Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-11 / 279. szám
Riport ® Hatodik oldal Jugoszlávia sorsa most a NATO vezetőinek kezében van. Lapzártánkkor a legutolsó utáni figyel meztetest kaptak meg Milosevicsek: ha nem teljesítik a nemzetközi közösség feltételeit, Magyarokat is __ vi sznek a koszovói AZ OLDALT IRTA ÉS ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ALMASI B. CSABA B. MOLNÁR LÁSZLÓ FOTÓK: STEFLER BALÁZS akkor megindul a katonai akció. A világ ugyanis tovább már nem tűrheti el a koszovói borzalmakat azt, hogy szerbiai rendőri és katonai egységek ártatlan embereket, gyerekeket, nőket gyilkolnak halomra. Már nem a hazánk” Fodor Jánosnak különösen kijutott a bajból. Az első házasságából származó fia, Csaba idén júliusban szerelt le. Idegileg nagyon megviselték a koszovói élmények, nem csoda, hogy fogta a cókmókját és Magyarországra költözött. A férfi azóta sem hallott gyerekéről. A másik fiát, Zsoltot néhány hete sorozták be. Egy, a koszovói határtól húsz kilométerre található kaszárnyába vitték. Eddig csak néhány percet tudtak telefonon beszélgetni.- A fiamnak fogalma sincs, mekkora veszélyben van az élete. Parancsnokaik nem tájékoztatják őket, hogy küszöbön áll a katonai beavatkozás. Én meg nem idegesítem - mondja a meggyötört férfi.- Miért nem tagadta meg a fiuk a parancsot, miért nem menekült el? - kérdezzük.- Mi is arra próbáltuk rávenni - mondja szomorúan a fiú édesanyja -, hogy menjen külföldre, de nem hallgatott ránk. Nem akart földönfutó lenni, hiszen utána évekig nem jöhetett volna haza.- Haza? - kapja fel a fejét a férje. - Ez az ország már nem a hazánk. Elmenni mégsem akarunk, hiszen nem vagyunk vándormadarak. Minden erőnk elfogyott. Éjjelente együtt sírunk, s reménykedünk, mégis elmarad az akció, és élve kapjuk vissza a fiunkat. A jugoszláviai konfliktus hátterében a szerbek és a koszovói albánok történelmi gyökerű gyűlölködése áll, mégis belekeverednek olyanok is, akiknek semmi közük ehhez a viszálykodáshoz. A Vajdaságból ugyanis tömegével sorozzák be a magyar nemzetiségű fiatalokat is, és a NATO esetleges katonai csapásának magyarországi következményei is lehetnek. Csikéria kis falu Bács-Kiskun megye déli részén. A Tavankúti sor végén áll Csincsák Józsefné háza.- Innen ötszáz méterre már Jugoszlávia van - mutat az erdő irányába. Hangjában büszkeség, ezen a környéken ő lakik legközelebb a határhoz. Az asszony azonban nem hallott arról, hogy lőhetnek a szomszédban.- Nem félek. Miért bántana engem bárki? - nyugtatja magát, amikor mesélünk neki a NATO terveiről. Háború? Szamárság! Néhány száz méterrel odébb szüretelnek. Narancsik József a puttonyos, a legfontosabb ember, nem ér rá hosszú beszélgetésre. Annyit azért van ideje elmondani, kizártnak tartja Jugoszlávia bombázását. S azt is, hogy ennek a keserű levét a határ közelében lakók is kénytelenek lennének meginni. Ő inkább a szőlő levével foglalkozik.- Nyolcszáz négyszögöl kékfrankosom van, évek óta nem volt ilyen jó a termés - mondja, s már rohan vissza a tőkék közé. A földúton csacsifogat várakozik. A tizenhat éves Mancit és egyéves kölykét, Dórit sem foglalkoztatja a nagypolitika. Szeretettel bújnak egymáshoz, s örülnek, hogy végre pihenhetnek. A tompái határállomáson sem lehet semmit észrevenni az esetleges háborúból. Hiába javasolta a Külügyminisztérium, hogy a magyarok mostanában ne menjenek Jugoszláviába, annyian várakoznak az átkelésre, mint korábban. Úgy látszik, az emberek vagy nem olvasnak, hallgatnak vágóhídra ilyen közleményeket, vagy jobban hisznek saját ösztöneikben. A túloldali határállomáson is minden a régi: a határőrök ugyanolyan pokróc modorban beszélnek az utasokkal, mint annak előtte. Óvóhely, víz, élelem Kelebija az első jugoszláviai település. A csendes, de folyamatos lepusztulás, a rothadás szaga van a levegőben. Az emberek nem szívesen állnak szóba az idegennel. A nevüket pedig végképp nem árulják el.- Nem lenne jó, ha a szerbek meghallanák, hogy panaszkodunk. Tudják, hogy van - magyarázkodik egy nyolcvankét éves asszony, hogy miért olyan bizalmatlan. Bár őt nem idegesítik a besorozások.- Szerencsénk van, a mi családunkban nincs férfi t mondja, és amiatt is boldog, hogy megkapta a nyugdíját - most, októberben a júniusi összeg második felét. - Csak az a baj, már egyre kevesebben akarnak itt magyarul beszélni, én meg nem tudok szerbül. Szabadkát a hozzácsatolt településekkel másfél százezren lakják. Az egykor nagyon ápolt, európai kinézetű város most siralmas állapotban van. Dél után pár perccel érkezünk a főtérre, nem sokkal korábban fejeződött be a légiriadó-próba. De ez senkit nem érdekelt, az emberek nyugodtan korzóztak, üldögéltek tovább. Semmi jele, hogy kitörhet a háború. A boltok tele vannak áruval, felvásárlási láznak nyoma sincs. Az utcán sok a katona. Egyiküket megpróbáljuk lefotózni, amitől éktelen haragra gerjed. Nem értjük, mit üvöltözik szerbül, végül magyarul küld el bennünket melegebb éghajlatra.- Nem akarják elhinni az emberek, hogy bombázhatják az országot - próbál magyarázatot adni a közömbösségre a Magyar Szó szabadkai rovatának szerkesztője -, de most talán megváltozik a vélményük. Kabók Erika egy fél órával korábban kapott faxot lobogtat, amelyet a jugoszláviai védelmi minisztérium küldött a szerkesztőségnek. Ebben arra hívják fel a figyelmet, hogy Jugoszláviát agresszió fenyegeti, s erre az embereknek fel kell készülniük. A százötvenezer ember részére 40 óvóhely van, ahol hétezer ember húzhatja meg magát. A többiek pincékbe vagy oda bújhatnak, ahova akarnak, illetve tudnak. Vinni kell élelmet, vizet, gyógyszert, hivatalos papírokat, rádiót. Gyilkos és áldozat A fiatal férfiak azonban nem ússzák meg ilyen könnyen. Folyamatosan sorozzák be őket, s viszik a tartalékosokat. Mivel Vajdaság északi részén, Szabadka környékén különösen sok magyar él, ezért ők is belekeverednek a szerbek és a koszovói albánok viszályába. Az itteni magyarok legfontosabb politikai és érdekvédelmi szervezete, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) még hónapokkal ezelőtt polgári engedetlenségre szólított fel. Korábban egyszerűbb volt a helyzet, hiszen arról volt szó, hogy mivel a magyaroknak semmi közük a koszovói tragikus állapotokhoz, ezért semmi keresnivalójuk sincs katonaként a távoli tartományban. Most azonban az országukat - amelynek ők állampolgárai - érheti külső katonai fenyegetés.- Ez nem valós dilemma - állítja Balia Lajos-Laci, a VMSZ szövetségi parlamenti képviselője. - Az egyén legfontosabb joga az, hogy szabadon dönthessen. Bárki határozhat úgy, hogy eleget tesz a behívóparancsnak, de úgy is, nem akarja eljátszani a potenciális gyilkos és áldozat szerepét. Koszovóban eddig csaknem kétszáz odavezényelt katona és rendőr halt meg, köztük két magyar. Az első áldozat képe még mindig kinn van Szabadka főutcáján: Szeles Tibornak hívták, és nincs arra épeszű magyarázat, miért kellett neki meghalnia. De azok sem jártak sokkal jobban, akik élve hazakerültek a pokolból. Több ezer lelkileg, fizikailag sérült fiatal él Szabadkán és környékén. Országvédelem A NATO a küszöbönálló jugoszláviai akcióba nem kívánja bevonni azokat az országokat, amelyek még nem teljes jogú tagjai a szövetségnek - tudtuk meg Sajner Gyula ezredestől, a honvédelmi tárca sajtószóvivőjétől.- Folyamatosan figyeljük a NATO-tól érkező legfrissebb információkat, de egyelőre még a magyar légtér használatáról sincs szó - közölte Sajner. Ha a Magyar Köztársaság biztonságát veszély fenyegetné, a katonai vezérkar azonnal megfelelő tanácsokkal látná el a politikai vezetőket.- Amennyiben hazánkat fegyveres támadás érné jugoszláv oldalról a NATO-csapatok beavatkozása miatt, a Határőrség megerősítené a veszélybe került határövezetet - jelentette ki Krisán Attila, a Határőrség szóvivője. - A legnagyobb gondot, ezzel együtt a legfontosabb feladatot azonban a menekültügyi szükséghelyzet megoldása jelentené. Behívó - magyaroknak A Vajdasági Magyar Szövetség pontokba szedte, mit tegyenek azok a tartalékosok, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak eleget tenni a behívóparancsnak. A szórólapból idézünk. • Ha behívót kézbesít a postás (díjbeszedő, futár), ne írd azt alá, de így tegyenek hozzátartozóid is. • Ha a behívót bedobják a postaládába, az udvarba, hagyd ott díszelegni. • Ha valaki mégis aláírja a papírt, akkor se jelenj meg a gyülekezőhelyen. • Ha már tudod, hogy szívesen a kaszárnyában szeretnének látni, attól a pillanattól kezdve tartsd zárva a bejárati ajtót, a kutyádat pedig ne kösd meg. • Készíts magadnak olyan búvóhelyet, ki-, bejáratot, ahova gyorsan el tudsz jutni, s amelyet a közvetlen hozzátartozóidon kívül senki nem ismer. • Ha mindezek ellenére mégis elfognak, ne állj ellent! Csak akkor szólalj meg, amikor a kaszárnyába vagy a rendőrállomásra érsz, ott is az elöljárót keresd, hogy jegyzőkönyvet készítsenek az erőszakkal történő elfogásodról. írasd bele, hogy erőszakellenes vagy, hogy a lelkiismereted és a vallásod parancsa értelmében nem vagy hajlandó fegyvert fogni. Követeld, hogy engedjenek haza, mert vállalod, hogy katonai bíróság előtt felelj tetteidért. Évszázados gyűlölködés A szerb-albán viszály eredete a középkorig nyúlik vissza. Koszovói a szerbek népük bölcsőjének, államuk magvának tekintik, ott található ugyanis a középkori szerb történelmi és kulturális emlékek zöme. A szomszédos albánok azonban az újkor kezdetétől fokozatosan elözönlötték a területet, így a szerbek kisebbségbe szorultak. Ideiglenes megoldást jelentett, hogy a tartomány 1974-ben autonómiát kapott, a kilencvenes évek elejére azonban gyakorlatilag megszűnt az ottani hatóságok, intézmények önálló jogköre. Az albánok kezdetben az erőszakmentes ellenállást hirdették meg. Később radikali- zálódtak, majd egyes politikai irányzatok a tartomány elszakadását tűzték ki.célul. Akár fegyveres erővel is. 4
