Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-10 / 308. szám

10 Dünántúli Napló Kisebbségek Baranyában 1998. november 10., kedd A segélyosztás elmarad A kisebbségeknek szánt pénzek elosztása sok fejtörést okoz majd FOTÓ: MÜLLER ANDREA Nem lesz kisebbségi bizottság Pécs városában a korábbi öt helyett hét kisebbségi önkor­mányzat alakult. A plusz kettő nem kis gondot okoz a városhá­zán, hiszen a kisebbségeknek szánt pénzt több részre kell „da­rabolni”, ráadásul a kisebbségi bizottság léte is kérdésessé vált. Baranya megyében a ko­rábbi 19 helyett 65 cigány kisebbségi önkormányzat jött létre. Az új szerveződé­sek egy része nincs tisztában azzal, hogy mi is egy kisebb­ségi önkormányzat feladata és hatásköre, miképpen kell együttműködni a települési önkormányzattal. Sok esetben még a jegyzőnek és a polgármesternek is hiá­nyosak az ismeretei, mondja dr. Kosztics István, a Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Baranya Megyei Szövetsége elnöke, aki már most, a vá­lasztások után nem sokkal egy halom telefont kapott: kü­lönböző településekről érdek­lődtek a működés feltételei­ről. A szövetség, ahogy ko­rábban, most is szívesen segít szakmai tanácsokkal, hiszen a kisebbségi törvény szűksza­vúan határozza meg az ön- kormányzatok hatáskörét úgy, hogy voltaképpen a kul­turális autonómia köréhez tar­tozó hatásköröket jelöli meg, melynél a gyakorlatban töb­Három oka is volt annak, hogy a pécsi görögség az el­múlt szombat délután igen jó hangulatú ünnepségre gyűlt össze a Tüzér utcai Mozgalmi Házban. 57 évvel ezelőtt tört ki a görög szabadságharc, 50 esztendeje élnek itt Magyar- országon a hazájukból mene­külni kényszerültek, s meg­alakult, Pécsett első ízben, a Görög Kisebbségi Önkor­Az idén, november elején hatodszor járták végig a megbékélés útját a viszály­kodás szellemének legyőzé­sét hirdetve azok a pécsi polgárok, akik a Dél-ma­gyarországi Körzeti Kol- ping Szövetség által szerve­zett békemenet tagjaiként a város háborús emlékhelyei­hez vonultak, s gyertyákat gyújtva emlékeztek a világ­rengető tragédiák áldozata­ira. Az 1993 óta minden év no­vemberében megtartott bé­kemenetek célja, hogy nem­zeti és felekezeti hovatartozá­sától függetlenül emlékezze­nek a háborúk áldozataira, s arra figyelmeztessenek, hogy a világ különböző tájain dúló viszályokat csak a megbéké­lés szellemében lehet meg­szüntetni. bet tehetnek a kisebbségek. Azt már most is jó lenne azért tudni, mondja dr. Kosztics, hogy a kisebbségi önkor­mányzatok nem osztogathat­nak segélyeket, melynek igé­nye már több helyütt felme­rült. De mindenképpen ér­dekképviseletet kell ellátniuk, ehhez jogi eszközök is ren­delkezésre állnak, s fontos feladatuk az is, hogy a telepü­lési önkormányzat által nyúj­tott információkat eljuttassák a kisebbségekhez. Az is a te­endőik közé tartozik, hogy je­lezzék megyei és országos szervezeteknek azokat a prob­lémákat, melyeket nem tud­nak kezelni sem kisebbségi önkormányzati, sem telepü­lési szinten. Addig is, amíg nem kapnak költségvetési tá­mogatást, amely várhatóan évi ötszázezer forint lesz két részletben kifizetve, a prog­ramalkotásra kellene összpon­tosítaniuk, s megpróbálhatnak jó kapcsolatokat kiépíteni a települési önkormányzattal, s megállapodást kötni velük a kapcsolattartás menetéről. mányzat. Mindezt az újonnan megválasztott elnök, Man- dzurakisz Vaszilisz jelentette be, s mondott görög és ma­gyar nyelven ünnepi beszédet. Hogy az ünnepség igazán emlékezetes legyen, arról a muzsikáló és táncoló gyere­kek, no és az olajbogyó, a kü­lönös ízű sajt és az ouzo, a jel­legzetes aromájú ánizspálinka gondoskodott. Az idei menet az első vi­lágháborúban elesett magyar katonák emlékművétől indult. A békemenet résztvevői gyer­tyákat gyújtottak az első vi­lágháború idegen országbeli katonáinak minap felavatott pécsi sírkertjében is, majd a második világháborúban el­esettek parcelláihoz vonulva a szovjet, a magyar és a német katonasírok felett is fellob- bantották a megemlékezés lángjait. A megbékélés útja a temetőből az egykori pécsi gettó épületéhez vezetett, ahol Schönberger András rabbi emlékezett meg a holocaust áldozatairól. A fáklyás felvo­nulás a Pius templomnál ért véget, amely előtt Szabó Osz­kár katolikus tábori lelkész, a Dél-magyarországi Körzeti Kolping Szövetség vallási ve­zetője hirdette a megbékélés eszméjét. Pécsett még nem minden ki­sebbségi önkormányzatban vá­lasztották meg az elnököt, en­nek a törvény szerint e hét csü­törtökére kell megtörténnie, mondja Rákosné dr. Vass Klára kisebbségi referens (képün­kön). A most először megala­kuló lengyel és görög kisebb­ségi önkormányzat ebben az évben november és december hónapokra havi ötvenezer fo­rintos támogatást remélhet, me­lyet a törvény szerint minden kisebbségi önkormányzat meg­kap működési költségként. Ugyanakkor a város fontol­gatja a koráb­ban meglévő kisebbségi bi­zottság meg­szüntetését, melynek az eddigi 11 fővel szemben 15 fősnek kellene lennie. A tör­vény ugyanis azt mondja, hogy a települési képviselőknek a bi­zottságokban eggyel nagyobb létszámmal kell képviseltetni magukat, mint az egyéb képvi­selők. Ebben az esetben az egyebek a kisebbségiek, akik heten vannak. Ez lenne tehát a legnagyobb létszámú bizottság a városházán. A törvény szerint, mondja a kisebbségi referens, a települési önkormányzat kisebbségi kép­viselője ha kezdeményezi a bi­zottság létrehozását, akkor az önkormányzatnak létre kell azt hoznia. Az elmúlt ciklusban egy ilyen képviselő volt, Mi- schinger István, aki a kisebb­ségi kompenzációs listáról ju­tott be a települési önkormány­zatba, s akinek kezdeményezé­sére meg is alakult a kisebbségi bizottság. Most azonban két ki­sebbségi jutott be a testületbe, rajta kívül Labodáné Lakatos Szilvia. A jogszabályi értelme­zés itt megtorpant: vajon mind­kettőjüknek kell-e kezdemé­nyezni vagy csak az egyiknek? Előhalásztak egy BM állásfog­lalást is, amely egyrészről hangsúlyozza, hogy a bizottság felállítását „kezdeményezi a ki­sebbségi képviselő”, amelyben aztán a „kisebbség képviselői” vesznek részt. Az egyes és töb­bes szám összeférhetetlensége tehát a pécsi kisebbségi bizott­ság felállításának egyik akadá­lya. A bizottság létrehozását a szocialisták azért sem támogat­ják, mert az oda delegált nyolc települési képviselőnek nem kevés tiszteletdíjat kellene fi­zetni. Azt fontolgatják, hogy helyette létrehoznák a Kisebb­ségi Tanácsot a hét kisebbségi önkormányzat elnökeivel és egy fő kisebbségi tanácsnokkal, aki a közgyűlés egyik szocia­lista tagja lenne. Az egyeztető tárgyalások alapja természete­sen az, hogy gyakorlatilag a ta­nács ugyanazzal a hatáskörrel és jogkörrel, ugyanazzal a felté­telrendszerrel működne, mint korábban a bizottság. A tanács­csal szemben is vannak azon­ban ellenvetések, hiszen a bi­zottság esetében egy-egy taggal delegáltathatták magukat a kü­lönböző pártok, amely tehát po­litikailag is kiegyenlítetté vált, míg a tanács esetében egyetlen párt egyetlen képviselőjén ke­resztül történik meg a kapcso­lattartás. A két új kisebbségi önkor­mányzat létrejöttével a költség- vetésből évről évre leszakított, s növekedést nem mutató pénz természetesen több részre osz­lik. A kisebbségek egy cso­portja hajlandó belemenni a ki­sebbségi tanács létrejöttébe ak­kor, ha a város garanciát vállal arra, hogy az elmúlt évben Meixner képviselő elvetett ja­vaslatát mégiscsak magáévá te­szi: a város mindenkori költ­ségvetésének 0,5 ezrelékét kap­ják meg a kisebbségek. Az el­múlt évben a korábbi tizenöt- millió helyett csak tízmilliót kaptak, melyből egy módosító javaslat hatására tizenhárom lett. További gond, hogy az ed­digi három nagy (cigány, né­met, horvát) kisebbségi önkor­mányzat mellett már nem két kicsi (bolgár, szerb) működik, hanem további két kicsi (len­gyel, görög): többségben van­nak tehát a kicsik. A törvény ugyan kimondja, hogy minden nemzetiség azonos jogokkal és kötelezettségekkel bír, továbbá pontosan nem lehet megmon­dani a szavazatok alapján, ki kicsi, ki nagy, hiszen bárki sza­vazhatott a kisebbségekre, azt azért tudni lehet, hogy például több cigány vagy horvát él a vá­rosban, mint lengyel vagy szerb. A nagyok ezért korábban is és most is többet kémek a költségvetésből, ám amíg a múltban egyszerű többséggel ezt el tudták érni, most a kicsik túlsúlyban vannak. Ezért november 4-én dr. Me- láth Ferenc a német, dr. Gyúrok János a horvát és dr. Kosztics István a cigány kisebbség részé­ről közös állásfoglalást juttatott el az önkormányzathoz, mely­ben elvben elfogadják a Ki­sebbségi Tanács intézményé­nek felállítását, de javasolják, hogy a német, horvát és cigány önkormányzat a létszámon fe­lül plusz egy-egy jelöltet dele­gálhasson teljes szavazati jog­gal a tanácsba. így a tanács lét­száma 1+7+3, tehát 11 fő lenne. Ugyanakkor arra kérik a telepü­lési önkormányzatot, hogy az oktatási, kulturális és szociális bizottságban biztosítsanak számukra szakértői helyet. Szabadság és ánizspálinka A megbékélés útja HÍRCSATORNA Hazai dallamok. Novem­ber 22-én, vasárnap 15 óra­kor a pécsi Széchenyi Gim­názium sportcsarnokában rendezik az országos talál­kozókon legjobb helyezést elért német nemzetiségi együttesek bemutatóját. Fel­lép a csolnoki, a pilisvörös- vári fúvószenekar, a babarci Lustige Buben és a Stern­lein harmonikaegyüttes, a solymári, a szigetújfalui és a babarci tánccsoport, a bólyi, a véméndi, a városlődi énekkar, a bikali trió és Charly, a német hitparádé élmezőnyéből. Ötvenhat német kisebb­ségi önkormányzat ala­kult Baranyában. Közülük 12 település önkormányzata nyilvánította magát német kisebbségi önkormányzat­nak. Ezzel a megye 22%-os arányt képvisel országosan. Jelenleg a 11 körzetben ér­tékelik az elektorok az el­múlt négy év munkáját és fogalmazzák meg a progra­mokat. A Pécs Városi Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat hivatali irodája 1998. no­vember 11-től a Pécs, Endre u. 16. sz. alatt található meg. Ügyfélfogadási idő: hétfő du. 13-17 óra, szerda de. 9-12 óra. Levélcím: 7621 Pécs, József u. 4. Baranya sikere. Kilenc megyéből 900 énekes jött el Tatabányára október 24-én a Magyarországi Német Énekkarok Országos