Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-16 / 224. szám
Szuvenírkutya Magyarból Matyóbaba, fonott kosár, fürt fokhagyma vagy paprika - és mindennek tetejébe egy aranyos kutyuska hazára. A balatoni butlksorokon ugyanúgy kapni állatokat, mint strandpapucsot. De vajon miképp működik ez a maszek állat-export? Az Országos Vám- és Pénzügyőrségen már a portás is tudja a választ, miszerint az állatok ki- és befurikáztatásá- nak semmi akadálya nincs, ha stimmelnek a megfelelő papirosok. Elvégre a háziállatok családtagnak számítanak, közlik, és ebbe a kategóriába még egy birka vagy éppenséggel ló is belefér. Azonban mindenképpen kell az állat egészségügyi bizonyítványa, esetenként az Ebtenyésztők Országos Szövetségének engedélye. Ezeket a határőrnek ugyanúgy el kell kérnie, mint az ember típusú utas útlevelét. Ha a bizonyítványok hiányoznak, a (legalábbis a nyugati határszélre) telepített egészségügyi szolgálatok segítenek, ahol minden formaság elintézhető. A Balaton partján jópár hatósági állatorvos működik, akik szintén „kalibrálnak” külhonba szakadni kívánó állatokat. A kővágóörsi dr. Ásványi Tamás a következőket mesélte a praxisról a VDN- nek.- Mindig vannak kuncsaftok, annak ellenére, hogy eléggé megszigorodtak az európai uniós szabályok.-És a magyar fajtákat, a vizslát, a pulit viszik?- Dehogy is! A legnépszerűbb a spániel, az uszkár, a palotapincsi. A nagy testű, hosszú szőrű állatoktól irtóznak, mert Németországban nagyon drága a kutyakozmetika. A lényeg, hogy az állat „célszerű” legyen . . . A Misina Állatvédő Egyesület részéről Farkas Tamás nem híve az efféle kereskedésnek:- Etikailag az egész megkérdőjelezhető, arról nem is szólva, hogy az ellenőrizhetetlen eladás senkinek sem hasznos. A törzskönyvek kezelése sokszor nem tiszta, úgy veszik vagy hamisítják, tehát rossz hírünket viszik el a világba! Méhes K. A külföldiek legjobban a spánielt, az uszkárt és a palotapincsit kedvelik. iliusztrcáió: mliller andrea A sín helyén kerékpár A világhírű gyulaji erdő közvetlen közelében élő települések alakítottak társulást Tolnában elsőként, hogy az idegenforgalom segítségével kitörjenek az elszigetelődésből. A szövetség több tervet is kidolgozott, de eredménytelenül. Szerepel a terveik között például, hogy a megszűnt dombóvár-tamási vasúti nyomvonalon kerékpárutat építenének. Ezzel a térség bekerülne az idegenforgalmi vérkeringésbe, ösz- szekötve a két gyógyfürdőt: Gunarast és Tamásit. Azt is tervezik, hogy a Kapos és Koppány csodálatos völgyét feltárják az idegenforgalom számára. A tervek sorra elkészültek, de pénz egyelőre nincs. H. J. Kaposvár állandó régészeti kiállítása a millenniumra Itt a gólya, hol gólya Az egyik falu tele van gólyafészekkel, máshol egy szál sincs. Vajon az igazi magyar madárnak tartott békapusztítók miszerint válogatnak lakásépítéskor? Az államalapítás 1000. évfordulójára nagyszabású régészeti kiállítást tervez a kaposvári Rippl- Rónai József Múzeum. A Somogy megyei múzeumban elkészült a program és pályázati anyag az államalapítás 1000. évfordulójáról is megemlékező állandó régészeti kiállítás létesítéséről. Ez a somogyi leleteket foglalná magában a római Pannónia, a népvándorlás, a honfoglalás és az Árpád-házi királyaink korából. Ezen felül a legkorszerűbb módszerekkel kéAugusztus 14-23. között 16. alkalommal rendezik meg Baján, a Sugovica partján a kempingezők országos találkozóját, a baranyai Camping Club és a Pécsi Testnevelési és Természetbarát Egyesület közös szervezésében. A helyszín minden alkalommal a Sugovica hangulatos kempingje volt, s a hagyományokhoz híven idén is nyitott a tábor, bárki részt vehet a találkozón, a különböző programokon. A baranyaiak amúgy a jeles sátrazók közé tartoznak, mint Karádi szült makettekkel és modellekkel mutatnák be a Somogy kora középkori településeinek szerkezetét, rekonstruálható életét. A kiállítás 2000 novemberében nyílna meg. A terv nagy kérdőjele a pénz. Mintegy 40-50 millió forint kellene. Ha a Millenniumi Emlékbizottságtól a költségek nagyobb hányadára nem sikerül elnyerni a fedezetet, akkor az épületfelújítással megterhelt múzeum és a megyei önkormányzat erejéből aligha telik rá. Csak ha jelentős szponzori támogatáshoz jut a program. D. I. Károly tói, a klub vezetőjétől hallottuk, létszámuk meghatározó egy-egy ilyen rendezvényen. A programok természetesen a víz közelségéhez igazodnak, ennek megfelelően lesz idén többek között kajakverseny és -túra, tenisz, asztalitenisz és pentaque- verseny. A lényeg: minden napnak meglesz a sportprogramja is, mégpedig minden korosztály számára. A szervezők idén 150 körüli résztvevőre számítanak, a legtöbben családostól jönnek. M. A. Titkosított adósok Dombóvár polgárai különféle szolgáltató cégeknek 2-5 millió forinttal tartoznak, ami 20 millió forint körüli összeget tesz ki. Az Országos Takarékpénztárnak pedig, mióta bevezették a piaci kamatozást a lakáshiteleknél, 40 millióval maradtak eddig adósok. A város önkormányzata szeretné valamilyen módon megoldani az ügyet, segíteni azon a 70 családon, akik tartoznak. Mivel azonban a banktitok meggátolja azt, hogy az önkormányzat hozzájusson az adósok névsorához, csak hosszadalmas úton juthatnak információhoz. A város lehetőségei végesek, hiszen állami támogatásból mintegy 5-6 millió forintja van. Dombóvár önkormányzata még ebben a hónapban összeül, hogy kidolgozza a segítségadás módját. Első körben a szolgáltatóktól kérnek segítséget, s amennyiben a tartozások bizonyos részének az elengedésére sor kerülhetne, akkor az állami támogatás, a város és a saját erő hozzásegíthetné a családokat ahhoz, hogy megszabaduljanak adósságaiktól. H. J. Mint minden élőlény, a gólya is azt a terepet keresi, ahol jó neki. Ő a nagy kiterjedésű, vizenyős területet kedveli. Nem mindegy, hogy milyenek a berepülési viszonyok,, hiszen a széles szárnyú madár a sok fa vagy bokor között nem tud jól lavírozni. Arról nem is szólva, hogy a fiókákat meg kell tanítani rövid idő alatt röpülni. Bank László ornitológus elmondta a VDN-nek, hogy Általános európai tapasztalat, hogy az új autó vásárlásakor a kiválasztás szempontjai közt csak negyedik a külcsín a rangsorban. A legfontosabb a belbecs, a típus megbízhatósága, aztán az ár, majd az üzemanyag-fogyasztás. Ám attól csak hajszálnyira maradt le a szépség, amelynek lényeges eleme a szín. A módi itt is változik, csak lassabban, mint a női ruhák esetében, és nem a divatdiktátorok parancsára, hanem a közízlés módosulása miatt. A nyolcvanas évek végén az Európában eladott gépkocsik egynegyede ezüstszürke, Baranyában sok gólyalakta falu van, pl. Kölked, Sellye vagy Old, ahol a falu déli részén 12 fészket számláltak. Hogy miért a déli fertályon? Mert a viharok, szelek rendszerint északról érkeznek, és a fiókák könnyen kisodródnak a fészkükből. Jelenleg a megyében mintegy 220 gólyapárt tartanak nyilván, ami kevés az 1958-as 600 párhoz képest. így is sokegyötöde piros volt. Az utóbbi években viszont a kék nemcsak felkúszott a dobogóra, hanem a részaránnyal együtt át is vette a vezetést az ezüsttől. Nyomul előre a zöld is: 16,8 százalékával negyedikként csak 0,6 százalékkal szór kérik a madártanászokat, hogy helyezzék át a gólyafészket a kéményről, ház előtt álló villanydúcról, mert odapiszkítanak. Ilyenkor nagyon óvatosan kell eljárni, mert az új helyet nem biztos, hogy a gólya elfoglalja. Napjainkban már gyülekeznek, és 20-a után lassan elindulnak melegebb éghajlatok felé. Innen, Közép-Európából a Boszporuszon át távoznak, és sokszor 10 ezer kilométert is megtéve Kenyában, Ugandában, Mozambikban, sőt Dél-Afrikában telelnek. M. K. marad le az ezüstszürke, és 0,3 százalékkal a piros mögött. A többi színnek hagyott 24 százalékból a fekete részesedése 13,7, a fehéré és a sárgáé 5, illetve 2 százalék, a többié elenyésző. A divatnak ritkán van köze a praktikus dolgokhoz, ám egyes feltételezések szerint a használt autók eladhatóságára is kihat majd, hogy népszerűbb színűek-e. Szúrópróbaszerű vizsgálódásunk szerint a magyar vásárlók színszimpátiája is csatlakozik az európaihoz. A kereskedők az ezüst, a kék és a zöld kedvelt- ségét említik leginkább. D. I. Nomádok a Sugovicánál Autóvásárlók színszimpátiája Megkékült, kizöldült a közízlés, de még ezüstösen csillog ________________________________________Rádió mellett___________________________ Mi csoda ötlet: mindenki jól jár? A vöröshagyma - szinte az egész világon - egyik fő alapanyaga a konyháknak, ízletes táplálék és egészséges is. Nálunk a fő termő területe Makó és környéke, ott termesztik a kitűnő főzőhagymát és az ízletes sötét, illetve halványlila étkezési hagymát. Exportra is kerül, ha egészséges, de előfordult, hogy a makói hagyma is „szívrothadásos” volt, vagyis a szép, egészségesnek tűnő hagyma belső része megbámult, nyálkás, rohadt lett. E betegség ellen védekeznek a termelők, ahogy tudnak. Mint minden más kultúrnövény, így a hagyma termesztése is kockázattal jár, részben az időjárás, részben az árak, a termesztési . költségek kedvezőtlen változása miatt. A rádió hajnali adásában a riporter egy Főhagymával beszélget: szóba kerül a termelői ár, a nagy- és kiskereskedelmi ár, aztán a piac törvénye és persze, a várható termés mennyisége, minősége. Emelkedő árakat említenek, majd a riporter - lelkesen - levonva a következtetést, ezt mondja: „... Tehát mindenki jól járt (tavaly) - az őstermelő is, a felvásárló is és a fogyasztó is”. Tehát minden oké. A riport hallatán a fogyasztó összehúzza a szemöldökét: még a tavasz végén is 160-180 - sőt esetenként 200 forintba került a hagyma kilója. Még a piaci árjelentéseket rendszeresen ismertető lapok is magas árakról tudósítottak Budapesten. Pedig a fővárosban - általában - a mezőgazdasági termékek mindig olcsóbbak, mint vidéken, éppen a nagy kínálat miatt. De a lakosság 80 százaléka vidéken él, és ők is eszik a hagymát. Drága pénzen. Hasonlóan sokat kértek a burgonyáért is a tavasszal, többet mint Budapesten, pedig ott sem volt olcsó. Emlékezhetünk rá, hogy két vagy három éve drágább - 200 forint! - volt kilónként, drágább a 150-130 forintos narancsnál. A riporter nyilván csak annyit tud a hagymáról, amennyit otthon a hitvese eléje tesz, hogy elfogyassza a remek hagymás ételeket, az áráról mit sem tud. Néhány hete már szakmai berkekben jelezték, hogy várható lesz az étolaj árának növekedése, mert a termesztéssel valami nem stimmel. A felvásárlók, illetve a kereskedők ugyan nem nyelik le a békát, a különbözetet majd ráteszik a fogyasztói árra, tudok arról, hogy amikor a fenti jóslat megjelent a lapokban, egyes kiskereskedők azonnal megemelték a még tavalyi étolaj árát elég jelentős összeggel. Tehát ki jár jobban? A fogyasztó semmiképpen. Hallom a rádióból, hogy az emlékezetes alföldi útlezárás szervezői - akik később egy szövetséget hoztak létre - most új szervezetet szültek: az előbbiből sokan kiváltak, elnevezésükben szerepel a „radikális” jelző is. És máris a kormányhoz fordultak: k ö - v e t e 1 j ü k, hogy mezőgazdasági intézkedések meghozatala előtt a kormány vonja be őket is véleményük meghallgatása végett. Ez még nem is lenne baj, majd megegyeznek. A gond abban van, hogy felhívásuknak már eleve támadó éle van. „Követeljük!” Nem kérjük, hanem követeljük. Elképzelhető, hogy ha valamiben nem tudnak közös nevezőre jutni, majd kezdődik megint az útlezá- rási hacacáré és a teljesíthetetlen „követelések” egyre harsogóbb hangoztatása. És lehet, hogy eme új szervezetben talán csupán tizen vannak, vagy legyenek százan, ezren akár. De már követelnek, harsognak, verik az asztalt. Nevetséges.
