Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-18 / 316. szám
8 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. november 18., szerda Lesz-e béremelés az egészségügyben jövőre? Meglepő és értelmezhetetlen volt a közalkalmazotti szférába tartozó egészségügyi dolgozók számára a pénzügyminiszter bejelentése, hogy 1999-ben befagyasztják a közalkalmazotti bértáblát. Sajnálatos, hogy az egészségügyi miniszter a bejelentést a mai napig nem kommentálta. Ez különösen fontos lett volna, mivel az egészség- ügyi munkavállalók bére az utolsó előtti helyet foglalja el. Ha a terv megvalósul, az egészségügyi intézmények többségében esetleg nem lesz semmilyen béremelés. Mire alapozzuk ezt? Ha nem lesz kötelező érvényű béremelést előíró bértábla és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségvetésében sem lesz megemelt összegű, a béremelésre fordítandó elkülönített bértömeg, akkor a munkáltatók többsége nem tud és nem is fog béreket emelni. Az intézmények a számukra biztosított működési finanszírozásból nem tudják a béremelést kigazdálkodni, mert olyan kiadásokat teljesítenek, amelyeket a tulajdonosoknak kellene finanszírozni. Ezért javasoljuk hogy:- Az Országgyűlés törvényi háttér alapján teremtse meg azt a garanciát, hogy a kormány jövő évi országos szintű 13,3 százalékos béremelése az egészségügyben is kötelezően érvényesüljön.- Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1999. évi költségvetésében elkülönített rovaton, nevesítve szerepeljen az intézmények közalkalmazotti bére.- Evek óta szerepel javaslataink között, hogy az egészségügy területére külön bértábla, vagy bérrendszer kerüljön kidolgozásra. Sajnálatos, hogy javaslatunkat eddig nem hallgatták meg. Továbbiakban nem zárkózunk el az országos bértábla, valamint a nehezen kezelhető és igazságtalan pótlék- rendszer reformjától. Perényi József Szövetségi Tanács titkár Tovább folytatódik Az aláírásgyűjtést kezdeményező szervek megyei testületéi köszönetüket fejezik ki azoknak, akik aláírásukkal tiltakoztak a tervezett intézkedések ellen, amelyek- a hatályos nyugdíjtörvény emelésre vonatkozó részének megváltoztatása-a reálbéreknek nem a gazdasági eredmépyekkel arányos emelése- az érdekegyeztetés gyengítése irányába hatnak. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az aláírásgyűjtést tovább kívánjuk folytatni. Kérjük az állampolgárokat, minél többen fejezzék ki aláírásukkal tiltakozásunkat. Az aláíró lapok megtalálhatók Pécsett a Szakszervezetek Házában, nyugdíjas szervezeteknél, klubokban és a szakszervezeti bizottságok titkárainál. Nyugdíjasok Egyesülete Pécs Nyugdíjasok Baranya Megyei Képviselete Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Baranyai Képviselete PÁRTHÍREK Nagy Csaba, a pécsi 11. sz. önkormányzati választókerület képviselője és Körömi Attila országgyűlési képviselő november 25-én 17.30— 18.00 óra között fogadóórát tart a Városháza I. emelet 44. termében. Dr. Szili Katalin, a 2. sz. választókerület országgyűlési képviselője november 20-án (pénteken) 11.00-12.00 óra között fogadóórát tart a városházán (II. em. 84. sz.). A költségvetés vitájához A kormány nyilatkozataiban még ma is gyakran visszatér a gazdasági növekedés gyorsításának téveszméjéhez, amit a 7 százalékos gazdasági növekedés, mint az áhított gyors polgárosodás feltétele testesít meg. A tervezet eközben 5 százalékos növekedéssel számol, miközben ennek megvalósítása is kérdéses a költségvetési politika következetlenségei és a nemzetközi gazdasági környezet várható alakulása miatt. Az erőltetett gazdasági növekedéssel élesen szemben áll a kormány törekvése a költségvetési kiadások gyors csökkentésére. Szokatlan módon nem csak a jövő év GDP arányos hiányát jelölik meg, hanem a következő évek hiányának erőltetett ütemű lefaragását is. Szakmailag nem tűnik tarthatónak a jövő évi hiány mértéke az egyéb elkötelezettségek miatt, a következő évekre vonatkozó deklaráció