Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-22 / 290. szám

28 Dtinántúli Napló Aprókák Gazdára várnak a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület állatotthonában: Szergej: óriás Schnauzer, másfél éves kan. Komlón ta­lálták. Ambrus: fekete-barna szőrzetű, kopó jellegű kan. Dobi: barna szőrzetű do- berman, négyéves kan. Kíra: fekete, vizsla jellegű, kétéves szuka. Lujza: gordon szetter jel­legű, barna szőrzetű keverék szuka. Borisz: kaukázusi juhász jellegű, keverék kan. Tacsi: fekete szőrzetű, barna lábú, kétéves kan. Hana: német juhász jellegű, vékony testalkatú, hosszú, barna szőrzetű szuka. Hérő: gordon szetter jel­legű, fekete-barna szőrzetű kan. Jürgen: hosszú szőrű, fe­kete-barna szőrzetű, szetter jellegű egyéves kan. A kutyák Pécs-Somo- gyon, az egyesület állatott­honában találhatók. Érdek­lődni lehet személyesen vagy telefonon a 337-035- ös számon. Karámkör. Szombaton délután két órára várják a lovakat és más állatokat kedvelő gyerekeket a Mi­sina Egyesület állatottho­nába. A program ingyenes. Madársuli. Madármegfi­gyelésre mennek vasárnap délelőtt a Misina Egyesület Madársuli szakkörének tag­jai a pellérdi tavakhoz. Ta­lálkozás reggel háromne­gyed nyolckor a buszpálya­udvaron, a 26-os busz meg­állójában. Új gazdát keres a Dél-Du­nántúli Regionális Állat- és Természetvédő Egyesület egy négyhónapos keverék kan kutyának, egy kölyök házi macskának. Egy család szívesen elfogadna egy per­zsa vagy egy sziámi macs­kát. Érdeklődni lehet a 441-703-as pécsi számon. Fajtatiszta kutyák - köz­tük két husky, Schnauzer, kaukázusi juhász, ír szetter, dog - várják jobb sorsukat a Pécsi Állat-egészségügyi te­lepen. Érdeklődni lehet ró­luk a 239-999-es számon. Nagy Tamás pécsi és Szabó Balázs siklósi pályázó fotóit is bemutatták a kiállításon A gyerekek szeretik az állatokat Az országos fotópályázatra ezernél több képet küldtek „Örökítsd meg kedvencedet” címen az EMÁLKI (Ember és Ál­lat Kapcsolatát Kutató Intézet) pályázatot szervezett 10-14 éves gyerekek számára. Olyan fotókat vártak tőlük, amelyeken saját vagy barátaik társállatát örökítik meg. A megadott határidőre több mint 1000 fotó érkezett be az EMÁLKI-hoz, amely a felelős­ségteljes állattartás ügyének népszerűsítését tűzte zászlajára.- A fotók legtöbbje azt bizo­nyítja, hogy a gyerekeket mély érzelmi kapcsolat fűzi a társál­latokhoz, legyen ez az állat ku­tya, macska, teknősbéka, ló, tengeri- vagy akár házimalac - mondta Szabó Agnes, az intézet munkatársa. - Á zsűri hosszas mérlegelés után három fődíjat és hét további díjat adott ki, il­letve 20 fotót tartott kiállításra érdemesnek. Emellett különdí- jat nyert az az osztály, amely a legtöbb jó fotót küldte be. Ugyancsak különdíjban részesí­tettek egy testvérpárt azért a fü­zetért, amely nemcsak kedven­ceik - két nyuszi - fotóját tar­talmazta, hanem kitűnő kis írá­sokat is, amelyek híven mutat­ják, mennyire szeretik a gyere­kek kedvenceiket. Az ünnepélyes eredményhir­detést és a nyertes fotókból rendezett kiállítás megnyitóját az Állatok világnapját meg­előző pénteken tartották a Fő­városi művelődési házban. Az eredményhirdetésre osztálytár­saival együtt meghívták a há­rom fődíjas gyereket, s ugyan­csak kollektíván vett részt a kü­löndíjban részesülő osztály. A három fődíjas gyerek va­kuval és dátumozóval ellátott fényképezőgépet nyert. A he­lyezettek könyvjutalmat, a „fo- tómodellek” pedig állateledelt kaptak ajándékba. A kiállított képek közé került Nagy Tamás pécsi (kutya) il­letve Szabó Balázs siklósi kis­diák (papagájok) egy-egy fo­tója is. Az EMÁLKI tevékenységé­nek központjában a felelősség- teljes társállattartás áll. Alapel­vei közt szerepel, hogy a gyer­mekek már az általános iskolá­ban megtanulják, milyen fontos az állatokkal való törődés, hi­szen ez a felismerés nemcsak a természeti környezettel kapcso­latos szemléletmód, hanem számos egyéb pozitív emberi tulajdonság, a külvilággal szemben érzett felelősségtudat, a