Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-14 / 222. szám
1998. augusztus 14., péntek Háttér-Riport Dünántúli Napló 7 A tárlat 123 festménye mellett a művész személyes tárgyait is bemutatja fotók: wéber tamás Martyn-képek: két rossz hely között Éles szóváltás kísérte a megyei közgyűlés ülésén a „Pécs, Káptalan utca 6. szám alatti, egyházi tulajdonban álló ingatlan használatára vonatkozó megállapodás felülvizsgálata” című előterjesztést. A Martyn-házról, közvetve a Martyn-gyűjtemény sorsáról van szó. A két egymásnak feszülő vélemény egyike szerint a gyűjteményt nem szabad a Káptalan utcai épületből elmozdítani. A másik javaslat azt szorgalmazta, hogy a közgyűlés Papnövelde utcai épületének megfelelő részét felújítva teremtsenek lehetőséget a 123 műalkotás elhelyezésére. Az épület az egyház tulajdonában van, 1992. május végén került vissza az állami tulajdonból, közgyűlési jóváhagyással. Ekkor a ház emeleti részén a Martyn-múzeum, a földszinten egy bérlakás, az udvaron pedig a múzeum céljait szolgáló műhely volt a megyei önkormányzat használatában. Mindezt a Pécsi Egyházmegyei Hatóság térítésmentesen biztosította határozatlan időre. Csak egy feltétele volt: a földszint nyugati szárnyában kívánja megrendezni az egyháztörténeti kiállítást. A múzeumigazgatóság 2,5 millió forint kártalanítást kapott a kultuszminisztériumtól. Az akkori önkormányzat meglehetősen nagylelkű megállapodást kötött. Vállalta a bérlakásban lakó elhelyezését, a múzeum szakemberei elvégzik az egyháztörténeti kiállításhoz a termek berendezését, a kiállítás szervezését és rendezését, vállalta az épület állagának megóvását, karbantartását, időszakos felújítását mindaddig, amíg az ingatlan teljes egészében az egyház tulajdonába kerül, fizeti az épület energiaellátásának költségét, az egész ingatlan és az abban lévő tárgyak vagyonvédelmét, őrzését. Abban is megegyeztek a felek, hogy a megállapodásban foglaltakon túl az egyházat semmiféle más anyagi kötelezettség nem terheli. Mindezek - az állagmegóvás és karbantartás területén - a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságára, az önkormányzat intézményére olyan terheket rótt, mintha tulajdonosa lett volna a Káptalan utcai ódon épületnek. A Martyn-hagyaték e része Pécs város tulajdonában van. Több mint húsz évvel ezelőtt kelt az ajándékozási szerződés, amelyben a mester 123 alkotását a városnak adta - kemény feltételeket szabva. Lakásnak és műteremnek megkapja az épület szükséges részét, őt zavaró rendezvényt a közelben nem lehet tartani, más kiállítást az ő beleegyezése nélkül az épületben nem mutathatnak be- és így tovább.- Pár évvel ezelőtti végrendelete is érinti a 123 alkotást - mondja dr. Erdó'dy Gyula, megyei önkormányzati képviselő.- Ebben az is szerepel, hogy a gyűjteményt csakis a Káptalan utcai épületben lehet bemutatni. 1993-ban a kártalanítási ösz- szegből 1,5 milliót felhasználva a bérlakásban lakó kiköltöztetése megtörtént. Az egyház 1995 nyarán tervezte egyháztörténeti kiállításának megrendezését, a mintegy 3,2 millió forintos költség a megállapodás szerint a múzeumigazgatóságot terhelte volna. Erre pénz nem volt, a kiállítás elmaradt. Meglehet, ez is indoka lett annak, hogy ez év novemberében a Pécsi Egyházmegye a megállapodás módosítását kezdeményezte: a múzeum a használatért fizessen bérleti díjat. Az ügy a minisztériumot is megjárta, ott a korábbi kártalanítási összeget az öt-tíz évre szóló bérleti díjjal nem tudták kiegészíteni. A megyei önkormányzat és az egyházmegye álláspontja a megállapodás módosítását illetően nem közeledett egymáshoz. A múlt év végén a Káptalan utca 6. oromfala megbillent. A szakértői vizsgálatok azt is megállapították, hogy egy szerkezeti szempontból fontos gerenda gombásodik, csakúgy, mint a parketta. Az oromfal és a hozzá tartozó tetőrész eredeti állapotba történő visszaállítása, illetve a már elvégzett munkák költsége megközelítőleg mintegy 3,5 milliót jelent. A munkára vonatkozó számítást azonban a közgyűlési hivatal szakembere eltúlzottnak minősítette, hozzátéve: ennyi pénzből további felújításokra is futja. Mindez „löketet” jelentett, hogy az egyházmegyével ismét meginduljanak a tárgyalások az 1992-ben született megállapodás módosítására. A funkciójából a napokban elköszönt megyei múzeumigazgató erről március végén tájékoztatta a közgyűlés hivatalát. A sürgető megoldást kívánó anyag több bizottság elé is került - de akkor egyik sem foglalt állást, nem hoztak határozatot - többek között az információk elégtelenségére hivatkozva. A közgyűlés sem döntött - jóllehet, három alternatíva állt a rendelkezésre. Az egyik szerint a Martyn-gyűjteményt máshol kell elhelyezni, a második és a harmadik szerint marad a jelenlegi helyén és a megállapodás módosításának eltérésében van közöttük különbség. Ha marad, az egyre gyarapodó helyreállítási költségeket önkormányzatnak kell vállalnia. Ennyi pénzből pedig - szól az ellenérv - megfelelő kiállítótermet lehetne a gyűjteménynek biztosítani, saját tulajdonban, a jelenleginél méltóbb körülmények között. Csakhogy - vélte többek között dr. Erdődy a vitában - a hagyaték elszállítása az ajándékozási szerződés egyoldalú megszegését jelenti, miközben már az 1999-ben esedékes Martyn-centenáriumra kellene zavartalanul készülni. S bár az ajándékozási szerződés olyan kitételt, hogy a gyűjtemény jelenlegi helyéről elmoz- díthatatlan, nem tartalmaz, a végrendelet azonban utal erre. A második alternatíva hátránya - a megállapodás módosítása -, hogy a mar említett 3,5 millió továbbra is teher maradna az ingyenes használat esetén, másrészt hosszú távon nem oldja meg a 123 alkotás elhelyezését. A harmadik javaslat új megállapodást szorgalmaz, ám ebben az esetben a döntés a következő év végére húzódik, a 3,5 millió forint a múzeumigazgatóságot terheli, s a centenáriumra készülődéssel járó esetleges további javítási, felújítási költségek is. Valóban nem könnyű a csomót megoldani. Azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy a Pécs város közönségének ajándékozott és a Janus Pannonius Múzeum őrzésébe adott 123 műalkotást a városban méltó körülmények között kell kiállítani. Ám a gazdaságos és észszerű megoldás keresése legalább ilyen fontos. A közgyűlés azonban elvetette mindhárom alternatívát. Győri József javaslatára abban maradt a testület, hogy az év végéig kidolgoznak egy koncepciót: a Papnövelde utcai épület miként válhatna alkalmassá múzeumi kiállítási célokra. Ismerve azonban rossz - és a részletes vizsgálatokat követően várhatóan még rosz- szabbnak minősülő - állapotát, ezt aligha lehet 3,5 millióból, de még a tízszereséből sem megoldani. A Martyn-hagyatékról - és Pécs város önkormányzata lehetséges szerepvállalásáról - nem esett több szó. M. A. A Martyn-ház a Káptalan utcában Tágas szalon fogadja a látogatókat Hodnik Ildikó jegyzete A Füvön Fekvő Férfi A Füvön Fekvő Férfi egy tenyérnyi kis pécsi, belvárosi terecske füves közepén hevert, elegáns, szemlélődő testtartással, ahogyan a rómaiak a híres vacsoráikon. Ő azonban nem táplálkozott, csak nyel- desett. Egy filosz mély érdeklődésével figyelte a körülötte rohanó világot, ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy őt aztán nem zavarják a polgári élet nehézségei. Mit neki térerőtlen mobiltelefon például, amikor a fű zsendülését is hallgathatja? Mit neki hitelkártya, amivel amúgy is csak a gond van, meg a kezelési költség minden egyes kivétnél. A Füvön Fekvő Férfit a szinte már tapintható szmog sem zavarta, bár lehet, hogy a kócos szakáll és a bánatos bajusz a homlokba csúszó hajjal együtt a leghatásosabb védelem a levegőben lebegő, s néha már mindenféle határértékeket is meghaladó káros anyagok ellen. A Füvön Fekvő Férfi szemmel láthatóan az egyike annak a több, mint 4 millió magyar nemdolgozónak, akiket jelenleg kevesebb, mint 4 millió dolgozó tart el. Persze a szám szebb lesz, ha levonjuk belőle a 2 millió nyugdíjast, meg a 900 ezer gyermeket és az őket gondozó anyákat. A majd’ 1 millió aktív korú munka- nélkülinek azonban a harmada nem tud vagy nem is akar munkahelyet találni. Az álmos kora délelőttben a terecske vendégét mindez nem érdekelte. Süttette magát a fényben, néha morcos dünnyögéssel az egyik oldaláról a másikra fordult, s időnként megigazította a fűpárnát a feje alatt. A kép igazából szinte idilli volt, békés, szívderítő. Mert melyikünk ne dobná el sietve az aktatáskáját, ha néhány órán át olykor megpihenhetne az embertelen rohanásban? De talán majd egy következő életben. Amikor az ember mondjuk’ Füvön Fekvő Férfinek születik újjá. Esetleg Lila Ruhás Nőnek. A világ leggazdagabb iskolája Hawaii diákparadicsom Hozzászoktak rég a jóhoz és széphez azok a lányok és fiúk, akik reggelenként kiszállnak a hawaii Kamehameha iskola autóbuszából. Kellemes árnyék fogadja őket a pálmák és egyéb szubtrópusi növények között meghúzódó osztály- termekben. Ők a világ leggazdagabb oktatási iátézmé- nyének a tanulói. Minden pedagógus álmát képes teljesíteni a Bishop-bir- tok, az 1884-ben elhunyt Bernice Pauahi Bishop hercegnő öröksége. Az amerikai Charles Bishop özvegye, Nagy Kamehameha, a Hawaiit és a környező szigeteket 1810-ben egyesítő király dédunokája végrendelkezett úgy, hogy 150 ezer hektáros uradalma a hawaii gyerekek épülését szolgáló alapítványé legyen. A Bishop-birtok időközben az USA 50. állama legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. Befektetési társasága egy sor, kiválóan jövedelmező vállalkozást igazgat. A vagyon éves hozama 200 millió dollár, azaz 42 milliárd forint, amelyből bőven jut a 4400 gyerek taníttatására. Az alapítványok történetének eddigi legsikeresebb befektető társasága csak 1992- ben kezdett „előhozakodni” a Bishop-birtokkal, amikor 250 millió dollárt helyezett el a befektetésekkel foglalkozó New York-i Goldman/Sachs banknál. Akkor, amikor a Wall Street koronaékkövének számító pénzintézet éppen átmeneti nehézségekkel küszködött. Robert Rubin, a Goldman társelnöke (ma a Clinton-kormány pénzügy- minisztere!) a hawaii alapítványnál talált mentőövre. A tőzsde jóvoltából sikeresen fordult a pénz, a bank 30 milliárd dollárra értékelődött föl, ami a Kamehameha iskola számára 3,2 milliárd dollárt hozott! Napjainkban a Bishop-birtok legalább 13 milliárd dollárt ér, oktatási intézménye pedig sokkal gazdagabb, mint a Hárward vagy a Yale Egyetem. Mivel az iskola gazdag, itt a diákok zömének nem kell olyan jómódúnak lennie, mint a két világhíres egyetemen. Elég, ha tehetségesek ... Ferenczy Europress Árulkodó évgyűrűk Meglepő megállapítással rukkoltak elő angol tudósok az első telepeseket illetően, akik 1587 tavaszán léptek az amerikai kontinensre; pontosabban Roanoke szigetére, a mai Eszak-Carolina területén. A telepesek minden jel szerint éhen pusztultak. A merész kalandvágyók 120-an voltak, köztük asszonyok és gyermekek. Amikor három évvel később újabb angol hajó érkezett a szigetre, a tengerészek a korábbi telepeseknek nyomát sem találták. A történészek először arra a feltételezésre jutottak, hogy a 120 ember indiánok, spanyolok, esetleg franciák támadásának esett áldozatul. A legkézenfekvőbb magyarázatot a legújabb speciális vizsgálati eredmények szolgáltatták. Mintegy ezeréves fák évgyűrűiből kiderült ugyanis, hogy az első telepesek olyan hatalmas szárazság idején érkeztek a szigetre, amelyhez fogható feltehetően csak 800 évvel azelőtt volt. A matuzsálemi korú ciprusfák évgyűrűiből ugyanis következtetni lehet a nagy esőzésekre egészen 1185-ig visz- szamenőleg. A roanokei kolónia az aszály következtében minden bizonnyal az utolsó szálig kínzó éhhalált halt. Egyik képviselőjük hazautazott, hogy segítséget kérjen az éhezők számára. Mire azonban visszaért, a sziget teljesen kihalt volt. Ferenczy Europress 1 \ / A