pedig értelmetlen és indokolhatatlan. A költségvetés bevételi számai többnyire feszítettek. Tűi optimistának tűnik a társasági adó- és a vámbevételek növekedésének üteme. A beígért adócsökkentés nem valósul meg, az élőmunka terhelése összességében nem mérséklődik. A kormány szándékai szerint 1999-ben a GDP 5%-os növekedése mellett a reálbérek mindössze 2%-kal emelkednek. Ennek gazdasági oka nincs, hiszen a termelékenység növekedése 3-5%. Valójában arról van szó, hogy a kormány az elsődleges jövedelmek visszafogása mellett a másodlagos jövedelmek növelésére helyezi a hangsúlyt, természetesen a neki megfelelő társadalompolitikai elvek alapján. A kormány az európai gyakorlattal ellentétesen a szociális támogatásoknál elveti a rászorultság elvét. A családi pótlék úgy válik alanyi jogúvá, hogy az erre fordított kiadások nem növekednek megfelelően, így a pótlék növekedése helyett pusztán átcsoportosítás következik be. Az adórendszer változásai a magas jövedelműeknek kedveznek, míg a jövedelmi pozíciók változásának a társadalom legszegényebb 25 százaléka egyértelműen vesztese, és a középrétegek sem nyertesei. A kiadások emelkedésének forrása a nyugdíjemelés csökkentése, a közszféra béreinek befagyasztása. A közalkalmazottak és köztisztviselők keresetnövekedése a hivatalos propaganda szerint átlagosan 13%, de ennek fedezete kizárólag a 3%-os létszámleépítés és a „kigazdálkodás”. Reálbémöveke- dés kizárólag a fegyveres testületeknél'és a bírói karnál valósul meg bizonyosan, mert az önkormányzatok pozícióinak romlásával sem az egészségügy, sem az oktatási dolgozók esetében nem várható érdemi előrelépés. A költségvetés felhalmozási kiadásainak reálértéke bizonyosan, az önkormányzatokéi pedig várhatóan jelentősen csökkennek, az infrastrukturális beruházásokra szánt források nem elégségesek. Mindez ellentétes a modernizáció, az integráció igényével. A gazdálkodó szféra támogatásainak átstrukturálásával és összegének növelésével a kormány saját támogatói körét célozza meg. Az agráriumban nem az előremutató tevékenységek (beruházás) támogatása nő jelentősen, hanem a korszerűtlen, hatékonytalan termelés támogatására is alkalmas kiadásoké. Hasonló tendenciák fe- dezhetőek fel a Gazdasági Minisztériumhoz tartozó előirányzatoknál. Szerkezeti és intézményi reformok nélkül a kiadásnövekedés hatékonysága és célszerűsége kérdéses. A decentralizált, demokratikus döntési formák háttérbe szorulnak. A kulturális és a környezetvédelmi alap megszűnik, a kuratóriumok és bizottságok sorsa bizonytalan, a bevételek és kiadások automatikus teljesülése megszűnik. A kormány hatályos törvényeket és szerződéseket nem tart be, ugyanakkor módosításukra sem tesz javaslatot (ítélőtáblák felállítása, DBR metró, Nemzeti Színház, nyugdíjemelés). A jogbiztonság hiányának hatása a gazdasági szereplők elbizonytalanodása, a működötöké beáramlás mérséklődése. Ez a veszély annál is inkább valós, mert a kormány nem tudja vagy nem akarja egyértelműen megfogalmazni viszonyunkat a gazdasági integrációhoz. Számos problémát vet fel a költségvetés általános tartalékának év közbeni kiegészítése. Ennek forrását számos előirányzat 1,9%-ának lefaragásával teremtik meg. A törvény szabad kezet ad a kormánynak a 33 milliárdos keret felhasználása tekintetében, azt sem makrogazdasági mutatókhoz, sem célok teljesítéséhez nem köti. A kormány gondolatmenete nem érthető azért sem, mert ha a növekedés a tervezettnél alacsonyabb, a költségvetés stabilizator szerepéből fakadóan nem a folyó beruházási támogatásokat kellene elsőként csökkenteni. Dr. Szili Katalin országgyűlési képviselő MSZP Legyen már végre vége! Köztudott, hogy a Keresztény- demokrata Néppártból kizártak egy csoportja - többnyire ugyanazok akik a Surján vezetést is támadták - különböző indokokkal, időt, pénzt és energiát nem kímélve perli a KDNP-t. Teszik ezt a megbékélés és a demokrácia nevében. Mindez nehezen érthető, mert ha én békében akarok élni valakivel, akkor nem támadom. Jogosan merülhet fel a gyanú: nem valami kielégítetlen hatalomvágyról és pozícióéhségról van szó? A perlekedők főideológusa (a továbbiakban Dr. Sz. mint Dr. Szerző.) egy év leforgása alatt a több száz KDNP választmányi tag részére, tagonként közel másfél kilónyi levelet küldött. A tegnap kapott 8 oldalas levél már annyi ellentmondást tartalmaz, hogy érdemes közreadni belőlük néhányat. Dr. Sz.: „... az Országos Választmány 1997. június 21- 22 ülésén dr. Giczy Györgyöt választotta elnökké ... valamennyi tisztségviselőt, szinte minden pozíciót az elnökhöz közel álló személyekkel töltve be.” Nos, itt van a kutya elásva, a békétlenkedés indítéka a mellőzött emberek sértődöttsége. Folytatva az idézetet: „. . . az elnök ,.. helyzetét tovább szilárdította, hogy az ülés határozatait senki sem támadta meg.” Hallatlan mulasztás. A körlevél bevezetőjében Dr. Sz. - nagyon helyesen - hitet tesz a magyar kereszténydemokrácia alapelvei mellett. Ez azonban nehezen egyeztethető össze egy későbbi mondatával: „.. . a megyei és helyi választásokon sok helyütt előfordult, hogy a többség kiszorította a kisebbséget...” Hát igen, a többség, akarata dönt, de ez csak Dr. Sz. sajátos demokráciaértelmezése szerint jelenthet kiszorítást. De mit olvashatunk néhány sorral később: „Javaslat a helyzet megoldására... az Országos Választmány ülésének ösz- szehívásá, ... minél előbb, a bíróság vonatkozó ítéletének be nem várásával.” Ezek szerint Dr. Sz. és társai összehívhatják a KDNP Országos Választmányát egy fellebbezés alatt álló perben, a jogerős bírósági ítélet meghozatala előtt? Az idézetet folytatva: „Ha az OV ülést nem hívnák össze a közeli jövőben, akkor ismét egyetlen lehetőség van: a párt életének újraindítása a jelenlegi tényleges felső vezetés megkerülésével.” Mindezt Dr. Sz. úr természetesen a pártegység nevében tenné. Szándéka komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő volt a fő szervezője annak a hírhedt puccs- nak, amikor a KDNP székház alagsorán át bejutva őrzővédő szolgálattal kívánta meghiúsítani az OV soron következő ülését. Akciójának a rendőrség vetett véget, amikor a törvényesség nevében őt és társait eltávolította a székházból. Kíváncsian és keserű szájízzel várjuk, hogy Dr. Sz. és társai milyen újabb akciót készítenek elő „a felső vezetés megkerülésére.” Czukor Antal KDNP megyei elnök Itt az idő,... a munkára! Több szempontból is lezárult egy időszak, elindult egy új ciklus. Csillapodnak a kampányok utózöngései, remélhetőleg ebben a rovatban is. A Fidesz-Magyar Polgári Párt itt is a város és polgárai érdekében szeretne majd tényszerű politikai vitát folytatni. Elbúcsúzott az előző, MSZP-SZDSZ által vezetett testület - egymilliárd forintnyi hiányt hagyva maga után - és esküt tettek az utódok, a régi/új képviselők. Felállt az új 'bizottsági struktúra a megválasztott elnökökkel, és bizottsági tagokkal. Indulhat a szakmai munka! A vájtfülű érdeklődők azonban a következőkre figyelhettek fel: 9 bizottsági elnököt adott az MSZP, egyet a vele szövetséges Munkáspárt és csak egyetlen egyet a polgári összefogás erői, amely bizottság mindig is klasszikusan ellenzéki szerepet töltött be. Nem arról van szó, hogy a szocialista többség, az oly hangosan hirdetett együttműködési szándék jegyében néhány szakmai bizottság irányítását felajánlotta volna a testületben 42%-ot jelentő ellenzéknek, és ez visszautasításra került, hanem ilyen felajánlás nem is történt. Pedig a Fidesz frakcióban kivétel nélkül magasan kvalifikált, szakmailag elismert képviselők ülnek. Tehát szó és tett, retorika és valóság összhangja nem jellemző a baloldali pártok és baloldali civilek alkotta koalícióra. (Koalíciós érdekesség, hogy az SZDSZ- szel azonos súlyú Munkáspártot meg sem említették a koalíciós szerződésben.) A Fidesz frakcióban felhalmozódott szakmai ismereteket a város - és nem a képviselők - gyarapodásának érdekében kívánjuk kihasználni, ezért intenzív szakmai munkára rendezkedtünk be. Frakciónk által képviselt 14 bizottsági hely lehetőséget ad arra, hogy minden témában előhozhassuk építő jellegű javaslatainkat, mellyel élni is fogunk. A konstrukti vitás kérdése nem rajtunk fog múlni, a döntések felelőssége viszont a szocialista többséget terheli. A megalapozott döntésekhez színvonalas előkészítés és szakértői vélemény szükséges. A Fidesz frakció mindkettőt alapfeltételnek tartja. Ezért kezdeményezett munka- találkozót a Városháza apparátusával és ezért tart igényt - a korábbi gyakorlatban is alkalmazott mandátumarányos elv alapján - a bizottságok külső szakértői tagságára. Fontos leszögezni, hogy a külső bizottsági szakértők esetében . elkerülhetetlen a pártok arányos delegálása, hiszen minden, a választópolgárok által felhatalmazott képviselőnek politikai felelősség viselése miatt joga van ahhoz, hogy fontos döntések kapcsán számára teljes mértékben megbízható szakértővel konzultáljon, annak véleményét figyelembe véve alakítsa ki álláspontját. A Fidesz-frakció - számos híresztelés ellenére - munkára, és nem háborúra készül! Remélem ehhez a másik oldalról is találunk partnereket! Hiszen itt az idő a MUNKÁRA! Papp Gábor frakcióvezető-helyettes Most már kiáltani kell Tíz éve tán valaki azt fejtegette, hogy a kommunizmusban valószínűleg az a legrosz- szabb, ami utána következik, főként az erkölcsi rombolás gázolt túl mélyen a nemzet testébe. Megérzését igazolni látszik az idő. Mivé lettek például az új eszmék, programok? Nézzünk csak egyet közülük, a nemzeti öntudat és műveltség visszavételének célját. Most magát a nemzetet serénykednek feledtetni velünk az iskolában, az utcán, a médiumokban, mindenhol, minden lehetséges eszközzel. Már az első osztályosok iskolatáskáin és tolltartóikban is angol feliratok villognak. A közösségi élet színtere hovatovább mindenütt valamilyen bevásárlóközpont lesz, melyben játéktermeket kínálnak az ifjúságnak félkarú rablókkal, csúcsérzést coca-colával, erőszakábrázolást hollywoodi akciófilmekkel. A multik filozófiája szerint a világ bármely részén ugyanazt a mintát tele durvasággal, bűnnel, visszaélésekkel és lelki elsivárosodással. „Élvezhetjük” a külföld váll- veregetése mellett a nemzetközi tőke diktatúráját, a kozmopoliták „multikulturális” liberalizmusát, a kíméletlen bankárok, újgazdagok és maffiák terrorját. Szabad jogállamot akartunk, de nem ilyet. Tisztábbat, magyarabbat, becsületesebbet. De nem csak a nagyvilág globális erőin múlt, hogy ide jutottunk. Ahogy Hitler alatt is, Sztálin idején is, idegeneknek minél jobban tetszeni akarván, megint csak túllihegtük a dolgokat. És miért engedtük elfoglalni a politikai hatalom sok fontos pozícióját percemberkék által? Miért fordítottuk félre tekintetünket a felfelé kapaszkodó „senki” karrieristák láttán, ahelyett, hogy még idejében kihúztuk volna alóluk a létrát? Most aggódhatunk, milyen jövőt formálnak nekünk, s milyen világra eszmélnek gyermekeink. Most, amikor tinédzserek gyilkolnak taxist, boltost, szülőt, most, amikor a „liberálisok” mások tisztelete helyett a „másság” tiszteletét követelik, most már kiáltani kell! Ki vállalja azt, hogy népben, nemzetben gondolkodik, ízlést formál, értéket, hagyományt ápol miközben lenyúl a gyökerekig? Nézzünk körül: családok szinte már nincsenek, a tömegtájékoztatás eszközeivel korlátok nélkül garázdálkodnak az erkölcsrombolás, a népbutítás és a kulturális szemét szélhámosai, és a csillogó, de hamis világképet festő „Plaza-k” válnak az ifjúságnevelés első számú helyszíneivé. Ki fog itt örök emberi értékekre mintát adni? Ki mutat nekünk vezérlő csillagot? Mindenki, aki állást tud foglalni erkölcsi jó és rossz között. Ők nyilatkozzanak meg hitük és meggyőződésük szerint, szülő a családban, tanár az iskolában, munkás a tanonca előtt és pap a szószéken. Csak így találhatunk kiutat. Schmidt Pál dr. J í i i
