Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-18 / 286. szám

dőlt a fa A Somogy megyei Bábonymegyeren az erős szél tegnap délután két fát is kidön- tött, azok pedig a légvezetékre dőltek. A vezeték erősnek bizo­nyult, hiszen öt villanypóznát is eltört. A környéken emiatt még lapzártakor sem volt áram, de a DÉDÁSZ szakemberei dol­goztak a hiba elhárításán. (Id) megszüntetik a kórházukat, illetve a megyei kórház Szekszárdról kihelyezett bel­gyógyászatát. A kórház megszüntetéséhez csak a megyei közgyűlés adhat utasítást. A megyei kórház főigazgatója, dr. Sülyi József és a megyei közgyűlés elnöke, Bach József határozottan cáfol­ja, hogy ilyen tervek lennének. Egyébként a mostani közgyűlés már megtartotta utolsó ülését, azaz egyelőre senki nincs dön­tési helyzetben. Hazafi J. Pécsett, az Ifjúsági Házban rendezték tegnap az országos Betűtorony-bajnokság harmadik elődöntőjét. A külföldön már régóta ismert játék lényege, hogy egy tízszer-tizes táblán a magyar ábc száz betűjéből kell szavakat ki­rakni, mégpedig oly módon, hogy azok min­den irányból olvasva értelmes kifejezések le­gyenek. Mint ahogy a játék neve is mutatja, a táblán nem csupán oldalra, de fölfelé is érde­mes „terjeszkedni”. Ezt tették szombaton azok a 14 évesnél idősebb játékosok is, akik kipróbálták magukat ebben a három dimen­ziós „szóőrületben”. A negyedik elődöntőt a szervező KÖRTE Stúdió ma rendezi Budapesten, az ötödik pe­dig két hét múlva Veszprémben lesz. A min­dent eldöntő november 14-ei vetélkedés hely­színe az egyik fővárosi bevásárlóközpont. Végérvényesen a megyei közgyűlés tulajdonába került a volt pincehelyi kórház épületegyüttese. A „vagyonra” pályázott Tamási városa - és természetesen Pincehely is. Azt már senki sem tudja meg­mondani, hogy Pincehelyen ki kezdte újra, de az bizonyos, hogy ez a hír szíven ütötte a helybelieket. A településen az emberek ismét pánikba este, mivel azt hallották, hogy £ Magyarország - Dél-Dunántúl ^ Ötödik oldal A gyermekek nem önszántuk­ból kerülnek a prostitúciós gyű­rűbe, őket szexuális szolgálta­tások nyújtására kényszerítik. Gyakori, hogy a szegény csalá­dok kénytelenek eladni saját gyerekeiket a „kereskedőknek” azért, hogy a család többi tagja enni tudjon. Nem ritka a gyer­mekprostitúció a fejlett orszá­gokban sem, ahol többnyire az utcakölyköket fenyegeti az a veszély, hogy egy prostitúciós hálózat felszip­pantja őket. A gyerekek esetében az árak alacsonyak, a körülmények a legrosszabbak. Különösen vonzó a prostitúció­nak ez a formája a pedofilek számára, akiknek a törvények és a társadalmi konvenciók sze­rencsére tiltják az ilyen együtt­létek létesítését. Ennek ellenére az esetek döntő többségében az átlagemberek keresik ezeket a lehetőségeket, nem pedig a tár­sadalom szélsőséges csoportjai. A kutatások szerint egy gyerek­prostituált átlagosan 20-30 ven­déget szolgál ki egy hét alatt. Évente több mint egymillió gye­rek kerül újonnan a szexiparba, s gyakran forgatják őket a pia­con, hogy mindig „frisseknek”, újaknak látsszanak. Jakab János alezredes, a Ba­ranya Megyei Rendőr-főkapi­tányság sajtóreferense elmon­dása szerint Baranyában ritkán sikerül tetten érni a gyermek- prostitúció elkövetőit, illetve ál­dozatait. Feltehető, hogy az esetek döntő része nem is kerül napvilágra. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága egy tanul- mányban megállapította, hogy néhány évtized alatt a gyermekkereskedelem új formát öltött, jói szervezetté vált, s bizonyos régiékban kri­Dr. Murányi Katalin, a Gyivi igazgatónője úgy véli, bár nin­csenek pontos információk er­ről a területről, az utóbbi idő­ben mindenképpen meg­növekedett a gyermekprostitu­áltak száma, akiket olykor ex­portálnak is. Véleménye szerint nagyon nehéz büntetőjogi esz­közökkel kezdeni valamit eb­ben a körben; ahhoz előbb fel kellene térképezni az elkövetők körét, az áldozatok pedig a megfélemlítés miatt nem be­szélnek. A megfélemlítés pedig valós fenyegetéseken alapul. Mindazon gyerekek veszélyez­tetettek, akiknek zaklatott a családi háttere, s azt sem sza­bad elfelejteni, hogy olyan jöve­delemhez való jutással kecseg­tet mindez, amely elképzelhe­tetlen akkor, ha a gyerek mégis inkább az általános iskola hato­dik osztályát választja a prosti­túció helyett. Ugyanakkor azt is tudni kell, mondja a szakember, hogy a gyerek szabadságjogai nem en­gedik meg azt sem, hogy saját érdekében korlá­tozzák. Például úgy, hogy bezár­ják egy intéz­ménybe, és tanu­lásra kényszerí­tik. A kupleráj­ban pedig, ellen­tétben az iskolával, nem állítják a képességeit meghaladó köve­telmények elé, és felnőtt szere­pet várnak el tőle. Ez a szerep- vállalás - önmagában - esetleg még tetszik is neki. Cseri László Borult a motor Óriási szerencséje volt annak a fiatalembernek, aki a Tolna megyei Pörböly mellett bukott motorral, és több mint kétszáz métert csúszott a földön. En­nek ellenére megúszta agyráz­kódással és válltöréssel. A bal­esetet gyorshajtás okozta. A fiú annak köszönheti éle­tét, hogy az úton senki sem közlekedett. mni Dzsesszhétvége huszonőtödször. Ma hajnalban a Tiborcz Trió fellépésével véget ért a kétnapos Jubileumi Jazzfesztivál Nagykanizsán. Az évek során különböző név alatt megrende­zett esemény idei szervezői, a Magyar Rádió és a Hevesi Sándor Művelődési Központ olyan formációkat hívtak meg, mint az Egri János Group, a norvég-magyar Projekt Orchestra, a Blacksmith Workshop, a Lucky Boys Shuffle and Dixiband, a Babos Projekt Romani és az egyesült államok­beli Ray Brown Trió. (dj) Több mint húszmilliós segítség. Mikrohitel pályázatának leg­újabb fordulójában összesen 26,4 millió forintot ítélt oda harminchárom kis-és középvállalkozónak a Zala Megyei Vál­lalkozás-fejlesztési Alapítvány. Működésük öt éve alatt csak­nem nyolcszáz vállalkozót összesen 380 millió forint kedve­ző kamatozású és futamidejű mikrohitellel segítettek. Emléktábla-avatás. Tudományos emlékülésen és képzőművé­szeti kiállítással emlékeztek meg Nagykanizsán 1956 sors­fordító napjairól. Az ünnepség keretében emléktáblát helyez­tek el a Sugár utca 10. szám alatti ház falán, ahol a forrada­lom idején Orbán Nándor parancsnok vezetésével a kanizsai nemzetőrség tevékenykedett. (dj) Fűrészes utcai gardenparty A pécsi Páfrány utca egyik háza előtt - akár tetszik, akár nem - kivágtak egy fát. Hiába virágoztatták föl a környékbeliek: a fát listá­ra tették. Pár éve elkezdett kiszáradni, akkor a nagyobb ágakat szé­pen, akkurátusán visz- szavágták, így kaptak egy „állványzatot”, ami­nek a tövébe vadszőlőt, sőt - teszi hozzá Weinreich László (ké­pünkön), az egyik lakó -, még clematist, egy ugyancsak futó dísznö­vényt is ültettek. A múlt hétfőn azonban meg­jelent a háznál a Garden Kft., amellyel májusban kötött szer­ződést a Pécsi Közüzemi Rt. parkfenntartási munkákra - és a környéken lakók megdöbbenésére felsivított a motorfűrész. Weinreich László azt mondja: Pincehelyi pánik: megint a kórház idén végre virágozni kezdett a clematis, felfutott a vadszőlő is. Amúgy pedig - teszi hozzá - tel­jesen száraz volt a fa. Kérem - mondja a cég pécsi vezetője, Bosznai Tamás -, meg tudom mutatni a fát, most is ott van a telepen, ledepózva. Kor­hadt volt.- Életveszélyt jelen­tett-e a fa?- Az azért túlzás. Egy kisgyerekre nézve, a 2,5 méteres magassá­gával igen, egy felnőttre nem. A közterületen lévő öreg, beteg fákat a Gardennek el kell távo­lítania. Ez a fa ráadásul „listás” volt. Elkészült a városra a fel­mérés: a tél előtt hol és mennyi pusztuló fát kell kivágni. Az Uránvárosban 80 ilyen van, kö­zöttük a Páfrány utca 1. szám előtti is. Bár ezt időközben zöldre va­rázsolták. M. A. Olcsó víz, olcsó dohány .. . Jómagam - korom ellenére - eléggé korszerű (magyarán: modern) gondol- kozású vagyok, haladásnak, új techni­kának tántoríthatatlan híve. Ezért az­tán jó néhány éve gondolkodásba es­tem, amikor a média azzal bombázta nap mint nap az agyamat, hogy taka­rékoskodni kell az ivóvízzel, mert a források kimerülőben vannak, ve­szélyben a Föld vízellátása. Ez utóbbit ugyan nem nagyon hittem el, mert amíg lesznek Nap és tenger és folyók, következésképpen felhők és felhősza­kadások, addig ivóvíz is lesz, sőt, sör is, mégsőtebb: bor is, amelyhez tudva­levőleg víz is kell. (Meg cukor, ugye...) Tehát: takarékoskodjunk a vízzel, kö­vetkezésképpen szereltessük fel ottho­nunkban a vízórákat. Okos ötlet, mert a vízfogyasztás most már saját zsebre megy, nem lehet csak úgy nyakra-főre folyatni az amúgy akkor még olcsó vi­zet. Amikor értesültem a vízóra és sze­relése áráról, elszomorodtam. Nekem két meleg és két hideg vizes órát kell felszereltetnem, mert 35 négyzetméte­res luxuslakásban lakom - hát a bőrö­met lenyúzzák megint. Nem kell a víz­óra! Igen ám, csak lépcsőházunk 29 la­kásából már csak négyben nem szerel­tettünk fel órát, így a szokásos meny- nyiséget négyünk között osztották el: a vízmű tőlem például havi 14 köbmé­ter víz árát hajtotta volna be; ennyi vi­zet egy kisebb falu népe nem fogyaszt el havonta. Ha szűkén is, nálam na­ponta 500 liter víz menne el a számítá­sok szerint. Ennyi víz nekem akkor sem kellene, ha a felét eladnám egy szamaras kordéról az utcán. Hát jöjje­nek a szerelők az órákkal... Több ezer forintomba került, hát majd spórolok a vízzel, és valahogy majd bejön az ára. így aztán eseten­ként négykézláb állva próbáltam leol­vasni a sötét zugban elhelyezett meleg-hidegvízórát, és ugyanezen tor­namutatvánnyal a konyhában is. Tud­ják, mennyit tudtam megtakarítani? Semennyit. Mert közben felemelték a víz árát. A közelmúltban elégedetten vettem tudomásul, hogy a cigaretta árát is sta­bilizálják, a dobozokon látható, úgy­nevezett adójegyen feltüntetik az árát is. Tehát annyiért adhatják a cigit a tra­fikban vagy az újságpavilonokban, mint mondjuk a pécsi Palatínusban, vagy akár a pesti Gellért Szálló éjsza­kai bárjában. Eddig ugye annyiért ad­ták, amennyiért akarták. A „mezítlá­bas”, méregerős cigikért is alig kértek kevesebbet, mint mondjuk az ala­csony kátrány-, illetve nikotintartalmú Helikonért. Nos, a múlt héten már adójegyes Helikont vettem, valóban néhány fo­rinttal éppen hogy csak többért, mint korábban. Végre egy kis öröm . . . Lelkesedésem azonban korai volt. A szabott árnál drágábban egyetlen szó­rakozóhelyen sem adhatják a cigaret­tát, ám - ezt megsúgták - a vendéglá­tóipar jogosan számolhat fel „kiszolgá­lási” díjat. Annyit, amennyit. Tehát itt a kiskapu. Engem ugyan nem érint, mert nem látogatom a szórakozóhe­lyeket. Ne kérdezzék, hogy miért. Aztán egy hajnalon - korán ébredő vagyok - eszembe jutott, hogy előbb- utóbb ismét át leszek vágva. Hiszen az árak - akármilyen ütemben is, de - emelkednek. Csak nem képzeli bárki is, hogy az idők végtelenségéig a do­hánygyárak majd veszteségre termel­nek, mert egyszer stabilizálták a cigi árát? (Lásd: vízóra!) Ki tudja, már hányszor emelték a víz árát is szép ha­zámban? Na, de fő a „haladás”! Éppen megyünk Európába. Jó utat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom