Új Dunántúli Napló, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-08 / 306. szám

1998. november 8. Magyarország - Dél-Dunántúl rirrri ** > ** hBBHHHHHIMl omik óidat Tarka felállás ■■■■ üli Lefegyverezve O. G. rutinosan kelleti ma­gát az út szélén.- Éppen ezért! - repli- káz, amikor meghökkenek: Az utcalányok nem mindegyike tartozik - kora szerint - a lány-kategóriába. O-nak például az édesanyja is szakmabeli - és néha még ki-kiáll az út szélére. Ám a friss áru kelendőbb - meglepő módon - a fiatal férfiak esetében. alig múlt tizennégy éves. - Nekem többször szólnak be, mert friss áru vagyok.- Kicsodák állnak meg neked?- Hát fiatalok és öregeb­bek is. A srácok még gátlá­sosak, azt hiszik, nálam nem derül ki, hogy kez­dők, az idősebbek meg tényleg buknak a fiatal csa­jokra.- De mindegyik esetében azonos a tarifád?- Az hát! Mégis a srácokat kedvelem jobban, mert köny- nyebben adnak többet.- Nem a pénzesebb öregek?- Azok jobban tudják, mennyit kell fizetni és mi­ért.- Számít az a tarifában, ho­gyan nézel ki?- Az aztán nem! Az akkor számít, mielőtt megáll nekem valaki. Ha már kinézett magának, akkor meg is fizeti.- Mikor kezdted a szakmát?- Már négy éve túl vagyok a kezdésen. Rá két évre szólt az anyám, menjek a nővéremmel. Ha én kiállók, a nővérem nem jön, ha egyikünk se áll ki, akkor az anyám szokott kis időre.- Ki lehet hagyni napokat?- Nem nagyon! Mindjárt po­rol a bátyám! M. A. A látvány magáért beszél... Hát, még ha tudjuk, hogy a szemrevaló hölgy csipkézett szélű kombidressze nem kevésbé ínycsiklandozó anyagból készült, mint a csokoládé! Talán nem véletlen, hogy a manöken is megnyalja az ujját, miután megérintette. Arról nem szól a fáma, hogy a párizsi divatbemutató férfiközönségének a csokoládé, vagy a belecsomagoltak látványától csordult-e ki a nyála ... Nevek és fogantatások Budapest. Hazánkban többnyire azok­ból a nevekből lehet választani, ame­lyek a Magyar utónévkönyvben szere­pelnek. A régiben 1827, a közelmúltban a Belügyminisztérium által kiadot­tban 2710 név található. Vannak azonban szülők, akik ezt is keves­lik, s kérvényezik az általuk egyedül üdvözítőnek tartott név engedélyezését a Belügymi­nisztériumtól. A minisztérium ilyenkor a Nyelvtudományi Intézettől kér szakvéleményt. Mindez csak a magyar anyanyelvűeket érinti, mondja Bíró Ágnes, az intézet munkatár­sa, a nemzetiségiek szabadon, az idegen anyanyelvűek elvileg bármilyen nevet választhatnak. Fontos, hogy a név leírható, kiejt­hető és létező legyen, ha pedig valaki kitalálta, akkor az beleilleszkedjék körébe. Minden nevet helyesírással kell írni, és fontos, hogy megfelelő tartással, méltósággal visel­hető legyen. Nem szerencsés például a a nevek magyar létező indiai Rima nevet adni, amely ebben a kultúrkörben prostituáltat jelent. A szülők nemegyszer csak ötéves koráig képzelik el leendő gyer­meküket, ezért igyekeznek olyan neveket adni, mint Bóbita vagy Kisherceg, (képünkön) amelyekkel felnőtt korban igencsak nehézkes élni. A filmsorozatoknak olykor elképesztő hatásuk van. Az X-akták Scully ügynöknője iránti szim­pátia következtében az egyik szülő a Scully nevet kérte kislányának, amely többek között azért sem adható, mert családnév. Próbálkoztak a Tenerifével is, amely föld­rajzi név, s azért szerették volna az újszülöttet így elnevezni, mert Tenerife szigetén fogant. Ezt az előtörténetet pedig már a kamaszkorban is igen kínos a név iránt érdeklődőknek előadni. Cs. L. Még az Antall- kormány ide­jén volt egy né­mileg hasonló akció, de az a jogszerűen tar­tott fegyverek leadására szol­gált. A benyúj­tott törvénymó­dosítás szerint, válaszolt kérdé­sünkre dr. Horváth Balázs, nem is harminc, hanem hatvan nap lesz az a türelmi időszak, amely a fegyverek leadására vo­natkozik. Ha valaki a jogszerűt­lenül tartott fegyvert, lőszert vagy robbanóanyagot a törvény hatályba lépését követő hatvan napon belül leadja az illetékes rendőrhatóságnak, nem indít­hatnak ellene büntetőeljárást, mert, hétköznapi nyelven szól­va, cselekménye közkegyelem alá esik. Arra a felvetésre, hogy vajon élnek-e majd ezzel a lehe­tőséggel az érintettek, azt vála­szolta, hogy elgondolása sze­rint igen, hiszen sokan tartanak otthon hobbiból fegyvert jogta­lanul olyanok, akik egy üveg borért, egy demizson pálinká­ért vásárolták annak idején a szovjet katonáktól, vagy csu­pán kíváncsiságból, nagyzási hóbortból szerezték be őket. Ezek az emberek le fogják adni, abban viszont biztos, hogy azok, akik bűncselekmény el­követéséhez szerezték, nem ad­ják le. Az akció másik célja egy­értelmű gesztus kinyilvánítása a kormányzat részéről az or­szág fegyvermentesítésére. A fegyverekért ellenszolgáltatást nem kapnak a polgárok, de cse­rébe mentesülnek a máskülön­ben rájuk váró súlyos büntetés alól. Az akcióra a következő év elején, talán már februárban sor kerülne. Cs. L. A centrifugált leány (Folytatás az 1. oldalról) Reggeltől a késő éjszakákba nyúlóan zajlottak az előadások, bemutatók, s vettek részt tevékenyen a hétköznapi ember számára meglehetősen furcsa és szokatlan szimulációs gyakorlatokban. Ő egy hat amerikaiból és hat európaiból álló csapat tagjaként tevékenykedett. Az először félelmetesnek tűnő felada­tok nem mindennapos élményekkel gazdagították, meséli. Egy 55 méter ma­gas pneumatikus rendszerű toronyba székekbe kötözve lőtték fel őket 72 km/órás sebességgel, majd szabadesés­sel zuhantak visszafelé. A terhelés 4G nagyságú volt, ennek ellenére tizenkét­szer próbálták ki. Ültek centrifugában, amely 15 percig forgatta őket 3G-s terhe­léssel: ekkora az űrhajósokra háruló erő pályára álláskor, magyarázza. A dimen­zió-szék ennél is félelmetesebb volt, hi­szen három tengelyen forogva alaposan próbára teszi az embert: mindez, mond­ja Veronika, a térlátást javítja. Csupán a nyolc méter mély medence fenekén nem dolgozott egy űrállomás szerelésén, merthogy egyelőre nem tud úszni. Cs. L. HÍREK *** HÍREK Baja alpolgármester nélkül. A városban már megvolt a testület és Széli Pé­ter (MSZP) polgármester eskütétele, ám az alpolgármester személyé­ről és a különböző bizottságok összetételéről még nem született meg­egyezés. (zl) „Rossz üzenet” Kaposvárott Kolber István volt megyei elnök szerint az, hogy a kormánypártot leképező koalíció szövetkezve a Somogyért Egyesülettel kirekeszti a megyei vezetésből az MSZP-t, rossz üzenetet hordoz egy olyan megyében, ahol 1994-98 között nagykoalíció műkö­dött eredményesen. Szerinte nem programok, hanem személyi paktu­mok kezdtek irányadóvá válni. (sz) Üldözés a határ mentén. Az ivándárdai- határőrizeti kirendeltség járőre el­lenőrizni akart egy magyar rendszámú VW Transported a közelmúlt­ban. A gépkocsi vezetője nem állt meg, ezért a határőrök üldözőbe vet­ték, és megállásra kényszerítették. Az ellenőrzés alatt kiderült, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa és emellett szeszes italt is fogyasztott. A férfit a Siklósi Rendőrkapitányságon állították elő. (sn) Kecskeméti és szegedi úti céllal is a diákok utazását könnyítendő új gyors­járatokat közlekedtet november 8-ától a Pannon Volán Rt. a hétfői is­kolakezdést megelőző napokon Kecskemét és Pécs, valamint Szeged és Pécs között. (cs) Add a puskád, nem bántunk! Ne hazudjunk, ám ha mégis Egy reggel a 27-es megállójában talál­koztam barátom feleségével, Navratilovával - becenevét a tenisz- világbajnoknőről testáltuk rá - sze­rencsére a csúnyácska bajnoknőtől eltérően - ő kedvesen csinos hölgy -, szóval kérdem tőle: „Szoktál-e hazud­ni?” Csodálkozva nézett rám: „Per­sze! Ajjaj! Ha az érdekem úgy kíván­ja, meg aztán néha muszáj, mert az igazságtól csak balhé keveredne. Nem?” Milyen igaz. Szerintem, aki tud ha­zudni, az képes az őszinteségre is. Nem hiszem, hogy van ember a vilá­gon, aki még sohasem hazudott. E fenti kérdésre Zsuzsa, a kolléganőm azt válaszolta: „Néha muszáj ...” A rádió telefonos műsorában - amely­ben éppen Clintonozás folyt - egy női hang azt mondta „az amerikai nép nem tűri a hazugságot, márpedig Clinton ezt tette”. Ezen nagyon el- ámultam, mert egy egész nemzetet egy bizonyos emberi tulajdonsággal szentté avatni nagy merészség, mint ahogy az is ostobaság lenne, ha azt állítanám, hogy az amerikai vagy francia vagy akár a magyar nép kivé­tel nélkül hazudik. A hazugságnak vannak minőségi fokozatai, a szelíd füllentéstől a legvadabb hazugságig (ez utóbbitól azért tartsuk távol ma­gunkat, mint minden túlzástól), ám végül is mindegyik hazugság, kár is szépíteni. A rádióban elhangzott nyi­latkozatok között gyakran hallunk ef­félét: „Én nem tűröm a hazugságot!” - mondja a kisebb-nagyobb politikus, vagy más közéleti ember. Biztosan így van. Ha más hazudik. Meg aztán: „Ami a szívemen, az a számon!” ­halljuk az egyenes gerincű igazság­bajnokot társaságban, kocsmában, buszon vagy a rádióban. Ne higgyék, hogy most menlevelet adok a rögeszmés hazudozóknak, hi­szen az igazság kimondása mégis csak szép emberi tulajdonság, töre­kedni kell szüntelenül rá. De hát gyarlók vagyunk. A kisebb-nagyobb füllentések gyermekkorban kezdőd­nek. Ne firtassuk, ki kezdi. Melyik szülő tagadja apró gyermeke előtt, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozza? Amikor a tanító vagy tanár szigorúan beírja az elmarasztaló osztályzatot, mert a nebuló, ugye, hallgat mint a sült hal, mit mond a kisdiák? „Pedig tanár úr, én készültem”. Kutassunk csak emlékeink között: nem ismerős ez a kis életkép? Ugye. Azt mondják, a házasság az alkalmazkodóképesség művészete. így is van. A hazugságok­kal egyetemben. Tessék csak jól idefi­gyelni: férjemuram - aki mellesleg tisztes polgár, jól dolgozik, keresetét hazaadja, szereti a családját, szóval rendes fickó, néha későn tér haza. Ekkor hangzik el az örök - és már unalmas, örök asszonyi kérdés: „Hol voltál?!” Mit válaszol erre a Kovács apuka, vagy a francia Dupont, a né­met Schmidt, vagy az angol Taylor úr, hogy „hol lettem volna, a haveroknál” - és ez akár igaz, akár nem, de rend­szeres és visszatérő házassági játék. Pedig lehet, hogy hazudtak. Hát csak nem fogja megmondani, hogy az imént kelt ki egy mókáslány ágyából, sebtiben öltözködve, hogy még elérje az utolsó metrójáratot. Mi történne, ha őszintén bevallaná, hol, merre, ki­vel járt? Veszekedés, üvöltözés, anyá­zás, minden, amit csak akartok. Van értelme? A munkahelyi lódítások: Külthammer sorjázó lakatos beteget jelent. Természetesen az ősz elején. Amikor érik a szőlő. Szüretkor. Meg kell venni a cukrot, megszervezni a szüretelést, mustfokot mérni, kever­ni. A főnök elhiszi, kénytelen, mert Külthammer el'őráncigált egy orvosi igazolást. Folytassam? Rájöhetünk, hogy kisebb-nagyobb hazugságoktól nem vagyunk mentesek. Én sem. Kü­lönben, én szeretek is hazudni. Kéjes öröm fog el, amikor azt hallom, hogy ez a bunkó Rab Feri megint átvágott bennünket. Emiatt egyáltalán1 nem szaggatom meg a ruhámat, sűrű mea- culpázással. . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom