Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-28 / 295. szám

1998. október 28., szerda Kert - Szőlő - Balkon Dunántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Gazdahírek Almát krumplival ne! Elmúlt rovatunkban foglal­koztunk az alma és a burgo­nya téli tárolásával. Olvasói kérdésre válaszolva ismer­tetjük eleink megfigyelését, amely szerint ha az almát egy helyiségben tartjuk a burgonyával, az krumpli- szagú lesz és gyorsabban rothadásnak indul. Ezért a tárolóhelyiséget osszuk két légtérre, megteszi egy fóliá­val bevont léckeret is. (k) Növényvédő tanfolyam. Zöldkönyves, II. forgalmi kategóriájú, növényvédő szer vásárlására és felhasz­nálására jogosító tanfolya­mot indít november 2-án a Baranya Megyei Növény­egészségügyi és Talajvé­delmi Állomás (Pécs, Kodó dűlő 1.). A 16 órakor kez­dődő foglalkozásról bővebb felvilágosítást adnak az 512-144-es telefonon. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett, a Nagy Lajos király útja 9. alatt, az Agrárkamara székházában. (k) Farmerek iskolában. Negyvenöt kerttulajdonos részvételével farmergazdák népfőiskolája nyílt Zala­egerszegen, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pontban. Az őszi kertgazda­sági tennivalókat áttekintő első foglalkozást a várható új agrárjogszabályokról, pá­lyázatokról és a borászatról szóló előadások követik, (k) Csemetetermesztés. A kárpótlási földárveréseken szerzett erdők gondozása különösen aktuálissá teszi a Gazdakönyvtár gondozásá­ban megjelent Erdészeti csemetetermesztés új kiadá­sát. A felfrissített kötet nemcsak szakmai, hanem jogszabályi útmutatót is nyújt olvasóinak. (k) Magyar humusz. A hazai felhasználók körében ke­véssé ismert a fosszilis ere­detű szén-lignit humusz. Az USA-ban és Nyugat-Euró- pában kedvelt alapanyag ná­lunk is meglelhető, a dudari bánya rostált terméke. (k) Mire ügyeljünk a gyümölcsfák telepítésekor Kistermelők oldalunkon olvasóink már megismerkedhettek különböző gyümölcstermő növényekkel, fajtákkal. Kiválaszt­hatta mindenki a számára tetsző fajt és fajtát. A vásárlás előtt azonban még egyszer ajánlott az alábbi szempontokat figye­lembe venni. Kipusztult gyümölcsfa helyére lehetőleg ne telepítsünk ugyan­azon családba tartozó növénye­ket (például alma után almát, körtét, birset), részben a talaj- untság, részben a kórokozók je­lenléte miatt. Talajuntság még abban az esetben is jelentkezik, ha az ültetéskor az ültetőgöd­rökbe nagyobb mennyiségű szerves trágyát rakunk. A talajuntság jeleit a telepí­tést követően a második, har­madik évben észlelhetjük, ami­kor is a megfelelő tápanyag­visszapótlás ellenére a pátyol- gatott növényünk nö­vekedése vontatottá vá­lik, hajtásnövekedése lelassul, a leveleken színelváltozások je­lentkeznek. Gyümölcsfa- és sző­lőoltványok vásárlása­kor, kiválasztásakor alaposan vizsgáljuk át a csemetéket. Ha a gyö- kémyakon, törzsön vi­lágosbarna kidudoro- dásokat - golyvát - ta­lálunk, akkor azt a csemetét ne vegyük meg! A koronás, két­éves csemetéknél a baktériumos gyökérgolyva ki- dudorodásai elérhetik a két-há- rom centiméteres nagyságot, fe­lületük repedezett, színük sö­tétbarna. A gyökereken előfor­duló golyvás fertőzés a vásár­lásnál akkor nem kizáró ok, ha a golyvával fertőzött rész eltá­volítható. A betegség terjedése meg­akadályozható ültetés előtti re­zes - réztartalmú növényvédő szerek (például Rézoxiklorid, Champion, Cuproxat) valame­lyikével történő - kezelésével, gyökerek visszametszése utáni beáztatásával. Abban az eset­ben, ha a kivágott gyümölcsfa gyökerein találunk baktériumos gyökérgolyvákat, arra a helyre lehetőleg 6-8 évig ne telepít­sünk gyümölcsfát, még akkor sem, ha a gyökereket el is tud­juk távolítani. A telepítés előtt - főleg a csonthéjasoknál - tájékozód­junk a kiválasztott fajta beteg­ségekkel szembeni érzékenysé­géről. Mély fekvésű, párás, nedves helyre ne telepítsünk almatermésűeknél varasodásra, csonthéjasoknál moníliára és tafrinás levélfodrosodásra ér­zékeny fajtákat! A gyümölcsfa ültetése az ül­tetőgödrök kiásásával kezdő­dik. A gödör mérete kötött tala­jokon 100x100 cm, sekély ter- mőrétegűeknél a 120x120x80 cm legyen. Az ültetés optimális ideje szára­zabb területe­ken október vége, novem­ber eleje. Ül­tetés csak fagymentes napokon vé­gezhető. A gödör ásásnál a termékeny feltalajt és a terméketlen, vagy kevésbé termékeny altalajt külön rakjuk. Köves talajoknál a gödörásás­nál a köveket, kődarabokat le­hetőleg távolítsuk el. A kiásott ültetőgödör aljába minimálisan 6-8 kg érett, almos istállótrá­gyát, vagy 10-15 kg komposz­tált szerves anyagot helyez­zünk. Erre a szervesanyag-ré- tegre 10- 25 cm termékeny fel­talaj kerüljön. A szerves anyaggal bevitt talajlakó kárte­vők ellen négyzetméterenként 2 dekagramm Basudin 5 G, vagy Diazinon 5 G, vagy Buvatox G talajfertőtlenítő szert használ­junk. Szervestrágyázáskor is szük­ség van műtrágya kijuttatására. Erre a célra a hosszú hatástar­talmú műtrágyákat, ültető tab­lettákat használjuk. A forga­lomba lévő, a szerves anyag le­bomlását és tápanyag feltáródá- sát elősegítő, ún. „trágyapótló anyagok” alkalmazásakor (Terra-Vita M/MA, Cofuna, Cofumin) kálium- és foszfor­műtrágya nem juttatható az ül­tetőgödörbe. Ezek az anyagok is csak akkor hatékonyak, ha szerves anyag is kerül a talajba. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a csemeték gyökeréhez, puha, porhanyós talajt tömörít­sünk. Ültetés után a gyümölcs­fák nyaki részét kupacoljuk fel, hogy ezzel is védjük a szél­nyomástól, a kiszáradástól, a fagytól. Czigány Csaba BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész Régi tapaszta­lat, hogy a zeller egyike a legértéke­sebb gyökérzöldségeknek, s jó vízellátás mellett a középkötött, tápanyagban gazdag talajokon sikeresen termeszthető. A jácinthagymák hajtatását most kell megkezdeni ahhoz, hogy karácsonyra friss virá­gunk legyen. A legalább 5 cm átmérőjű hagymát földbe ül­tetve, vagy az erre a célra kap­ható hajtatóedényben, vízben lehet előnevelni. Az edényt me­leg helyen kell elhelyezni, erre kiválóan alkalmas lehet az ab­lakpárkány. A hajtatóedényt fekete papírból készült süveg­gel takarjuk le, ez azt a célt szolgálja, hogy a virág kiemel­kedjék a levelek közül. A fagyérzékeny gyümölcs­fák (kajszi és őszibarack) tör­zsét vonjuk be vékony mészré- teggel. Ez visszaveri a téli nap­sugarakat, éjjel pedig nem hűl le. Ennek következtében csök­ken a szövetek tágulásának és összehúzódásának mértéke és a tapasztalatok szerint fatörzsön nem alakulnak ki fagysebek. Tanácskozást szervezett a noteszából közelmúltban a mezőgazdasági szakemberek számára a Nagy- váthy János Gazdaképző Egye­sület és a Gábor Dénes Infor­matikai Főiskola. Arra kerestek választ: milyen szerepet tölt be az Internet a mezőgazdaságban dolgozók informálásában? Tapasztalták, hogy kevesen élnek a világháló lehetőségei­vel, ezért úgy határoztak, hogy tanfolyamot indítanak az agrár- szakemberek számára az Inter­netről. A tanfolyamra a Nagy- váthy János Gazdaképző. Egye­sületben (Budapest, VII. Bródy Sándor u. 16.) lehet jelentkezni. Egy finoman díszített kegyeleti koszorú fotó: laufer l. A kegyelet virágai Halottak napja táján sok embernek eszébe jutnak el­hunyt hozzátartozói, bará­tai, akik a temetőben nyug­szanak.. Ilyenkor virággal, koszorúval emlékeznek meg, róják le hálájukat, ke­gyeletüket. Ez időben legnagyobb meny- nyiségben a krizantémot lát­hatjuk a kertekben, virágüzle­tekben, sírokon. A nagy virágú krizantémok mutatósak, de a hidegre érzékenyek, töréke­nyek, nehezen szállíthatók. A temetőben, ha fagyot kapnak, megbámulnák, sokat veszíte­nek szépségükből. A kis vi­rágú, csokros krizantémok ke­vésbé érzékenyek a hidegre, szállításuk is könnyebb, és tar­tósak a vázában. A szegfű ha­sonló jó tulajdonságokkal ren­delkezik. A bimbós rózsa is elvisel mínusz 1-2 fokot. A vázákban, tartókban gyorsan befagy a víz, a jég szétrepeszti. Ha a csokor mellé hungarocelldarabot te­szünk, az megóvja az edényt a szétrepedéstől. Természete­sen a keményebb hideg beáll­tával ürítsük ki, fedjük le, úgysem teszünk bele virágot. Mutatósak a színes termé­sekkel, bogyókkal, szárított virágokkal, tobozokkal díszí­tett moha alapú koszorúk. Fe­nyőtobozból, tobozpikkelyből is szép koszorúkat készítenek, melyeket finoman díszítenek. Umakoszorún, kis méretű ko­szorún termések, szárított vi­rágok helyett gyakran látunk selyemvirágból díszt, amely tartós és mutatós. Sajnos, még mindig talál­kozunk drótkeretre fűzött, műlevelekből és műanyag­plasztik virágokból készített koszorúkat. Ezek ízléstele­nek, csúnyák, és a sírról leke­rülve még környezetszennye­zők is! Inkább vegyünk szárí­tott virágból készült szép csokrot, ami tavaszig ugyan­úgy díszítheti a sírt. A sírok, kolumbáriumok díszítésénél a megemlékezés a fontos, nem az odahelyezett érték. Mellőzzük a rikító, íz­léstelen díszeket, helyettük a természet gazdag kínálatából válasszunk. Az ősz virágai, a szárított virágok az elmúlásra emlékeztetnek, ezekből vi­gyünk szeretteink sírjára, ró­juk le kegyeletünket, hálán­kat. Búzás László Feltöltéses és fektető bujtás A kiskertekben bujtással sza­porítható a legtöbb díszcserje. Az anyanövényt a talaj felszí­néig visszavágjuk, úgy, hogy csak egy-két rügy maradjon a vesszőkön, ami a következő évben erőteljes hajtásnöveke­déshez vezet. Amikor az új hajtások 20-30 cm-esek, alapi részüket a növény egyharma- dáig feltöltjük földdel. Nyáron a bakhátakat még kétszer feltöltögetjük laza tő­zeggel, forgáccsal vagy fű­részporral elkevert földdel. A fagyok beállta előtt kell a bakhátakat lebontani és a haj­tásokat metszőollóval levágni az anyanövényről. Az így ka­pott csemetét azonnal ültes­sük el. Feltöltéses bujtással szaporíthatjuk az alma és a birs alanyait, a ribiszkét, az egrest, a jostát, a fügét, vala­mint a japánbirset, a labdaró­zsát, a hortenziát és az orgo­nát is. A bujtás másik jól bevált módszere a vesszőfektetés. Az oldalhajtásokat hálóval a talajfelszínre, vagy árokba fektetve kampóval rögzítjük. Amint a felfelé igyekvő új hajtások arasznyira nőnek, ta­karjuk be lazán földdel. Ami­kor megemelik a talajt, ismét húzzunk rájuk kevés földet, így kigyökereznek. K. L. Gyógynövényünk: a csipkerózsa Társnevei: vadrózsa, gyepű- rózsa, csipkebokor, hecsedli- bokor, ebrózsa, bicskebokor, csitkenye. Az egész országban elter­jedt, de egyes vidékeken tö­meges az előfordulása (pél­dául: Börzsöny, Pilis, Mátra, Bükk, Hegyalja, Bakony, Ba- laton-felvidék). Két-három méter magas cserje, melynek ágai ívesen lehajlóak, tüskések (és nem tövisesek!). Levelei 5-7 levél­kéből összetettek, szárnyasak. Virága fehér, rózsaszín, vagy halványba pirosló, virágzása május-júniusban van. Gyógy­növénynek a bogyóját hasz­náljuk, mely 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, sok magot tartal­maz, kívülről kezdetben vilá­gos, majd sötétpiros, augusz­tustól kezdve érik. (Termését bogyónak mondjuk ugyan, de botanikailag helyesen álbo­gyó!) Gyógynövényként a félérett bogyót szedjük, közismerten magas C-vitamintartalma ek­kor a legtöbb. Gyűjtése ha­zánkban szervezett és feldol­gozása gépesített. Saját ma­gunknak készítve az érés ele­jén lévő bogyót ketté kell hasí­tani, ezt csak rozsdamentes acélból készült késsel szabad, mert a vas oxidja erősen bontja a C-vitamint. A mago­kat kiszedve a gyümölcshúst szárítsuk meg. Mivel ezt házilag elvégezni igen fáradságos, időrabló és szaporátlan munka, ezért so­kan az egész bogyót szárítják meg. Teája erősítő és üdítő ha­tásán kívül felhasználható magas vérnyomás, hörghurut ellen, hólyagbántalmak ese­tén. Érett bogyóból értékes szörp és lekvár is készíthető. Buzássy Lajos Finomságok csipkéből őshonos magyar gyógynövé­nyeink egyike a csipkerózsa. Termését, a csipkebogyót (he- csedlit) már honfoglaló őseink is gyűjtötték az Alföldön. Má­jusban, júniusban virít, nem il­latozik. Az ókori rómaiak a vi­rágát is ették. Mi, csakúgy mint őseink, megelégszünk termésé­vel, a csipkebogyóval. Köztudott, hogy ennek az egy-két centiméteres, henger alakú, hosszúkás, piros bogyó­nak a húsa C-vitamint tartal­maz, mint bármelyik más gyü­mölcs vagy zöldségféle. Még a citroménál is dúsabb a C-vita- mintartalma. Ne feledjük azon­ban, hogy ez csak a csipkebo­gyó nyers, aszalt húsára érvé­nyes. Ha szörpöt vagy lekvárt főzünk belőle, a magas hőfokon a C-vitamin java lebomlik, örökre elvész. Ennek ellenére érdemes be­lőle lekvárt főzni, vagy szárít- mányát teavízbe áztatni, hiszen a C-vitaminon kívül a bogyó húsában van még A-, B-, K- és P-vitamin, cukor, pektin, alma- és citromsav, illóolaj, csersav, vas, magnézium és kalcium. Érdemes tehát gyűjteni a ter­mést kirándulásokon, minél tá­volabb a forgalmas utaktól, ahol a termés még nem szeny- nyezett. Igyekezzünk leszedni a leg­pirosabb, már érett terméseket az első fagyok előtt, ugyanis ha megcsípi a dér, fonnyadni kezd, és nem áll el. A kimagozás nem könnyű feladat, azonban száz­szorosán megéri, mert a csip­kebogyó húsa kevés nedvet tar­talmaz. Szellős, naptól védett helyen könnyen szárad. Király László Szárazkötészet és madáreleség Az őszi hónapok virágai - a lassú fejlődés, hidegebb idő­járás miatt - közül több fajta is alkalmas virágkötészeti célokra. Ilyen például a díszfüvek, a szalmavirágfé- lék és a kagylóvirág is. Gondos válogatás után lassú, szakszerű szárítással formájukat megőrzik, csok­rok és egyéb virágkötészeti kompozíciók dekoratív dí­szei lehetnek. A virágoskert őszi beta­karításakor érdemes előrelá­tóan gondolni a téli kertek kismadaraira is. Az elszá­radt virágnövények bugáit metszőollóval levágva, vagy egyszerűen letörve a magokkal értékes madárele- séghez juthatunk, azt ma­dáretetőbe rakhatjuk. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom