Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-09 / 217. szám

A trópusok lakóinak szexaktivitása nem a meleg adománya A kánikula hűti a szenvedélyt Különféle erőnléti és az intelligenciavizsgálatok sze­rint akkor vagyunk szellemi, testi és szexuális teljesí­tőképességünk csúcsán, ha süt a nap, 20 Celsius fok körüli a hőmérséklet, és a levegő relatív páratartalma - ahogy a tengerpartokon szokott - 70-80 százalékos. Az éghajlati különbségek persze némi eltérést okoz­nak, de az európai emberek esetében nagy átlagként ki­mutatták, hogy a fentebb jel­lemzett hőmérsékleti körül­mények között a nemi hor­monok tevékenysége foko­zódik, és ezzel együtt növek­szik a fogamzóképesség. Egy angol biometeoroló­gus, aki lexikonok tanulmá­nyozásával arra a megállapí­tásra jutott, hogy a híres em­berek átlagosnál nagyobb hányada áprilisban, május­ban és júniusban fogant - már amennyiben valóban 9 hónapra születtek januárban, februárban, márciusban. Kö- zép-Kelet-Európa déli részén - a Kárpátok karéján belül és az Alpok vonalától délre, ahol korábban tavaszodik, leg­alább fél hónappal előrébb jár ez a biológiai óra. A mediter­rán vidékeken ez már több mint egy hónap, az északia­kon viszont hasonló mérték­ben késik. A tavaszi jó közérzet való­színűleg a fajfenntartási ösz­tönnek köszönhető, hiszen az utódok szempontjából ez a legkedvezőbb időszak a nem­zésre. De nem annyira a meleg a fontos, hanem a napsütés. Bebizonyították, hogy a hor­montevékenységre a hosszú, derült napok hatnak serkentő­leg. Túlságos melegben vi­szont romlik az ember közér­zete. Ilyenkor ellustul, eltom­pul, a testi szerelem is kevésbé jut eszébe. A „túlságos meleg” persze relatív értékelés, ám ha a normál emberi testhőmér­séklet felé közelít, és eléri a 80 százalékát - kb. 30 fok -, az már szinte mindenütt és min­denkinek sok. Mivel lehetne akkor ma­gyarázni a trópusi országok lakóinak állítólagosán heves szexuális vérmérsékletét? Lehet némi hatása a könnyű ruházatnak, a természete­sebb táplálkozásnak, a sajá­tos fűszereknek, de a hőség­nek aligha. Bebizonyították, hogy a nemi vágy - legalábbis Nyugat-Európában - 20 fokos hőmérsékleten a legerősebb, és 26 fok felett már erősen csökken. Ez a 20 fok nagyjából meg­egyezik a legmelegebb euró­pai hónap, a július napi át­laghőmérsékletével. Egyéb­ként ez nálunk, a Mecsek vi­dékén 21,5 fok. Dunai Imre HÍRCSOKOR Leilei borhét. Ma ér véget Balatonlellén a több, mint egy hete tartó borhét, amit ötödszörre rendeztek meg. A kör­nyék borosgazdáinak bemutatkozása mellett a mólószín­padon naponta volt felnőtt és gyermek néptáncbemutató, koncert és éjszakába nyúló táncház. (sz) Sűrű augusztus. A barcsi Riverside Bigband a hónap első napján Nagyszakácsiban lépett fel, most hétvégén Szege­den és környékén zenélnek, majd következik a Balaton déli partja, s végül a Szigetvári Zrínyi-napokon zárják a koncertsorozatot. (sz) Pellérd megfoghatatlan rókája. A település főútján még nappal is nem egyszer róka tűnik fel - veszélyeztetve a járművek közlekedését. Nincs kizárva a veszettség gya­núja. Ezért a vadász és az állatorvos is keresi a ravaszdi ta­nyáját, hogy ártalmatlanítsák a hívatlan vendéget. (cs) Beszélő paksi szirénák A közelmúltban egy vé­letlen során megszó­laltak a paksi atom­erőmű harminc kilo­méteres körzetében a szirénák. Szerencsére pánik nem tört ki, de jókora botrány kere­kedett a dologból. A vizsgálat során napvilágra került: a magyarországi szi­rénarendszer olyan elavult, mintha füstjelekkel akar­nánk a híreket továbbítani az internetes világban. A dolog pikantériája, hogy Szekszárdon két éve már az úgynevezett 160 lakásos bérház tetejére felállítottak egy olyan szerkezetet, amely élőszóval riaszt, és a tennivalókat is elmagya­rázza. Pakson is hasonló tech­nikával szeretnék korszerű­síteni a rendszert. Olyan in­telligens szirénarendszert szerelnének fel - csak 250 millió forintba kerülne -, amely képes kizárni a téves riasztást, sőt beszélne is a lakossághoz. A közelmúlt­ban egy felmérés során ki­derült: a békeviselt nemze­déknek fogalma sincs arról, hogy a szirénák jelzései mit is jelenthetnek, hogy termé­szeti katasztrófa esetén mit is kell tennünk. Hazafi J. Villámleső Véménden A zivataros idők villá­mainak csak kis része tör elő a felhőkből, csap a földfelszínre. A java valahol az „égben marad.” Közép-Kelet-Európában el­sőként a magyar meteoro­lógiai szolgálat épített ki vil­lámfigyelő hálózatot, a rendszert a napokban állí­tották munkába. Az ország öt pontján - közöttük a ba­ranyai Véménden is - van­nak a detektorok, a „villám- lesők”, amelyek bámulatos teljesítményre képesek. A minap Magyarország felett átvonult zivatarzónában például 72 000 villámot re­gisztráltak.- Ennek a „közönséges halandók” - mondja Sallai Márta meteorológus - csak a töredékét - a felhő-föld- villámokat - látják, a felhő­villámokat nem. A detektorok előrejelző­ként is működnek. A tény­leges zivatar kitörése előtt fél órával már regisztrálják a különböző töltésű részecs­kék elkülönülését, ami előzménye az elektromos kisülésnek. Bizonyos idő­közönként, más-más szín- árnyalatot használva a kép­ernyőn, az is látható, merre vándorolnak a villámok, mi a zivatargóc útja. Ez sok esetben nagyon fontos - gondoljunk csak a kármegelőzés lehetőségére, vagy a repülésmeteoroló­giára: a gépek így időben kikerülhetik a csapkodó „mennyköveket”. M. A. Belekötni nem csak a karabinerbe lehet- Nyers presztízsharc folyik - szögezi le az egyik legnevesebb hazai barlangász, a miskolci bányamentő szervezet veze­tője, Lehoczky László. - Ennek komoly hátránya - folytatja -, hogy a mentésügy kidomborítása helyett reklám- és szpon- zorhajhászás folyik. A lassingi bányamentés alaposan ráirányította a figyelmet a mélyben bekövetkező, bekövetkezhető tra­gédiákra - bár a mecseki szénme­dence veszélyessége a környéken élőket edzettebbé tette - és a bá­nyamentés szükségességére, a fel- készültség, a gyorsaság előnyeire. Természetesen a hátrányaira is. Magyarországról egyébként az oszt­rák falunál bekövetkezett bányaom­lásnál nem csak a Pavlecze László vezette fehérvári csapat, de a budapesti különleges mentőosztagtól is voltak - utóbbiak nem hivatalos „kikérővel”, nem is vettek részt a munkában. Irtózatos pénzekbe kerülnek a mélybe mások megmentése érdekében ereszke- dők felszerelései. És ráadásul gyorsan elhasználódnak. Ez különösen a köte­lekre vonatkozik: nem annyira fizikai ál­lapotuk gyengülhet, mint inkább „erköl­csi kopásuk” a jellemző, mert nincs az a becsületes bánya- vagy barlangmentő, aki egy megnyúlt, túlhasznált - egyéb­ként még sok mindenre jó - kötéllel hozná fel a lent rekedt embereket. Vagyis: a sűrű cserén szó szerint élet és halál múlhat. Ezért mondja Lehoczky: reklám- és szponzorhajhászás folyik, hozzátéve, hogy nem is mindig a speciális felké­szültséggel bíró társaságok nyerhetik el ilyen úton a megbízásokat, kapják azután meg a mentésért a pénzt. És kötnek bele egy másik csapat munká­jába, hogy a következő megrendelés is az övék lehessen.- Az elvégzett munka „tálalása” - teszi hozzá - ezért gyakorta elru­gaszkodik a valóságtól. Ráadásul a mentés mindig csapatmunka. Nem csak a beomlott járatba, elárasztott barlangba ereszkedők, de a fent dol­gozó mentők, híradósok, orvosok, speciális képzettségű emberek kitartá­sára, bátorságára is szükség van - a munka teljes összhangja mellett. Mészáros A. A bányamentők egyaránt bajlódnak a kötelekkel és a kötélhúzással ________________________Rádió mellett_______ Ny ári „mulaccságok” . .. Ha valahonnét kapok egy hi­vatalos papírt, fölbontom, el­olvasom és azt mondom: jól van. Mert ezt a nyelvezetet egyszerűen nem értem. Csak nézek magam elé bárgyú egy­kedvűséggel, mint a macska, amelyik éppen most kapta be az egeret. A csekken - amelyet most kaptam - több rovat sze­repel, név, cím, aztán a fel­adandó összeg helye számok­kal és betűkkel, ahogy ez illik, ám a középső részén ponto­san tizenhat kis kocka látható, fölötte egy szó: „Befizetőazo­nosító”. így, egyben. Kérjük - figyelmeztetnek - „... olvassa el a tájékoztatót a hátlapon ...” Elolvasom: „A befizetőazono­sító rovat kézi kitöltésekor kérjük, hogy az adat az első osztásközzel kezdve kerüljön feltüntetésre, az esetlegesen fennmaradó üres osztásközö­ket kihúzni nem kell.” Tetszik érteni? Én ezt ugyan nem értem, csupán azt, hogy minden szakmának megvan a maga zsargonja, amit csak a bennfentes ért meg, a jámbor címzett soha. Mert itt a lé­nyeg. Ugyanis a csekket nem a szakmabelieknek küldik, ha­nem az ügyfélnek. A polgár­nak. Aki majd fizet. Képzeljék csak el, hogy az újságolvasó­nak - aki megvásárolja a lapot az árustól, ilyesmivel tömném a fejét: „.. . bekapcsolom a Pentiumot, megjelenik a kép­ernyőn a PPedit Logon felirat, majd az „ASM”, majd a klavia­túrán billentyűzöm a személyi kódot, aztán a lista jön és is­mét egy felirat. File. Nem Füle, hanem File.” És még egy ma­rokra való olyan szakkifeje­zés, amelyek révén tulajdon­képpen készül az újság. A csekket szövegező hivatalnok érti ezt? Bizonyára nem. Én sem értem, de egyedüli újság­írója vagyok a lapnak, aki nem számítógépen írja a leckéjét, hanem egy öreg, Erika nevű írógépen. Az újságolvasó számára mindegy, ha nem is érti eme blickfangos hülyesé­geket, attól még olvashatja a lapot. Ám én még mindig nem tudom, hogy mennyi a befize­tőazonosító számom. Követ­kezésképpen nem tudom ki­tölteni a csekket. Más dolgom ezúttal nem lé­vén, bekapcsolom a tévét a rá­dió hírei után, és arról értesü­lök - vidáman -, hogy egyik ország derék főszakácsa re­mek ételekkel lepi meg a ven­dégeket. Különböző virágok­ból készít előételt, mártást, fő­ételt, köretet, a felszolgált pe- • csenyéstálak olyan színesek, mint egy virágkertészet. Ré­gen ugyan egyszer ettem már virágból készült, bolgár gyártmányú üveges rózsaszi­romlekvárt, és nekem ízlett. Igaz, nem sokkal olcsóbb a virág sem, mint a hús, de azért kevesebb dohányból is meg­úszhatnánk egy kitűnő pör­költet. A virágboltból beszer- zem a hozzávalókat, vegye­sen: negyed kiló bársonyos bőrű nefelejcset, fél kiló kri­zantémot és még fél kiló tuli­pánt, ha lehet sárgát, ami már érett. Összefőzöm, pirospap­rika helyett jó a muskátli mélypiros szirma (ezt nem tudják hamisítani), köretnek pedig készítenék bogáncs-ga­luskát, aperitifnek ajánlanék pipacspálinkát. Gyermekkoromban ked­venc eledelünk volt a vad­sóska, a vasúti töltés oldalán szedtük, amíg csak rá nem jöt­tünk, hogy az elsuhanó vona­tok vécéjéből kicsapódó szennyvízzel öntözik. De van futósóska is, évekkel ezelőtt a Hunyadi úton fölfele menet a plébánia kerítésére futó indá­ról téptem le marokra való sóskalevelet, és jókedvűen eszegettem, korai éveimre nosztalgiázva. A busz utasai ugyan elhűlve figyelték, hogy ez a vén „hippi” mit legel a ke­rítésről, de hát „olyan jó nosz­talgiázni néha” - mondogatja naponta a tévében is Kabos László, a lottóreklám képein. u

Next

/
Oldalképek
Tartalom