Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-28 / 326. szám

1998. november 28., szombat Háttér - Riport DUmántúli Napló 15 Lakhatási és egyéb lehetőségek Pécs egyetemi diákszállóiban Kollégiumaink diszkrét bája Óvatos becslések szerint az egyetemi hallgatók minimum 20-25 ezer forintot költenek havonta. Könyvekre, lakásra, utazásra, megélhetésre. A kol­légisták szerencsések: nekik je­lenleg maximum 3500 forintot kell fizetniük ahhoz, hogy a havi szállásuk meglegyen. Osz- szehasonlításképp: az olcsóbb albérleti szobák 7-8000, az igénytelenebb garzonok 15 000 forint plusz rezsinél kezdó'dnek, nem mindegy tehát. Pécs egyetemi kollégiumai­ban összesen nagyjából 3400 hallgató él: a nappalisok majd harmada. Ebbó'l a JPTE kollé­giumaiban 2830-an laknak, a hét kar hallgatói négy épület­ben kaptak szállást. A számba természetesen a szakkollégiu­mok, vendégtanári szállások és a külföldi vendéghallgatók is bele értendők. A POTE kollé­giumai együttesen ötszáz fölötti férőhelyet biztosítanak egye­temi-főiskolai karosoknak egy­aránt. Ismerősöm régi motoros a „kollégista szakmában”. Tudja, mi a teendő, ha nem veszik fel. Elmondása szerint többen is követik a módszert, mely a kö­vetkező: tetszőleges kollégi­umban ismerősökhöz költöznek be. Matracon, kempingágyon alszanak, de egyébként is: min­dig akad egy-két szabad hely. Jobb esetben a szobaköltséget elosztva fizetik, de ez sem min­dig van így. A „csövezők” majdhogynem kiszűrhetetle- nek: elég csak okosan mozog­niuk. Másfelől a kollégiumi igazolványok hamisítása sem túl komplikált feladat: élnek is vele néhányan. A Négy Kollégium Kft. végzi a JPTE kollégiumainak a fenntartási munkákat, az egye­tem megbízá­sával. Bókay Endrével (kis képünkön), a kft. vezetőjé­vel beszélget­tünk. Együtt­működésről, lehetőségek­ről esett szó: a kollégiumok fenntartása - mint látható lesz - nem feltétlenül hálás feladat.-Mit gondol, milyen lehet­séges kapcsolódási pontok vannak a kollégisták és a kollé­giumi vezetés között? Milyen a mindennapi élet?-Egyértelmű, igyekszünk a hallgatókkal, hallgatói szerve­zetekkel minél jobb kapcsolatot kiépíteni. A kollégiumok min­dennapi életében úgyis a hall­gatók, a kollégisták játsszák a vezető szerepet. Feladatunk el­sősorban az alapszolgáltatások- lakás, víz, villany, portaszol­gálat, adminisztráció, egyebek- biztosítása. Azt, hogy a to­vábbiakban egy kollégiumban mi történik, milyen programok vannak, a Kollégiumi Bizottsá­gok alakítják ki. Folyamatos az egyeztetés, elmondhatom, jók a kapcsolatok. Az EHÖK-kel, a kollégiumi bizottságokkal, az egyetemmel. És bár a kolbizek integrálódnak lassan a HÖK- ökbe, azért elsődleges partner­nek őket tekintjük. Ók élnek itt.-Az egyetem hogyan viszo­nyul Önökhöz?-Az egyetemtől hallgatón­ként fejkvótát kapunk, ebből kell gazdálkodni. Nyilván, mint mindenre, erre is kevés a pénz, de azért próbálunk mozogni. Mondok egy példát. Legutóbb az egyetemi vezetéssel így pró­báltunk megállapodni: ha az egyetem elvégzi a Boszorkány utcai kollégium vizesblokkjai­nak korszerűsítését, mi felújí­tunk ennek megfelelő szobát.- Mi a helyzet akkor, ha a kollégista valamilyen kárt csi­nál, vagy nem fizet? Mi történik ekkor?