Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-22 / 229. szám
10 Dlinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. augusztus 22., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna Kígyós Sándor emléknap. A neves baranyai szobrászművészre, a lassan másfél évtizede elhunyt Kígyós Sándorra emlékezve ma tartanak találkozót a művész családtagjai, barátai, művészetét szerető tisztelői Pécsváradon, a szobrász emlékházában, amely az alkotóműhelye volt. Pécsiek a JAK-on. A fiatal írók József Attila Köre hagyományos táborát a tatai Öreg-tó partján rendezik meg augusztus 25-étől 29- éig. Csütörtökön 19 órai kezdettel Csuhái István, a Jelenkor főszerkesztője Ga- raczi László íróval beszélget. Pénteken 10 órától Ágoston Zoltán, a pécsi folyóirat szerkesztője és Mészáros Zoltán beszélget Magyar Bálint ex-miniszterrel irodalompolitikai kérdésekről. Szent István képeken. A pécsi Gyöngyszem Galériában augusztus 24-én 17 órakor Macskássy Izolda festő- és grafikusművész „Szent István emlékére” címmel mutatja be munkáit, a szeptember 17-éig látogatható tárlatot Mayer Mihály megyés püspök nyitja meg. Pellérdi szüret. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ az idén is megrendezi „Mediterrán ősz” című rendezvénysorozatát, amelynek a nyitóeseményét Pellérden tartják szeptember 12-én „Pellérdi szüret” néven. Az V. európai bordalfesztivál szeptember 25-én kezdődik Pécsett és megyeszerte. Évadnyitó Komlón. A Komlói Színház- és Hang- versenyterem augusztus 28- án 17 órakor a díszítőművész szakkör jubileumi tárlatával nyitja kapuit. Szeptember 25-én 19 órakor az irodalmi színpad ismét bemutatja az elhunyt Molnár Zoltán költőre emlékező műsorát Hamóczy Márta rendezésében, 25-én és 26- án macedón táncegyüttes lép fel a színházban. Októberre a békéscsabai Jókai Színház, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátékát tervezik. Széthasított faragótábor A múlt nyáron még a tizenöt éves jubileumát ünnepelhette a fafaragók orfűi tábora, az idén viszont új fejlemény osztotta meg a tó mellé zarándoklók lassan már nemzetközi közösségét. Május elején Hajda György Zsigmond (első képünkön)'restaurátor többedmagával megalakította az Orfűi Kézműves Egyesületet. A megyei faragóműhely alapítói 1982 nyarán a Megyei Művelődési Központ, a Janus Pannonius Múzeum és a művészek voltak. Ma az ott lévő ingatlanokat - a műemléki értékű malomegyüttest és a faragók szálláshelyét, mint állami tulajdont az orfűi önkormányzat kezeli. A műemléki felügyeletet mind ez idáig a múzeum látja el, használójának a művelődési központ jogutódját, a Baranya Megyei Kulturális és Idegen- forgalmi Központot és a Vízimalom Bt.-t kell tekinteni. Szervezője, motorja tizenhat éven át Kerényi Gábor (második képünkön) néprajzos, a múzeum akkori munkatársa volt, akit meg sem hívtak az egyesület alakuló ülésére.- Az egyesületet Hajda azoknak a megnyerésével alapította - mondja Kerényi Gábor -, akik elfogadták azt a feltételét, hogy az egyesületnek választás nélkül is az elnöke lesz. Az alakuló ülés előtt sem a múzeum, sem a működtető intézmény, sem én, de sok régi alapító sem lett megszólítva, ezért elzárkóztam a belépéstől. Ugyanígy az a tizenhét faszobrász is, akik a belépést az én döntésemtől tették függővé. Akik ismernek, akikkel megcsináltuk a tábort és végigdolgoztuk a másfél évtizedet, tudják, hogy semmiféle hatalmi ambícióm nincs, de ez az erőszakos, önző eljárás a többiekre és személyemre nézve is elfogadhatatlan. Az is elgondolkodtat, hogy az új egyesületben csak három „fás” akad. Helyes Károlytól Freund Jánosig a régi alapítók hiányoznak közülük. — Esély sincs a közeledésre?-Négy lehetőséget soroltam fel. 1. Csöndben odébb állok. 2. Kiértesítünk minden régi alapítót, beleértve az intézményeket is és demokratikusan alakulunk meg. 3. Mivel a kis- kanáltól az ágyakig ott mindent mi hoztunk létre, faragtunk meg, úgy is dönthetünk, bogy elviszünk onnan mindent és esetleg másutt hozunk létre egy új alkotóműhelyt. 4. Az új és a régi csapat az orfűi műhelyt egy-egy év alatt időben megosztva használná. De Zsiga ezt az emberileg, jogilag is a legméltányolha- tóbb megoldást is lesöpörte az asztalról.- Már évekkel ezelőtt azt mondtam, itt az ideje, hogy bejegyzett társasággá alakuljunk, hiszen a művelődési központnak csak a sokadik feladata vagyunk - állítja Hajda György Zsigmond. - Azt is kijelentettem, hogy mivel ez az én szellemi gyermekem, hadd legyek most először én a vezetője. Egy skanzenszerűen működő kézművesműhely létrehozása, a jelenleginek a bővítése, különböző kézművesszakmák bevonása lenne a célunk. És az is, hogy télen-nyáron folyamatosan működjünk, összehangolva az ingatlant bérbe adó orfűi ön- kormányzat érdekeivel. Az új egyesület alapítói közt bőrös, kályhamunkás, keramikusok is vannak. A többiek számára nyitott, lépjenek be, véleményükkel formálják a munkáját. Viszont az egyesületen belül valaki - csak azon az alapon, hogy tizenhat éven át tagja volt a tábornak - nem részesülhet előjogokban. Fiatalokat szeretnénk bevonni - újat és többet akarunk adni a jelenlegi állóvíznél. A választásnál pedig a fő probléma az volt, hogy nem jelentettük be a szándékot előre, az egészet gyorsan intéztük - Gábort telefonon sem tudtam elérni.- Az idei nyárra is kiírtuk a tábort, amelynek utóbb már számos külföldi vendége volt és ma Komárom, Tiszavár- kony, Velem rangján tartják számon - teszi mindehhez Bokor Béla (harmadik képünkön), a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ igazgatója. De ez a megosztottság lehetetlenné tette a megtartását. A kulturális központ annak örül, hogy Baranya egy ilyen egyesülettel gazdagodott és minden segítséget megad neki, ha céljaikban találkoznak. Viszont jómagam úgy látom, hogy az orfűi műhelyre mind a két csapatnak szüksége van, és a történtek után a még járható, legésszerűbb útnak az érdekekek sürgős egyeztetését tartanám. Azt, ha a tábort a két csapat felváltva, egymással békésen megosztva használná. És ez nem rajtunk vagy Kerényi Gáboron múlik. Kovács Dezső orfűi polgár- mestertől arról értesültünk, hogy a kézműves egyesület szerződéstervezete rövidesen testületi ülésük napirendjére kerül. Mindenesetre nem jó előjel, hogy az idei tábor elmaradt. B. R. Koccintás az új évadra Gazdag kínálattal csábítja közönségét a szeptemberben induló új évad a Pécsi Nemzeti Színházban Várakozás előzi meg Horace McCoy-Ungváry Tamás „A lovakat lelövik, ugye?” című zenés játékát s ugyanígy Christopher Hampton „Hollywoodi mesék” című színművét. Ismét színre kerülnek az „örökzöld” klasz- szikusok, köztük Shakespeare „Othellója”, az operák közt a „Don Carlos”, de eredeti élményt ígér a Huszka Jenő zenéjével fémjelzett nagyoperett, a „Gül Baba” és a Vangelis-zenére komponált balettest, a „Nosfe- ratu” is. A bérletek árusítása augusztus 25-én kezdődik és szeptember 19-éig tart. A Szivárvány bérlet két formája a bemutató-, illetve nyugdíjasbérlet méltányos árakkal. Ez utóbbin belül új, hétköznap délutáni sorozat is indul, hogy megkímélje az időseket a késő esti közlekedéstől. A Desszert-bérlethez, amely hétvégeken kínál előadásokat, egy pohár pezsgő, baráti koccintás is jár. Az ifjúsági bérlet gazdái sem fognak csalódni, ha a repertoárra, Agatha Christie „Egérfogójára” gondolunk, és bemutatókkal szolgál a kamaraszínház is, ahol többek közt Dobozy Imre-Horvai István „A tizedes meg a többiek” című vígjátékát és Molnár Ferenc „Pál utcai fiúk”-ját tekinthetik meg az ifjabb korosztályok. A bérleteseket nemcsak a Pécsi napokon kisorsolt „ajándékesőn” érheti kellemes meglepetés, de a bérlet az idén Pécs néhány vendéglőjében 10 százalékos fogyasztási kedvezményt is garantál. B. R. Kompozíció, amely nem illusztrál Ha ezt Párizsban elmesélném...! A napokban Szigetváron megnyitott és holnap záruló VI. nemzetközi film- és videofesztiválra húsz országból érkeztek művészek. Lux Antal Berlinben élő videoművész a monstre seregszemlén a zsűri elnöki tisztét vállalta.- Megsúgom Önnek, de úgy, hogy az alkotók ne hallják, elég hálátlan szerep másokat elbírálni - mondja Lux Antal.- A felfogásommal ellenkezővel szemben nehéz tárgyilagosnak lennem. Azt hiszem, ez teoretikusoknak való, én meg szívesebben videózok magam is - munkáimmal New Yorktól Tokióig bejártam a világot. Épp most kaptam egy ezüst-díjat.- Mit kell tudni a műfajról?- A film távoli kamerával dolgozik, a video közel megy a témához - emberekhez, tárgyakhoz, mikrovilághoz. Á film történetet mesél, a video megmarad önmagának - mozgó képnek. Kompozíció, amely nem illusztrál.- Akár a próza és a vers?-Igen! A koreai Jan Nun Paik teremtette meg a műfajt a hatvanas években, munkái visszautalnak a mozgókép születésére. Képzőművész lévén éppen erről, kép és video párhuzamáról, az utóbbi időiségéről tartottam előadást.- Ismerik-e a munkásságát itthon és mi jelent a világnak a „Retina 98”?- Hogy ismernek-e, arról másokat kell kérdeznie. Nem vagyok pécsi, de 1956- ban, húszévesen, itt voltam munkaszolgálatos, innen szöktem nyugatra. Németországban tanultam, majd öt évig a tübingeni főiskolán tanítottam, de aztán a művészet mellett döntöttem. Kettős állampolgárságom van, de igazából magyarnak vallom magam. A szigetvári fesztivál az első volt az országban, és világszerte elismert a makói videoműhely is. Szigetvár más szenzációval is szolgál - kis falvakat kötöttek össze a kábeltelevízióval, hogy itt is, ott is láthassák a fesztivált. Ha én ezt Párizsban vagy Arizonában elmesélem, fantasztikusnak fogják tartani az ötletet, és azt mondják majd, hogy valósítsuk meg mi is, mert ott ilyen nincs! BókaR. Futnak a képek FILMJEGYZET Augusztusi találkozás Spielberggel Matthew McConaughney és Djimon Hounsou jelenete Mivel az Amistad-ról, a film tavaszi premierje idején, nem állt módomban írni, most, moziínség idején, az augusztusi bemutatóhoz kapcsolódva, pótolom a mulasztást. Ez a mű ugyanis iskolapéldája annak, hogyan kell igényesen és a közönséget tisztelve populáris játékfilmet készíteni. Témaválasztása nemes, fényképezése hibátlan, dramaturgiája egyszerű és világos, eszmeisége humánus. A kiállítás, a látvány gazdagságát nem említem, mert ebben a műfajban ez a bőség természetes követelmény, de nem a legfontosabb kvalitás. A film rendezője, Steven Spielberg ezúttal történelmi témát választott: egy rabszolgahajó „szállítmányának” sorsáról van szó a polgárháború előtti időkben. Arról dönt a bíróság, hogy a fellázadt „árut” vissza kell-e adni elrablóinak, vagy pedig - az emberi méltóságot tisztelve bennük - szabadon kell bocsátani őket. Spielberg tehát a tengeri kalandfilm és a tárgyalási dráma hagyományait egyesíti, miközben, mint a népmesében, három akcióval, három bírósági „felvonásban” kell szembeszállni a retrográd erőkkel. A főhős, John Quincy Adams, volt elnök, aki a Függetlenségi Nyilatkozat szellemét képviseli, csak harmadszori kérlelésre veszi fel a kesztyűt, mint a régi balladák előbb késlekedő, majd annál fényesebben diadalmaskodó héroszai, hogy kiváló jogászként síkra szálljon az elrabolt négerek szabadságáért. A figurát Anthony. Hopkins formálja meg, olyan drámai erővel, hogy ha már majd ez a film el fog homályosodni emlékeimben, az ő alakítása még akkor is éles marad bennem, mint ahogy, teszem i azt, a Bíborszín-1 mára csupán Whoopi Goldberg őrizte meg nekem. Spielberg, aki igényesebb vállalkozásaiban néha szentimentális és patetikus, ezúttal jobbára visszafogott és mértéktartó. Amellett megértő, részvéttel teli, és a toleranciája is kiteljesedni látszik. Amikor például a meghurcolt feketék egy illusztrált Újtestamentumot lapozgatva, a maguk egyszerű módján, megjegyzéseket fűznek a képekhez, szavaikból szép evangéliumi parafrázis bontakozik ki, s a látvány üzenetét felerősíti egy technikai szempontból is makulátlan párhuzamos montázs a feszület előtt térdepelő bíró megvilágosodásának ábrázolásával. Spielberg végső soron most is két kultúra találkozásáról beszél, mint az E.T.-ben, arról, milyen kommunikációs nehézségeket kell a feleknek leküzdeniük. Számomra igen tanulságos ebből a szempontból a filmnek az a jelenete, amelyből kiderül, hogy a fehér ember egyik legfontosabb kifejezését, a kéne szót - a tervezés, az erkölcsi el- szánás, a meglévővel való elégedetlenség, ám sokszor a tétlen belenyugvás, a lemondás kétélű grammatikai fegyverét - nem lehet lefordítani az adott afrikai nyelvre, mert szerintük nincs értelme, hiszen vagy megteszel valamit, vagy nem. Két kultúra, kétfajta gondolkodás a világról. Ám az a szó: free, szabad, minden nyelven ugyanazt jelenti. Nagy Imre