Fesz­tiváljára. Régiónként mutat­ták be tudásukat és este, míg a zsűri értékelt, a 900 ember együtt énekelt egy órán át. A nagydíjat, az ezüstserle­get az arany rozmaringgal a majsi kórus hozta el. Az énekkarok első díját a bólyi kórusnak ítélték oda, a má­sodik Véméndé lett. Az első tíz között van a Leőwey Gimnázium és a bonyhádi énekkar. A legjobb kis­együttes a véméndi kvartett, második a nagymányoki duett. A fesztiválon adták át a Német Nemzetiségi Ének­karok Országos Szövetsé­gének legmagasabb elisme­rését, a Kemer István ezüst­érmet, Baranyából a palota- bozsoki kórusnak. Aki szegény, az a legszegényebb A fűthetetlen fürdőszobában csak hideg víz folyik, amíg be nem fagy a téli hónapokban A doh olyan erővel vágja mellbe a belépőt, mint a legerő­sebb kapadohány. A nedvesség alulról és felülről is jól látha­tóan szivárog a falakba, s min­dent szétrohaszt, ami csak hoz­záér. A szekrényeket és ágyakat ezért tisztes távolságban állítot­ták fel gondos kezek, de a víz így is mindenhová behatol, mint ahogy a nagy, fekete svábbogár is, amely kitűnő élet­teret talál itt magának. A pécsi Alkotmány utca 13. számú ház udvari apró épületét valamikor istállónak emelték. Itt él Bogdán Irén három fiával, akik közül a legkisebb olyan betegségben szenved, amely miatt rendszeres szakorvosi el­lenőrzés alatt áll. A 34 négy­zetméteres lakás fürdőszobája használhatatlan, a vakolat le­omlott, a villanyboylert ki kel­lett kapcsolni, mert életveszé­lyessé vált, de a lakás villany- kapcsolói is sisteregnek haszná­lat közben, a „nagyszobában” pedig a negyvenes égőt székre állva lehet csak olykor üzembe helyezni finom csavaró mozdu­latokkal. Megsüllyedtek a szo­bai és fürdőszobai közfalak, el­váltak a mennyezettől, amely így furcsán lebeg a fejek felett. Fűteni csak az előszobában le­het, bár ott egyelőre kályha sincs, csak egy nyílás a falon, melyen át a feltételezett meleg a szobába áramlik. Bogdán Irén még 1989-ben kapta meg ezt a lakást szükség- lakásként, amíg az egy kémény­tűz következtében le nem égett 1991 novemberében. Akkor a PIK kiutalt számukra az Enyezd utcában egy két szoba összkomfortos lakást 1992. má­jus 31-ig, de az Alkotmány ut­cait nem fejezte be határidőre, így ottlétük elhúzódott. 1993- ban aztán Bogdán Irén, miután a felújított lakást a gyermekei számára lakhatatlannak találta, megpróbálta bíróság útján is véglegesíteni az Enyezd utcai szerződést, de ez nem sikerült. Már csak azért sem kaphatta meg az Enyezd utcai lakást, mert abból nem költözött ki önként, s így ,rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshaszná­lóvá” vált. így aztán visszaköl­töztették, s mindezekért is uta­sította el ez évben lakáskérel­mét az önkormányzat illetékes bizottsága, pedig már 1986 óta rendelkezik érvényes lakáské­relemmel. Csak súlyosbítja a bajt, hogy az Enyezd utcában vele élő élettársa, ahogy az ilyenkor gyakorta lenni szokott, 1996- ban otthagyta őket, így ott ko­moly lakbértartozása is felhal­mozódott, hiszen a gyes és a családi pótlék arra nem elég, hogy a mindennapi életbentar- táson felül még egyébre is jus­son, munkát pedig nem kap se­hol. Az egyik illetékesnek az a javaslata, hogy menjen három gyerekkel száraz albérletbe, még viccnek sem jó. Bogdán Irén abban bízik, hogy talán az újonnan felállt önkormányzat, ha az nem, hát a csoda segít. _ í ____

Next

/
Oldalképek
Tartalom