tolerancia kialakulását is előmozdítja. Az EMÁLKI ezért a jövőben is tervez olyan ak­ciókat, amelyben iskolásokat Vonnak be, hiszen ezen akciók során a gyerekek játékos for­mában sokat tanulhatnak az ál­latokról és a felelősségteljes ál­lattartásról. Kóbor macskák sterilizálása Nemzőképtelenné teszik a kó­bor macskákat a belgiumi Gent városában. A flamand főváros mintegy 4 ezer gazdátlan cicá­ját még az ősszel meg kívánják fosztani az utódnemzés képes­ségétől, hogy megakadályoz­zák további elszaporodásukat. A genti állat-egészségügyi hatóságok először alaposan megvizsgálják a beszállított ál­latokat, és elaltatják azokat, amelyeknek egészségi állapotát nem találják megfelelőnek. Az egészséges, ámde gazda nélküli cicákat terméketlenné teszik. A kavarodás elkerülése vé­gett a városvezetés azt kéri a macskatulajdonosoktól, hogy állataikat délelőtt ne engedjék ki az utcára. Ugyancsak felhí­vást intéztek azokhoz, akik szí­vesen vennének magukhoz fris­sen vizsgált kóbor cicát, hogy most jelentkezzenek. A meg­operált állatokat megjelölik. A genti hatóságok összesen 300 ezer frankot (1,8 millió forin­tot) szánnak az akcióra. A steri­lizálást az aggasztó túlmacská- sodás veszélye mellett egész­ségügyi okokkal - a nemi úton terjedő állatbetegségek meg­akadályozásának igényével — is magyarázzák. 1998. október 22., csütörtök Az állatorvos tanácsai Dr. Gyökeres Sándor Méhgyulladások A nőivarú állatok mind gyak­rabban előforduló megbete­gedése a méhgyulladás, amely elsődlegesen szülés, il­letve az ivarzás szövődmé­nyeként alakul ki. A kórese­tek megszaporodásának hátte­rében vélhetően a széles kör­ben alkalmazott hormonális kezelések és a szakszerűtlen ellési segélynyújtások állnak. A metritisnek több formája ismert, de a kisállat praxisban kutyák és cicák esetében a legtöbb gondot a putrid méh- hurut, illetve a méh genny­kórja, a pyometra okozza. Ha az ellés segítésekor nem használunk fertőtlenítőket, ha figyelmen kívül hagyjuk a hi­giénés szempontokat vagy a méhben hullamagzat, illetve magzatburok marad vissza, súlyos putridforma alakul ki. Elősegíti ezt a bajt az elhú­zódó ellések esetén a méh ki­fáradása, á túl sok magzat, és az is, ha öreg vagy elhízott az anya, illetve ha szakszerűtle­nül alkalmazzák a méhössze- húzót. A putrid méhhurut tünetei már az ellést követő 24. órá­ban igen feltűnőek. Az állat elesett, étvágytalan, teje el­apad, kölykeivel nem törődik. Magas láz vagy esetenként szubnormális hőmérséklet mérhető nála, a pérából híg, bűzös váladék ürül. A pangó méhtartalomban a kórokozók gyorsan szaporodnak, a fel­szívódó méreganyagok el­árasztják az egész szervezetet. Károsodnak a belső nemes szervek, de a tej közvetítésé­vel az újszülöttek is megbete­gedhetnek vagy elhullanak. Emellett a baktériumok a vér­áramba is gyorsan betörhet­nek, és az anya életét csak a szakszerű, gyors beavatkozás mentheti meg. Elsődleges cél a kórosan felgyülemlett méhtartalom kiürítése, ha bent rekedt, ak­kor a magzat és a magzatbu­rok eltávolítása. Majd kezde­tét veszi a versenyfutás a ke­ringést javító infúziók, máj­védők, antibiotikumok, il­letve a bacilusok és toxinok között. A kórjóslat gyakran kétes, és bizony még a teljes méhel- távolítás sem hoz mindig eredményt. Megtörténhet, hogy az állat nem bírja ki a műtétet. A pyometra lassabban kia­lakuló bántalom: az idült, gennyes méhgyulladás zárt méhszáj mellett előforduló formája. A betegség oka rész­ben még tisztázatlan, de el­sődlegesen a ciklushoz és kü­lönböző, más hormonális vál­tozásokhoz köthető. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a hormonális vemhességmeg- szakítás elterjedésével a kór­kép mind gyakoribbá válik. A méh lassan megtelik gennyes váladékkal, a toxikus anyagok mind nagyobb arányban fel­szívódnak, mérgezve az egész szervezetet. Hányás, elesettség, a hasfal feszessége, fájdalmassága, visszatérő láz és jellemzően a gyakori vizeletürítés és víz- ivás a fő tünetek. Az alatto­mosan kialakuló betegség fel­ismerése gyakran gondot okoz, kiegészítő laboratóri­umi vizsgálatok segíthetik a diagnózis meghatározását. A kórlefolyásban átmeneti - javulás lehetséges, különösen ha a méhszáj megnyílik és a genny részben kiürül. Ez eset­leg mesterségesen, injekciók­kal is kiváltható, de a végle­ges megoldás - a méh teljes eltávolítása - csak ritkán ke­rülhető el. Virágok elé tették Elkószált otthonról Pécsett egy yorkshire terrier kiskutya. A Hunyadi úton bandukolha­tott lefelé, s bizonyára át akart menni az úton, amikor egy kocsi elütötte. Gazdái egész délután keresték és megtalál­ták a Hunyadi út-Káptalan utca találkozásánál, az Ara- nyos-kút előtt. Ott, ahol még virágok nyílnak. Jóérzésű ember lehet, aki felvette az útról és odavitte. Úgy tette le a szél döntötte vi­rágok elé, hogy azok ráborul­janak a kiskutyára. KÉK KEHELY PJk KÉK KERESZT (Vásárcsarnoknál) ** rj* (Régi állatkórház) Af n vk Pécs, Nagy Lajos kir. út 18. W Pécs, Megyeri út 24. ( v '*) Tel.: (72) 310-317 -M> Tel./fax: (72) 332-463 \ Hétfő-péntek: 7.30-17.00 Tel.: (72)312-493 Szombat: 7.30-12.00 — , Hétfő-péntek: 7.30-16.00^------­Állatkerti séta Az „energiaforrásos” mangalica Folytatjuk képzeletbeli állatkerti sétánkat Lemle Zoltánnal, a pécsi állatkert megbízott igazgatójával. Ezúttal egy olyan ser­tésfajtát mutatunk be, amely egykor rendkívül kedvelt volt, s napjainkban ismét felkeltette a tenyésztők érdeklődését. A XIX. század elején került hozzánk nagyobb számban a szerb sumadai sertés. A suma- dai és a hazai parlagi sertések keresztezéséből alakult ki az eredeti fajtáktól már lényege­sen elütő fajta, a magyar man­galica. A szélsőséges klímát, az erős telet és a forró száraz nya­rat jól tűrő, a takarmány minő­ségét illetően kisebb igényű, azt jól hasznosító zsírsertés. A múltban egyéves koráig külter­jesen - szinte télen, nyáron szabadban élő -, kondákban tartották, majd másfél-kétéves korukra 180-200 kg-os súlyra hizlalták. Vágósúlyának mint­egy 65-70%-a fehérárú (sza­lonna, zsír) volt, húsát pedig elsősorban tartósított töltelék­árú (szalámi) készítésére hasz­nálták fel. Élénk, könnyed, ru­galmas mozgású, fejlődése aránylag lassú, tenyésztésre egyéves kora körül lesz alkal­mas. Szaporasága mérsékelt, átlagosan 6 malac. A malacok csíkosak, és orruk is hegyes, mint a vadmalacoké. A manga­lica jellegzetessége a hosszú, finom szálú, gyaluforgácssze- rűen göndörödő téli szőrzet, amit április-májusban levet, és helyébe ritkább, rövidebb, sima szőrt növeszt. Eredetileg négy színváltozatban tenyész­tették. Ezek a szőke, a fekete, a fecskehasú és a vadas. Ezek közül kerül bemutatásra az ál­latkertben a szőke és fecske­hasú mangalica néhány példá­nya. A mangalica sertés mérsér kelt szaporasága, lassú fejlő­dése és a megnövekedett hús­sertés iránti igény miatt a me­zőgazdasági üzemekben ma már nem található meg. Fénykorában, a XIX. szá­zadban és a XX. század ele­jén, a lakosság robbanásszerű növekedése idején szükség volt egy olyan állatfajra, melynek szaporasága kielé­gítő és nagy végsúlyra hizlal­ható, illetve tárolható „ener­giaforrás” megtermelésére is képes. Ez az energiaforrás a mangalica szalonnája és zsírja volt. A szegedi szalámi is a mangalicának köszönheti hír­nevét, hiszen másfél éves ko­rában levágva húsa már kel­lően érett volt, és zsírral fi­noman átszőtt. E zsírtartalom biztosítja a szalámi kellemes íz- és illatanyagainak a meg­őrzését, másrészt hozzájárul az eltarthatósághoz. Napjainkban újra előtérbe került egyrészt keresztezett formában is, mivel igényte­lenségét így is megőrzi és al­kalmas a szabadtartásra, emi­att a „biosertés” előállításra is, valamint egy speciális spa­nyol sonkaféleségnek is fon­tos alapanyaga lehet. Ennek ellenére előállítása csak akkor gazdaságos, ha ehhez jóval magasabb fogyasztói ár páro­sul, így hosszú távon csak egy szűk réteg engedheti meg ma­gának a húsából készült ter­mékek fogyasztását. * i A 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom