Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-08 / 276. szám
6 Dünántúli Napló Hitélet 1998. október 8., csütörtök Emkékeztető Szombaton harmadszor rendezik meg a Megyenapot. Ebből az alkalomból ünnepi istentiszteleteket tartanak a Pécsi Zsidó Hitközség Imaházában pénteken 18 órakor, a Bazilikában szombaton 17 órakor, a Dischka Győző utcai evangélikus templomban vasárnap 10 órakor. Görcsönyben október 11- én tartják a „vérhulló Szűzanya” búcsúját. A szentmise 11 órakor kezdődik. Osztrák kórus. Vasárnap a Belvárosi templomban a fél 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén egy osztrák férfikar, a Sängerrunde Emmersdorf énekel. Október 11-én, Mári- gyúdön a Pálos Rend szervezi a Magyarok Nagyasz- szonya búcsút. A 10 órás szentmisét P. Botfai Levente, a pécsi ház perjele mutatja be és a szentbeszédet is ő mondja. 11 órakor keresztút lesz a kálvárián, utána a Magyarok Nagyasz- szonya szobornál Lorettoi litánia és rövid elmélkedés következik. Délután egy órától szentségimádás, ró- zsafűzér a templomban, énekekkel és a pálos kispa- pok által vezetett elmélkedéssel, majd kegytárgyak megáldása és záróáldás következik. Bérmálás. Vasárnap 10.30- kor Szedresen, 15.30-kor Pécsett a Bártfa utcai templomban bérmál Mayer Mihály megyés püspök. Jövő héten szerdán plébánosok csoportja érkezik Pécsre a svájci Willből. 11 órakor koncelebrációs szentmisét mutatnak be Mayer Mihály megyés püspök részvételével a gyűdi kegytemplomban. Szombaton 16 órakor kiállítás nyílik a pécsi Bazilika Kocsis László termében a gyermekklinika játszóházában készült alkotásokból. A munkákat dr. Fenyvesi Ilona pszhichiáter méltatja. A kiállítás október 26-áig tekinthető meg naponta 9-13 óráig. Megemlékezés Hőgyé- szen. Október 10-én szombaton a 25 éve elhunyt Mayer Ferenc énekiskolai igazgató, volt karnagy sírjához zarándokol a pécsi székesegyházi kórus és részt vesz a 18 órakor kezdődő megemlékező szentmisén. Szellemi és lelki megújulás Mayer Mihály megyés püspök az egyházmegyei zsinatról 1997 pünkösdjén Mayer Mihály megyés püspök főpásztori áldással hirdette meg ünnepélyesen az egyházmegye minden híve számára a pécsi egyházmegyei zsinatot. Záróülését Boldog Mór püspöknek, a Szent István alapította egyházmegye másod-védőszentjének emléknapjához, 1998. október 25-i ünnepéhez kapcsolva. Mint azt lapunk kérésére Mayer Mihály megyés püspök elmondotta, 1991-ben fogalmazódott meg a zsinattartás igénye II. János Pál pápa első magyarországi útja alkalmával. Akkor a Szentatya kifejezte abbéli óhaját, hogy a felszabadult körülmények között kívánatos lenne, ha a második vatikáni zsinat tanítása még inkább egységesen elmélyülne az emberekben. Ezt szolgálják az egyházmegyei zsinatok.- Az utolsó egyházmegyei zsinat 1936-ban volt.- Erre is gondoltunk, amikor a döntést meghoztuk, megvárva, hogy Magyarországon más egyházmegyékben szintén zsinaton összegezzék a tapasztalataikat, s azokat is próbáljuk hasznosítani. Hiszen a zsinat mindig szellemi, lelki megújulás és előretekintés.- Közel másfél esztendős párbeszédet jelentett.- Ahhoz, hogy az ember előre tekintsen, megfogalmazza, hogy mi az, ami egységesít az egyházi tanításban, hosszabb időre van szükség. Hogy megfogalmazódjanak mindazok a gondolatok, melyek mentén a hivő ember a közjó szolgálatában élheti majd mindennapjait.- Tizennyolc témát jelöltek ki, melyekből menet közben többet is összevontak.-A zsinat nem ötletbörze, bár témánként megkérdeztük a híveket, a plébániákat és kaptunk is megannyi javaslatot.- Zsinati téma volt például a szentmise, ami a katolikus egyházban a liturgiának és a keresztény életnek egy csúcsa.-Forrás, amiből az egyes ember sokat meríthet és az egész heti életére próbál az Istentől kegyelmet kapni, hogy ne szekularizált emberré váljon, hanem Isten színe előtt élő és dolgozó ember legyen otthon is, a munkahelyén is és a társadalomban is. Ehhez tartoznak a szentségek, melyekkel megkapjuk az Istentől az erőt, hogy valóban hűségesek tudjunk lenni.- Miről esett még szó?-Nagyon fontos kérdéskörként jelentkezett a népi vallásosság, a paraliturgia, amihez tartoznak a körmenetek, a búcsújárás és mindazok a kiemelt események, melyek évente néhányszor fordulnak elő. Mindazonáltal az egyházon belül fontosak és egy-egy nemzetnek, népnek a hagyományait követve valósulnak meg a vallásos életben. Szó volt továbbá természetesen a házasságról és a családról. A zsinati előmunkálatok során megfogalmazódott, hogy a régi, hagyományos családmodellnél jobbat nem tudtak kitalálni: a mostani modellekben az egyén személyét csak amolyan látszatszabadságokkal ruházzák föl, s elvesznek közben a valódi, mély és szoros emberi kapcsolatok. — Többféleképpen jelentkezett az egyes plébániák önállóságának kérdése.-Igen, hogy hasonlóan az önkormányzatokhoz önállóan tudjanak működni, megszavazni bizonyos dolgokat. De mivel az egyház hierarchikus, ebben mindig szerepel a felelősség kérdése, és ezt a plébános személye is garantálja. Ellentétben a polgármesterrel, aki többnyire áldozata a testületi döntéseknek.- Egyházmegyénk meglehetősen sok nemzetiségű.-Magyarok, németek, hor- vátok, cigányok és még sokféle nyelvű emberek élnek együtt. Arról esett szó zsinati munkák során, hogy miképpen lehet ebben az együttélésen integrálni őket úgy, hogy mindegyikük a maga nemzeti értékével, gazdagságával járuljon a teljességhez, de ne egymással ellentétbe kerülve és ne nacionalista módon. De a nációt értékelve és becsülve. És ha már itt tartunk, említsem meg az ökumené szerepét, amely a különböző, többnyire nagy történelmi vallások közti párbeszédet teremti meg. De arról is beszéltünk, hogy a mai világban alakult kisebb közösségek milyen kihívást jelentenek a nagy egyházaknak és hol vannak azok a problémák, melyeket kezelnünk kell.- Az egyház belső szervezetét is górcső alá vették.- Az egyházmegye felépítése fontos, hiszen minden intézményt a struktúra is tart a szeretet mellett, de sohasem jó ha a struktúrát és a karizmát elválasztjuk egymástól. E kettő együtt él. A zsinat kezdetekor nagyon sokszor megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen egyházat akarunk. Nos, ha az egyházban nem látjuk meg, hogy Jézus Krisztus alapította és hogy az egyház nem emberi intézmény, hanem isten-emberi, akkor valóban csak azt kellene nézni, hogy megváltoztatjuk a struktúrát, mert akkor - ahogyan gondolták valamikor a nagy reformerek, forradalmárok a társadalmakat illetően - megváltozik az ember is. Mi azt mondjuk, hogy az embert belülről kell megváltoztatni, az emberek számára kell új nézőpontot, belső gazdagságot, szemléletet adni. S ha megvan a felelősség és a lelkiismeret, akkor tud szabadon és boldogan élni. A zsinat kérdése tehát úgy hangzik, hogy vajon milyen egyházat akart Jézus Krisztus? Mit akar tőlünk keresztényektől, akik elköteleztük iránta magunkat ma, 1998-ban és a mit akar a jövőben? Miben kell változnia az embernek ahhoz, hogy az Istenhez méltó legyen, hogyan kell alakítani az egyházi struktúrát úgy, hogy a legtöbb segítséget tudja adni abban, hogy a zarándokútról le ne térjünk. Legyenek irányjelző oszlopok.-A befejező, ünnepi zsinati munkálatok október 21-én szentmisével kezdődnek, négy szekcióban felosztva a vitakérdéseket, melyeket plenáris ösz- szejövetel követ majd.- És elkészül az az anyag, melyet szakteológusok átnéznek, majd a püspök elé teszik, hiszen a püspök személy szerint is felel azért, hogy ami a zsinaton elhangzott, az valóban az egyház tanítása és valóban Istenhez vezeti a népet. Tehát az én jóváhagyásommal válik az anyag kötelezővé az egyházmegye számára, ez alapján tudunk majd a hétköznapokon egységesen gondolkodni és cselekedni, megfogva egymás kezét. S akkor mondhatom ki a végkövetkeztetést, hogy dialógus volt a zsinaton és szolidaritás a zsinat után. Kozma Ferenc n Mi menn Egy hete első áldozás volt templomunkban. Azért került őszre ez az ünnep, hogy megóvjuk a gyerekeket attól a tévedéstől, miszerint vége a tanévnek, „amúgy is voltunk első áldozok, már nem kell járni többet hittanra”. Az épp most megkezdett tanév talán megláttatja velük a nagy lehetőségeket. Persze, a diák mindig leleményes, de különösen „jól” sikerül a leszakadás, ha szülői segítséget is kap hozzá. 20 éves papságom során sok mindent láttam, mégis megrázó volt most azt tapasztalnom, hogy az első áldozás másnapján egy gyermek ezzel áll hitoktatója elé: az anyukám azt mondta, most már nem kell járnom többet! Márton Áron, Erdély sokat megélt püspöke (1896-1980) a felnőtteket teszi felelőssé a gyermekek viselkedéséért: „Sok a kifogás az ifjúság ellen. Elfelejtik, hogy az ifjúság nem az égből potyogott a földre, hanem a szülők nemzették. A mai ifjú abba a környezetbe érkezett, amelyet az öregek teremtettek meg. Az apák írták a könyveket, melyeket a fiák olvasnak, az öregek élték az életet, melyet a fiatalok láttak és eltanultak; az előző nemzedékek kezdték meg a tekintély kisebbítését, melyet a maiak elvetnek. A ma a tegnap folytatása. Az eredmény, amin ma sopánkodunk, a múlt logikus következménye. ” Kár, hogy a szülő vezeti tisztességtelenségre gyerekét: hogy mennyit ér a szó, azt is a szülőtől tanulja meg. Keresztelésekor a szülő azt ígérte, kereszténynek fogja nevelni. Vajon így történik-e, ha még hittanra és misére sem viszi el? Milyen kereszténység az, ha valaki egy nappal az első áldozás után azt mondja gyermekének, most már nem kell járnod többé? Valószínű, hogy ezt az írásomat éppen az nem olvassa, aki ezt a merényletet elkövette gyermeke ellen, hiszen aki ennyire nem hall, valószínű, nem is olvas. Mégis leírtam, nehogy a fertőző rossz továbbra is szedje áldozatait. Amikor az Úr alkuba bocsátkozik Abrahámmal a bűnös városban lakó igazak számát tekintve, vagy mikor apostolokat választ és bűnösöket hív meg tanítványai közé, majd munkatársaivá emeli őket, azt sugallja, tisztában van az emberi erőtlenséggel, a hatékonyság számadataival. Ez azonban nem ment fel minket a személyes felelősség alól! A megérintett ember nem tudja meg nem történtté tenni a vele való találkozást. Csak az önpusztító hazugság, az igazság leta- gadása képes ideig-óráig feledtetni velünk: mire szólít a felkínált lehetőség! Jézus az elkötelezettségből való kihátrálásról mondja: „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára. ” Jézus nem egy futó pillantásra hívott meg minket, nem is egy kézfogásnyi kapcsolatot ajánlott fel, hanem örök közösséget kínált nekünk Önmagával. S ennek ma van a kezdete, mikor igent mondok Őrá, s építeni kezdem - kapott anyagból - az el nem múló Eletet. Jézus megkérdezi a rossz befolyás alá került tanítványaitól, akik tapasztalják, miként hagyják ott egyesek Mesterüket: csak nem akartok ti is elmenni? Péter apostol tudta azt, amit a korabeli gazdag ifjú nem mert tudni: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás ”. Jézus nekünk is fel akarta tenni a kérdést: mondd, jobban szeretsz-e, mint mások, akik alig-alig tudnak rólam valamit? Válaszunk az életünk, s az Életünk a válaszunktól függ: tudom-e Istenről azt, amire a szeretet vezeti el a hűséges tanítványt? S vajon milyen élet-feleletet tud adni az a felnőtt, aki miatt a legkisebbek közül egy(?) még a kérdést sem hallhatta meg? Garadnay Balázs A Tóra örömünnepe A zsidó újesztendő szeptember 20-án kezdődött meg, sokféle hagyományos ünneppel. E sorban az elmúlt héten a sátoros ünnepeken emlékeztek a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásáról és a negyven évi pusztai vándorlásról. Most a Tóra örömünnepére készülnek. Mint azt Schönberger András rabbi elmondta, a zsinagógákban ezekben a napokban a szent iratok felolvasásának végére érnek, s egyben az újrakezdés is megtörténik. A pécsi templomban október 12-én, hétfőn este 18 órakor kezdődik a Tóra-ünnep köszöntője, 13- án, kedden pedig délelőtt 10.30-tól a Tóra örömünnepét A hadijáték egy pillanata Napjaink csatája A pákozdi ütközet cserkész szemmel A pákozdi csata 150. évfordulója alkalmából Pákozdon csatát rendezett a IV. cserkészkerület (Székesfehérvár). Persze nem életre-halálra folyt a harc. Az ütközetben papírgombócok szálltak a levegőben ágyúgolyóként, puskaropogás helyett pedig a résztvevők hangját lehetett hallani, amint lekiabálják az ellenfél számait. 1500 cserkész érkezett az ország különböző részeiről, hogy védőként vagy éppen támadóként „harcoljon”, részt vegyen egy hatalmas, hat órán keresztül tartó cserkész-hadijátékban, azaz számháborúban. És ahogy az igazi csatában sem csak magyarok küzdöttek, most is voltak lengyel és horvát „katonák” is. A harc kimenetele csak a seregeken múlt, és bizony szép számmal hullottak az ifjak. Ä csatát mindenki komolyan vette, hiszen azért igazi ütközet volt ez vezérkarral, frontparancsnokokkal és közlegényekkel, rohamokkal és visszavonulásokkal. A támadás hevességét mutatja, hogy a 434 védőből összesen négyen „maradtak életben” a harc végéig. A zászlót azonban sikerült megvédeni a háromszoros túlerőben levő támadókkal szemben, így a pákozdi csata másodszor is a védők, a „magyarok” győzelmével zárult. A kétnapos rendezvényre a VI. cserkészkerületből (Baranya, Somogy és Tolna megyéből) is érkeztek cserkészek (104-en), akik a „magyarok” oldalán harcoltak. Persze a lényeg a játék volt, a küzdelem, a csata izgalma. Lehetett erdőben bujkálni, kúszva megközelíteni az ellenfelet, lehorzsolni a térdet (mindenki örömére ennél nagyobb sérülés nem történt). Aki kiesett, az lemehetett a völgyben elterülő nadapi rétre, amely a kissé baljós csengésű „halottasház” nevet viselte, és ott kipihenhette a fáradalmakat. A hadijáték után cserkészmise illetve istentisztelet következett. A program egy nagy tábortűzzel zárult. A pákozdi csata nagy jelentőségű ütközet volt a magyarok számára. Ez a pákozdi csata is fontos esemény volt, bár más szempontból. Az 1989-ben újjáalakult Magyar Cserkészszövetség újra bebizonyította életképességét és tenni akarását a magyar ifjúságért. Köszönettel tartozunk a hadijáték szervezőinek (Vincz István, Hada Tibor, Polczer József) és szponzorainknak, akik lehetővé tették a kb. 1500 cserkész vendégül látását a Velencei-tó környékén. Aki a fentiek alapján kedvet kapott a cserkészethez, az jelentkezhet a pécsi katolikus plébániákon vagy protestáns lelké- szi hivatalokban. Pótó Judit 668. Sz. Gyóni Géza, Gulyás Kovács Gergely 673. sz. Plus Cserkészcsapat. <
