Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-25 / 323. szám
10 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. november 25., szerda PÁRTHÍREK A KDNP pécs-kertvárosi szervezete jogsegélyszolgálatot tart minden munkanap 9-12 óráig a Keresztény- demokrata Néppárt irodájában, Pécs, Rákóczi út 50.. Dr. Szili Katalin, a 2. sz. választókerület országgyűlési képviselőjének megbízottja, Maráthné Mátis Dóra fogadja az állampolgárokat hétfőnként 13-15 óra között és szerdánként 9-12 óra között a pécsi Városházán (II. emelet 84. sz.). Páva Zoltán, az 5. sz. választókerület országgyűlési képviselője november 26-án 12.30-14.00 óra között fogadóórát tart Komlón, a Polgármesteri Hivatalban. Sík László Lajos, a pécsi 4. sz. választókörzet ön- kormányzati képviselője november 26-án 18—20 óra között fogadóórát tart a Zsolnay V. u. 47/C. sz. alatti épület klubhelyiségében. A MIÉP Pécsi Szervezete gyűjtést szervez a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére. Az adományozókat november 25-től 27-ig minden nap 14 órától 18 óráig fogadják a Széchenyi tér 16., II. emelet címen. Külön kérésre, egyeztetett időpontban az adomány beszállításáról is gondoskodnak. Telefonszám az ügyeleti idő alatt: 326-994. A Magyar Út Mozgalom Pécsi Köre szervezésében a következő szakcsoportok alakuló megbeszélést tartanak: Közoktatáspolitikai szakcsoport november 27- én 18 órakor. Sport szakcsoport december 4-én 18 óra. Gazdaságpolitikai és vállalkozási szakcsoport december 11-én 18 óra. A szakcsoportok tevékenységében szervezetek és magánszemélyek részvételére is számítanak. Helyszín: MIÉP B. m.-i iroda, 7633 Pécs, Széchenyi tér 16. II. emelet. Tel.: 326-994. Szirmai Csaba, az MSZP önkormányzati képviselője november 27-én pénteken 14 órakor a Németh L. utcai Mozgalmi Házban fogadóórát tart. A MIÉP önkormányzati képviselői, Sashalmi György és dr. Deák Péter fogadóórát tartanak november 27-én 17 órai kezdettel a MIÉP irodájában. (Pécs, Széchenyi tér 16., II. emelet). „Aki nincs velünk, az ellenünk” Csak az idősebbek emlékeznek már erre a hírhedt jelszóra az ’50-es évekből, meg a történelemből eminensek. Ám a hírek hallatán, úgy tűnik, újraéled ez a szemlélet. Már az önkormányzati választásokat követő napokon megtartott sajtótájékoztatókon hangzottak el olyan aggódásba csomagolt, ugyanakkor fenyegető szavak a helyi választásokon alulmaradt kormánypártok képviselői részéről, melyek erre a rosszemlékű jelszóra asszociáltak. Pécsett, de az ország más területein is olyan kijelentéseknek lehettünk tanúi, hogy a nem kormánypárti polgármestereket, testületeket megválasztó települések, megyék könnyen hátrányba kerülhetnek a költségvetési pénzek osztásakor, vagy durvábban, aki nem a koalíciós pártokra szavazott, az ne várjon sok jóindulatot és fejlesztési lehetőséget a kormánytól. Először rossz viccnek gondoltam az egészet, vagy próbáltam a kijelentéseket azzal magyarázni, hogy néhány embernek a helyi hatalomból való kikerülése felett érzett keserűsége mondatta ki e szavakat. Ám amikor sorra következtek a nyilvánvalóan retorzió-illatú ügyek Budapesten, mint a Nemzeti Színház, a metróépítés leállítása, majd a táblabíróságok létrehozásának elhalasztása, már komolyan aggódni kezdtem, s egy sor kérdés fogalmazódott meg bennem. Először: mikor tanulja meg a magyar politikai elit, hogy a többpárti parlamenti demokrácia összeegyeztethetetlen a ,jaj a legyőzőiteknek” elvével? Hogy a hatalmat a nép, s nem a többség érdekében kell gyakorolni? Másodszor: a saját pénzével kiki azt tesz, amit akar, az adófizetők pénze azonban nem pártszimpátiák alapján osztandó. Hol tartana ma Pécs városa, melynek az előző ciklusban fi- deszes polgármestere volt, ha a korábbi kormány is hasonlóképpen gondolkodik? Lett volna-e szívcentrum, traumatológiai központ, ipari park és még sorolhatnám? Harmadszor: etikus-e a kollektív bűn- hődés elve és gyakorlata egy jogállamban? A kérdések egy részére persze magam is válaszolhatok. Másik részükre az idő hozza meg a választ. Vagy rádöbbennek a hatalmon lévők álláspontjuk tarthatatlanságára, vagy pedig a kampányban felmagasztalt, utána azonban oly sokszor elfelejtett választó dönt másképpen legközelebb. Jovánovics János MSZP Gyermekeink jövője Az alábbi beszéd az Országgyűlés 1998. november 17-ei ülésén, a jövő esztendei költségvetés általános vitájában hangzott el. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselő- csoportjának, mint a parlament és a koalíció legnagyobb frakciójának kiemelt felelőssége van abban, hogy a Kormány által beterjesztett 1999. évi költségvetési törvényjavaslatból elfogadott törvény legyen. Ez a felelősség kormánypárti képviselői felelősségünkön túl abból következik, hogy a „Szabadság és jólét” címet viselő választási programunk kormányprogrammá emelkedve meghatározta azokat a főbb irányokat, amelyeket a költségvetésben érvényesíteni kell. A költségvetés végleges formája tehát nem a tárcák közötti marakodás eredményén, hanem a közösen vallott politikai elveken, elképzeléseken alapul. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az előttünk fekvő törvény- javaslat az alig több, mint négy hónapja dolgozó polgári kormány előterjesztése, így az előző MSZP-SZDSZ kormánytól öröklött társadalmi, gazdasági állapotot kell kezelnie. Ebből a helyzetből fakad a kormányváltás után beterjesztett első költségvetés elfogadásának különös felelőssége. Ezzel a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja tisztában van, de ezekben a napokban ezt minél szélesebb körben tudatosítanunk is kell. A költségvetés a mi közös pénztárunk. Mint ahogy időközönként egy család is számba veszi a terveit és eldönti, hogy mire és mennyi jut a sohasem feneketlen családi kasszából, így a Kormány is azon területeknek adott elsőbbséget, amelyek kiemelt támogatása révén megindulhatnak az ország legsúlyosabb problémáira megoldást adó folyamatok. Ezért kap kiemelt pénzügyi támogatást a gyermekvállalás a gyermekek után járó jelentős kedvezmények megadásával. Ezért kap kiemelt támogatást a rendőrség a megöröklött tarthatatlan állapotú közbiztonság helyzetének javítására. Ezért kap kiemelt támogatást az oktatás, valamint a kis- és középvállalkozás. Ezek mindegyike közvetlenül érinti a családok helyzetét. Ebből is világosan látszik, hogy azok a területek élveztek elsőbbséget, amelyek összességében és közvetlenül segítenek a családokon. A beterjesztett költségvetés tehát nem egyszerűen számok halmaza, hanem a polgárok akaratán nyugvó határozott célok összessége, a gyermekeink jövője számokba átültetve. Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék elnöke a előző évek költségvetési javaslataihoz képest az előttünk fekvő tervezetet átláthatóbbnak és az ellátandó feladatokhoz jobban igazodónak ítéli. Egyúttal a költségvetést összességében feszítettnek tartja, melyet csak precíz munkájával lehet végrehajtani ... És szigorú ellenőrzéssel! Ezt már maga a törvényjavaslat mondja, hiszen 1998-hoz képest nem kevesebb, mint 26,1%-kal növeli meg az Állami Számvevőszék költség- vetését. Ezzel a kiemelt támogatással is azt jelzi ez a Kormány és a Fidesz-Polgári Párt frakciója, hogy a kormányprogramnak megfelelően általános érvényű célunk a közpénzek elfogásának megakadályozása. Az Állami Számvevőszéket, mint a költségvetés legfőbb ellenőrét éppen ezért nem ellenségnek, hanem segítő partnernek tekintjük, hiszen a költségvetés végrehajtásakor nem engedhető meg a pazarlás, és nem csak a központi költségvetés alá tartozó szervezeteknél, hanem az ön- kormányzatoknál sem. Ezt az ellenőrzések kiterjesztésével is garantálni kell. Mindezek alapján a Fidesz- Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportjának tagjaként, valamint az Országgyűlés Számvevőszéki Bizottságának tagjaként javaslom, hogy a Tisztelt Ház fogadja el a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvény- javaslatot. Körömi Attila országgyűlési képviselő, Fidesz-Magyar Polgári Párt A nyugdíjasok soványító kúrája Több médium közölt mostanság olyan nyugdíj as véleményeket, melyek szerzői a legújabb országlók jövőbeli nyugdíj kurtító intézkedésére irányítják figyelmünket. A MSZOSZ és a nyugdíjasszervezetek pedig jelezték, hogy tiltakozó aláírásgyűjtő akciót szerveztek. Anélkül, hogy a lehangoló vélemények, tiltakozások aktualitását kétségbe vonnám, furcsállom, hogy a nyugdíjassors várható rosszabbodásától rettegők utólag háborognak ahelyett, hogy a differenciált nyugdíjemelés kezdeményezőinek hatalomba kerülését időben megakadályozták volna. Mit reméltek vajon ettől a kormánykoalíciótól? Tán csak nem azt, hogy mindazon jogosultságokat, melyeket az elődkormánytól kivívtak, továbbra garantálni fogja részükre? Hát még napjainkban is vannak naiv emberek, akik elhiszik, hogy az újabb hatalmi elitnek érdeke fűződik a számára púpot jelentő inaktív tömegek létviszonyainak javulásához? Az urak milyen megfontolásból bocsátanák meg az egykori kétkeziek többségének, hogy a teljes foglalkoztatottság korában olyan gazdasági-politikai rendszer építésével és gyarapításával szereztek maguknak nyugdíjjogosultságot, melynek fölszámolásában, „lebontásában”, tönkretételében a mai hatalmi potentátok ellenzéki korukban anno da- cumal kitüntették magukat. Mi végre képzelték, hogy a létezett szocializmus eredményei meghaladására képtelen epigonok törvény által előírt módon fizettetnek majd a múltbeli sikerekért? A képviselőválasztások után föltűnt, hogy számos Fidesz- MPP-s korifeus azzal dicsekedett, hogy hatalmuk megszerzésében kitüntetett szerepe volt a vidéki és nyugdíjas lakosságnak. Ha ez igaz, a munkában megfáradt embertömegek feledékeny- ségükben figyelmen kívül hagyták, hogy a nagyobbik kormányzópárt prominens képviselője néhány évvel ezelőtti parlamenti felszólalásában azért ellenezte a nyugdíjak emelését, mert - szerinte - a gazdasági nehézségeket a mostani nyugdíjasok tevékenysége idézte elő. Fiatal miniszterelnökünk a nyugdíjak dolgában, úgy tűnik, azt tervezi megvalósítani, amit ellenzékben kiötölt. Elérkezettnek véli az időt arra, hogy a szocializmus hajdani építőit megleckéztesse. Az a terve, hogy a nyugdíjak emelése, bérkövetés helyett, elképzelt inflációmérték függvényében történik, előrevetíti: a nyugdíjasok döntő többsége létviszonyai jelentős rosz- szabbodásával számolhat. Az idős, beteg nyugdíjasoknak a reálértékben tovább csökkenő nyugdíja - rezsiköltséget meghaladóan - vagy élelemre vagy gyógyszerre lesz elegendő. Az efféle alternatíva éppen ezért a többségnek azt jelenti majd, hogy az egyik létbeli 'kellék igénybevételét nélkülöznie kell. Ennélfogva az életesélye gyors romlásával számolhat. Dr. Südi Bertalan Közérdek és egyéni érdek A pénzuralom és propagandája igyekszik elhitetni azt, hogy az igazi közérdeket az egyéni érdek maximális érvényesülése jelenti. Azt hirdeti mennél nagyobb lesz az egyén szabadsága, mennél jobban nő egyesek vagyona, mennél kevesebbek „zsebében” gyűl össze az egész ország, sőt az egész világ gazdagsága, annál nagyobb lesz az általános jólét. Ennek folytán a minden értéket létrehozó és biztosító szellemi és fizikai munka helyett a ma már egyre inkább maximális nyereség lett a gazdaság mozgató ereje. Tény, hogy az igazi közérdek csak a demokratikus államrendben valósulhat meg, mert népuralom csak a közérdek érvényesülésével jöhet létre. A valóságos közérdek, ezért nem ellentéte a reális egyéni érdeknek, sőt összefüggő, egymást biztosító társadalmi követelmények. A pénzuralom viszont elferdíti a szabadság eszméjét és célját, amikor az általános polgári szabadság érvényesülése helyett e kiváltságosok korlátlan szabadságát, a gátlástalan tör- tetést biztosítja. Rendszerváltásunk eddigi nyolc évének eredményeként hazánkban is gazdaságilag a pénzuralom épült ki. A korábbi jelentős állami vagyon szétforgácsolódott, a kiváltságosok mérhetetlen vagyonhozjutottak, a munkájából élő népünk többségének a vagyoni helyzete a létminimumra vagy az alá süllyedt, így az Orbán-kormány üres „nemzeti kasszát”, már teljesen privatizált nemzetgazdaságot, jelentős gazdasági változást igénylő és remélő lakossági többséget, már kitűzött, de meg nem valósított költséges terveket „örökölt”. Most pedig a Hom-kormány- zat szereplőinek legfőbb gondja számon kérni az Or- bán-kormányon azoknak a terveknek sürgős elvégzését, amelyet ők alkottak, és amelyeknek elvégzéséhez nekik lett volna a privatizációból pénzük. Az örökölt nemzet- gazdasági helyzetben az Orbán-kormány nem tehet mást, mint amit tesz. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az előző kormányok is nemcsak elköltik a privatizálható vagyont, hanem azzal reálisan gazdálkodnak, úgy az Orbán-kormány részéről nem lenne szükség a jelenlegi megszorításokra. Dr. Vejkey Kálmán MSZDP Ali baba és a negyven bankár Szegény Seherezádé valószínű, hogy túlórázni kényszerülne, ha el akarná mesélni, mi is történt hazánk bankjainak háza táján az elmúlt tíz évben. Már az Ybl-bank bukásakor is magasra csaptak az ügy hullámai, majd az Agrobank vezetőinek első letartóztatásakor is hallhattunk néhány érdekes mondatot. Az egyik, azóta már jogerősen is elítélt úr azzal fenyegetőzött, hogy nem lesz még egyszer senki, aki kezet merne emelni egy bankárra Magyarországon, míg társa azzal rukkolt elő, hogy a hatóságok bosszúja az egész ügy. Az eljárás első fordulója után az urak, az okozott kár ellenére még felvettek jó pár milliót végkielégítés gyanánt, majd másodfokon elnyerték - ha nem is túl súlyos, de - méltó büntetésüket. A dolognak azonban még nincs vége. A végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt úr orvosi igazolással igyekezett elodázni börtönbe vonulását, ami egy darabig sikerült is neki. Az ügy csattanója, hogy az aztán mégiscsak leültetett ex-bankvezér köztársasági elnöki kegyelemben részesült, és csak az igazságügyminiszter határozott kiállása akadályozta meg, hogy bankárunk kisétáljon a büntetésvégrehajtási intézetből. Az azonban érdekes, hogy míg egy tyúktolvajt szó nélkül bevarrnak, addig az, aki emberek ezreinek pénzét tünteti el, kegyelemre számíthat. Ne legyünk meglepve! Egy kinullázott bankkal a háta mögött Bokros még pénzügyminiszter is lehetett Horn Gyula kormányában. Lehet, hogy a Tri- buszemé- Bathó páros is feleslegesen bujkál évek óta. Mellesleg az egyébként oly érzékeny sajtó igen keveset írt az utóbbi duó pártkapcsolatairól, és arról is, hogyan maradhattak szabadlábon a sok éves ítéletek ellenére. Ugyanígy adós maradt a sajtó (legalábbis eddig) a Postabankos Princz Gábor viselt dolgaival kapcsolatban. Csak a Magyar Fórum című hetilap írta meg - ráadásul már 1995 óta folyamatosan -, hogy valami nincs rendben a Postabanknál. Akkor leszélsőségezték ezért az embert, mára rideg tény: a Postabank több mint 200 milliárdjába került az országnak. Csak érzékeltetésképpen: Pécs város éves költségvetése 17 milliárd forint körül mozog, de egy kilométer autópálya építése se kerül többe egymilliárd forintnál. A MIÉP őszintén bízik benne, hogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy a drága bankárt futni hagyják franciaországi kastélya (!) irányában, hanem, hogy egy alapos, minden részletre kiteijedő vizsgálat után megállapítják a személy(ek) felelősségének körét, akik ezért elnyerik méltó, években kifejezett „végkielégítésüket” is. Dr. Deák Péter, MIÉP Nyugdíjas-alternatíva A Mecsek Nyugdíjas Polgári Egyesület 1998. október 9-én alakult meg. Olyan egyesület kívánunk lenni, amely mások jogainak tiszteletben tartása mellett, az állampolgárok összérdekeit figyelembe véve szeretné érdekeinket képviselni. Nem az a célunk, hogy összeütközéseket kreáljunk, sokkal inkább a demokratikus játékszabályok betartása mellett párbeszédet szeretnénk folytami a kormánnyal és az önkormányzat tisztségviselőivel, érdemi indítványokat téve a nyugdíjastársadalom helyzetének javítására. További információ a Civil Közösségek Házában (Pécs, Szent István tér 17. Tel.: 315-679) kapható. Mecsek Nyugdíjas Polgári Egyesület
