Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-07 / 305. szám
1998. november 7., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 A zománc és az üveg bűvöletében Legyen az olajfestmény vagy akvarell, rekesz- vagy azsúrzo- mánc, Tiffany-üveg alkotás - H. Barakonyi Klára minden munkáját a színek érzékeny alkalmazása, a formák átgondolt egysége jellemzi. A pécsi képzőművész izgalmas utat járt végig a Pécsi Grafikai Műhelyben készített litográfiáktól, a rézkarcoktól, a linó- és a fametszetektől a grafikákon és később a festményeken át a zománcig. Ez az éltető kíváncsiság olyan sikereket hozott, mint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nagydíja, az 1992-es XVIII. Nemzetközi Zománcmú'vészeti Szimpóziumon. Ez a vállalkozó szellem, a technikákat, a lehetőségeket kutató, az új feladatokra fogékony magatartás hozhatta, hogy nemrég új szerelme lett: a Tiffany- üveg, ahol a különlegesen színezett, áttetsző üvegdarabokat cinezéssel erősítik egymáshoz. Tervezőasztalán most éppen templomi üvegablak készül, a bodai katolikus templom számára. A vázlatokon Keresztelő Szent János vértanúsága elevenedik meg, és a kereszténység olyan szimbólumai, mint a bárány, a kereszt, a kehely. Nagy kihívás, érdekes feladat ez, mondja az alkotó, aki arra is odafigyel, hogy a világi és az egyházi szimbólumok használatával megerősítse a templomi ablak elválasztó és összekötő funkcióját, hiszen az ablak belülről a szentély része, de hívogató jel is lehet a kint lévőknek. Üvegablakai épp olyan gondossággal készülnek, mint más munkái, a nagydíjas „Halhajó” például, vagy a „Szarvasmadár” ciklusok darabjai, vagy a Siklósi Szalonban is bemutatott „Életfa”. A mesterségbeli tudást és a szemléletet évtizedekig adta át a Pollack Mihály Műszaki Főiskola hallgatóinak, a Városi Zománcművészeti Szakkör tagjainak (akiknek éppen most hétfőn este fél 7-kor nyílik kiállítása a Hajnóczy Kollégiumban), s a Pandúr Józseffel közösen vezetett rajziskola diákjainak. És hogy mi az az erő, mely mindig munkára hajtja? Marcus Aurélius soraival válaszol: „Tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem jónak kell lennem, mint ahogy az arany, a smaragd, a bíbor is egyre azt hajtogatná: tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem smaragdnak kell lennem, meg kell őriznem a színemet.” Hodnik I. Gy. A bodai templomot díszítik majd e művek Filmfesztivál Dombóváron Tizenkilencedik alkalommal rendezik meg a néprajzi és természetfilmek országos fesztiválját Dombóváron. Dombóvár több mint harminc éve ad otthont a versenyfilmek bemutatkozásának. Amatőr és profi filmesek nevezhetnek a versenyre, a részvétel egyetlen kritériuma, hogy csak azok a filmek szerepelhetnek itt, amelyek nem kereskedelmi céllal vagy televíziós megrendelésére készültek. Az idén 35 alkotás nevezését fogadták el a szervezők, s péntek estétől kisebb szünetekkel 12 órán át tart a vetítés a dombóvári művelődési házban. A zsűri vasárnap délben hirdet eredményt, majd az ünnepélyes díjkiosztás után a közönség megtekintheti a díjnyertes filmeket. Magyarul magyarán A szóelvonás A szóalkotás ritkábban alkalmazott módja. Ennek terméke a múltból néhány ismertebb szavunk. A szláv eredetű kapál- ból lett a cselekvés eszközét jelentő kapa. Az iparkod/ik/ szorgoskodik, termelő munkát végez jelentésű szóból vonták el a közismert és gyakran használt ipar szavunkat. A rovar a nyelvújítás eredménye, eredetileg rovátkolt barom. A tanár pedig a tanítást árasztó-ból lett, a tanító és a professzor között állandósult a helye. Jellegzetes oktatói hivatást jelöl. (Vö. német Lehrer és Mittel- schullehrer). A szóelvonás századunk közepe táján termékenyebbé vált. Ekkor jöttek létre a nyelvművelők által sokáig kárhoztatott olyan szavak, mint a gépír, gyorsír, nagy- mos, nagytakarít, főszerkeszt stb., amelyeket az -ás, -és, -ó, -ő képzős alakokból vontak el. A szokatlanság oka az, hogy a művelet alapja rendszerint összetett szó. S erre a régi magyarban nem volt példa. Móra Ferenc ismert fanyar humora villan meg ebben a mondatában: „Az ember közigazgatott lény, akinek minden szusszanására szabály van” (Ének a búzamezőkről). Akik ezt művelik, azok közigazgatnak. Napjainkban mintha feledni látszanánk a korábbi tiltást, hibáztatást. Az az érzésünk, hogy átszakadtak a gátak. Naponta halljuk a rádióban: „Apróhirdessen ön is a Népszabadságban!” - A bankszakemberek szerint „a dollár mély repül” - A politikusok így dicsekszenek: alapszerződtünk, alapszerződünk” - A tömegtájékoztatás vezetői médiaszakértenek, hozzátehetjük: tömegtájékoztatnak. Egyiküket hírszerkeszteni igazolták át. Aki nem őszinte, az képmutat, a közlekedési rendőr helyszínbírságol. „A vígjáték nem létértel- mezget" - írja a filmkritikus. „Nem messze attól a helytől, ahol Lupis József telekspekulált. .. ” szövegrészben érezhető az újságíró állásfoglalása a tárgyilagos hírközlésen felül. „Ä rablók nem sokat törődtek a hátrahagyott áldozatokkal, helyette inkább ámok- futottak Szeged utcáin” - mondat szintén több mint puszta hírközlés. A múlt kritikája nyilatkozik meg ebben: „Mindig annyit díszlőttek, ahány éve szabadultunk fel a fasizmus igája alól” - „Már harmadszor szúnyogirtanak, mindhiába” - hangzik az elkeseredett kifakadás. „ Végkiárusítjuk a boltot” - olvasható a nagybetűs hirdetés. Várható, hogy a szóelvonásnak újabb és újabb eseteivel találkozunk. Sommásan mégse ítélhetjük meg a szóalkotásnak ezt a divatossá váló módját. Stíluseszközként fokozhatja nyelvi megnyilatkozásaink hatását. A csak divatból való alkalmazása viszont értéktelen modorosság. Rónai Béla Az ezerszínű billentés varázsa Bánky József zongoraművészt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának nyugdíjas tanárát a Baranya Megyei Közgyűlés életművéért Tudományos és Felsőoktatási Díjban részesítette. Korábban a Pécs Város Művészeti Díját (1977) és a Janus Pannonius Díjat (1979) nyerte el. Negyven éve tanít. Súlyos, gyönyörű zongora. A kottára gótikusán magas ablakszemeken át érkezik a fény. A falakon festmények - a Bükk, a ködös Sajó part, a Hámori-tó. Szontágh Tibor képei. A festőművész az anyai nagyszülők ágán rokona a zongoraművésznek.- Diósgyőri születésű vagyok - mondja Bánky József. - Anyai ágon a másik festő Baransky Emil a családban, apai nagyapám pénzügyi vezető volt, édesapám kohómérnök. Bátyám, nővérem is tanult zenélni, de én különösen ragaszkodtam a zongorához. A világháború idején, amikor a család Sopronból visszatér a szomszédos Miskolcra, a Királyi Katolikus Fráter György Gimnázium diákja egy évre magántanuló lesz. A szükségből így lesz erény: az 1944—45- ös esztendőt végigzongorázza. Szenvedéllyel, kifogyhatatlan odaadással.- De az indulás semmiképp nem volt könnyű annak, akinek az apját munkásnyúzónak bélyegzik, internálják, és maga is klerikális reakció számít. 1954- ben volt a diplomahangversenyem az akadémián, de a művészi pálya korábban elkezdődik: 1953-ban a bukaresti VIT- re negyedmagammal delegálnak. 1955-ben a párizsi verseny anyagát már titokban küldték el, és később rám telefonáltak, hogy Nyugatra úgysem engednek ki...- Emlékszik, mi volt a diploma-repertoár?- Hogyne emlékeznék. Händel, Mozart, Brahms, majd Bartók, Ravel, Prokofjev volt a sorrend. Chopinnel zártam.- Hogyan került tanár úr Pécsre?- A zalaegerszegi zeneiskolában kezdtem tanítani, ahol az általam kinevezett kántortanítót távollétemben elbocsátották, mert egyházi ember volt. Ezek után én sem maradtam. Szerencsémre egy nagykanizsai koncerten hallott játszani Antal György, a neves karmester, Sass Iringó és Gráf Matild koncertmester - Tildi néni. ők hívtak, Antal segített, támogatott. Fiatal házasként a lakás, Pécs eleven zenei élete, és az is vonzott, hogy közép- majd felsőfokon taníthattam. Az 1973-as nagy sikerű fővárosi koncert után a Filharmónia szólistája lettem. Amikor a külföldi kapuk megnyíltak, a hízelgők messzebbre • jutottak nálam, soha nem voltam könyöklős típus. A zenei és a pedagógiai munka kielégített. Családom, három felnőtt fiam van, boldoggá tesz, hogy taníthatok ma is. A napokban Szegeden volt Debussy-koncertem, és újabbakra készülök itthon is.-Hogyan emlékszik tanítványaira?- A zongora fénykora - ez az univerzális hangszer, amely önállóan is zenei teljességet nyújt - mára letűnt. Az értékrend is felborult a könnyűzene javára, és egy mai lakásban néha a pianinó se fér el. Pedig nem létezhet olyan elektronikus eszköz, amely az élő játék varázsát, az egyéniséget jellemző ezerszínű bil- lentést visz- szaadhatná. A tehetséges tanítványaim közt volt Kovács Sándor zenetudományi szakember, Dárdai Árpád karmester, Sándor Szilvia. A tehetség Isten adománya, mit sem ér szorgalom, odaadás nélkül. Én valahogy ez utóbbit többre tartom, messzire lehet jutni és szép eredményeket lehet elérni ezen az úton is. B. R. - Fotó: T. L. Szélkiáltó: érzelmi végletek között A dalok élőben is jól hangzanak fotó: Tóth l. Mostanában kevesebb dalunk születik, nagyobb a felelősségünk, mint a kezdetekben, hiszen mindig jobb lemezt szeretnénk kiadni, mint az azt megelőző - vélekedett Lakner Tamás zenekar- és karvezető a napokban, a Szélkiáltó együttes legújabb CD-jének, a „.. .búval, vigalommal” címűnek megjelenése előtt. Alapjában nem változott semmit az ars poeticánk, folytatta, magyar költők verseinek a hangulatát igyekeztünk visszaadni, többnyire húros hangszerekkel és az egész csapat vokális közreműködésével. Bár a címadó nóta is egy József Attila-vers, az Áldalak búval, vígalommal tolmácsolása (és ezen kívül több dal is az ő verseire készült), de Adytól Szécsi Margiton át igazi körképet kaphatunk a XX. század költőiből. Sőt Bums és Galczynski révén nemzetközi kitekintésre is számíthatunk. Ami a pécsieket illeti, Pákolitz István, Bertók László, Galam- bosi László egy-két műve is felkerült a korongra. A hangszerek sem a szokványosak, csak vájtfülűek sejtik, milyen hangokkal azonosíthatják az albumon a bodhrán, a casu vagy a derbuka megszólalását. Sőt az új idők hangjaiból több számban is belép kísérő hangszerként a szintetizátor! Mindemellett a lemezen található 23 dalból - melyekből szokás szerint a zenei humor sem hiányzik - a gyermekek ugyanúgy találhatnak kedvükre valót, mint szüleik. A témaválasztásban a Szélkiáltó mintegy keretet ad eddigi munkásságának, hiszen első albumuk, a Keserédes is hasonló gondolatokban mélyedt el: az élet dolgainak két végletét, bút és örömöt, költészetet és halált, szerelmet és magányt. M. B. E. Hírcsatorna Az Angol Királyi Fotós Társaság meghívására és baráti vendégeként vett részt Angliában a XIII. Nemzetközi Audiovizuális Fesztiválon a pécsi Tám László EFIAP minősítésű fotó- és diaporáma művész. Tám László, akit az öttagú nemzetközi zsűribe is beválasztottak, az ország több városában diaporáma- estet tartott. Mintegy kilencven műve hazánkat, a megyét és Pécs szépségeit mutatta be. A Véméndi Német Népdalkor a népdalok vegyeskari kategóriájában nyert első díjat Tatabányán, a Magyarországi Német Kórusok I. Országos Fesztiválján. Vezetőjük Emmert József. Múlt héten a Véméndi Kvartett, a Bólyi Vegyeskar nagyszerű első helyéről, és a Majsi Női Kar remek nagydíjáról tudósítva maradtunk adósak említésükkel. Budaörsön a Szigo. A szigetvári Szigo ma Budaörsre, a Közösségi Iskolák II. Országos Találkozójára utazik, ahol a város közösségi iskoláját képviselve társastánc műsort ad elő. Az esemény házigazdája a helyi Illyés Gyula Általános Iskola. Új évkönyv. A Janus Pannonius Múzeum kiadta új, az 1996/97 esztendő tudományos eredményeit sorakoztató Évkönyvét Uherkovich Ákos szerkesztésében. Bemutatója november 13- án 10 órakor lesz Pécsett a Várostörténeti Múzeumban. I i i I
