Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-05 / 243. szám
10 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. szeptember 5., szombat Hírcsatorna A Művészetek Háza ajánlataiból. A pécsi Művészetek Házában szeptember 10- én 19.30-kor a Pécsi Play Back Színház előadására kerül sor, „Történetek a szerelemről” címmel. A Játékmester Zánkay Tamás lesz. A 15-én 18 órakor kezdődő filmklubban is különleges alkotást vetítenek. A Shine (Ragyogj) című film a másságról szól, de arról is, hogy mögötte mindig ott a gondviselés. A film főszereplője, Geoffry Rush ezért az alakításáért a legjobb férfiszínészt illető Oscar-díjat kapta 1997-ben. (ly) Szomszédvárak. Nemzetközi vetélkedők zajlanak szeptember 4-e és 8-a között Baranyában. Szigetváron tegnap és ma, Siklóson ma és vasárnap, míg Pécsvára- don hétfőn és kedden lesznek programok. A Szivárvány Gyermekház szervezésében zajló 3 fordulós hely- és kultúrtörténeti vetélkedősorozat keretében a résztvevők 10 hónap alatt szerzett ismereteikről számolnak be. A versenyre 6 Hunyad megyei csapat is érkezik, (ly) Kiállítás. Mohácson, a Kossuth Filmszínház emeleti kisgalériájában kiállítás nyílik szeptember 8-án 17 órakor. A tárlaton Bohnert Eszter és Harkai Alexandra munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. Bevezetőt Bos- nyák Mihály grafikusművész-rajztanár mond. (ly) Mediterrán Ősz. Szederkényben 12-én szüreti fesztivállal indul az idei Mediterrán Ősz rendezvénysorozat, a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ előrejelzése szerint. Az események október 25-éig tartanak, közben újra lesz többek között pécsvá- radi leányvásár, Szőlő és Bor Ünnepe, Határon Túli Magyarok fesztiválja, (ly) Toliforgatók. Tüskés Tibor József Attila-díjas író lesz a vendég a Toliforgatók Klubjában szeptember 7-én. A mindenki számára nyitott beszélgetés Pécsett a TESZ Székházban 16 órakor kezdődik. (ly) A meg nem valósult tervek makettjeit is kiállították FOTÓK: WÉBER T. A képzelet és a valóság építőkövei Pécs építészete száz esztendő és a kortárs alkotások tükrében Aki ide, hazánk legdélebbre fekvő'mediterrán nagyvárosába látogat, s vékony pénzű turistaként lekászálódik a vonatról, hogy a Szabadság utcán baktasson fölfelé, annak Zsolnay Vilmos méltóságteljes szobra tűnhet föl először, s mindjárt mögötte megcsillan a Kiste- legdi István által tervezett Tü- zép Székház függönyfala is, különös egységben a hatalmas, a körnek csaknem a teljes ívét leíró kirakat-kupolákkal. Akárha az épület kerekeken gurulna, a meredek tetőn a sárga és zöld cserepekből kirakott madármotívummal, s mögötte - még megfogható távolban - a székesegyház tornyaival. Elhamarkodott lenne jelképpé nagyítani ezt a benyomást, mindazonáltal múltnak-jelennek és jövőnek ez a sajátságos ötvözete, ez a sokféle érzést sűrítő mediterrán merészsége azonnal feltűnik az idelátogatónak. Természetesen nem valamiféle öntetszelgő eredetiség vagy pusztán a történelmi tradíció motiválhatta a város építészeit, hogy 1880-tól napjainkig áttekintést adjanak elődeik és kortársaik munkásságáról. A múltbéli értékeivel a világörökség rangját is kérő város készít számvetést, és az évezred vége felé lépegetve, valóban úgy tűnik, hogy korszak és korszakok zárultak le. A Művészetek Háza tetőtéri tárlatán az 1880-tól 1980-ig tartó fejlődést követhetjük nyomon, amelyhez a fő rendezők egyike, Weiler Árpád, a Dél-Dunántúli Építész Kamara elnöke írt „előszót”, aki jogos öntudattal idézheti Komor Marcell akkori szavait: „Méltónak kell maradnunk a múlthoz, és méltónak kell mutatkoznunk a folytatásban.” Ugyanis erre Pécsnek, ahol kényeztető bőségben vannak kiváló kortárs építészek, minden esélye megvan. Már a múlt böngészése is izgalmas kaland, amely nemcsak Slauch Imre és különösen Pilch Andor nagy ívű munkásságát érzékelteti, de Lechner Ödön sikertelen pályázatai (városháza, színház) is előkerül a levéltárak mélyéről. A század- fordulós, de az első világháború után tovább növekedő Pécs mindig magához vonz egy vagy több nagyszerű építészt, de útjukra is bocsát világhírességeket. Elég csak a Bauhausra gondolnunk. De a kitűnő építőmesterekről - Gadó Ignácz, Piatsek József és sorolhatnánk - sem feledkeztek meg a kiállítók. A Pécsi Galéria Széchenyi téri termében pedig nevek-ter- vek fragmentumaivá bontva láthatjuk az elmúlt húsz esztendőt. A „régiek” — Tillai Aurél, Bacmcmn Zoltán, Dévényi SánA Római-udvar Pécsett dór, az alkotóereje teljében elhunyt Várnagy Péter és sokan mások mellett az új generáció képviselőit js. Gyakran szembeötlő a csapatmunka, amit egy-egy építészi gondolat szervez. Ennek az időszaknak a kezdetét részben a jellegzetes pécsi organikus látásmód jelzi, majd több példa akad a pénz és a jó ízlés konfliktusára is. Megszaporodnak a színes, intim belső terek, a dús kapu- bélietek, számos új épület hirdeti a néha „édes” új stílt, a meditteránum melegét. Noha innen is a bőség zavarával távozhatunk, azért marad búvárkodni való a Pécsi Kisgalériá- ban is. Itt zömében a félbemaradt, meg nem valósított munkák sorakoznak. Magasház-re- konstrukció, városrendezési tervek, belvárosi teázó - hamvaikból föléleszthető, kiegészíthető torzók. B. R. A Janus Pannonius Tudományegyetem főbejárata Bergman tiszteletére Ingmar Bergmant, aki éppen idén töltötte be a nyolcvanadik évét, egy különös rokona, bizonyos Kari bácsi vezette a film világa felé. A pszichiátriai kezelés alatt is álló feltaláló sajátos laterna magicája révén találkozott Bergman a vetített film varázsával. Önéletrajzi forgatókönyvéből a múlt évben készült filmjét „Dúl-fúl és elnémul” címmel forgatta, nagy energiával. Előjátszott a színészeinek, sőt még maga is vállalt egy kisebb szerepet. További érdekesség, hogy Bergman közel tíz éve tett ígérete óta, hogy tudniillik ő már egész estés filmet nem rendez, ez az első nagyjáték- filmje. Ezt a filmcsemegét láthatja a közönség annak a kétnapos rendezvénysorozatnak a keretében, mely szeptember 7-én kezdődik a pécsi Művészetek Házában. A filmet 18 órakor mutatják be. Másnap újabb szemszögből is megismerkedhetnek az érdeklődők Bergmannal, hiszen forgatókönyveinek és regényeinek műfordítója, Kunos László lesz a vendég, aki már szinte személyes viszonyba került a nagy rendezővel, igen átélt, intuíciókkal megerősített fordítói munkája alatt. 18 órától vele beszélget a filmnapokat szervező dr. Stark András, aki maga is a berg- mani életmű jó ismerője. A Micimackó Filmklubban szeptember 14-én a Fűrészpor és ragyogás című alkotást, 21- én pedig a Szégyen című filmet vetítik. Hodnik I. Gy. Felvidéki és német telepesekre emlékeztek A felvidéki magyarok északbaranyai betelepítése és a hegyháti németek kitoloncolása volt a fő témája a nemrég megtartott helytörténelmi emlékülésnek a bikali Puchner kastélyban. Előadást tartottak többek között a testvérfalvak képviselői, így Hidaskürt (Szlovákia) polgármestere, Rózsár Tibor, Magyarbikal (Erdély) tiszteletese, Ferenc Árpád, Galambos Dénes kürti telepes, valamint az elűzött német nemzetiségű dr. Steiner Henrik, aki azóta USA-ban él. Allinger Jánost, Bikái és környéke leghíresebb külföldi kutatóját azonban hiába várták, technikai ok miatt nem tudott eljönni. Az ünnepi eseményre fővárosi egyetemisták a régi Puchner családról filmet készítettek, bemutatták a település múlt századi térképét, ifjú Lakatos László pedig kőből megfaragta a községeimért, amelyet köztéren állítottak fel. A jelkép felderítésében Markó Józsefié és Wágner Antal pedagógusok jeleskedtek. Héhn János polgármester kérdésünkre elmondta, a honismereti kör dokumentumai és néprajzi tárgyai sem kallódnak el, hisz az állandó bemutatónak végre helyet alakítanak ki, de az egymillióba kerülő falumonográfia kiadására még nincs pénzük. Cs. J. Vadászok és könyvek A közelmúltban mutatták be Videcz Ferenc új könyvét, amely a Verőfény és alkonyat címet viseli. A vadásztörténetekkel teli könyv megjelenésekor már nagy sikert aratott, sok boltban már nem is lehet kapni.- A magyar vadászok általában akkor kezdenek el írni, amikor leterítik életük első szarvasbikáját - szólt a motivációról a vadász-író. - Ekkor úgy érzik, ezt az örömet, amely szinte szétfeszíti őket, meg kell osztaniuk a világgal. Videcz Ferenc pontosan 10 éve, 1988-ban publikált először, a Nimród magazinban jelent meg novellája. Az évek során az írások egyre gyűltek- és sikerük nyilvánvaló volt -, míg végül könyv alakban is kiadták őket. Ez a munka tavaly jelent meg, Holtomiglan címmel. Szinte a könyv megjelenésével egy időben már újra jelentkezett a kiadó, és újabb szerződést ajánlott. Ennek gyümölcse a mostani mű, a Verőfény. és alkonyat. Vadásztörténetei mindig a valóságon alapulnak, természetesen egy alkotó fantáziájával megtetézve, a szabad természet és a vadászok életének hiteles bemutatásaként. Az író azonban folyamatosan dolgozik, már készen áll a harmadik novelláskötet, amely várhatóan jövőre, a szerző 55. születésnapján juthat el az olvasókhoz. Ny. Sz. Futnak a képek FILMJEGYZET Csoportkép - háttérben hegyekkel íme, a csoport - háttal a hegyeknek Tán negyedéve sincs, hogy e rovatban dícsérőlég szóltam Philippe Hard Tiltott nő című filmjéről, s máris megnézhetjük a színész-rendező új művét, a Turisták-at (Les Randonneurs). A korábbi mű leginkább talán személyes hangvételű naplóra emlékeztetett, ez a mostani alkotás a szubjektív, alanyi nézőpontú közlésmód egy másik műfajához áll közel: úti jegyzetek laza füzére. Ott Harel szinte kizárólag a szeretett nőt ábrázolta, ám a nézőpontot mindvégig magánál tartotta. Itt, noha most is megjelenik a cselekményben, ha nem is énként, mint korábban, hanem az egyik figurába bújva, figyelme inkább a környezetre irányul, s a nézőpontot megosztja a szereplők között. Egy baráti társaság tagjai elhatározzák, hogy szabadságukat Korzika szigetén töltik, s egy közös hegyi túrán vesznek részt. Párizsban hagyják a gondjaikat, ám emlékeik erin- niszként követik őket: álmaikban megjelennek az otthoni élet képtöredékei: a féltékeny szerető akciói s egy színielőadás jelenete, ahol egyikük amatőr, de nagyreményű színésznőként kudarcot vallott. A háttérben tehát, akár a korzikai hegyek, krízis-élmények sora: válságba jutott házasság, felbomló kapcsolat, szétfoszló álmok. A film azonban mégsem erről szól. Mindazt mellőzi, mégpedig tudatosan (a rendező második művét látva úgy is mondhatom már, hogy Ha- relre jellemző iróniával), ami hőseinek életében lényeges, fontos és meghatározó, s ehelyett az esetlegeset, a hétköznapit rögzíti kamerájával. Ez a film egy turistaút banális eseményeiről számol be. Arról például, hogy nincs hely a menedékházban, hogy nehéz a hátizsák, s rozoga a patak fölött átívelő palló. Egyszer pedig alighanem vaddisznók falják föl az elemózsiájukat, sőt, el is tévednek - az országúttól kétszáz méternyire. Össze is vesznek, de nem nagyon. Egyikük fejbedobja a másikat, de aztán ragtapasz kerül a sebre, és kész. Harel tehát a lényegtelenre koncentrál. Kritikusan és önkritikusan. Ezáltal szemléletében alkalmazkodik hőseinek életviteléhez. Ilyenek vagyunk, mondja, csak az orrunkig látunk, mintha eltévedtünk volna valami sűrű ködben. (Ez a köd meg is jelenik az egyik felvételen!) így kerül át mindaz, ami lehetne akár tragikus is, a komikum szférájába. Az érzelmeket sem nélkülöző lélekrajz helyére pedig, amely oly finoman hevítette át néha-néha a Tiltott nő képeit, itt a hűvös mikrorealizmus és az oldottabb-lazább publicisztika lezserebb hangvétele kerül. A lényegi minőségét elvesztett lét fecsegő felszíne. Pedig az utazás - erre Philippe Harel olyan könnyed iróniával utal, hogy szinte észre sem vesszük, ahogy a film turistáiban sem tudatosul - tengertől tengerig tart. De kinek is jutna ez eszébe, mikor a hátizsák dögnehéz, inog a palló, és a vaddisznó megette a szendvicseket. Nagy Imre * < i I í
