Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-05 / 303. szám
1998. november 5., csütörtök Gyerekekről - Felnőtteknek Is Dünántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Rozs Szilvia Szövegelő Hiúság, ó! Mirella anyukája úgy döntött, befesti a haját, de az eredmény, a lángvörös szín elkeserítette. Ezután nem sokkal elesett a garázsban és felrepedt a felső ajka. Mirellát elvitte magával az orvoshoz. Miután összevarrták a sebét, megkérdezte őt, nagyon csúnya-e. - Mama - felelte Mirella -, ha meglátod magad a tükörben, már nem fog annyira zavarni a hajszíned. (Sz. Mirella, 5 éves, Pécs) Minden elveszíthető. Zsófi egy régi kulccsal játszott. Es hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte. Fogalmam sincs - válaszolta a nagymama. Zsó- fika csodálkozva végigmérte, és megjegyezte: - A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót. (D. Zsófi, 4 éves, Komló) Autósélet. Négygyermekes anyuka rengeteget fuvarozza csemetéit különböző különórákra. Ám hogy valójában mennyi időt töltenek a kocsiban, arra akkor döbbent rá, amikor valaki megkérdezte kisfiát, Gergőt, hol lakik, s ő így felelt: - A gyerekülésben. (T. Gergő', 3 éves, Komló) Fúj, a lányok! Édesanyja éppen azt mesélte Daninak, milyen összejövetelen vettek részt előző este az apjával. - Az asztalon mindenki helyét névtábla jelezte és úgy ültették le a vendégeket, hogy egy fiú, egy lány, egy fiú, egy lány. Dani erre halálos komolyan megkérdezte: - Azért, hogy ne legyen beszélgetés? (D. Dani, 5 éves, Pécs) Kérdéses autózás. A szülők családi vakációra készülve elmagyarázták a gyerekeknek, hogy hosszú ideig fognak a kocsiban ülni. Megmondták nekik, hogy csak sötétedés után érkeznek majd meg és figyelmeztették őket, ne kérdezgessék folyton azt, hogy „ott vagyunk már?” Néhány percnyi békés autózás után megszólalt a kis Tomika: - Sötét van már? (H. Tomika, 4 éves, Pécs) „Mozgalmas” családi élet Felejthetetlen élményekkel térnek vissza Óbudavárról azok a pécsi családok, akik évről évre „nyaralnak” itt, a németországi Schönstatti-mozgalom magyarországi központjában. PÉCS Tulajdonképpen nem nyaralásról van itt szó, hanem olyan családi napokról, lelkigyakorlatról, amelynek során a családok viszonyaikban és tartalmukban erősödnek meg. Nagyszerű, hogy a program családra szabott, így a tapasztalatszerzésre a szülők gyermekeiket is magukkal vihetik. A lelkigyakorlat vasárnap estétől szombatig tart és minden napnak ugyanaz a rendje. A reggelit követő szentmise után két előadást hallanak a szülők. A délutáni szabadfoglalkozások közül egyet közösen, a többit külön töltik el a családok. Az esti imádság és mese kimondottan a gyerekeknek szól. A vacsorát és a fektetést 1/2 9-kor újabb beszélgetés követi. A családokat külön szobákban helyezik el, és a szülők programja mellett a gyerekeknek is van elfoglaltságuk. A lelkigyakorlatot közös est zárja le. A tábortűz körül elhangzó vidám műsorok és előadások teszik emlékezetessé az egyhetes együttlétet Itt semmi sem kell, itt szabad! Ez a mozgalom jelszava, tudtuk meg Uzsaly Zoltántól, a pécsi Szent Mór Kolping család elnökétől, aki családjával idén ötödik alkalommal volt Óbudaváron. A cél nem az aktivizmus, a mozgalmi tevékenység, és az, hogy minél többen belépjenek a mozgalomba. A tagok nem közvetlenül misszionálnak, hanem tapasztalatokat adnak át, hogy a házasságot, a családokat megelevenítsék és megerősítsék - hangsúlyozza az elnök. Az egyhetes programnak folytatása is van. Az elhangzott előadásokat magnóra veszik és ezekhez a családok hazatérve ismét hozzájuthatnak. A hallott témákat, gondolatokat így később is fel tudják dolgozni. Dr. Komlósi Ákos A rendre szoktatás Nevelési Tanácsok a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársától A gyermekre minden életkorban jellemző lehet a rendetlenség. A gyermektől nem lehet elvárni, hogy tudatosan tegyen rendet a környezetében, ha azt a kora gyermekkorban nem tanították meg neki. A rendszeretet képességét a gyermek szülői mintára alakítja ki sok gyakoroltatás és gyakorlás révén. De hogyan kezdjen hozzá a szülő, hogy rendszerető gyermeke legyen? Bizony, ezt már korán el kell kezdem. Mert később már csak a zsörtölődés, pö- rölés vagy a kiabálás marad... meg a rendetlenség. Már az egyéves