Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-09 / 277. szám

8 Dunántúli Napló Főzőcske - Receptek - Háztartás 1998. október 9., péntek Almapótló rebarbara Hogy ki jött rá, melyik nem­zet háziasszonya fedezte fel először a rebarbara kedvező tulajdonságát, máig nem de­rült ki. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyáltalán hasznosítjuk ezt a kert végé­ben vadon termő, igénytelen növényt. A magyar konyha csak az utóbbi évtizedben fe­dezte fel, gyaníthatóan akkor terjedt el tömegesen, amikor a pitében almahelyettesítőként kezdték felhasználni. Mert a fanyar ízű, húsos vastag levélnyelű rebarbara éppen akkor érik, amikor az alma már fogyóban van a pia­cokon, s ára olyan magas, hogy a sokak által kedvelt almás tészta már nagyon sokba kerülne. A meghámo­zott levélnyelek - mert ezt használjuk fel a rebarbarából- nem csak a tésztába valók, készíthetünk belőle levest, mártást, süthetjük, pörkölhet­jük - mindannyiszor ízletes ételt állíthatunk elő. Használ­hatjuk vegyes gyümölcsíz dú­sítására, levét bor és szörp ké­szítésére is használhatjuk, a szokásosnál több cukor fel- használásával. Különleges ízesítő és télire is sokféleképpen eltartható. Vásárláskor arra kell ügyelni, hogy csak akkor friss, ha a szárak kettétörve recsegnek. A pirosas színű szárak jobb ízűek, mint a zöldek, mert ke­vesebb oxálsavat tartalmaz­nak. Egészségügyileg is érté­kes növénynek számít, mivel frissítő hatású, a bélműködést serkenti, gyengén hashajtó, vér- és vesetisztító hatású. B. G. Fűszeres marhahússzeletek Mikrohullámú sütőben tíz perc alatt elkészül a csípős, különlegesen fűszerezett marhahús, az előkészítésre vi­szont körülbelül húsz percet kell szánnunk. Négy személynek 45 deka hátszínt számítsunk, amihez két evőkanál étolaj, egy fél szántott chili, mag nélkül, morzsolva, négy evőkanál szójaszósz, 1,2 deci húsleves, két evőkanál kukoricaliszt, három, vékonyra vágott zel­lerszár, és egy apró csíkokra vágott pritaminpaprika kell. Egy pirítóedényt melegít­sünk elő a mikrobán, keverjük össze a vékonyra szelt húst az olajjal és tegyük az edénybe, majd maximális fokozaton pi­rítsuk két percig. Adjuk hozzá a chilit. A szójaszószt és a húslevet keverjük össze és fokozatosan öntsük a kukori­calisztre, majd az egészet rá­öntjük a húsra, amellyel két- három percig pároljuk. A zel­lerszárat és pritaminpaprikát ezt követően keverjük hozzá a szószos húshoz, és további egy percig főzzük. Vigyáz­zunk, hogy csak addig hagy­juk a mikrobán, amíg a szósz besűrűsödik, de a zöldségek maradjanak ropogósak. Csináljunk díszes cserepet Lassan újra a lakásba költöz­tetjük az erkélyekről, és a kertből a virágokat. Amelyik átültetésre szorul, most al­kalmas hozzá az idő, sőt egyúttal vidámabbá is tehet­jük a lakást, ha némi fantáziá­val, csekélyke kézügyesség­gel rendelkezünk, és időt szá­nunk rá. Vegyük meg a legol­csóbb terrakotta cserepet, amire aztán kedvünk szerint festhetünk. Élén színű festé­ket használjunk, sárgát, kéket, narancsot, zöldet, pirosat - at­tól függően, melyik harmoni­zál az adott helyiséghez. Csí­kokat festhetünk a cserépre, sormintát, vagy az egészet egyszínűre mázoljuk be. Szilva aszalva, sütve és tortának A szilvát aszalva már legtöbben dekánként vásároljuk - vala­mikor pedig a háztartások legáltalánosabb téli gyümölcsének számított, amit kenyérsütés után a kemencében tartósítottak. Az egészséges, majdnem telje­sen érett szemű szilvát kerek, lapos oldalú fonott kosárra terí­tette a nagyanyám, és a gangon, a lugasszőlő árnyékában napo­kig rakosgatta. Többször óvato­san megkevergette a tenyeré­vel, a közben penészedő, hibás szemeket pedig naponta kivá­logatta. Amikor már töpörödöttre fonnyadt a gyümölcs, kenyérsü­tés napján a kemence közelébe hordtuk a kosarakat, aztán amint a kenyereket kiszedte, a helyükre a szilvát tolta be. Álta­lában másnap, teljesen lehűlve vette ki, és ritkára szőtt vászon­ból készült zacskókba töltve felakasztva tárolta. Télen kompótnak főzve fo­gyasztottuk, amihez igen finom volt a keltgombóc. Szilvát aszalni kemence híján nem tu­dok, a lekvárt sem a tőle tanult módszer szerint, bográcsban. naphosszat kevergetve teszem már el, hanem a gáztűzhely sü­tőjében készítem, ahogy isme­rősöktől hallottam: a kimago­zott szilvát ízlés szerinti meny- nyiségű cukorral összekeve­rem, kevés szalicilt szórok rá, egy napot ha­gyom állni, majd a lábost a sütőbe téve közepes lán­gon hat óra hosszat ha­gyom főni. Üvegekbe töltve száraz dunsztba te­szem, és kész. A friss szil­vából sütött tortát pedig az ínyenceknek is ajánlom. Ehhez fél kiló szilvát két deci borban felforralok, és egy napig hagyom állni. A tésztájá­hoz 15 deka cukor 10 deka vaj, 10 deka liszt, 2 tojás, 2 vaníliás cukor, fél sütőpor és kevés tej kell, amit összekeverek, torta­formába nyomkodom, rárakom a kimagozott szilvát és forró sü­tőbe tolva megsütöm. Ha ki­hűlt, tejszínhabbal lehet díszí­teni. Must, szörpnek besűrítve Olvasóink közül többen kérdezték mit kell tenniük a musttal ahhoz, hogy megmaradjon édesen, mert nincs már meg a múlt évi újságjuk, amiben erről egyszer részletesen írtunk. Szüretkor, közvetlenül az után, hogy ledarálták a szőlőt, a friss mustból egy jókora lábost vagy fazekat engedjünk tele, és anél­kül, hogy bármeddig is állna, ülepedne, tegyük oda főni. Lassú tűzön, időnként kever­getve forraljuk, a tetején kép­ződő szennyes habot pedig fo­lyamatosan szedjük le sűrű szövésű szűrővel. Elég sokáig kell főzni, addig, amíg körülbe­lül a felére besűrűsödik, majd azon forrón palackokba tölteni és légmentesen lezárva száraz gőzben hagyni kihűlni. Ha a must nem elég édes, cukorral természetesen följa­víthatjuk, és tehetünk bele egy kevés szalicilt is, hogy biztos elálljon. Az így készült sűrítményt kóstoltam már úgy is, hogy a leforrt, kész borhoz öntötték. Na nem a hordóban, hanem a kissé savasabb, testesebb bort amikor poharakba töltötték, né­hány csepp sűrítménnyel „nőie­sebb” nedűt varázsoltak a segít­ségével. Amúgy a befőzött must ki­tűnő üdítőital, ami szódavízzel vagy ásványvízzel hígítva a traubihoz hasonló ízhatású. Természetesen az mindenkor meghatározó, hogy milyen a szőlő fajtája és színe, mert más lesz az illatosabb csemege- szőlő, vagy a piros levet adó borszőlő mustja. Vadhúskészítés Bíró módra Az idősebbek, így többek között Bíró Gábor és felesége is a vadhúst még úgy dolgozzák fel, ahogy az a harmincas években volt szokás a falujukban. Arra roppant ügyelnek, hogy a bele­ket gyorsan eltávolítsák, mert a bennük lévő baktériumok ve­szélyesek az emberre. MAGY ÁRBÓLY Ami megható ebben az esetben, hogy a régi hagyomány szerint a férfi is részt vesz a konyhai munkában — akár a disznóvá­gáskor. A házaspár ritkán jut lőtt erdei vadhoz, de most es­küvőjük ötvenedik évforduló­jára, november 15-ére őzge­rinccel és jércefácánnal ked­veskednek az őket köszöntő embereknek. A legfontosabb dolog, hogy kitűnően sikerüljön az érlelés, ami rendszerint 2-3 napig tart. A gerincre annyi vizet öntenek, hogy teljesen elfedje azt. Külön edényben harminc percig for­ralják azt a levet, amelybe sót, ecetet, vöröshagymát, sárgaré­pát, petrezselyemgyökeret, bor­sot, babérlevelet, gyömbért, va­lamint koriándert tettek. Az adalékok közül egyik sem ma­radhat ki, mert akkor nem lesz meg a jellegzetes íz és illat, amit ők helyi szóval „haut gout”-nak neveznek. Forralás után a levet azonnal a hideg vízben tárolt őzhúsra öntik, az edényt pedig lefedik, s következhet a több napos páco­lás. Másnap azért most már az egészet felforralják. Ha viszont nem pácolnak, akkor 4-5 napig tart az érlelés. Ez, a sütést elő­készítő művelet ha nem sikerül, akkor bomlás következhet be, és akkor odaveszett a drága vadhús. Gábor bátyám kérdésünkre elmondta azt is, hogy a fácán­kakas húsa kevésbé ízletes, és nehéz porhanyóssá tenni. A jér- cét sósé forrázza le, vagyis szá­razon kopaszt. A beleket szin­tén eltávolítja. Amikor süt, a tűz lassan ég. Sok szalonnát használ fel, hogy a vadmadár száraz húsát tovább puhítsa. Legvégül almapürét ad hozzá. Csuti J. Oldalszerkesztő: Morzsák A* élesztős tészta ha meg­kelt, és nem akarjuk hogy tovább növekedjen, tegyünk rá nedves papírlapot. A tészta összedolgozásakor a nyújtódeszkát és a sodrófát kenjük be vékonyan olajjal. Kovászt úgy készítsünk, hogy egy bögrébe tegyük az élesztőt, egy kanálka cukrot és annyi langyos tejet önt­sünk rá, hogy félig legyen a bögre. Kis idő múlva két kanál lisztet keverjünk hozzá, és lefedve addig hagyjuk állni, amíg a bögre karimájáig nem duzzad a kovász. Sót akkor se te­gyünk hozzá, ha sós tésztá­hoz szánjuk, mert akkor nem kel meg. A hosszabb sütést igénylő tésztákat, ha a tetejükön már hártya képződött, takarjuk le a sütőben fehér papírral, így nem ég meg, és nem képző­dik a felületén vastag kéreg. Tojás helyett, ha ezért nem akarunk külön feltörni egyet, a sütemények tetejét megkenhetjük sötétre pirí­tott cukor felfőzött, majd le­hűtött tevével is. Szép színt és fényt kap tőle a tészta. Az így készített karamelloldat lezárt kis üvegben sokáig el­tartható, sőt karamellkrém ízesítésére is használhatjuk. A diós vagy mákos bejgli gyakran megreped, és ilyenkor nem tudjuk szé­pen szeletelni. E bosszú­ságtól megszabadulunk, ha a tölteléket hidegen kenjük a tésztába, annyit teszünk belőle, amilyen vastag kö­rülbelül a kinyújtott tészta. A töltelék akkor jó, ha se nem túl sűrű, se nem túl híg. Általában 40 deka da­rált mákot negyed kiló cu­korból, 2,5 deci vízből fő­zött sziruppal, 40 deka da­rált diót pedig 20 deka cu­korból 2 deci vízzel főzött sziruppal forrázunk le. Márványom lesz a bejgli te­teje, ha a tepsiben az egy­máshoz nem túl közel rakott rudak tetejét tojással átken­jük, fél órát pihentetjük, újra átkenjük, hagyjuk rászá­radni, megrepedezni rajta a tojást, majd mérsékelten meleg sütőbe tolva sütjük. „A dalmát olívaolajnak nincs párja” A horvát gasztronómia talán legjellegzetesebb ízeit Dalmáciá­ban találjuk meg. A sok zöldségfélét, halakat, rákokat, polipo­kat használó konyha titkaiba pillanthatunk be a zadari mester­szakács, Petar Keres segítségével.- Dalmácia egész területén kö­zel ugyanazokat az ételeket ta­láljuk meg, amelyek többnyire főzéssel készülnek el. Ezért is tartják számon a legegészsége­sebbek között az egész vilá­gon. Természetesen az alap­anyagok is meghatározói konyhánknak: rengetég zöld­ségfélét használunk, valamint a tenger ezernyi adományát.-Miben határozná meg a legjellemzőbb jegyeit?- Alapjaiban a mi gasztro­nómiánk is mediterrán jellegű, leginkább talán az olasz hatott rá. Az viszont mindenképpen megkülönbözteti a dalmát sza­kácsot a többiektől, hogy csak hazai olívaolajat használ. Ez egy olyan adottság, amelyet még mindig nem haszná­lunk ki iga­zából, holott a horvát ten­gerparton ké­szül a világ legminősé­gibb olívája. Nálunk ugyanis még a hagyományos' módon préselik, majd a tiszta olajat kőkádakban érlelik, így szinte semmit nem veszít ere­deti ízanyagából.- Milyen típusú halak kerül­nek a dalmátok tányérjára ?- Leggyakrabban a fehér húsú halakból készítünk kü­lönböző étkeket, de az utóbbi időben divatba jött a kék húsú hal is. Emellett persze a tinta­hal vagy a polip is kedvelt alapanyag.- Milyen ételt javasolna például polipból?- A legegyszerűbben talán a polipsaláta készíthető el. Eh­hez egy 2 kilogrammos polipot kell megtisztítani, majd nem túl sok, forrásban lévő vízben egy órán át főzni. Sót nem sza­bad hozzáadni, mert tengeri sót tartalmaz a húsa. Hűlni hagy­juk 2-3 órán át, majd apró koc­kákra vágjuk. Kis vizet rajta kell hagyni, majd az egészhez fokhagymát, kevés sót, borsot, citromlevet, borecetet keve­rünk, illetve tetszés szerint más fűszerekkel is ízesíthetjük. Mindehhez eredeti dalmát olí­vaolajat adunk hozzá és össze­keverjük. Hideg krumplisalá­tával együtt tálaljuk.-Milyen itallal kínálhatjuk meg ehhez vendégeinket?- Előtte kiváló a maraschino likőr, amely csak Zadar kör­nyékén készül. Ha a polipsalá­tához illő borok közül kellene ajánlanom, akkor benkovaci rosét javasolnék, vagy egy könnyű vörösbort. A vacsora utáni beszélgetéshez pedig leg­jobban egy dalmát dingacs vagy postup ízlik. Gy. Z. A vendégek a pécsi szakácsokat is megismertették a déli ételek különleges ízeivel fotó: Müller andrea i i A á

Next

/
Oldalképek
Tartalom