Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)
1998-12-11 / 339. szám
1998. december 11., péntek Háttér - Riport A tehetségföldrajz komoly játéka és határai Az Egri csillagok első részének Gárdonyi Géza azt a kérdést adta címül: Hol terem a magyar vitéz? A történet a Mecsekben kezdődik, tehát ez akár válasznak is tekinthető. A regény születése idején a kor tudósai már azt is kutatták, hogy hol terem a magyar tehetség. Tóth József egyetemi tanárnak, a Janus Pannonius Tudományegyetem földrajzi intézete professzorának (kis képünkön) egyik - évtizedek során újra fel-felmelegített - kutatási témája szintén ez: a talentum földrajza. Nagyon komolyan vett játéknak tekinti, de attól még számos tanulsággal szolgál a téma. A történelmi Magyarország kutatói a lexikonban szereplő híres emberek születési helyének összevetése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Kárpát-medencében a lélek- számához képest a legtöbb tehetséges embert a szepességi Késmárk városa adta. Magyarázatként az a feltételezés szerepelt, hogy a város országhatár közelében, különböző etnikumok és kultúrák találkozásánál fekszik. A sokféle hatás kedvező a tehetségek kibontakozásához.- De vajon mi is a tehetség, ami földrajzilag behatárolható, lexikoni adatokból kiszámítható? Mi lehet a kiindulópontja az efféle vizsgálódásnak?- Ha nem is tudunk pontos meghatározást adni, egy biztos: a tehetség és a műveltség között különbség van. Valószínűleg igaz az, hogy a tehetség genetikailag kódolt; és valószínű az is, hogy egyenlően osztódik szét a homo sapiens bármelyik megjelenésében. Nincs okunk feltételezni, hogy egy Kamcsatkában élő tehetségtelenebb mint egy észak-amerikai lakos. Amiben szellemileg különbség van közöttük, az a műveltség, a kultúra. Ha a tehetséget genetikailag arányos megoszlásúnak tételezzük fel - és csak azért ilyennek, mert másfélének nincs jogunk feltételezni -, abból az következnék, hogy a népesség nagyságától függően kellene megjelenniük a kiemelkedő tehetségeknek. Ám ha például a Nobel-dijasok számát vesszük mércének, Kína és India messze nincs népességarányosan képviselve ezek körében. Ha azt akarjuk megnézni, van-e valamilyen törvényszerűség abban, hogy a tehetségek miként helyezkednek el a társadalmi és gazdasági térben, akkor azt kell előbb tisztázni, hogy kik a tehetségesek, milyen szint felett vegyük számba őket, hiszen az egész lakosságot nem tudjuk mérni. Ámbár az is érdekes lenne: a szürkeállomány szerinti népsűrűséget összevetni a nyers népsűrűségi mutatóval. Ha a teret nézzük, a határt valahol meg kell vonni: ki a tehetséges ember, ki az, akire felnézhetünk ebből a szempontból? Innen azonban megint őrült ingoványos talajra jutottunk, mert ezt nem tudjuk paraméterekkel kifejezni. Ha tehát valaki ilyen vizsgálatba kezd, akkor ki kell jelentenie, hogy abból a szempontból kit tekint nagy embernek. Például azt, aki szerepel a Magyar Életrajzi Lexikonban, vagy benne van a Cambridge Nagy Enciklopédiában, vagy akinek van tudományos címe. — A tudományos fokozat bizonyítvány a tehetségről?- Rengeteg diplomás bunkó van, és vannak analfabéta bölcsek. A művészi tehetség pedig különösképpen független a diplomától. Áz oktatási lépcsőn felfelé haladva azonban mégis van valami pozitív összefüggés a nagyság és a műveltség között. És jobb, ha egy diplomás mondja, hogy van diplomás bunkó, minthogyha a bunkó mondja diplomásra ugyanezt. Több hitele van, ha valaki a címek birtokában állítja, a címek nem sokat érnek, és csak a teljesítmény számít igazán, mint annak, mint amikor a „savanyú a szőlő” értékítélet gyanújába keverhetők hangoztatják ugyanezt.- Ilyen vizsgálatok a magyar tudomány történetében néhányszor már előfordultak.- Már a múlt században is voltak egészen sajátos felmérések: költészetföldrajz, szerelmesföldrajz stb. Századunkban Bibó István is eljátszott azzal, hogy vajon az ország mely részéről jönnek a tehetségek. Vagy Hantos Gyula jut eszembe, aki egyik tanulmányában súlyozta a tehetséget, és szorzószámmal fejezte ki, hogy például egy-egy költő hányszorosa ér egy Petőfit.- Ön hogyan és milyen irányban folytatta a kutatásait?- Az ötleteit gyakran cipeli magával az ember. Elkezdtem a tehetségföldrajzi vizsgálódást még a szegedi egyetemen a hetvenes évek elején. Gyűjtöttem az adatokat a nagy emberekről; akkor még azokról, akik benne voltak a Magyar Életrajzi Lexikonban. Más feladat miatt néhány évre abbahagytam ezt a kutatást, aztán 1984-ben elhoz- ----------tam magammal Pécsre. Itt 1987-ben vettem újra elő, de végül Amerikában fejeztem be, mert ott jobban ráértem erre. A vizsgálódás aztán azért szűkült le a tudományos minősíté- sűekre, mert közben Magyarországon publikáltak a tehetség elterjedtségéről egy genetikai szemszögből készült tanulmányt. Arról szólt, hogy a magyarországi népességből mennyien tehetségesek, mennyi közöttük a nagyon tehetséges, és mennyi a zseni. A szerzők szerint nálunk 10 millió emberre kettő jut a zsenikből. Ez a publikáció alkalmat adott az ironikus fogadtatásra is, amely az efféle kutatásoktól elvette a kedvet. Én a tudomány dolgait vettem szemügyre az egyetemi doktorit meghaladó tudományos minősítések szerint: kandidátus, nagydoktor, akadémikus. Megnéztem, hogy az ilyen címekkel rendelkezők hol születtek és hol dolgoznak. Ezzel a tudományos tehetségek koncentrációját vizsgáltam.- Milyen eredményekre jutott: hol terem korunkban a magyar tehetség?- A tudományos tehetség majdnem egyenletesen szóródik az országban, de néhány érdekesség előjön. Az Alföld az átlagnál sokkal jobban reprezentált a területén született tudósokkal, tehát szürkeállomány-exportőr az ország többi része felé. Az Alföldön viszont igazából csak Debrecen és Szeged, a két egyetemi város mutat tehetségkoncentrációt. E két városban találjuk meg az Alföldön dolgozó kandidátusok, nagydoktorok és akadémikusok zömét. Nagyon érdekes a Bu- dapest-szindróma. Budapesten már több nagy ember születik, mint amennyit indokolna a főváros népességének részesedése az összlakosságból. Az ott születettnek nagyobb esélye van a tudományban nagy embernek lenni, mint annak, aki Balmazújvárosban látja meg a napvilágot. Ez a helyzet történelmi folyamatról árulkodik. A korábbi vizsgálatok a születéseknél még nem tapasztalták ezt a Budapest-dominanciát. Kimutatták viszont a működés színtereként. A szürkeállomány koncentrációja, az agyelszívás nemzetközi jelenség. Egy-két nemzedékkel később már a születéseknél is megjelent a Buda- pest-dominancia. A professzorcsemetéből tehát nagyobb eséllyel lesz professzor, mint a suszter fiából.- Ami végül is nem meglepő.- De egy újabb nézőpont szerint is aláhúzza azt az igazságot, hogy a tehetség kifejtéséhez minden tekintetben megfelelő feltételrendszer kell, illetve kellene.- Egészségtelen túlsúlya miatt Budapestet szokták emlegetni az ország vízfejének is. A tehetségeknél, az agyelszívásnál ez miként jelentkezik?- Budapest részaránya az össznépességből 20 százalék. A kandidátusokból kereken tízezer van Magyarországon. Minden második Budapesten él, tehát az országos átlag két és félszeresével reprezentált a főváros. Ahogy egyre nagyobb a tudományos cím, egyre nagyobb a koncentráció. A nagydoktoroknak már kétharmada, az akadémikusoknak már közel négyötöde budapesti lakos.-A „maradékra” mi jellemző?-Még mindig nagyon sok tehetséget küld Erdély és Felvidék magyarok lakta része. Érdekes módon a népesség számarányaihoz képest kevesebbet a délvidéki magyarság. A határokon belül jó néhány városnak - egyelőre megmagyarázhatatlanul - hátrányos a helyzete. Például Székesfehérvár alig van rajta a talentumtérképen. Pécs is hasonló cipőben jár, viszont a vonzerejével, a városban működő tehetségek tekintetében már kiugró a jelentősége. Néhány alföldi város meglepő módon messze átlag felett képviselt, mint például Túrkeve, Mezőtúr, Kisújszállás. A tudományos palettán alig-alig számon tartott települések, de nagyon sok jó fejű, tehetséges embert adtak. Mások, nagyobb városok is, alig szerepelnek jeles tudósok szülőhelyeként. Például Szolnok, pedig közelében a lélekszámban sokkal kisebb Jászberény egészen jól áll. — Melyek lehetnek az okok? Például az újabbként említett Késmárk-jelenségekre, vagy akár az eredetire.- Magyarázatot adni nagyon nehéz. Áz valószínűleg igaz, hogy az etnikai keveredés használ a talentumnak. Genetikai kísérletek erre persze nem folytathatók, mint az állattenyésztésben és a növénynemesítésben, de megfigyelések azért vannak. Például a meszti- cek - a fehér és indián szülők gyermekeinek - utódpopulációi tehetsége többoldalú, érzékenyebbek az egymás iránti kapcsolatokban, a művészetekben és tudományban is. Mivel azonban a számuk kicsi, nagyon nehéz megítélni, hogy mi ebben a véletlenszerű, és mi a tényleges vérkeveredési előny. A különböző kultúrák is termékenyítőén hathatnak egymásra.-A földrajzi környezet által mennyire befolyásolt a talentum?- Elég nagy mértékben. Az nem várható el ma például egy mongoltól, hogy a számítástechnikában gyökeresen újat alkosson, ahogy egy kaliforniaitól sem az, hogy a kancatej erjesztési technológiáját forradalmasítsa. Egyáltalán nem is találkoznak ezekkel a feladatokkal. Már az indulási irány tekintetében is vannak földrajzi eredetű különbségek a talentumok között. Igen valószínű, hogy az urbanizáció szintje is differenciál. Egyszerűen azért, mert aki aszfalton nő fel, nem veszi észre a természet azon apró jelzéseit, amelyeket az erdei kunyhóban élő szülők gyermekének muszáj észrevenni, különben bajba kerül az erdőben. A földrajzi körülményeknek tehát erős a hatása, csak éppen nem tudjuk számszerűsíteni. A nagy számok törvénye alapján kijönnek egyes dolgok, de a magyarázatok ingoványos talajra jutnak.-Feladta-e a tehetségföldrajzi kutatásainak folytatását?-Nem adtam fel, de mindezen bizonytalanságok miatt ez nem igazán komoly dolog a kutató számára. Amúgy a játékos szellem számára persze nagyon is komoly, mert játszani csak nagyon komolyan szabad. A mai világban különösen. Ha egyszer marad időm, akkor folytatni fogom. Meg kellene nézni például ágazatilag, hogy a nagy emberek milyen szakterületen tevékenykednek. Meg kellene nézni, hogy például a kémikusok, vagy zenészek között van-e „Késmárk”, ahonnan özönlenek a kiválóságok. Gyűjtöttem adatokat a földrajzosok körében, hogy hol érettségiztek. Szeretném megnézni a középiskola szerepét a legfogékonyabb életkorban. Hiszen ma már a szülőhelyet nézni szinte képtelenség: az otthonszülés kiment a divatból, szülőotthonok sincsenek már. Az új nemzedék városi kórházban születik, az anyakönyv és a lexikon is ezt az adatot tartalmazza. Születési helyként már szinte mindenütt csak város jöhet szóba. Eltűnik a születési hely útbaigazító szerepe a tehetségföldrajzban. Eltűnik az út mö- gülünk, hogy valójában honnan jöttünk. Dunai Imre A magyar Alföld egy szelete. Igen sok tehetséges ember indult erről a tájról. Budapest szerepe még mindig meghatározó Észak kéménye sokat pöfékel Mi vagyunk Észak kéménye - szokták mondani keserű öngúnnyal a dánok, akik királynőjükkel az élen elképesztően sokat dohányoznak. Évi 2,91 kilónyi dohányt pöfékelnek el. Örökzöld témájuk, hogy halálra eszik, isszák, dohányozzák magukat. („Jól élünk, csak az a baj, hogy korán meghalunk”)- Egy minap megjelent statisztikai összehasonlításból kitetszik, hogy Észak-Európa öt országának (Izland, Norvégia, Svédország és Finnország, valamint Dánia) polgárai között életvitelből a dánok feltűnően rossz osztályzatot kaptak. A dánok jó kétszer annyi (csaknem 65 kiló) disznóhúst esznek, mint az északi térség más országainak lakói. Ezzel szemben a „gazdag norvégok” a sovány marhahússal kímélik egészségüket. A fejlett mező- gazdasággal büszkélkedő Dániában statisztikailag alig említhető mennyiségű zöldség és gyümölcs fogy. A mintegy öt és félmilliós Dániában a férfiak átlagéletkora 72,9, a nőké 78 év; jócskán elmarad a svédekétől. Svédországban ez az érték 76,5, illetve 81,5 esztendő. Dán népességkutatók és orvosok aggasztó tapasztalata: miközben Nyugat-Európában növekszik, aközben II. Margit királynő alattvalói körében csökken a nők várható életkora. A kedvezőtlen jelenség oka is kiolvasható a legfrissebb északi statisztikai évkönyvből. Dánia jócskán megelőzi a térség országait az alkoholfogyasztásban: a csecsemőket, gyerekeket is beszámítva évi 12,2 liter szesz csorog le a dánok torkán. Dániában sok esetben ékelődnek azzal, hogy a svédek isznak, mint a kefekötő; a valóság: alkoholból feleannyi, krumpliból viszont másfélszer több (83,6 kg) fogy Svédországban. Bennfentesek, de lehet, hogy csak a rossznyelvek szerint a svéd burgonyaimádat háttere: egy részéből pálinkát főznek. A stockholmi statisztikusok a legálisan vásárolt alkoholhoz hatliterenként egy liter feketén főzött pálinkát számolnak. Ferenczy Europress Kiolvastam, most már megyek FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ 'k I