- Nos, a helyzet az, hogy el­vileg a beköltözéskor megkö­tött bentlakási szerződésben foglaltak szerint kellene eljárni, de ez gyakran lehetetlen. Né­hány ezer forintos okozott kár esetén a behajtás úgyszólván képtelenség. A kollégista olda­lán ez nem jelentkezik, a mi ol­dalunkon viszont igen. Össze­adódik, komoly összegre rúg­hat. Másik ismerősöm Dániából hazaérvén újságolta: egyágyas, szépen berendezett szobáik mellett fürdőszobát, tévészobát, sőt zeneszobát is kialakítottak. Úgy gondolják az ottaniak: nem hajlandók más szokásai miatt feladni sajátjaikat. Ne za­varják egymást. Most, hogy al­kalmazkodóképtelenek-e, vagy ez a helyes, nem tisztünk eldön­teni, de annyi biztos: csak me­részebb álmaikban mernek a hazaiak ilyesmire gondolni. A pécsi kollégiumi szobák általában kettő-négyágyasak. Egyesek talán még emlékeznek a JPTE Pacsirta utcai épületére: ott előfordult, hogy hatan is lak­tak együtt. Ha sorba vesszük a lehetőségeket, azt kell monda­nunk: kollégiumonként - sőt akár kollégiumon belül is - nagy eltérések mutatkoznak az elhelyezés minőségét illetően. Jakabhegyi út: JPTE és POTE kollégiumok. Az előbbiben majd’ 800 hallgató lakik, főleg a természettudományi karról, négyágyas szobákban. Folyo­sónként! közös vizesblokk és konyha, szintenkénti tanulóhe­lyiségek nincsenek. A zuha­nyozók koedukáltak, kialakult jelzési rendszerekkel. Egy biz­tos: legalább a teraszokról szép a kilátás. A POTE „B” kollégiuma a szomszédban 372 diáknak ad otthont. Kétágyasak a szobák, szintenként zuhanyozók itt is. Saját éttermük van, két tanuló­helyiség. Szántó: három- és kétágyas szobák, utóbbiak elsősorban pároknak. A JPTE legnagyobb kollégiuma, leginkább bölcsé­szek lakják, de akad jogász, közgazdász, vegyesen. Szin­tenként társalgók és tanulók vannak, bár használhatóságuk­ról megoszlanak a vélemények. Az Universitas Kollégium­ban jobban járnak a bentlakók: a szobák hármasával csopor­tokra, blokkokra osztottak, kö­zös társalgóval, fürdővel. Talán az itt élő több mint ötszáz köz­gazdásznak és jogásznak a leg­rövidebb az út az egyetemig. A műszaki főiskolások Bo­szorkány utcai kollégiumával kapcsolatban: az egyik szem sír, a másik nevet. A kari ará­nyokhoz képest nekik jut a leg­több kollégiumi férőhely. De, és ez nagyon fontos: az épület tragikus állapotban van, a két­ágyas szobák szinte lakhatatla­nok. Károly Róbert, a Szántó Kol­légium bizottságának elnöke szintén úgy véli: jó az összhang a kolbizek és a vezetés között, súrlódást csak a rendezvények, bulik jelentenek. A felelősség eldöntése nehéz kérdés: képlé­keny a határvonal, hogy mi a vezetés, és mi a bizottság dolga - mondja. Úgy véli: egy kollé­giumban emellett az tudja ma­gát igazán jól érezni, aki szereti a társaságot, a mozgást, bulikat. Ez itt hozzátartozik a minden­napi élethez. A kollégiumi bulik belterje­sek: mindenki választja a saját­ját. Nincs hiány, általában min­denhol hetente történik valami. TKA, Univ, Szántó, Pote „B”: általános vélemény szerint le kell menni a társalgóba, aztán „megy a rakendroll hajnalig”. Az egyetemi klub is kollégium mellett található, egyesek nagy, másoknak nem annyira nagy örömére. Az viszont biztos: az okos kollégistának alkalmi ti­vornyái helyszínéről nem kell messzire hazamenni. És már ez is valami. Tibay G. Kozma Ferenc jegyzete Minden szentnek A minap példás ítéletben dön­töttek a pécsi telekpanama- ügyben. Mint az köztudott, a közüzemi rt. egykori vezetői családtagjaik számára játszot­tak át olcsón kurrens ingatla­nokat, s ezzel több mint tíz­milliós kárt okoztak. Anyagi kárt. Az erkölcsi kárt föl­mérni, megítélni nem a bíró­ságok kompetenciája, de vé­lem, az is megvan tízmillió. Kárt persze lehet okozni másképpen is. Időről időre változnak a he­lyi és az országos kormányza­tok, s a négyévenkénti rotáció újabb és újabb csoportokat juttat hatalomhoz - és a köz javainak közelébe. A megvá­lasztott vezetők hosszabb-rö- videbb idő alatt kiépítik saját csapataikat, kiválasztják mindazokat, akikre megbíza­tásuk idején mint munkatár­sakra számítanak. A feladatok kiosztása, a megbízható em­berek kiválasztása nem egy­szerű dolog, de nem is köny- nyű. Hiszen azt senki sem várhatja el egy polgármester­től - uram bocsá’ egy minisz­tertől -, hogy álláshirdetést adjon föl valamelyik napilap­ban. S az is köztudott, hogy a kiválasztásnál napjainkban a megbízhatóság, a hűség egy fokkal fontosabb a szakérte­lemnél is. Ekként aztán óhatatlan, hogy ki-ki a saját ismeretségi köréből merít; behívja a csa­patba legközelebbi hozzátar­tozóit, barátait. Ezzel jó állást is biztosít számukra - némi extra jövedelmet —, kikövezi útjukat a további érvényesü­lés felé. Az önkormányzati válasz­tások sok településen felborí­tották a korábbi rendet. Új lett a polgármester, s ezzel meg­változott a településeken ked­vezményezettek köre is. Min­denki látja, tudja. Hasonló­képpen érződik ez a legfel­sőbb szinteken, kimondva vagy kimondatlanul: így volt ez mindig, nincs min csodál­kozni, ugye? Megszoktuk, s csak akkor csóválja meg az ember a fejét, ha nagyon szembeötlő a rokoni vonza­lom, ha nagyon kilóg a lóláb. El kéne mondanom persze egy történetet is, ami nem biz­tos, hogy mindenki számára meggyőző. De reménykedem. Nos, Antall József miniszter- elnöksége idején az ország első emberének pécsi unoka- testvére munkanélküli lett. A bányabezárások kezdetekor elbocsátották — egyébként ma is kevesen tudják róla e közeli rokoni nexust -, s így megle­hetősen hosszú ideig kószált állás nélkül a városban. Föl sem merült benne, hogy fel­hívja Jóskát telefonon, hogy intézkedjék, de ha hívta volna, se emelik be valame­lyik minisztériumba, vagy akár a MALÉV igazgatótaná­csába. Pedig mérnökember volt, s évekig tanított műszaki tantárgyakat közép- és felső­fokon. A mi emberünk Az átlagnál valamivel tehető­sebb, városba szakadt férfi boldog, hisz a szülőfalujában maradt édesanyjának úgy tud segíteni a ház körüli munká­ban, hogy azt nem is ő végzi.- Egyre kevesebb a szabad­időm a gyilkos hajsza miatt, de idős édesanyámat nem hagyha­tom magára a temérdek, a ház körül nap mint nap elvégzendő tennivalóval. Anyámmal meg­egyeztünk, ha szüksége van segítségre, egy-egy napszámra fogadja fel a munkanélküli kö­zös ismerősünket, a munkadí­ját én állom. Azóta egy rossz szavunk sem lehet a mi embe­rünkre. Helyettem igencsak ki­tesz magáért. Ha anyám mun­kára kéri, nem lóg, derekasan dolgozik, elégedett a fizetsé­gével, hálás a meleg ebédért és a borért is, amit csak a munka végeztével ereszt le a torkán, így mindhárman elégedettek lehetünk - meséli megnyu­godva. Munkanélküliek Az előbbivel homlokegyeT nest ellentétes esetét meséli egy másik férfi.- Beteges apám még mindig ereje teljében lévő fiatalnak érzi magát. Ha a ház körüli teendőkről és a sző­lőről van szó, nem tud bele­nyugodni, hogy egyedül már képtelen megbirkózni a temér­dek tennivalóval. A szüret előtt ismét ágynak dőlt. A kordono­kon már majd' szétrobbantak a fürtök, nem várhattunk tovább. Gondoltam, felfogadok mun­kanélkülieket tisztességesen megfizetett napszámba, szüre­telni. Apám annyi erőt érzett magában, hogy a munkát a helyszínen irányítani tudja.- Biztosan annyi napszámos jött volna, hogy nem győztél köztük válogatni - jegyeztem meg naivan.- Ne nézz már ilyen mázlis­tának! A kocsma teraszán ülve kedélyesen sörözgettek, mint mi annak idején a napi munka után. Láttad volna, hogy az ajánlatomra milyen fancsali képet vágtak. Még a beígért, tisztességesnek mondott nap­szám bérétől sem váltak lel­kessé. Az egyik az eget kém­lelte, a másik a napot, amint épp elbújt a felhőfoszlányok mögé, a harmadik a korsójába bámult... Az egyik végre megszólalt: „Hagyjon minket sörözni.” Azt hittem, rájuk döntöm az asztalt. A semmiért kapják a kocsmára a pénzt, egy kis munka és pluszbevétel hal­latán a szemük sem rebbent.- Szüreteltél?- Nem hagy­hattam oda a termést. Belege­bedtem némi rokoni, szom­szédi segítséggel. Ha azóta a munkanélküliek nyomoráról hallok, kiver a veríték. Béralku- Meghozták végre a tüze­lőnek való ölfát. Lógott az eső lába, a fiam napokra kikülde­tésben volt, gondoltam, szer­zek segítséget a hasogatáshoz és a behordáshoz. Kapóra jött egy alkalmi munkásnak is fel­fogadható falumbeli férfi, aki kötélnek állt - kezdte történe­tét egy középkorú ismerősöm.- Csak elintézted a télire va­lót a fiad nélkül is - mondtam elismerően. Erre ő jót nevetve folytatta:- Egy óra alatt végeztünk. Ő hasogatott, és közben jókat hú­zott az elé tett üvegből, én meg cipekedtem. Amikor megkér­deztem, mivel tartozom, kö­zölte: kétezerrel. Elöntött a méreg, mikor keresek én egy­órás melóval kétezret? Aztán rájöttem, év voltam a balfácán, mert a bérben előre meg kellett volna vele alkudnom. Én ezer forintra gondoltam. Mi mást tehettem, kifizettem a kétezret, de esküszöm, legközelebb már béralkuval kezdek. B. Murányi László Ikea ágynak estek Még a hűvös norvégokat is forrófejű tülekedőkké tudja változtatni egy bolti akció: több száz fős tömeg valóságos ostromot intézett egy új Ikea áruház ellen, hogy ezerkoronás ajándékutalványra tehessen szert. Az akció keretében az első száz vásárlónak ígért csaknem 30 ezer magyar fo­rintnak megfelelő összegű utalványt az áruház, és több tucatnyian a hideg ellenére már a nyitás előtti éjszakát a bejárat előtt töltötték. Másnap azután tűkön állva várták, hogy Oslo polgármestere befe­jezze „nyitóbeszédét”, s a tö­meg mindent elsöpörve özön­lött az áruházba. Bár csak néhányan sebesül­tek meg, és ők is csupán köny- nyebben, szemtanúk drámai­nak értékelték a „piaci ver­senyt”. MTI Szálkák FOTÓ: WÉBER TAMÁS „Tevésiet”

Next

/
Oldalképek
Tartalom