Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-17 / 285. szám
1998. október 17., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 7 Agytól, asztaltól, lakástól Alkotmányellenes a Lakástörvény azon rendelkezése, amely szerint ha a bíróság a házasság felbontása során valamelyik felet saját elhelyezési kötelezettség kimondása nélkül kötelezi az ön- kormányzati lakás elhagyására, akkor az elhelyezéséről az önkormányzat gondoskodik - mondta ki a közelmúltban az Alkotmánybíróság. Mivel a tartalmában idézett rendelkezés nem biztosított az érintett önkormányzat tulajdonkorlátozásával szemben megfelelő ellenszolgáltatást, az önkormányzati tulajdon alkotmányellenes korlátozását tette lehetővé. A döntés vastagon érintheti az elváltak lakáshoz jutási esélyeit. A bevezetőben vázolt rendelkezést az Alkotmánybíróság megsemmisítette, de 1999. szeptember 30-tól, hogy a törvényhozó mérlegelhesse, milyen alkotmányos szabályozással kívánja felváltani. Ha fenn kívánja tartani, nem hagyhatja figyelmen kívül a Lakástörvény azon rendelkezéseit, amelyek az önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadására vonatkoznak. Az önkormányzat számára általános elhelyezési kötelezettséget előíró rendelkezés visszaállítása esetén pedig a törvényhozónak rendelkeznie kell a kötelezettség teljesítésének feltételeiről, illetve megvalósulási módjáról is. Ugyanis a Lakástörvény előtt hatályos rendelet szerint jóhiszemű, jogcím nélküli személlyé vált volt bérlőtárs másik bérlakásra tarthatott igényt. Tehát az olyan házastárs is, akinek akár magántulajdonban, akár az ön- kormányzati (tanácsi) tulajdonban (kezelésben) fennállott bérlőtársi jogviszonyát a bontóper során a bíróság megszüntette. A Lakástörvény hatályba lépése előtt például a 170 ezer lakosú Pécs önkormányzatának a lakásgazdálkodási keretében évente 20-25 személyt kellett bírósági ítélet kötelezése miatt elhelyeznie. Az utóbbi években azonban már egyetlen ilyen ügy sem volt.- Mert már nem igazán élő az a jogi helyzet, amelyre vonatkozó rendelkezést most alkotmányellenesnek minősítettek - mondja dr. Banicz Erika, a Pécsi Városi Bíróság elnöke (kis képünkön), amikor házassági bontóperek és a lakáshasználat összefüggéseiről beszélgettük. A bírónő a hetvenes évek végén kezdte a pályát.- Akkoriban sokkal több va- gyonközösségi per volt. Ma már nem ez a döntő. Mostanában a felek megpróbálnak egymással peren kívül megegyezni. A köznyelvi meghatározásban közös megegyezésesnek nevezett válás esetére a törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyekről a bíróság előtt egyezséget kell kötni. A feltételek között van, hogy házastársak a közös gyermek elhelyezéséről és tartásáról, szülő és a gyermek kapcsolat- tartásáról, a házastársi közös lakás használatáról - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésének kivételével -, valamint a házastársi közös vagyon megosztásáról megegyeztek és az egyezséget a bíróság jóváhagyta. A közös megegyezéses bontóperben mindegy, hogy önkormányzati lakás bérletén vagy közös tulajdonon alapuló a felek lakás- használata.-A közös megegyezéses válásnak alapfeltétele, hogy mindkét fél kérje a házasság felbontását. De ha az egyik fél nem kéri?- Ha a felperes továbbra is kéri, akkor kettéválik az ügy. Ha van gyerek, a felperes nyilván kérni fogja a gyermek elhelyezését és tartását is. A kötelék felbontását követően kérheti a lakáshasználatot is. Ám a gyermek elhelyezéséről és gyermektartásról keresetkérelem nélkül is dönthet a bíróság. Ha nem „közös megegyezéses” a válás, akkor a felek eldöntik, hogy érvényesítik-e a bontóperben a lakás használatával kapcsolatos igényüket: tudnak-e a másikkal egy fedél alatt élni? Megosztható-e a lakás szubjektív és objektív okok alapján. Mert lehet, hogy objektíve meg lehetne osztani, mert több szoba is van, de már olyan a felek közötti viszony, hogy a közös fedél alatt maradni szerencsétlen állapot lenne. Ekkor kéri a felperes a kizárólagos lakáshasználatot. Elhidegülés- A közös lakástulajdon mennyiben változtat ezen?- Á bíróságnak nagyon kirívó tényállássorozatot kell megállapítania ahhoz, hogy a tulajdoni illetőségéből is ki lehessen lökni valakit. Többnyire tehát megosztott lakáshasználatot állapít meg a bíróság. Ezt majd a közös tulajdon megszüntetésekor rendezzék el egymás között a felek. A bíróság ugyanis nem állapíthat meg közös értékesítést. Csak az lehet, hogy az egyik fél magához váltja a másik tulajdoni hányadát. Olyan megszüntetési módot pedig nem lehet megállapítani, amely ellen mindegyik fél tiltakozik. Akkor csak az árverés marad megoldásként, ám az a végrehajtással együtt meglehetősen hosszadalmas eljárás.- A bontópereket kik indítják inkább: a nők vagy férfiak?- Azt tapasztalom, hogy férfi többnyire akkor szerepel felperesként, amikor a felek valójában már eldöntötték egymás között a válást, de mégis a férfi adja be a keresetet. Egyéb esetben jellemzően a nők a felperesek. A nőkre a házasságban az emancipáció ellenére még mindig több teher hárul. A jó értelemben vett karrier gondjai, az önmegvalósítás, és olyan „gyűrődések”, mint a férfi sikertelensége, elhidegülése, zsarnoksága, iszákossága, brutalitása, házastársi hűtlensége. Az asz- szonynak dolgoznia kell, gyereket kell nevelnie, háztartást kell vezetnie. El kell látnia a munkahelyi és az otthoni feladatokat, és közben van egy ember mellette, aki nem társa.- Ámbár, ha emancipáció van, akkor a férfinak is lehetnek jó értelemben vett karriergondjai, önmegvalósítási törekvései, és el kell viselnie a felesége esetleges szakmai sikertelenségét. Vannak munkahelyi feladatai, ilyen-olyan mértékben otthoniak is. Az sem ritkaság, hogy a gyermeknevelésből is kiveszi a részét. Es persze olyanról is hallottunk már, hogy a férfi szenvedi el a házastársi elhidegülést vagy hűtlenséget, és ő tapasztalja, hogy nincs mellette társ.-Természetesen ez a változat is létezik. A nők érzékenyebben reagálnak arra, hogy kiürül a házastársi kapcsolat. Rájuk jellemző az az aktivitás, hogy kimondják: már nem bírom tovább.- Ismeretségi körből és ügyvédektől hallottak alapján arra következtetek, hogy a férfi akkor adja be a bontóperi keresetet, ha már van hova és van kihez mennie. Es itt szoros összefüggés lehet a lakáshelyzettel.-Hogyne. A bíró részben tudja, vagy legalábbis sejti is ezt. Ahogy már mondtam, az esetek legnagyobb részében akkor a férfi a felperes, ha gyakorlatilag megegyezés van a felek között. A személyes meghallgatás során pedig szinte mindig az derül ki, hogy van már élettársi kapcsolata: megvan a biztosnak látszó pont a házasságból való kihátráláshoz.-A férfiak annyiban hátrányos helyzetűek, hogy a gyermekelhelyezési döntések java része a nők számára kedvezőbb. Es ez szorosan kapcsolódik a lakáshasználattal is. Szinte mindenkinek van olyan férfi ismerőse, aki nem is egyszer volt már kénytelen vesztesként néhány bőrönddel evakuálni a korábbi otthonából.-Azt hiszem, hogy valóban a nő unja meg hamarabb a házasság kudarcát, a mindennapok terheit, azt, ha nem társa a másik. Egy idő után az mondja: megvagyok én nélküle is. A férfiakra jellemzőbb a pasz- szívvá válás. Ezt nagyon meg lehet unni. A praxisom során nagyon sok olyan harmincvagy negyvenéves elgyötört asszonnyal találkoztam, akik úgy döntöttek, hogy inkább egyedül nevelnek fel két kamasz gyereket, de a házasságot nem tartják fenn. Például volt olyan eset előttem, hogy a munkanélkülivé vált férfi otthon volt egész nap, és legfőképpen a demizsonnal foglalkozott. Mire az asszony hazatért a munkából, a férfi kiette a hűtőszekrényt és részeg volt. A kamasz gyerekkel folyton kötekedett. Nem volt tőle nyugalmuk. Erre mondta a nő, hogy akkor inkább nem kell a házasság. Többre jut egyedül, mert hiszen így most a gyermekének kell tekintenie még a férjét is, aki iránt viszont már nem érez olyan kötelességet, hogy el kellene őt is tartania.-Az a tapasztalat, hogy az esetek többségében a lakás- használatról és a gyermek elhelyezéséről egy „csomagban" és a nőjavára dönt a bíróság.- Ilyen gyakorlat nincs. Mindig a tényállástól függ a döntés. Nagyon sok szélsőséges eset került már elém, noha az nagyon ritka, amikor az egyik fél angyal, a másik meg maga az ördög. Az ilyen fehér-fekete esetekben a legkönnyebb a döntés. Egyébként nem előny és nem hátrány férfinak vagy nőnek lenni a bíróság előtt a lakáshasználat és a gyermekelhelyezés kérdésében sem. Helyeztem én el kétéves gyermeket is apánál. Négyéves kislányt is. Egyenlőek az esélyek.- Es ha nem férfi és nő kategóriát használok, hanem azt, hogy anya és apa?-Láttam én már anyaszívű apát - olyan apát, akinek helyzete miatt a torkom összeszorult -, és láttam elborzasztóan kősziklaszívű anyát is. A legmagasabb érték a gyerek érdeke. Mindig a konkrét eset alapján lehet dönteni, mert a gyermekelhelyezésnél mellényúlni rettenetes hiba.- Nem az érzelmi kötődésekre gondoltam, hanem arra a mérlegelési lehetőségre, hogy a bizonyos életkorú gyermekről való gondoskodásban általában a nőknek van nagyobb készségük a több évezredes közfelfogás szerint.- Ez mindenképpen előny. Akinél a gyermeket elhelyezi a bíróság, annak van nyilván nagyobb esélye ahhoz is, hogy a lakás használatához hozzájusson. Ha van egy háromszobás panellakás, meg lehet azt ítélni, hogy a két nagy szoba az asz- szonyé és a két gyereké, a kisebbik pedig a férfié legyen. A felek készítenek egy informatív vázrajzot, és ha nem merül fel aggály, a bíróság ennek alapján osztja meg a lakáshasználatot. Az a társadalmi hagyomány valóban erős még, hogy az asz- szonyhoz tartoznak a gyerekek. Nem is nagyon ágálnak ellene a férfiak. Inkább azt tapasztalom, hogy a kapcsolattartás kibővítése és a közös szülői felügyelet válik mostarlában érdekessé: „Rendben. Tiéd a lakás, legyen nálad a gyerek, neveld te, de én találkozhassam vele, amikor csak akarok.” Intelligens szülők, ha túl tudják tenni magukat az egymás iránti gyűlöleten, ellenszenven, haragon, akkor közösen próbálják rendezni a gyermek jövőjét, nevelését, tartását, és pedig az ő érdekeinek megfelelően, hogy a család felbomlása miatti vesztesége minél kisebb legyen. Részint örvendetes, részint pedig nagyon is szomorú, hogy a bírónő tapasztalatai szerint ennek a magatartásnak semmi köze nincs az iskolai végzettséghez. Dunai Imre ILLUSZTRÁCIÓ: MÜLLER ANDREA Kozma Ferenc jegyzete Csend Nem tudom, hogy mennyire érzékelhető, de végre csend van. Kampánycsend. Ha előveszik a mai napilapokat, bekapcsolják a tévét vagy a rádiót - esetleg kíváncsiak a belpolitika rezdüléseire (?) -, nem fognak semmi olyat olvasni és hallani, ami bárkit is idegesítene. Akár balról, akár jobbról léptek (lépnek) le az év 365 napjában ágyról, végre itt egy nyugodt, pártszínektől mentes hétvége, amjje a meteorológusok előrejelzése szerint még az időjárás is - talán utoljára az idén - rá fog mosolyogni felhőtlen éggel és napsugárral. Őszi szép hétvége van, alkalom tehát a benső békesség megteremtésére és az amúgy falak közé teremtett ember számára, hogy kimenjen a szabad levegőre, a természetbe. Erdőbe, rétre, kiskertbe, hétvégi házba, vagy ha valakinek az van, nyaralóba. Emitt tüdő-telítő túrára (sétára), amott pedig a téliesí- tésre és a lassan avarrá dagadó falevelek összegereb- lyézésére és elégetésére nyílik mód és lehetőség, esetleg gyertyavégen leballagni a pincébe, s megnézni a muslicák röptét, ahogyan forr a must, ahogy készül az új bor. Nagyapám emlékezete az ilyen őszi hétvége. Nem tudom, hogy ettek-e már diólevél-égetés közben véletlenül a rakásba pottyant, megfüstö- lődött és a parázson megfőtt dióból? Amikor puha, bőrét levedli magától is, s ha nem is olyan az íze, mint a sültgesztenyének, azért kipróbálásra ajánlható. Kóstolják meg egyszer, ha tehetik. Nagyapám bontott ilyen pörkölt-égett dióburkot valaha, s tőle tudom, hogy ritkán fellelhető, sajátos íze ez is a világnak. Mint oly sok minden, a változások és állandóságok közepette. A főtt dió nem természetgyógyászati mirákulum, nem is árt, de nem is használ különösképpen az embernek. Emlékeket lobbant fel, olt ki az udvar közepére felhalmozott, füstösen-égő, senyvedő avarban. ' És ezért különleges a maga nemében, akár ez a hétvége. Privatizálják az amerikai űrrepüléseket A Boeing és a Lockheed partnereket keres A NASA, az Amerikai Űrhajózási Hivatal az elmúlt évben hárommilliárd dollárt költött az űrrepülőgépek hét útjára. A-költségek óriásiak, s ezért szó van arról, hogy az űrhajózást tovább privatizálják, és lehetővé teszik a magánszektor bekapcsolódását a gépek repüléseibe. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor röviddel elindítása után felrobbant a Challanger űrrepülőgép, Reagan elnök megtiltotta felhasználásukat üzleti jellegű célokra. Emellett nem mondtak le arról, hogy ösztönözzék a magángazdaság bekapcsolódását az űrkutatásba. Két óriáscég, a Boeing és a Lockheed Martin, amely ezen az üzleti bázison a NASA megbízásából az űrrepülőgépeket jelenleg karbantartja, most az szeretné, ha kereskedelmi célú mesterséges holdakat állíthatna pályára az űrben, kifejezetten üzleti jelleg- gel. A kereslet ugyanis igen nagy, jóval több műholdat kellene feljuttatni, mint amekkora a rendelkezésre álló rakétakapacitás. A gond csak az, hogy az emberi személyzettel startoló űrrepülőgépek útjai jóval drágábbak, mint a rakéták. A Boeing és társa éppen ezért próbálkozik másfelé is. Megvan ugyanis a legelső űrrepülőgép, a Columbia, amely alkalmatlan arra, hogy bekapcsolják a nemzetközi űrállomás építésébe. De sok minden másra fel lehetne használni, ha volnának befektetők ... „Feldobta a talpát” fotó: Müller andrea
