Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-12 / 250. szám

1998. szeptember 12., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Még nem kongatnak a harangoknak A napokban a harangok jeles kutatója, Patay Pál nyugdíjas ré­gész járt Baranyában. A Janus Pannonius Múzeum szakembe­reivel a Mohács környéki falvak templomait járták, dokumen­tálni a harangokat, s hogy teljesebb képet kapjanak az egykori neves pécsi harangöntőműhely tevékenységéről is.- Tanár úr, Ön immár nyolc­vanhárom évesen is a templo­mok tornyait járja? Miért?- Foglalkozásom szerint ré­gész vagyok, a Magyar Nem­zeti Múzeum munkatársaként mentem nyugdíjba. Az ötvenes években az Ipoly-völgyében ásva egy mamutfog került elő, húszezer évesre becsültük a ko­rát. Egy öreg harangozó erre azt mondta, ha valami igazán régit akarok látni, menjek föl a to­ronyba. Föl is mentem, ahol a harangon feltűnt az 1523-as év­szám. Az a különös tény, hogy Mohács előtt készült. Mihalik Sándor, a nemzeti igazgatója meg biztatott, mondván, ha­rangkutatással úgysem foglal­kozik senki Magyarországon.- Mekkora területet látott el a pécsi műhely?- A pécsi harangöntő műhely 1776-1930-ig működött és a Dél-Dunántúlt biztosan ellátta. Érdekes, hogy női ágon öröklő­dött, Rudié Ignác halálával szűnt meg. Volt műhely 1860- tól a század elejéig Szekszár­don is. Azután Győrben, Bu­dán, a Felvidéken, de a Dunától keletre csak néhány helyen és benn Erdélyben. De az akkori harangokból csak a harmada maradt. Háromból kettőt elvit­tek szinte mindenhonnan már az első világháborúban. Doku­mentálásukban egyházi jegy­zőkönyvek is segítenek.- Egyáltalán: mióta létezik harang?- A legenda szerint az itáliai Campagna püspöke álmában ta­lálta ki a VI. században. A latin campanile szavuk erre utal. De kis csengettyűket, harangokat találtak régebbi korokból, Le- védiából is, ahol szkíta kultú­rájú nép használta. Az állattar­tásban, a rossz szellemek elűzé­sében egyaránt fontos szerepük volt. Az is érdekes, hogy a nép a harang fogalmát valamikép­pen mindig összeköti a vízzel. Az Eger közeli Balaton község lakói a harangot a kenderázta­tóba rejtették a törökök elől, Versegen és másutt úgy tartják, hogy a víz hozta. Az egzakt ku­tatások még nem adtak rá vá­laszt, mi lehet ennek az oka.- Régészként ma is aktív munkát végez.- ősrégész lévén, most fejez­tem be a tiszalúci ásatásokat, ahol egy bronzkori népcsoport települését sikerült a maga tel­jességében feltárnunk. Krisztus előtt 3800 körül éltek ott, de azt, hogy kik, még nem tudhat­juk. B. R. Nyolcvanon túl is fiatalos derű jellemzi fotó: Tóth l. Jelenkor A Jelenkor szeptemberi számában Visky András, Ba­lázs Imre József, Jász Attila, Aczél Géza és Poós Zoltán versei, a prózarovatban pe­dig Solymosi Bálint Sötét anyag című elbeszélése mel­lett Zeke Gyula Franki Ali- ona budapesti fotóihoz írott A másik város című soroza­tának újabb darabjai kaptak helyet. Önálló gondolati egysé­get képez Glenn Patterson északír prózaíró Hazáink című esszéje Kurdi Mária tolmácsolásában, valamint a szerzővel pécsi tartózkodása alkalmával a fordító által készített interjú szövege. Patterson gondolkodását az identitás problémájáról be­vallottan erősen befolyá­solta Salman Rushdie, aki­nek Az éjfél gyermekei című regényéről Sándor Beáta írt tanulmányt. Bényei Tamás A fiú és a világ című értekezése Bohumil Hrabal Díszgyász című művének elemzésén keresztül jelentő­sen módosítja a Hrabalról kialakult képünket. A lap tanulmányrovatát három írás is gazdagítja: András Sándor Saját halál? (Töprenkedés Heidegger nyomán) című esszéje, va­lamit Bacsó Béla Műalkotás és fenomén című előadása, illetve Németh Marcell Ba­csó munkásságát elemző ta­nulmánya. A kritikarovat­ban Farkas Zsolt Kukorelly Endréről írott monográfiáját Győrök Edina teszi mér­legre. Fűzi László Pjotr Vajl és Alekszandr Genisz Édes anyanyelv című irodalmi arcképcsarnokát méltatja. A rovat szerzői még: Tandori Dezső, Szamosi Gertrud és Halmai Tamás. Az ének öröme és a fegyelem A szép énekléssel és a fegyel­mezett munkával le lehet venni a lábáról, de egyébként szigorú, és megköveteli a színvonalat. Őt még a betegség sem tartja vissza, volt már példa rá, hogy lázasan is elvezényelte a kóru­sát. Különben ritkán beteg. Életvezetésében is olyan kö­vetkezetes, amilyen a hivatásá­ban. Kertész Attila karnagy, aki a Kodály Zoltán Gimnázium ze­nei tagozatának vezetője, 30 évvel ezelőtt alapított először kórust Pécsett. Mostani két kó­rusából a Bartók Béla Leánykar éppen idén 25 éves, a Kodály Zoltán Gimnázium Vegyeskara pedig 20. Ünnepi év ez min­denképpen, hiszen nemrég a karnagy megkapta Pécs Város Közművelődési Díját. Ezzel a kitüntetéssel nemcsak kórusve­zetői sikereit ismerték el, de a Pécs-baranyai Kodály Társa­ságban és a Pécs-baranyai Kó­russzövetségben végzett mun­káját is. Ő maga a diákjaira a legbüszkébb, a zeneművészeti főiskolásokra éppúgy, mint a gimnazistáira.-Nagyon szeretem a közép- iskolás korosztályt, pedig azt mondják, velük a legnehezebb bánni. Boldog vagyok, ha látom őket később operaszínpadon, színházi kórusban énekelni, de nem kell, hogy valaki minden­áron művész legyen. Én mindig komolyan vettem a kodályi el­vet arról, hogy a zenével első­sorban egy belső lelki egészség alakul ki, ami mindig segíteni fogja az embert az életében. Úgy tartja, a közös, kitartó munkával a gyerekek azt is megtanulják, hogy a sikert nem adják könnyen, de az értéket mégis érdemesebb választani, mint a félszívvel elért látszat­eredményt. Néha persze a kommersz is jól fizet, de a va­lódi világban azért annak van nagyobb esélye, aki teljesít, akiben megbíznak, s aki profi abban, amit csinál. Kórusai sikereikkel is bizo­nyítják ezt az elvet. A leánykar például többször is megkapta a Magyar Rádió nagy díj át, kiváló együttes lett, nyolcszor pedig az Év kórusa. Nemzetközi ver­senyeken négy első és hét do­bogós helyük volt, s a Város Nívódíját is elnyerték. Gyakor­latilag egész Európát bejárták. Legutoljára néhány nappal ez­előtt voltak az olasz tagozatos gimnázium kapcsolata révén Itáliában, Puglia tartományban.-A kéthetes turnén hét kon­certet adtunk. Elmondhatom, hogy igazi sikerünk volt, az olasz közönség élvezte a mű­sort, bekiabáltak, ujjongtak. Egy olasz ifjúsági kórussal is együtt dolgoztunk, közösen ta­nultunk meg műveket. Az útról a hazaérkezés más­napján beszélgettünk, de Ker­tész Attilán nem látszott a fá­radtság az 1600 kilométer és a majd 30 órás út után. Talán az teszi, hogy ma is szereti a spor­tot, meccsekre jár, 50 éves ko­ráig kosárlabdázott, s az úszást is mindig imádta. A legjobban azonban talán az erősíti meg, hogy belül béke van a szívében.- Boldog, kiegyensúlyozott ember vagyok. A korral böl- csebbek leszünk, én is bízom benne, hogy a tanácsaimmal egyre jobban szolgálom a diák­jaimat. Ameddig tud valamit mondani az ember másoknak, addig tegye meg. A karnagy nem bánta meg, hogy nem orvos lett, ahogyan szülei szerették volna. Pedig tanult is két évet medikusként, de aztán elcsábította a muzsika, az ének öröme. így megteheti, amire mindig is törekedett: olyan értéket adhat, amely fennmarad. Hodnik I. Gy. Magyarul magyarán Kihagyás és hiány A mondat és a mondatokból építkező szöveg kétarcú be­szédmű. Tartalmát tekintve közlemény (kommunéma), nyelvi formájára nézve szer- kesztmény (konstrugma). A nyelv csodája, hogy a közle­mény akkor is lehet teljes, ha tartalmának minden részlete nincs megformálva. Ezt ne­vezi a nyelvtan kihagyásnak. A köznapi beszélt nyelvben, valamint a drámai és epikai irodalmi alkotásokban, a kér­désre adott feleletekben több­ségben vannak a kihagyásos mondatok. Arra a kérdésre: Hol voltál tegnap délután? - tökéletesen elég egyetlen szóval felelnem, pl. így: Ott­hon. A többit ráértik a beszé­lők a kérdésből. Ha a dülön­gélve hazatámolygó férjet ez­zel a szemrehányással fogadja a hitvese: Te szerencsétlen, már megint ittál! - még vélet­lenül sem gondol senki arra, hogy az illető tiszta forrásvíz­zel vagy limonádéval oltotta a szomjúságát. Egyértelmű, hogy szeszes italról van szó. Ezt nevezi a nyelvtan tudati tartaléknak, amely a nyelvi rendszer kimondott vagy leírt elemeivel együtt épül be a be­szélő kifejező készségébe. A kihagyás azonban ko­rántsem azonos a hiánnyal. Tévesen nevezték a régebbi iskolai nyelvtanok a kihagyá­sos mondatot hiányosnak. A szövegalkotásnak két fő köve­telménye a lineáris (vonal­szerű, folyamatos) és a globá­lis (teljességében, a maga egészében megvalósuló) ko­hézió (összefüggés). Ha az egymás után sorjázó mondat­láncból csak egyetlen lánc­szem is kimarad, sérül a fo­lyamatosság, félreérthetővé vagy érthetetlenné válik a szöveg. E kissé hosszúra sike­redett bevezető talán segíti olvasóimat, hogy a következő idézetek hibáit fölismeijék, és saját nyelvi gyakorlatukban elkerüljék. A rádió és a tévé így kö­zölte a rendőrség sikeres ak­cióját: „... a rablót az éjjel egy pádon ülve fogták el.” Persze hogy értjük a szövegössze­függés (előzményrákövetke- zés) alapján, de azért csak megkérdezzük: Ki ült vagy kik ültek? Nyilvánvalóbb a hiány a következő idézetben: „A Dani lányának van egy kutyája. Egyébként Görögországba ment férjhez.” - Nyilván nem az első mondat birtokot jele­lölő szava (kutyája) a követ­kező mondat alanya. Vannak kevésbé nyilván­való hibák is a szövegmonda­tok egymásutániságában, egymásra vonatkozásában. „Kanadában egy igazságügy­miniszter felhívott egy bírót, hogy mikorra tűz ki tárgyalást valamilyen ügyben. Aznap délután már nem volt a pozí­ciójában” - Első olvasás után megkérdezzük, hogy ki re­pült: a miniszter vagy a bíró? Ha föltételezzük, hogy Kana­dában a bírói függetlenség al­kotmányos gyakorlat, akkor nyilván a miniszter távozott. Még a hivatásos nyelv­ápoló is megbotolhat. íme: „E cikk szerzője nyelvőr, nyelv­művelő. Lassan két évtizede figyeli, vigyázza a nyelvi fej­lődést. Szeressék, védjék!” - Kit? Mit? - kérdezzük bi­zonytalankodva. De nyomban kész a válasz: mindkettőt, a nyelvművelőt szeressük, a nyelvet védjük! Rónai Béla i Mediterrán ősz *98 Pellérdi szüret. Ma a Pellérdi szürettel megkezdődik a Medi­terrán Ősz ’98 eseménysorozat. Délelőtt gyermekműsorokra hívják az érdeklődőket, lesz főzőverseny, 14 órától szüreti fel­vonulás, 16 órától pedig szőlőlopás és ünnepélyes megnyitó. Ezt néptáncműsor, majd este bál követi. Bemutatkozik hat kör­nyékbeli település, s a Baranya Megyei Kulturális és Idegen- forgalmi Központ Szakiskolájának kézműves tanulói. Ember és üzlet. Ma Sellyén is lesz program, ahol az EGYKE Dinnyefesztivál délelőtt vásárral, gazdasági szakmai vitákkal kezdődik, majd 14 órakor agrárfórum, 16 órakor ormánsági népviseleti bemutató lesz. A napot utcabál zárja. Negyedszáz mulatság. A Harkányi szüreti fesztivál mától két napon át zajlik a fürdőhelyen. A helyszínek: a Zsigmondy sza­badtéri színpad és a Fürdő-Gyógykert, a Kossuth Lajos utca. Vendég lesz többek között Ihos József, Éles István, Antal Imre, a Laár Pour Laár Társulat és Lagzi Lajcsi is, de több táncprog­ram, popkoncert, néptáncbemutató és bál is vátja a közönséget. Szászvári hétvége. A szászvári Szüreti mulatságok keretében ma 15 órakor felvonulás lesz, majd 21 órától szüreti bál kezdő­dik. Holnap délelőtt játszóház várja a kicsiket, míg 15 órától a helyi amatőr együttesek mutatkoznak be. Ritmuskísérletek ecsettel Levelek, kígyók, táncosok. Ezeket a témákat bontotta ki olajban, ecsettel az a három fia­tal alkotó, aki a héten mutatko­zott be a Nevelők Háza Geba­uer Galériájában. Mindhárman a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Művészeti Karának rajz-vizuális nevelés szakán ta­nultak, mesterük Lantos Fe­renc. Az Ifjú Művészek Egye­sületének, melyet idén alapítot­tak, ez az első kiállítása. Amikor a végzős Botos And­reával, Erdős Klárával és a már végzett Zseni Andreával a ké­pekről beszélgetünk, kiderül, hogy ezek a festmények több évnyi elmélyült munka egy-egy állomását jelzik. Botos Andreát a falevél szeszélyes érrendszere ihlette meg, Klárát a mozgás és a tér viszonya, a figurák és a formák kapcsolata foglalkoz­tatta, míg Zseni Andrea az or­namentika kérdését és a fény- árnyék hatásokat a kígyóbőr különleges textúrájának segít­ségével vizsgálta. Képeikben már saját stílusukat keresik. Egyesületükben rajtuk kívül zenészek és építészettel, mediá- lis technikákkal foglalkozó fia­talok is vannak. Úgy látják, ma a művészet kivonult a társada­lomból, pedig fontos, hogy a kortárs alkotásokat a közönség ne csak láthassa, de véleményt is formálhasson róluk. Későbbi terveik között ezért előadások, beszélgetésekkel színesített megnyitók is vannak, de sze­retnének a fiatal alkotóknak is találkozóhelyet biztosítani. Legközelebb a 45. születésnap­ját ünneplő Nevelők Háza programsorozatában szeptem­ber 24-én 19 órakor ismertetik Erdő Klára, Zseni Andrea és Botos Andrea fotó: Tóth l elképzeléseiket az érdeklődők­kel. S hogy a saját életük ho­gyan alakul? Egy biztos: mind­annyian komolyan gondolják, hogy az oktatásnak a művészet megismertetésében, megszeret­tetésében kulcsfontosságú sze­repe van. H. I. Gy. ♦ i < V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom