Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-16 / 284. szám
1998. október 16., péntek Háttér - Riport Dünántúli Napló 7 Aki szerint beszélni ezüst Bőzsöny Ferenc, a rádió örökös főbemondója eredetileg papnak készült Bőzsöny Ferenc, a rádió főbemondója tüke pécsinek tartja magát, pedig már jószerivel a barátain és az ide-ide dobbanó szívén kívül semmi kötődése a városhoz. Itt született, édesanyja és annak felmenői mind-mind pécsiek voltak; az apa Dombóvárról érkezett a Mecsek aljára. Illetve Amerikából, hiszen ifjan oda „tántorgott ki” vendéglősnek, de aztán amikor egyszer hazajött látogatóba, megismert egy lányt. Az ismeretségből szerelem és házasság lett, úgyhogy idősebb Bőzsöny Ferenc sohasem ment vissza a tengeren túlra. És még egy dolgot a papáról: neki is jellegzetesen érces hangja volt. Ezt azért gondolom fontosnak, mert Bőzsöny Ferencet elsősorban a hangja után ismerik. Kellemes, nyugalmat tükröző, mély hangja van. S azt talán már kevesen tudják, hogy a magyar nyelv és irodalom doktora, de csak a névjegykártyáján használja a dr.-t a neve előtt. Nyugdíjas már, de ma is meglehetősen kevés a szabadideje, hiszen még dolgozik a rádiónál, és retorikát tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.- Hol vannak a gyökerek? Merre laktatok Pécsett?- A mai Ifjúság útja és a Pacsirta utca sarkán, egy szép épületben, ami fájdalmamra a városrendezés során eltűnt. Lebontották az egész sarkot, s most az egyetem műveseállo- mása van ott. De azért maradt valami belőle: a házról ugyanis a Pacsirta utcza 1 táblát elküldték nekem.-5 ott van valahol a lakásodban mint legféltettebb kincs.-Nem ott. A Dunakanyarban, a hétvégi házamban kapott új feladatot. Ugyanis a rendszerváltás előtt Ságvári utca volt, s amikor a változások és az utcanevek cseréje megkezdődött, engem is megkérdeztek, mit javasolnék. Nos, én azt kértem, hogy legyen Pacsirta utca, amit a községi önkormányzat elfogadott, s most Zebegényben a Pacsirta utca 1-ben lakom, és a pécsi tábla felkerült a hétvégi házam falára.-De akad más emléked is, ami materiálisán is megjelenik.- Hogy folytassam a sort, édesapámnak és nagyapámnak is kocsmája volt ott a sarkon, s az évek múlása ellenére évtizedekig megőrződött a homlokzaton a cégtábla. Egyik unoka- testvérem egyszer aztán bekopogtatott a házba és elkérte, mint családi ereklyét. Valahonnan létiát kerítettek, leszerelték és elhozta nekem. Három kazettás. A legnagyobbra rá van írva, hogy Bőzsöny Ferenc korcsmája aPacsirtához. A bal oldalin Naponta friss csapolás, a jobb oldalin pedig hogy Kiváló fajborok kaphatók. Rendbe hozattam őket, s most a pesti lakásomat díszítik.- Te októberi vagy decemberi Ftrenc vagy?- Decemberben tartottuk a nevünk napját.- Hogy telt a gyermekkorod? Meddig éltetek Pécsen?- A Makár utcai elemiben jártam négy évet, aztán a Pius- ban tanultam, majd mivel az apám megözvegyült és Budapestre házasodott - ott is vendéglőt nyitott a Boráros téren -, én is felkerültem a fővárosba. Érettségi után pedig Veszprémbe!, a piaristáknál folytattam a anulmányokat.- Etek szerint papnak készültél?- Igen. Talán a háború, talán a neveltetésem és sok kamaszélmény hatására elhatároztam, hogy i>ap leszek. Teológus voltam, amikor 1952-ben feloszlatták a 'endet, s végül is kikerültem acivil pályára.- íz nem volt valami jó ajánlólevél a Magyar Rádióhoz, főleg rém bemondónak, aki élőben is élesben beszél.-Vem is azonnal lettem rádiós. Mivel az egyetemre nem vettek fel sehova, segédmunkás majd átképzős lettem a Fémmunkásnál. Az élettől nem ijedtem meg. Letettem a lakatos, majd a hegesztővizsgát, majd behívtak katonának Esztergomba, ahol hála a gondviselésnek, a laktanya udvarából minden nap láthattam a Bazilika tornyát. Ugyanis nekem a világnézetem, elhivatottságom cseppet sem változott.- Hogyan kerültél a rádióhoz?- Ötvenhatban, a leszerelés után. Hiszen éppen a híradózászlóaljnál fedezték fel a hangomat - ott is volt rádió - és biztattak. Fel is vettek, és én dolgoztam tisztességgel. Az első osztályú bemondó a hangjáról és az intelligenciájáról ismerszik meg -, hogy miképpen tudja kimondani az idegen sza- vakat-kifejezéseket - nem pedig a politikai meggyőződéséről. Te is tudod, hogy akkoriban nálunk mint a kínaiak, mindenki „egyenruhában” járt egészen 1990-ig. A lelkét nem mutatta ki. Kilencven után tűntek elő a különbözőségek, amikor már mindenki saját ruhát varrathatott magának. Akkor derült ki rólam is, hogy merre tartok. El is küldtek a Kossuth- ról és a Petőfiről; maradt tehát a Bartók. Meg időnként a „Vasárnap reggel”.- Ez egyben politikai hitvallásod is: nem a „168 óra” hanem a „ Vasárnap reggel”.- Ahogy mondod. De hozzátenném, hogy én egyik csapatra sem haragszom, kinek-kinek szíve joga, hogy miként áll a dolgokhoz. Ez a demokrácia, ugye?- Mit jelent Bőzsöny Feri számára a rádió?- Szerény számítások szerint is több mint negyvenezerszer mondtam be híreket.- Főbemondóként dolgoztál többnyire, mindig a hazai és a nemzetközi történések központjában. Közismert dolog, hogy a moszkvai rádiónál Levitánra bíztak minden kényes feladatot; ő mondta be azt, amikor kitört a háború vagy amikor Sztálin meghalt.-Ismertem Levitánt, s hasonló szerep várt rám is. Már ötvenhatban sűrű volt körülöttem a levegő. Ügyeletesként átéltem a rádió ostromát; 23-án reggel én voltam a beosztott bemondó. Hihetetlenül kemény helyzet volt, életem legszörnyűbb éjszakája. Reggelre megtörtént az, amire senki sem gondolt: összedőlt a rendszer, nem maradt hadsereg, rendőrség, AVH. Semmi. Másrészt a lakásom a Kilián laktanya közelében volt, s néhány ágyúlövést kapott. Pontosan tizenegyet.- Rádió és a lakás; az akkor 25 éves fiatalember két tűz közé került?- És jött a harmadik, hiszen én dolgoztam a parlamenti stúdióban is. November harmadi- káról negyedikére virradó éjszaka ott voltam az esti Mind- szenty beszédnél. Másnap is a szemem láttára és a fülem hallatára zajlott minden. Nagy Imre utolsó beszéde és amikor Háy Gyuláéit bemondták a segélykérést. Éjszaka pedig Tildy Zoltánnal beszélgettem órákig, kettesben, aki azt sem tudta - szerintem - , hogy ki vagyok, csak fáradtságában kérte, legyünk együtt a lassan kiürülő parlamenti folyósón. Szóval vannak olyan élményeim is, amiről csak én tudom, hogy mi is történt tulajdonképpen.- Itt az alkalom, hogy nyilvánossá tegyük: miről beszélgetett veled Tildy?- Majd ha megjelenik az önéletrajzi kötet, akkor el lehet olvasni, hiszen már megírtam ezeknek a napoknak a történéseit. De addig, egy rövid időre hadd maradjon még az én titkom.- Később, másutt is te voltál a „vészmadár”.-A kubai válság idején engem küldtek a mikrofon elé, s például a hatvannyolcas csehszlovákiai bevonulás bejelentése is az én osztályrészem lett. Akként adta a főnököm a kezembe a Varsói Szerződés országainak semmitmondó közleményét, hogy „Feri, ezt úgy olvasd föl, hogy aki hallja, az megnyugodjék”.- Tényleg megnyugtató a hangod.- Amikor rájöttem, tudatosan törekedtem arra, hogy ezt a jellegét fejlesszem. Bármilyen rázós hírnél érezze mindenki, hogy azért nyugi, mert egyébként nyugalom van.-Milyen poszt a főbemondóé?- Semmi különös. Egyfajta rangelsőbbség, amit én kaptam meg először. Elsőséget jelent, hivatali hatalmat nem. Vezettem a bemondói tanácsot, ahol a bemondókat minősítettük, megbíráltuk, ha kellett, s ajánlásokat tettünk, hogy mire figyeljenek legközelebb. A beosztás egyébként a nyugdíjazásommal szűnt meg, de életem végéig használhatom ezt a címet.- Mikor mentél nyugdíjba?- Három éve.- Sokan figyeltünk föl rá, hogy a rádiókabaréból -, ahol P. Debrenti Piroska partnereként az egyik legjobb számot, a hírek félremagyarázatát segítettétek, eltűntél.- Tizenhat esztendő volt, majd a saját elhatározásomból abbahagytam. Amikor Szilágyi György is kivált a csapatból, akinek az emberségét, humorát és bölcsességét ma is nagyon becsülöm. O úgy tud humorizálni, hogy avval nem bánt senkit. Mások kevésbé. Nos, én is úgy ítéltem meg, hogy nem kötelező a részvétel, de mivel imádom a humort, maradt a Karinthy Színpad, amelyet Kaposi Miklós alapított, s melynek most volt a nyolcszázadik adása.- A rádiókabaréból elbúcsúztak tőled?- Nem a búcsún múlnak a dolgok. Valakinek a stílusa nagyon nem tetszett, s ezért egyszerűen nem mentem be egy utófölvételre, ezzel megsegítve őket. Hogy mondhassák: ha nem jött be, akkor eztán már ne is jöjjön. Nem tetszett az irányvonala, mint ahogy nem tetszik a mostanié sem. A humort, a derűt imádom, s aki engem ismer, tudja, nem kell messzire mennem egy ugratásért, szójátékért.-Makacs ember, vagy talán következetes vagy. Hiszen mostanában nem fogadtad el a rádió újbóli fölkérését.-Nem, mert véleményemet nem szoktam változtatgatni, s ezért legfeljebb a Bartókon dolgozhatnék tovább. Én a dolgokat csendes derűvel tudomásul veszem. Őrzik a hangomat a régi felvételek.- Agglegény maradtál.- Papnak készültem, és ebből a cölibátus rám szakadt. Akad ugyan valaki, aki az életben társam lehetett volna, de túl fiatalok voltunk, s elügyetlenkedtem. Miután tavaly meg is halt szegény, él bennem a sok szép emlék tovább, s el is mondhatom: a tévé bemondója, Takács Marika volt e tündéri teremtmény. Sose találtam helyette mást. De akad egy szeretett lányom is - fiatalkori botlásom, amivel nem szoktam dicsekedni - aki Olaszországban él, s már három unokámat neveli. A mamával ma is jó barátságban vagyok, de nem voltunk házasok soha.-A barátság mit jelent számodra?- Talán a legtöbbet. A barátság egyfajta összetartozás, olyan, ami nem kötelező. Emberi, mély, sokszor megmagyarázhatatlan okai vannak a szimpátiának és az összetartozásnak; minden élőlénynek vannak felmenői, lemenői, testvérkéi, de csak az ember mondhat magának barátot. S örömömre, amíg élek, sokak barátsága és szeretete vesz körül. Köztük olyanoké, akikkel együtt nőttünk fel itt, a Csoro- nika környékén.-Említetted, hogy írod életed történetét, és rövidesen megjelenik. Mit választottál a visszaemlékezések munka-címének?- Beszélni ezüst. Kozma Ferenc Dunai Imre jegyzete Piacképes erkölcs Alaptételnek számít az Európai Unióban, hogy a nyugateurópai szexpiac számottevő mértékben szívja fel a keleteurópai munkanélküli tömeg egy bizonyos rétegét: a fiatal nőket. A gazdag országokban munkalehetőséget kínáló hirdetések csáberejével szemben nehezen tudnak ellenállni a kalandvágyó optimisták. Többnyire olyan „zuhanyhíradós” karriertörténetekben látnak példát, amilyent egy 19 éves, németül jól beszélő magyar főiskolás lány mondhat már magáénak. Egy ismerőse biztatására át-átruccant Bécsbe „egy kis pénzt keresni”. Szerencséje volt, mert rendes üzletfeleket, „futtatókat” talált magának egy bárban. A bevétel ügyfelenként 20 ezer forint körüli összeg volt, amelyből fele az övé lehetett. így egyetlen éjszaka alatt összejött neki nettóban annyi, amennyi átlagosan egy magyarországi diplomás nő egész havi bruttó jövedelmének felel meg. A „praktikusan” gondolkodó ifjú hölgy jövőjét nem merném megjósolni: a gyakran tótágasra álló világban minden megeshet. Még talán az is, hogy idővel a nemi erkölcsök lelkes csősze lesz belőle. Önmagát pedig azzal hitegeti, hogy a nyomor, a kilátástalan egzisztenciális távlat kényszerítette testének áruba bocsátására. Nincs egyedül ezzel. A legtöbb lány tisztában van azzal, hogy a pincémőt, táncosnőt, fiatal házvezetőnőt kereső hirdetések valójában prostitúciót ajánlanak. Mégis rengetegen indulnak el olyasfajta ábrándokkal, hogy egy idő után meggazdagodva térhetnek haza és tisztes polgári életet élhetnek. Kérdés, hogy mekkora vagyonnál, mekkora jövedelemnél kezdődik a tisztes polgári élet, amit intim testi szolgáltatások nyújtásával kerestek meg. Az uniós felmérés szerint a példaként említett magyar diáklány szerencséje egyébként szinte kivételes. A fiatal nők szexipari foglakoztatásánál gyakoribb a napi 10-12 órás munka heti hét napon át, könyörtelen felügyelet alatt, rabszolgaságra emlékeztető körülmények között, ahonnan nem lehet „tetszik, nem tetszik alapon” és ráadásul jómódúként szabadulni, hanem csak fizikailag, erkölcsileg elhasználtan. Be kell vallanom: nem felhőtlen a sajnálat és részvét érzete bennem irántuk. Pusszantalak FOTÓ: MÜLLER ANDREA Ha jobb állás kínálkozik Aki képes gyorsan becsomagolni, esélyesebb a jobb munkahelyre. Felmérések szerint manapság azok a munkavállalók járnak jól, akik egy-egy jobb pozíció elnyeréséért képesek azonnal más városba, országba költözni. Az országhatárokon túlnyúló nagy nemzetközi konszernek nem ismernek helyi kötöttségeket, a bankvilág, az autóipar és sok más terület a mobil munkaerőt igényel. Az új állás a messzi távolban azonban sok lemondással is jár. Újra kell építeni az emberi kapcsolatokat. Akik rászánják magukat a változtatásra, előbb nézzenek szembe önmagukkal. Mindenekelőtt tisztázzák azt, hogy a jelenlegi munkahelyükön valóban nincs-e lehetőség képességeik kibontakoztatására. S ha döntöttek, lényeges, hogy az új helyen igyekezzenek minél előbb beilleszkedni, kiismerni magukat a munkahely belső struktúrájában. És igen fontos az új baráti kör kiépítése, de nem indokolt a sietség. A kérdésre, hogy hajlandóak lennének-e egy jobb állás reményében mindent a bőröndbe csomagolni, egy német felmérés szerint 39 százalék igennel válaszolt, 30 százalék ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a partnere is vele tarthat, 25 százaléknak ez izgalmas kihívást jelentene és 25 százalék válaszolt határozott nemmel. Ferenczy Europress