gyereket is rá lehet játékosan venni a rendrakásra. „Nézd csak, az állatok is fáradtak, elmennek aludni az istállóba. Az autó bemegy a garázsba.” Ha veszi a fáradságot, ahhoz, hogy játékosan rendet tegyen, akkor ez a későbbiekben nagy segítségére lesz, pláne, ha viccelődünk is közben: „Hova tegyük az autókat? Szerintem az istállóban a helyük.” Nagyon örül annak a gyerek, hogy ő jobban tudja, az autónak a garázsban a helye. Hagyja, hogy a gyerek maga döntse el, mit pakol el önállóan - az állatkertet, a vasutat vagy az építőkockákat. Ha ebben megegyeztek, birkózzon meg a gyerek maga a rendrakással. De ne legyen türelmetlen, ha közben újra játszani kezd, mert időre van szükség, míg elég kitartó lesz ehhez a feladathoz. 4-5 évesen a gyereknek már önállóan össze kellene pakolni a játékait. Mindemellett szüksége van a gyereknek a szülő irányítására, hogy áttekinthető legyen a rend. Pl.: rajzolhatunk a polcokra, ládákra vidám jeleket, hogy a gyerek megszokja, hova kell tennie az építőjátékokat, babákat, autókat. Ne hagyja cserben a gyereket rendrakásnál, ha nagy rendetlenség van a szobában, vagy ha a gyereknek fárasztó, nehéz napja volt. A közös rendrakással mintát is nyújt gyermekének és rögzíti is benne a rendrakás „kötelességét”, illetve megoldásmódjait. Mindenekelőtt: a szülőknek kell a saját holmijukat rendben tartani! Ha a szülők között különbség van a rendrakás gyakorlatát illetően, akkor biztosra vehetjük, hogy a gyermek a „rendetlenebb” szülő példáját fogja követni. Szakmai összefogás, hatékonyabb segítség Családsegítők és gyermek- jóléti szolgálatok címmel szervezett konferenciát a Pécsi Polgármesteri Hivatal és az Esztergár Családsegítő Központ. A konferencia aktualitását az adta, hogy az 1997. évi gyermekvédelmi törvény előírása értelmében Pécsett is létrejöttek a gyermekjóléti szolgálatok és elkezdték működésüket. A törvény ajánlása szerint Pécsett is a meglévő család- segítő szolgálatokhoz integrálták őket azzal, hogy belátható időn belül a két hiányzó családsegítőt is meg kell indítani Uránvárosban és a belvárosban. A városi önkormányzat úgy döntött, hogy két nagy szociális intézmény keretében valósítja meg az ellátandó feladatokat, a már működő meszesi illetve kertvárosi családsegítő szolgálatokhoz integráltan. A kertvárosi ellátási területhez az Uránvárost, a meszesihez a belvárost kapcsolta területi illetékbővítés címén. A családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatok, mint a szociális alapellátás igen fontos részei - reményeink szerint - alkalmasak arra, hogy a város szociális intézményeit kapcsolatrendszerbe rendezzék, hiszen a többi alap- és szakellátást biztosító intézménnyel folyamatos kapcsolatban kell lenniük az ügyfelek érdekében. A szociális munka hatékonysága érdekében igen kívánatos, hogy a szakemberek jobban ismerjék egymás munkáját, egyeztessék szemléleti, módszertani sajátosságaikat, függetlenül attól, hogy önkormányzati intézményről, alapítványi ellátó rendszerekről vagy karitatív szervezetekről van-e szó. Minél jobban működnek ezek a szakmai kapcsolatok, annál optimálisabb segítséget lehet nyújtani a kliensek számára. A konferencia jó lehetőséget nyújtott arra, hogy az új gyermekjóléti szolgálatok bemutatkozzanak, és hogy a szakmai kapcsolatok kialakulása elkezdődhessék. Eltűnt gyermekkor Szülök, orvosok, pedagógusok szomorúan tapasztalják, hogy napjainkban kiveszni látszik a régi gyermekmentalitás. A kicsiket nem köti már le a játék, a mozgás. Túl sokat ülnek egy helyben, kevés a mozgásigényük. Sőt már azt is mondhatjuk, hogy nem töltik be a hagyományos gyerek szerepet. Nem is gyerekek többé, hanem „fogyasztók”, az új és újabb holmik rabjai, a televízió megszállottái. A probléma a családi költségvetések alakulására is hatással van. Hiszen ebben a gyerekek követelőzése egyre erőteljesebben megmutatkozik. Olyannyira, hogy a gazdasági szakemberek mind komolyabban veszik a vásárlások gyakoriságában, a fogyasztás növekedésében a kicsik igényeit. Lassan gazdasági tényezőnek számít az ő akaratosságuk, ez szabja meg a szülők vásárlási szokásait és a termékválasztás mikéntjét. A mai gyerekek nagyon tudatos fogyasztónak bizonyulnak. Nem egyszerűen hamburgert akarnak enni, hanem egy Mc’Donalds étteremben kívánják azt elfogyasztani. Nem egy akármilyen farmerért nyúzzák szüleiket, hanem a legjobb márkák egyikét óhajtják. A kereskedők regi vágyálma teljesülhet így, hiszen a szülő - ha pénztárcája engedi - mindenben kész teljesíteni szemefénye kívánságait. Ebből persze a gyermek- ruházati boltok, a gyorsétkeztető éttermek, a divatcikkek árusítói profitálnak a legjobban. Orvosok, pszichológusok is tapasztalják: a gyerekek körében egyre több a hiperaktív, agresszív személyiség, egyre többeknek van problémájuk a számolással, a sebességet, a távolságot már nem tudják jól felbecsülni. Sajátos módon növekszik azoknak a száma, akik egyensúly-zavarokkal küzdenek, és nem tudják megkülönböztetni a jobb és bal oldalt. Ezzel párhuzamosan elsorvadni látszik a gyermekek szókincse, beszédükben hemzsegnek az idegen szavak, flegmán, pongyolán fejezik ki magukat. Már az olyan alapvető udvariassági formulák is kihalni látszanak, mint a „kérem” és „köszönöm” szavak használata. A mai gyermekkor modern jellemzői mindinkább sokasodnak és erősödnek. A legszomorúbb az, hogy ez a tendencia már a kisgyerekeknél, az óvodáskorúaknái is jelentkezik. Tanítsuk szeretetre! A nevelés helye elsősorban a család. Bármilyen változó az összetétele, még mindig a legegészségesebben készíti elő a gyermeket az életre. Éppen ezért fontos, hogy minden családtag tisztában legyen azzal, milyen szerepet tölt be a családban. Lényeges, milyen érzelmi kapcsolatot tapasztal édesanyja és édesapja között, mert a gyermek számára ez lesz a minta kapcsolatainak kialakításához. Ha azt látja, hogy nem csak mások előtt udvari- askodunk egymással, hanem szeretetünk állandó jele az egymás iránt tanúsított tapintat és udvariasság, akkor ezt a magatartást veszi át tőlünk. Ha pl. a fiúnk azt tapasztalja, hogy féltő és szerető gondoskodással vesszük körül feleségünket, ha az beteg vagy szomorú, akkor maga sem tekinti eldobható szexuális tárgynak azt a lányt, akivel „együtt jár”. Otthon ugyanis beleivódott, hogy a szeretet sokkal több, mint a szexualitás. Tehát a szeretetet tőlünk, szülőktől tanulja. Azt is, hogyan lehet azt elfogadni és átadni. Sokan szenvednek attól, hogy nem tudják ki- és megmutatni a szeretetet, mert nem látták, hogyan lehet azt kifejezni. A gyermek feltétlen szülői szeretetre vágyik. Ezen belül védettségre, biztonságérzésre. Ellentmondásnak tűnik, de mégis igaz: a gyermek éppen ebben a védettségben érzi szabadnak magát. (Fotó: T. L.) Németül tanulnak az ovisok Hosszú évek óta magas szinten folyik a német nyelv oktatása a város két óvodájában, sőt a jövőben az ovik nemzetiségi intézményként is funkcionálnak. A fejlesztésekhez a pedagógusok sok saját forrást is találtak. PÉCSVÁRAD 1968 óta a település két óvodájában német nyelvet is tanítanak a kicsiknek, tekintettel a jelentős számú kisebbségi lakosra. Évről évre több program, új foglalkozások várják az óvodásokat.- A közelmúltban vásároltunk mintegy 200 ezer forintért népviseleti ruhákat, készség- és képességfejlesztő játékokat, amelyek nagy mértékben segítik a minél színvonalasabb munkát - tájékoztatott a fejlődésről Schulteisz Józsefné, az óvoda vezetője. - A finanszírozásban nagy segítséget nyújtott Kemer Ló'rinc, az országos német kisebbségi önkormányzat vezetője. Az óvodának külföldi kapcsolatai is vannak, az utóbbi időben több új berendezés is érkezett az intézménybe. Egy düsseldorfi alapítvány révén a napokban a II. számú ovi számítógéppel gyarapodott, a Vár utcai kicsik pedig három garnitúra népviseleti ruhát használhatnak. Ez a szervezet egyébként jó pár esztendeje pártfogója a baranyai intézménynek. Németország más részéről pedig óvodai hangszerek érkeztek Pécsre, több ezer márka értékben. Nemcsak alapítványok, hanem magánemberek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a város óvodái minél otthonosabbak legyenek: Ausztriából a Tonka család adományai, Németországból pedig a Knöbl família karácsonyi és húsvéti ajándékai érkeznek rendszeresen. Pécsvárad két óvodájába több mint 140 gyermek jár, mindkét helyen működik német nemzetiségi csoport is. Az amúgy jelentős önkormányzati finanszírozás mellé a pedagógusok a közelmúltban létrehozták a Napfény Alapítványt, amely forrásait a jövőben a minél korszerűbb óvodai képzésre fordítják majd. Ny. Sz. * %
