Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-15 / 253. szám

1998. szeptember 15., kedd Dünántúli Napló 7 Hírcsokor A Tanac Néptáncegyüt­tes, amely elsősorban a ma­gyarországi horvátok nép­tánchagyományait őrzi, 14— 22 éves fiúk és lányok ré­szére hirdet felvételt. Je­lentkezni lehet a keddenként és csütörtökönként tartott esti próbákon a pécsi Ifjú­sági Házban. Szeptember 23-tól ugyancsak jelent­kezni lehet az utánpótlás csoportba szerdánként, és a gyermekcsoportba péntek délutánonként. Oszlopos Szent Simeon, a Zrínyi utcai pécsi szerb kápolna védőszentjének ün­nepére kerül sor szeptember 20-án. Az istentisztelet után kalács- és búzaszentelés kö­vetkezik, majd kaláccsal és borral vendégelik meg a résztvevőket. Roma Kulturális Napot rendeznek Kővágószőlősön szeptember 19-én, az Álta­lános Nevelési Központban. Lesz teremfoci, bábelőadás, kabaréműsor, képzőművé­szeti vásár, népi együttesek műsora és cigánybál. A Pécs Cigányságáért di­jat az elmúlt évvel ellentét­ben idén nem adták ki, tájé­koztatta lapunkat Körösi Fe­renc, a Pécsi Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat el­nöke. Ennek, elmondása szerint, részben az volt az oka, hogy hiányzott a díj anyagi háttere, részben az, hogy csak egy jelölés érke­zett, amellyel azonban a ki­sebbségi önkormányzat nem értett egyet. A baranyai nemzetisé­gek rendeztek kiállítást au­gusztus második felében a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Szántó Ko­vács János úti klubjában azon a diáktalálkozón, me­lyen 25 országból érkeztek résztvevők. Németek, cigá­nyok, horvátok, szerbek, gö­rögök és oroszok mutattak be kultúrájukat hordozó tár­gyakat, fotókat. Három baranyai túrós­csusza címmel mutatja be a Pécsi Horvát Színház gyer­mekdarabját október köze­pén, melyet Tahir Mujicic ír és rendez. Kisebbségek Baranyában Romák a médiában A Független Médiaközpont Romák a médiában címmel rendez kétnapos műhelyfoglalkozást szeptember 17-én és 18-án Pé­csett, a Gandhi Gimnáziumban. A résztvevők roma civil szer­vezetek, kisebbségi önkormányzatok képviselői és a kisebbsé­gekkel foglalkozó újságírók lesznek. része ma elutasítja, vagy csak korlátozottan támogatja azt a pozitív diszkriminációt, mely­nek révén fiatal roma újságíró­kat alkalmaznának. Egyértelmű, hogy a magyar­KonfUktust bemutató cikkek száma kisebbségi csoportok szerint, a kisebbségről szélé cikkek arányában Konfliktusról beszámol Nem számol be konfliktusról Összesen 45% Összesen 55% BBS .........1 Roma 1 1 Nemzeti kisebbségek llllllll Mozgáskorlátozottak mm :1 Melegek 1 1 Kisebbségek általában „ Vágóképként, csak némában ” címmel jelent meg a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal kiadásában Bernáth Gábor és Messing Vera munkája, amely a Romák a magyarországi médiában alcímet viseli. A szerzők a bevezetőben megemlítik, hogy írás közben többször is szembesülniük kel­lett azzal, hogy kisebb tanul­mányokon kívül hazánkhoz ha­sonlóan más kelet- és közép­európai országokban sem tör­téntek kutatások a legnagyobb európai kisebbség médiaképé­vel kapcsolatban. A kötetből kiderül, hogy két országos és négy vidéki napilap egy év alatt megjelent hazai kisebbségekről szóló tudósításait elemezték, in­terjúkat készítettek roma köz­életi személyiségekkel, roma szerkesztőkkel, a legnagyobb közönséget vonzó többségi médiumok szerkesztőivel, a legnézettebb magyar szappan- operák rendezőivel a romák médiaképével kapcsolatos vé­leményükről. Megállapították többek kö­zött, hogy a magyarországi mé­dia bővülő számban és temati­kában foglalkozik a cigányság­gal, de változatlanul zárt az a tematika, ahogyan a cigányság a többségi médiában megjele­nik. A tudósítások többségében az adott ügyben közvetlenül érintett romák nem mondhatják el véleményüket. Túlhangsú­lyozódnak a konfliktusok. Rit­kán mutatnak be olyan kisebb­ségi személyeket, akik a társa­dalom integráns, aktív szerep­lőiként, és nem kisebbségi sze­repben láthatók. Feltételezhető, hogy az újságírók többségének sincs megfelelő mélységű kap­csolatrendszere a cigánysággal. A többségi szerkesztők nagy országi cigánysághoz nem jut­nak el a mindennapjaikat érintő legelemibb közhasznú infor­mációk, de erre a kisebbségi önkormányzati rendszer sem alkalmas. Megállapították, hogy a roma médiumoknak a cigányság informálásában való nagyobb szerepvállalása, és kö­zönségük növelése nélkül nem várható, hogy a roma média­rendszer lehetőségeivel arányos szerepet játsszon a roma közös­ségek életében. MagyaiHágány párbeszéd Az alaptantervhez már megjelentek a kisebbségi oktatást se­gítő dokumentumok és a követelményrendszer is. Azt tehát már pontosan lehet tudni, hogy a különböző szinteken mit kell tudniuk a gyerekeknek, de taneszközök még nincsenek. A magyarországi cigány tanu­lók felzárkóztatása, ezen belül a cigány népismeret műveltségi terület oktatása, a cigány nép­ismereti olvasókönyv megte­remtése érdekében szervez Magyar-cigány párbeszéd az iskoláról címmel konferenciát október 29-30-án Pécsett Dombiné Borsos Margit (ké­pünkön), a JPTE I. sz. Gya­korló Általános Iskola tanára, a Baranya Megyei Pedagógiai In­tézet szaktanácsadója. A kétnapos találkozón neves szakemberek, kutatók és a té­mában érintett tanítók és taná­rok mondják el véleményüket, tapasztalataikat. A Baranya Megye Közoktatásának Fej­lesztéséért Közalapítvány tá­mogatásával és a Pedagógiai Intézet rendezésében megvaló­suló konferencia első napján többek között arról lesz szó, hogy milyen ismereteket tar­talmazzon és milyen módon készüljön a Cigány népismereti olvasókönyv. Ezen belül a nyelvről, a tárgyi és szellemi kultúráról, a történetiségről, a kisebbségi és állampolgári jo­gokról és intézményrendsze­rekről esik szó, mondja a peda­gógus. A második napon a szo­cializációs és kommuniká­ciós készség- fejlesztésről tanácskoznak. Megvitatják azt, hogy mi­lyen hiányok keletkeznek e készségek ki­alakulatlansága miatt, milyen lehetőségei vannak a pedagó­gusoknak e zavarok felismeré­sét, kezelését illetően, s milyen eljárásokkal lehet ezeket a készségeket az oktatás napi gyakorlatában fejlesztem. A konferenciának több fon­tos eredménye lehet, véli Bor­sos Margit. Világossá válik, hogy a cigányság mit tart fon­tosnak saját történelmi, képző- művészeti, irodalmi, zenei, tánc- és hagyománybéli ismere­teiből az általános iskolában el­képzelhető népismereti oktatás számára. Módszertani segítsé­get nyújthat a tananyagot meg­fogalmazó alkotóközösségek számára, aminek eredménye­képpen megszülethet a cigány olvasókönyv. A gyakorló taná­rok szociológus, pszichológus és oktatásszociológus segítsé­gével jobban felmérhetik a ci­gány tanulók azon készségei­nek működését, esetleg zava­rait, melyek leginkább okozói iskolai sikertelenségüknek. A cigány népismereti tananyag oktatása pedig elősegítheti a ci­gány népesség önazonosságtu­datát, önbecsülését, de a ma­gyarok számára is fontos isme­reteket is hordozhat egy több­szörösen hátrányos helyzetű népcsoporttal szembeni előíté­letek leküzdéséhez. Húszéves nemzetiségi adások 1976 novembereben alakul­tak meg a Magyar Televízió körzeti stúdiói a kultúra de­centralizációja részeként, amely a korszak jellemző törekvése volt. Azon túl, hogy a vidéknek nagyobb teret szántak, nem volt semmiféle elvárás, nem volt eligazítás a teendőket il­letően, mondja Békés Sándor, a Pécsi Körzeti Stúdió veze­tője. Ezért a „fehér folt straté­giáját” követték: azt kell csi­nálniuk, amit nem csinál a Magyar Televízió, ami hiány­zik a műsorstruktúrájából. Ebből adódott, hogy tekintet­tel ennek a tájegységnek a jel­lemző vonására, a nemzetisé­gek meghatározó jelenlétére, annak gazdag kultúráját, ha­gyományőrző szokásait kell bemu tami. Ugyancsak hiányként je­lentkezett addig a tévéműso­rok sorában az egészségkáro­sodottakkal való foglalkozás - ezért indult el a Sorstársak -, s aztán később már készül­tek műsorok a határon túli te­rületekről, s az Alpok-Adria országairól. A televízió akkori elnöké­nek, Nagy Richárdnak 1978 februárjában említetne Békés Sándor a nemzetiségi műsor elindításának lehetőségét. A beindulást megelőzte a szek­szárdi Babits Művelődési Házban rögzített, s a pécsiek által sugárzott német nyelvű, magyar feliratozású műsor, a „Nyújts baráti jobbot”. Aztán május 25. és 28. között rögzí­tették a próbaszámot, amely még nem ment adásba. Az első 50 perces nemzetiségi műsor sugárzására augusztus 16-án 18.40-kor került sor, ennek műsorvezetője Knipf Erzsébet és Popovics István volt. A szerb-horvát és német nemzetiségi műsorok első szerkesztője Hárságyi Margit lett. Talán azért esett a válasz­tás rá, mondta kérdésünkre, mert lengyelül és oroszul is beszélt. Az indulás vélemé­nye szerint nehéz volt, mert a semmiből kellett megterem­teni valamit, s ehhez segítsé­get nem kaphattak a televízió­tól, de szerencsére a Pécsi Rádió nemzetiségi adásainak rutinos szerkesztőire lehetett támaszkodni. A filmgyárból érkező Wiedermann Károly rendező pedig igen jó szak­embernek bizonyult. A siker pedig a nemzetiségek körében óriási volt. Isten hozott, kedves vendég!---------------------------------- délután az Eszéki Gyermek­PÉCS sz ínház és az Eszék 1862 A Pécsi napok rendezvény- sorozatában mindig helyet kaptak a kisebbségek is. Idén talán minden eddiginél gazdagabb programmal várják az érdeklődőket. Szeptember 18-án kerül sor a német napra a Sétatéren. Itt a pécsváradi óvodások, a Hás- ságyi Német Tánccsoport, a Mohácsi Német Kórus, a Ma­gyarszéki Ifjú­sági Fúvósze­nekar, a Bikali Trió és a Leő- wey Táncegyüt­tes lép fel. Másnap, 19- én „Isten hozott, kedves ven­dég!” címmel a hazai és a hatá­ron túli horvát néptáncegyütte­sek fesztiváljára kerül sor. 16 órakor menet­tánc indul az If­júsági Háztól a Színház térig, ahol bemuta­tóra is sor kerül. Este az Ifjú­sági Házban lépnek fel az együttesek, majd horvát tánc­házat tartanak. A Sétatéren Folklóregyüttes szerepel. 18 órakor horvát misére kerül sor a Szent István téri Miasszo­nyunk templomban. Szeptember 25-én kerül megrendezésre a bolgár, gö­rög és szerb nap. A Sétatéren a Martenica Táncegyüttes, a Tabán Táncegyüttes, a Mas- karades Együttes és a Vuji- csics Együttes szerepel. Este tartják a balkáni táncok tánc­házát. Szeptember 27-én roma­estre váiják a szervezők az érdeklődőket. Fellép Döröm- böző Géza és zenekara, vala­mint Csonka Anna énekes. A Tanac, amely ’98-ban az ország első néptáncegyüttese a minősítések szerint A horvát óvodások külkapcsolatai A kisebbségek egyik nagy problémája az asszimiláció. Különösen a vegyes házas­ságból született gyermekeket fenyegeti a veszély, hogy fel­nőve már nem kötődnek ah­hoz a nemzetiséghez, amely egyre inkább felszívódik a többségi nemzet szövetében. A nemzetiségi óvodáknak azért is van jelentőségük, mert a nyelvet ébren tartják. Hosszú ideig egyedülálló volt az országban a pécsi Horvát Nemzetiségi Óvoda, amely 1976-ban kétnyelvűként indult. Ma már egy hasonló intézmény működik Budapesten is. 1991 óta egynyelvűvé vált, mondja Ancsinné Matos Anna helyettes vezető. . Az egynyelvűség egy 1989­ben zajló kísérlet után vált vég­legessé, úgy gondolták ugyanis, hogy ezáltal a gyerekek jobban elsajátíthatják a nyelvet. Az óvoda hat óvónője és vezetője is rendelkezik felsőfokú, két­nyelvű diplomával, így ered­ményesebben lehet az aprósá­gokkal foglalkozni. A jelenlegi létszám 54 fő, 5-10 éve átlag­ban tízzel többen voltak, de a születő gyermekek száma nem csak a többségi társadalomban csökken. Az intézménybe a horvát gyerekeken kívül magyarokat is vesznek fel, s nem ritka az sem, hogy felvételkor sem a horvát, sem a magyar gyerek nem tud egy szót sem horvátul. Feladatuk elsősorban az, mondja Ancsinné, hogy a hor­vát általános iskolának képez­zenek gyerekeket, de természe­tesen az itt „végzettek” megáll­ják a helyüket bármelyik álta­lános iskolában is. Nehezíti munkájukat, hogy a családok többségében nem beszélik a horvát nyelvet, s ahol beszélik is, a gyerekek inkább csak ér­tik, mintsem használják. Persze akad olyan vegyes házasság is, amelyben az egyik fél magya­rul, a másik horvátul beszél a gyerekkel, aki mindkettőt érti és beszéli is. Az óvodában természetesen nem „erőszakos” okítás folyik, hanem sok játék és beszélgetés keretében tanulják meg a nyel­vet úgy, hogy észre sem veszik, itt tanítás folyik. Az iskolába belépőket egy hétig elkíséri az óvó néni, s a tanító nénivel kö­zösen dolgoznak a könnyű beil­Közös tánctanulás az oviban leszkedés érdekében. Hét esz­tendeje jó kapcsolatot alakítot­tak ki egy zágrábi óvodával, melynek eredményeképpen idén nyáron 24 apróság utazha­tott ki egy hétre barátkozni és „eszmét cserélni” a horvát „kol­légákkal”. Az óvoda vezetői FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ abban bíznak, hogy ez a kap­csolat a gyerekek érdekében tartós és gyümölcsöző lesz az eljövendő időkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom