Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-06 / 214. szám

1998. augusztus 6., csütörtök Baranyai Tükör Dunántúli Napló 5 Elhunyt Wallinger Endre Elhunyt Wallinger Endre pé­csi újságíró - kollégánk, bará­tunk. Hatvanhét éves volt. Aradon született, Erdély- ország, a magyar irodalom és történelem itteni eseményei iránti rajongás mindig jelle­mezte érdeklődését. A sze­gedi egyetemen magyar sza­kot végzett, tanárnak készült. Tanított Baranyában: Sásdon és Mohácson, majd Kapos­várott, a Somogyi Néplapnál lett a kulturális rovat veze­tője. 1970-ben jött Pécsre, a vá­ros nagy társadalmi, kulturá­lis, ipari fellendülésének idő­szakában. Hamarosan a kultu­rális közélet ismert személyi­sége lett, mint a Dunántúli Napló kulturális rovatának vezetője. Kis falusi és városi események tudósítója, nagy közművelődési riportok és publicisztikák szerzője, szín­házi produkciók kemény bírá­lója és persze, vidám anekdo­ták szereplője is, mint min­denki, akit sokan ismernek egy vidéki városban. Otthon volt minden műfajban és minden területen, de három szerelme iránt különösen ra­jongott: az irodalom, a zene és a színház voltak ezek. (Járt a szegedi konzervatóriumba és elvégezte a Színházművé­szeti Főiskolát is.) írt tanul­mányokat Móra Ferencről, írt sokat a pécsi zenei és színházi életről. Munkáját a gondos, szinte aprólékos felkészülés és a lel­kiismeretes kivitelezés jelle­mezte. Nem volt hivatalnok és nem volt kávéházi újságíró, de munkáját egy hivatalnok pontosságával végezte, és a kávéházban, klubban, baráti társaságban is megállta a he­lyét. Újságírói teljesítményét a szakma a Magyar Lajos-díj- jal ismerte el - elsőként kapta meg Péchy Blankától. 1983-ban a Dunántúli Napló főmunkatársa lett, a rendszerváltás tájékán A Helyzet című hetilap főmun­katársa. Nyugdíjasként is je­lentkezett néhány kulturális, helytörténeti írással. Tisztelettel búcsúzunk el tőle. Pécsi diákok halála Tragikus balesetet szenve­dett két pécsi diák hétfőn az Északi-tengeren. A westerlandi rendőrség je­lentése szerint halálos baleset érte hétfőn délelőtt a pécsi Gandhi Gimnázium két diák­ját az Eszaki-Fríz-szigetekhez tartozó Sylt közelében. A fiatalok egy nemzetközi ifjúsági táborban vettek részt. Mint azt lapunknak Takács László, a Külügyminiszté­rium Konzuli Főosztályának munkatársa elmondta, a 15 éves gimnazisták a magas hullámok közt rosszul mérték fel a parttól való távolságot, így visszaúszni már nem tud­tak az erős hullámverésben. Mire a kivonuló vízimentők megtalálták őket, csak a halál beálltát tudták megállapítani, A Gandhi Gimnázium tit­kársága az üggyel kapcsolat­ban nem nyilatkozott. T. G. Nőtt a daganatos esetek száma A siklósi ÁNTSZ két éven át tartó felmérésének tanúsága sze­rint nőtt a dél-baranyai településen élők körében a daganatos megbetegedések száma. SIKLÓS A különböző szűrővizsgálato­kon való önkéntes megjelenés nem a legjellemzőbb emberi tu­lajdonságok egyike, mondta el dr. Ruppert Ferenc, az ÁNTSZ siklósi szervezetének tiszti fő­orvosa (ké­pünkön). A szűrés által pedig - külö­nösen az 50 év feletti nők esetében még időben felfedezhetők például a ma oly gyakran előforduló emlő­daganatok. A felismerésből adódóan 1996-ban komplex szűrővizs­gálatot indítottak a siklósi vá­rosi kórházzal közösen, s a dr. Simon Ildikó, dr. Horváth Ká­roly onkológus főorvos, illetve dr. Miklán Károly főorvosok ál­tal vezetett csapatok eredmé­nyeit a közelmúltban összegez­ték. Az eredmények érdekes ké­pet mutatnak, ugyanis például az ormánsági falvakban, illetve a villányi térségben a siklósival ellentétben sokkal kevesebb a magas vérnyomásban szenve­dők aránya, ugyanakkor a vér- cukorszint tekintetében ez for­dítva igaz. A magas vérnyo­másnál a városi életformát, na­gyobb stresszt teszik az első helyre az elemzők. Mint kide­rült, sajnálatos módon a délvi­déki területen élők körében nőtt a daganatos megbetegedések száma, ugyanakkor az országos jelenséggel ellentétesen csök­kent a tbc előfordulása. A daganatos megbetegedé­sekkel kapcsolatban - melyek a szív- és érrendszeri elégtelen­ségek után a második helyet foglalják el a területen a halálo­zási okok sorrendjében - a ki­váltó okokról szólva dr. Rup­pert Ferenc elmondta, az egyik legfőbb ok az alkohol. Ugyan­akkor szerepet játszhat az elhí­zás is, ugyanis ettől megemel­kedik egy női hormonszint, ami sajnos, daganatra hajlamosít, valamint e körben található az öröklődés és más rizikófakto­rok. A felmérés egyik legmegle­pőbb eredménye szerint - a ko­rábbi helyzethez viszonyítva - duplájára nőtt az emlődagana­tok száma. Mint a tiszti főorvos elmondta, ez - időben felis­merve - apróbb műtéttel orvo­solható, s azután a mammográ- fia révén egy szoros követéses rendszerrel jól kezelhető. Épp ebből az okból látják szüksé­gesnek, hogy az ötven év feletti nők legalább kétévenként szű­résen vegyenek részt. Ez természetesen pénz kér­dése, a területen végzett komp­lex szűrővizsgálatot már tavaly is alapítványi, pályázati pénz­ből fedezték, idén pedig anya­giak hiányában le kellett állí­tani. Mint dr. Ruppert Ferenc elmondta, jelenleg nincs a terü­leten megfelelő szűrési rend­szer, az információk szerint Ba­ranyában világbanki pénzből Pécsett és Mohács térségében kívánnak ilyet megvalósítani. A tiszti főorvos meglátása szerint ebbe Siklóst mindenképp be kellene vonni. Kótány J. Közös pályázók MOHÁCS A város- és környezetvédők, a helyi ipartestület, a Bédai Baráti Kör, a Vöröskereszt városi elnöksége, az ÁNTSZ és az önkormányzat képviselői tanácskoztak ar­ról, hogy a civil szervezetek egyfajta laza szövetségét kellene létrehozni ahhoz, hogy a céljaik megvalósítá­sát támogató pályázatokon jövőre már eredménnyel vehetnének részt. A megbe­szélésen jelen volt dr. Har­gitai János és Bánki Erik, most megválasztott ország- gyűlési képviselők is, akik egyetértettek a kezdemé­nyezéssel, s azzal is, hogy a közhasznú társasághoz ha­sonló szervezetbe a mohácsi egyesületek mellett a térség községeiben működő, ha­sonló lehetőségek híján lévő csoportokat szintén vonják be. B. M. Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mohács 328 cm, apadó, 25,0, őrtilos 37 cm, apadó, 21,0, Barcs 100 cm, áradó, 23,3, Dráva- szabolcs 163 cm, apadó. Fájdalommal tudatjuk, hogy PAP JÓZSEF Szöcske életének 56. évében el­hunyt. Temetése 1998. aug. 7-én lesz Pécsváradon 15 órakor a ref. temető­ben. A gyászoló család Nem adják el a területet Felújítják a kultúrházat PÉCSVÁRAD Ma elkezdik javítani a kö­zelmúltban beázott városi művelődési ház tetejét. Az önkormányzat pályázati úton szerzett pénzt a re­konstrukcióra, de természe­tesen jelentős összeggel a hivatal is segíti a munkákat. A teljes javítás csaknem 3 millió forintba kerül. A tetőszigetelés kijavítá­sára mindenképp szükség volt, hiszen a beázások ko­molyabb kárt is okozhattak volna az épületben. A mun­kát - ha az időjárás nem szól közbe - egy hónap múlva fejezik be. Ny. Sz. SELLYE Éles vita alakult ki a képvi­selő-testület minapi ülésén a már régen napirenden lévő bevásárlóutca ügyében. Van, aki szerint nevetséges, hogy még mindig csak a tervezge- tésnél tartanak. A képviselő-testület újabb kört futott legutóbbi ülésén a bevá­sárló- vagy sétáló- utca terve körül - az elnevezés még bi­zonytalan. Az eredeti elképze­léseknek ellentmondott Gyön­gyi József építési osztályvezető előterjesztése, melyben java­solta, hogy az egész közterüle­tet adják el a vállalkozóknak. Mint kiderült, ez azért lenne kedvező, mert így nem kellene módosítani a város rendezési tervét, ezzel időt nyernének, és hamarabb megkezdődhetne a megvalósítás. A leendő üzletek tulajdonosaira persze ezzel többletköltség hárulna. Nórántné dr. Hajós Klára képviselő kijelentette, soha nem szavazna meg egy ilyen javaslatot, mert úgy véli, ennek a területnek legalább 50 száza­lékban az önkormányzat kell, hogy maradjon a tulajdonosa. Ellenkező esetben ugyanis a helyhatóságnak nem lesz bele­szólása abba, hogy milyen le­gyen az utcakép. A testület végül is elvetette az építési osztályvezető javasla­tát, és kimondta: a rendezési tervet úgy kell módosítani, hogy a szóban forgó telek, mely fele részben önkormányzati tu­lajdonban marad, 80 százalékos beépítettségű legyen. N. F. Kész a krónika SZIGETVÁR A közelmúltban befejező­dött a város tavalyi esemé­nyeit rögzítő krónika írása. Az összegyűjtött doku­mentumok és az írásos anyag nagy segítséget nyújthat a helytörténet iránt érdeklődőknek, a városi könyvtárban bárki megte­kintheti az elkészült mun­kát. Az önkormányzat hírei, a munkaügyi helyzet, az okta­tási, a kulturális, a sport- események mellett idén újra szerepel a krónikában a gazdaság és az egészségügy, új elemként pedig bekerül­tek a kiadványba az egyházi kérdések is. Ny. Sz. Mostohafiát szúrta halálra KOMLÓ A tegnapi zivataros éjszakán ismét családon belül történt késeléshez riasztották, ezúttal a komlói rendőrséget. A szú­rás halálos volt, a harminc­négy éves áldozat a helyszí­nen életét vesztette. O. S. a tegnapi napon kapta meg munkanélküli támogatá­sát, majd a pénz érkezését az este családi körben, édesanyja és annak élettársa társaságában ünnepelte meg. A fiú már előzőleg is több­ször összetűzésbe került mos­tohaapjával, O. K. negyvené­ves, szintúgy foglalkozásnél­küli, meg nem erősített infor­mációk szerint büntetett elő­életű férfival. Legfőképpen az édesanyját érő sorozatos sérel­mek miatt alakult ki közöttük feszült viszony. A tegnap éjszakai beszélge­tés során előkerültek a régebbi konfliktusok, majd heves ve­szekedést követően az idősebb férfi ismét megfenyegette élet­társát, sőt néhány pofon is el­csattant. O. S. valószínűleg az édesanyját akarta megvédeni, ezért támadt mostohaapjára, de az kést rántott és szúrt. Az ál­dozat a helyszínen életét vesz­tette, az éjjel két órai riasztás után kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megálla­pítani. O. K. a halálos szúrás után elmenekült otthonról, a rendőr­ség körözést adott ki: ember­ölés bűncselekménye elköveté­sének alapos gyanújával kere­sik. Gy. Z. Nemere István (25.) Szomszédom a halál Mesterkélt volt a mosolygá­suk. Nem örültek túlságosan. És ez elgondolkoztatott. Elkap­tam Mitrovic egy másodperces riadt tekintetét, és azt, hogy gyorsan vidámra igazította vo­násait. Ezek tehát félnek. Nem is akartak ma idejönni...? Szörnyű árulást sejtettem. Valaki beköpte a terveinket! Vagy másról lehet szó? Azt hit­tem eddig, a három szerb nagy örömmel jön az Étoile-ba, és nagyot fog mulatni. Hogy ezt már előre élvezik majd. De az­óta történt valami. Valami vál­tozás. Csak tudnám, mi az? Miért félhet a» három szerb, ha továbbra is Mbuni elnök jó barátai? Ha biztonságban van­nak Mazimbában, ha tudják, hogy innen bizony soha ki nem adják őket senkinek? Ha nem kerülhetnek a hágai nemzetközi bíróság elé, és sohasem csattan mögöttük a rácsos ajtó a hábo­rús bűnösök nyugat-európai börtönében? A kíséretben nem láttam is­merőst. Csupa ismeretlen em­ber. Amint az elnök és kísérete helyet foglalt a rezervált asztal­nál, ismét rázendített a zene. Én meg mentem a toalettre. Már nyolc üveg „whisky” állt a szel­lőzőrács mögött. Gondosan visszahelyeztem a rácsot, és kimentem a parkolóba.-Csak kiveszek valamit a kocsimból - intettem kedélye­sen a kapuőröknek. Akikhez két katona is csatlakozott, gép­pisztolyokkal. Az elnöki testőr­ség többi része - cigarettázó ka­tonaarcok a lámpák fényénél - a másik parkolóban várakozott. Három fekete limuzin és két dzsip kísérte ide Mbunit. A mi parkolónkban semmi rendkí­vüli nem történt. Kitapogattam a terepjárónk egyik ülése alá rejtett pisztolyomat, és magam­hoz vettem. Aztán elballagtam az épület mögé, ott ilyenkor már senki sem járt. A férfitoa­lett szellőzőnyílásai erre néz­tek. Megkínáltam a parkolóőr fiút a lapos üvegből. Eleinte szabódott, de amikor megemlí­tettem, hogy milyen sanyarú sorsa lehet egész éjjel itt ücsö­rögni, nagyon sajnálni kezdte önmagát, és ivott. A bejáratnál kissé pityókos, ámde szerfölött jóindulatú, és az egész világot a keblére ölelő európai lettem. Sorba kínáltam a kidobóembe­reket, sőt - szemtelenségemre jellemző módon - a katonákat is. Ketten elfogadták a kínálást, és ittak a „varázsszert” tartal­mazó italomból. Utána bemen­tem a terembe. Elisa újra táncot járt. Tud­tam, a többiek bár táncolnak olykor, azért figyelnek. Mind­egyik háromfős csoport csak a „saját” szerbjét tartja szemmel. Ha az megmozdul, ide megy vagy oda lép, folyton figyelő szempárok kísérik. Elsőnek Milos Petrovic mozdult. Kinézett magának egy jó nőt, és elvitte táncolni. Meg­figyeltem, hogy két fegyveres ka'ona és egy civil fekete min­dig a közelében tartózkodott; de a táncparkettre nem mentek be. Tehát a parkett széle a határ, amit feletteseik kijelöltek. Ki- ringa is felbukkant, Mbuni előtt hajlongott, aki kegyeskedett vele pár szót váltani. Mitrovic is tárgyalt Kiringával, aki intett, és emberei egy csinos, fiatal, félvér nőt vezettek oda. A han­gulat enyhült. De engem nem hagyott nyugton a dolog. Miért olyan óvatosak, félénkek a szerbek? Persze, lehet, ilyenek voltak a múlt hónapban is, ami­kor először jöttek ki a palotá­ból. Vannak itt külföldiek is, diplomaták és kereskedők, üz­letemberek, akik Mazimbában fektettek be vagy itt dolgoznak. Akadhat, aki felismeri őket a hágai körözés fényképeiről. a koromfekete hajú Zagubic- nak is mutattak egy lányt. Ki- ringa aztán felküldte a legjobb lányokat a színpadra, ott táncol­tak szólóban és már eléggé hiá­nyos öltözetben a diszkópult két oldalán. Petrovic remekül érezte magát, most már nem emlékeztetett arra a félénk em­berre, aki egy órával korábban ide belépett. Rolandot is láttam a közelé­ben, de főleg Elisa és Roger táncoltak mindig mellette. Az sem volt titok, hogy a testőrka­tonák bizony olykor szem elől tévesztették a pasast: És mi van a civil őrével? Aki alighanem a titkosszolgálat embere lehet. Múlani bátyjáé . .. Nyeltem egyet. Valami ösztönöm azt súgta, ismeretlen veszély gyűlik kö- rénk. Zagubic is táncolni ment. Mbuni elnök tovább csevegett kíséretével, és Kiringa újra ott volt mellette. Eric akkor jött ki a toalettből, megnyugtatóan bó­lintott felém. Szóval, már a szellőzőnyílásban van az összes üveg „whisky”. Az irodákhoz vezető folyo­sónál álltam éppen. Egyszer csak kimegy valamelyik szerb a toalettre. Előzőleg részletes utasítást adtam a fiúknak erre az estre. Torben bukkant ki a tömegből. (Folytatjuk) % i

Next

/
Oldalképek
Tartalom