Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-03 / 271. szám
10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. október 3., szombat Hírcsatorna Hermész díj. Október 5-én 13 órakor Pécsett Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma minisztere adja át a Hermész díjat a Líra és Lant Rt. Fókusz Könyváruházában. Művészek Marosvásárhelyről. A Komlói Helytörténeti Múzeumban október 3-án 15 órakor a marosvá- sárhelyi Incze István fotóiból, és fiának, Incze István Botondnak a festményeiből nyílik tárlat. A hónap végéig látogatható tárlatot Bokor Béla, a BMKI Központ igazgatója, a Határon túli Magyarságért Kuratórium elnöke nyitja meg. Egy korty tea. Pécsett, a Dominikánus Házban október 7-én 18 órakor az Exkluzív Teaház vendége Szatyor Győző faműves szobrász és grafikusművész lesz. Háziasszony Keszi Erika Zsuzsanna. ECHO est. Az ECHO nevű pécsi kritikai szemle munkatársai október 7-én 18 óra 30-ra a Művészetek Háza Fülep Lajos termébe váiják a művészet barátait nyitott szerkesztőségi estre. Animációs színkör. Pécsett, a Bóbita Bábszínházban október 5-én 18 órakor animációs színkör indul. A színkör a Színház- és Film- művészeti Főiskolán ismét elinduló bábszínész szakra készít fel, amelyre további érdeklődők jelentkezését várják. Az ausztriai Raábá-ba utazik október 2-án a Sásdi Vegyeskar Lakatos Judit karnagy vezetésével. A hegyháti énekes közösség tagjai a testvértelepülés új kulturális centrumának hétvégi avatóünnepségén lépnek fel. (m) Emlékműtervek. A pécsi Gyöngyszem Galériában október 9-én 17 órakor Ti- bol László festményeiből és Fábos György emlékműterveiből nyílik tárlat. Az október végéig látogatható kiállításon Kertész Sándor festőművész mond bevezetőt. 18-19. századi pécsi zeneszerzők művei hangzottak fel a pécsi bazilikában, a zenei világnapon rendezett ingyenes hangversenyen. Felvételünkön Szkladányi Péter vezényli a Pécsi Szimfonikus Zenekart. fotó: tóth László Irodalom, nem(csak) fiataloknak A Művészetek Házában tegnap megnyílt a VI. JAK tanulmányi napok. Ágoston Zoltánt, a napokat szervező Jelenkor szerkesztőjét a fiatalok és a folyóiratok kapcsolatáról, Farkas Zsoltot a napok egyik fő témájáról, az irodalom és a filozófia viszonyáról, a valóság új megközelítési módjairól kérdeztük.- A József Attila Kör elődje a hetvenes évek elején szerveződött - mondja Ágoston Zoltán (első képünkön), hogy a fiatal íróknak az akkor hivatalos elveket kikezdve próbáljon publikációs lehetőséget teremteni. Részben politikai indíttatású volt, amelyben sokféle irányultságú tehetség jutott közös platformra: Csengey Dénes, Elek István, Tamás Gáspár Miklós - lehetne sorolni. 1989- től József Attila Kör néven irodalmi egyesület lesz - már a „fiatal” jelző nélkül. A politikai hitvallás akkorra már magánügy - az irodalmi érték lehet az egyedüli szempont. A korhatár 35 év, a „túlkorosak” közül egyet-egyet mindig tiszteletbeli taggá választanak. Például Balassa Péter, Margócsy István irodalomtörténészeket, a fiatalabbak közül Csuhái Istvánt, a Jelenkor főszerkesztőjét vagy másik kollégánkat, Takáts Józsefet. Az utóbbi néhány évben már a kormányzat is kikéri a JAK véleményét az irodalmi díjak odaítélésénél.-A rendszerváltás után sok új folyóirat születik. Hol a helye köztük a Jelenkornak?-Lényeges, hogy 1989 után számos új lap jön létre magánkezdeményezésből, amelyeknek a saját lábukon kell megállniuk. Néhány a posztmodem törekvések jegyében születik, mint a Nappali Ház; a Holmi a Nyugat örökösének tekinti magát; hagyományőrzőbb irodalom jellemzi a mostani Kortársat. Ebben a folyóiratterjgerben - amellyel a népesség lélek- számához mérten a franciákat is megelőzzük — a Jelenkor ma is a legelismertebbek közé tartozik. A korábbiakban Mészöly, Nádas, Esterházy neve fémjelezte, a jelentős újak közül ma többek közt Darvast László, Garaczi László, Závada Pál, Kukorelly Endre, Kovács András Ferenc jelenik meg rendszeresen. Most októberben vagyunk 40 évesek, az ünnepi szám után a novemberit egy búcsúzó folyóiratnak, a közel tíz évet élt szegedi Pompeinek szenteljük.-Mi történt a „politikát vesztett” irodalommal a rendszerváltás után? Kezdve a Urai én „halálától” a regény metamorfózisain át a drámáig?- A társadalom és a politika fontossága valamiképpen elillant - mondja Farkas Zsolt fiatal irodalomtörténész (második kis képünkön). - Véleményen az, hogy nő a távolság a nemzedékek közt. Egyre gyorsulva pörög a kulturális váltás. Van egy nemzedék, amely még egy tévén, egyetlen napilapon nőtt fel, ma viszont huszonvalahány csatorna, számtalan vélemény közt válogathatunk, még ha a tájékozódás, az értékek kiválasztása nehéz is. Ugyanakkor az írók jó része már korábban sem volt elkötelezett az éppen fennálló rendszer iránt, és a politikai nyomás már a nyolcvanas években sokat enyhült.- Kezdve mondjuk, Juhász Ferenciéi, folytatva Esterházy- val egészen a fiatalokig, ön szerint miben változott egy-egy alkotó „helyiértéke" ?- Juhász Ferenc, Nagy László lírájában a régi paraszti kultúra és a mai világ találkozásából egy anti-modemista népiség fogalmazódik meg, de Pilinszky megáll az időben. A kortársi lírában főként Téréy János etalon a fiatal költők számára. És például Parti Nagy Lajos, Kukorelly vagy Garaczi László tartozik azok közé, akik váltani tudtak, munkáik kevésbé szenvedték meg a változást. Persze kényes dolog jóslásokba bocsátkozni. Mindenesetre prózában a „Péterek” közül főként Nádas tűnik maradandónak. Sokan olvassák kortársaim közül Garaczit. Egy biztos: a realisztikus szövegszervezéstől a mai elit irodalom ódzkodik. Bóka Róbert Pécsre jön a Bárka Színház Van jövőnk! így kezdte sajtó- tájékoztatóját Vincze János, a Pécsi Harmadik Színház igazgatója, s ezzel utalt arra, hogy az elmúlt évek bizonytalanságai után stabilizálódni látszik a színház helyzete. Tavaly 448 rendezvénye volt a háznak, ebből 300 színházi jellegű. Saját színházi produkcióik előadásain kívül ide számítják a Szabad Színházi Műhelyben lezajló előadásokat és próbákat is: pécsi amatőr, alternatív társulatok dolgoznak itt minden művészi kötöttség nélkül. A házban működik a Művész Örökmozgó, a Mecsek Táncegyüttes és az Ércbányász Fúvós- zenekar is. Az új évad október 12-én kezdődik A gyáva kistigris című gyermekdarab előadásával. A lengyel szerző művét Kós Lajos dolgozta át. A produkciót több vidéki város - például Sopron - is megvette már. Novemberben színházi csemege lesz Wemer Schwab Elnöknők című groteszk játéka, amely három takarítónőről szól. A szereplők: Bódis Irén, Krasznói Klári és Péter Gizi, a rendező Vincze János. Decemberben lesz Szép Ernő Lila ákác című színművének premierje. A Harmadik Színház és a népszerű budapesti teátrum, a Bárka Színház közös produkciója lesz ez, amelyet Simon Balázs rendez, a főbb szerepekben Kaszás Gergő, Börcsök Enikő, Tóth József és Scherer Péter lesznek láthatók. Továbbra is műsoron marad a tavalyi szezon nagy sikere, a Kvartett, amellyel az együttes a Stúdió- és Alternatív Színházak Találkozóján a fődíjat, az Országos Színházi Találkozón a legjobb előadás különdíját nyertek el. Megmarad a harmadik Színház befogadó jellege (jön pl. az Off Táncszínház), három műsor készül iskolai előadásra és azt követő beszélgetésre. Nem szerveznek azonban színházlátogatásokat más városokba - anyagi okokból. G. T. A Pécsi Napok alkalmából a város kulturális bizottsága emléklapot és plakettet adományozott a jubiláló és a városért sokat tevő művészeknek. A legidősebb díjazott Kelle Sándor otthonában, Kunszt Mártától, a bizottság elnökétől vehette át az elismerést. fotó: wéber tamás Előadások a városról „Előadások Pécs történetéből” címmel három héten át minden pénteken konferenciát rendez a Dominikánus Házban a Pécs Története Alapítvány és a Pécsi Akadémiai Bizottság Város- és Helytörténeti Munkabizottsága. A nyitó konferencia tegnap Szita László nyugalmazott levéltárigazgató elnökletével a város gazdaságának és igazgatásának történetével foglalkozott. Október 16-án 14 óra 30-kor társadalmának fejlődése lesz a téma, majd 30-án kultúrája és kiemelkedő személyiségei kerülnek napirendre. A Országos Tudományos Alap támogatásával létrejövő találkozón a város neves levéltárosai, tanárai, kutatói tartanak előadásokat, melyek a vájárképzésen át a színjátszás történetéig, a társadalom etnikai összetételétől kezdve a vallási felekezetekig, Pécs életének minden területét bejárják, bevilágítanak múltjába és segítenek megérteni a jelenét is. B. R. Futnak a képek FILMJEGYZET Lovas a háztetőn Az álarc mögött: Antonio Banderas Nos, hogy tetszett, kérdezte tőlem a Zorro maszkja (The Mask of Zorro) című film vetítése után az Uránia mozi barátságos jegyszedőnője, kíváncsian fürkészve arcomat. Tetszett, én szeretem az ilyen dolgokat, válaszoltam neki, megfogalmazva spontán ítéletemet, ám láttam, kissé hitetlenkedve néz rám. Bizonyára meglepődött, hogy egy magamfajta zord ítész így nyilatkozik egy kalandfilmről. Igen, valóban tetszett a film, Martin Campbell munkája, amely a kosztümös-kalandos mozgókép iránti rokonszenvem mellett még külön is szívembe, illetve szemembe lopta magát azzal, hogy olyan régimódi. Igen, régimódi, s ezt dicsérőleg mondom. Látványvilága, stílusa az ötvenes évek klasszikusait idézi. Jellemző, hogy a párbaj-jeleneteket egy nyolc- van-valahány éves öreg vívómester tervezte meg, aki annak idején Errol Flynn-nal dolgozott. Meg is látszik, mert ezek a felvételek egészen parádésak, amellett balettszerűen szellemesek és játékosak. Egyszóval üdítően anakronisztikus ez a mű a mai brutális akciófilmek világában. Hőse nemes lelkű, romantikus és előkelő. Nem öl halomra mindenkit, csak azokkal végez, akikkel nagyon muszáj. Van stílusa, s főként: humorérzéke. Ezt leginkább Anthony Hopkins játékára gondolva mondom, aki Don Diego de la Vega alakítójaként lép fel. Klasszikus alakformálása egybevág a szerep lényegével: a régi időket idézi, az ifjúságot, az igazi Zor- rót. A figurát egyébként egy McCulley nevű rendőrségi tudósító találta ki 1919-ben, aki unaloműzés gyanánt ponyvaregényeket írt. Az ifjú Zorrót alakító Antonio Banderas főként a vívó-jelenetekben jeleskedik, játéka s egyáltalán: személyiségének fajsúlya azonban bizony, mesz- sze elmarad Hopkinsétól. Páros jeleneteik idején néha szinte felbillen a vászon, de ezzel nem Banderast akarom letenni, korosztályában kétségkívül a legjobbak közé tartozik, inkább csak Sir Anthonyt dicsérem, remélve, hogy nem szakított végleg a drámai szerepekkel. És dicsérem a humorba mártott fantasztikumot, ami áthatja a film legjobb jeleneteit. Amikor Zorro felül fekete ménlovára, s minthogy a kormányzó katonái lezárták a térről kivezető utcákat, fel- rúgtat a palota lépcsőjén, majd végiglovagol a háztetőn, s eltávozik a telihold irányában, vagy amikor köpenye- gestől-kalapostól csinál pár duplaszaltót, rögtönzött vívóleckében részesíti ellenfeleit, aztán makulátlan nyújtógyakorlatot mutat be a toronyból kidugott zászlórúdon, szóval az ember ilyenkor hátradől a székén, elfelejti, hogy a cselekmény itt- ott megdöccen, néhány figura, főként ellenjátékosok közül, kidolgozatlan, és élvezi a mesét, a legendát. A mozit. A régi mozit, az igazit. És mert a film producere nem más, mint Steven Spielberg, ez a klasszicizáló szellemidézés akár a kalandfilm ízlésváltozását is jelezheti. Bárcsak így lenne! Nagy Imre V k * t *
