni. Elvétve találunk a boltokban hántolatlan rizst, teljes magkiőrlésű lisztből ké­szült péksüteményeket. Egyre több -azoknak a belső szervi daganatos megbetege­déseknek a száma (legyen az jóindulatú vagy gyógyíthatat­lan gyomor- és bélrák), ame­lyeket a kutatók a rostos ételek hiányával hoznak összefüg­gésbe. Miben találunk az emésztőszervek működését serkentő növényi rostokat (sa­lakot képző cellulózt, lignint, pektrint)? Elsősorban a búza­korpában. Tíz deka korpának majdnem a fele tiszta rost. A búzacsíra, a zabkorpa, a rozs­liszt, a pelyhesített ételek zöme, a müzlikeverékek har­madrésze rostokból áll. Sok rostot tartalmaz a köles, a haj­dina, a szárazbab, borsó és a lencse. Biogazdák, rajta hát! Király László Gyógynövényünk: a nyírfa Társneve: közönséges nyírfa, fehér nyírfa. Vadon is fellelhető erdőrész­letekben; sokat ültettek a mező és utakat védő erdősávokban, de közkedvelt mint díszfa is. Fiatalon fehér, fosztó kérgű, csüngő lombozató, hajlékony gallyazatú fa. Gyűjteni a már kifejlett, egészséges leveleket kell. A levelek hosszú nyélen lógnak, kb. 3-7 cm hosz- szúak, alak­juk jellegze­tesen deltoid alakú, kihe­gyezettek, széleiken két­szeresen fo- gazottak. A levelek színén a sö­tétzöld az uralkodó szín, fonák­jaik ennél halványabbak. Gyűjtésekor 3 kg nyers le­vélből remélhetünk 1 kg szára­zát. A belőle készült tea vize- lethajtó hatású, de alkalmaz­ható, és jó vese- és hólyagbán- talmak esetén. Buzássy L. A kukoricagórék becsülete Idén országszerte nagyon megbecsülik a (sok helyütt évek óta nem használt) ku- koricagórékat. A rengeteg csapadék miatt ugyanis a le­tört kukoricacsövek víztar­talma magas, és a termést a rácsos, szellős górékban jól ki lehet szárítani. A kom­bájnnal betakarított, mor­zsolt kukorica mesterséges szárítása viszont igen nagy költséget emészt fel. Jó volna, ha a családi gazdasá­gok újból berendezkedné­nek a csöves kukorica táro­lására. Akkor - mellesleg - is­mét feltehetnénk a régi, tré­fás kérdést is: melyik a jó góré? A válasz: az, amelyi­ken nem lehet átlátni, mert tele van! Bálint Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom