Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-01 / 209. szám
1998. augusztus 1., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Kincsek között barangolva A polgárosodásnak az is jellemzője, milyen mértékű a szűkebb pátria szeretete, s a vágy értékeinek megmutatása. Néhány kiadvány most a megye kincseit tárja a látogatók elé. Aki itt lakik, talán nem is tudja, hogy Baranya milyen páratlanul gazdag vidék. Nemcsak a vaskori, a római, a török emlékekre, a várakra gondolhatunk, vagy az olyan gyönyörű középkori templomokra, mint a mániái, a pécsváradi, a cserkűti. A megye vizei is különlegesek, elég csak a harkányi, a magyar- hertelendi, a sikondai, a szigetvári gyógy- és hévizekre utalni. Baranyát a megyeszékhely ugyancsak vonzóvá teszi, Pécs egyébként ma az ország legnagyobb várfallal védett települése. A város első Útikalauzában 1907-ben már megírták: „Ez a föld, melyen most a magyar ipar, mezőgazdaság, nemzeti művelődés haladását mutatjuk be az országnak, ős időktől mindenkoron a kultúra földje volt.” Minderről és még sok másról a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ által most kiadott, ingyenes, tematikus kalauzokból tájékozódhat a hazai és a külföldi turista. A cél nemcsak az informálás volt, mondta el az igazgató, Bokor Béla, hanem az is, hogy már maguk a látványos, érzékeny fotók is élményt nyújtsanak, érzelmeket keltve fessék meg a megye arculatát, s tükrözzék a megye hangulatát. A kiadványok között van olyan, mely Pécset mint tudományos, kutatási és felsőoktatási központot ismerteti, de hiányt pótló összeállítás az a pécsi gasztronómiai kalauz is, melyben a legdivatosabb éttermek rövid bemutatása mellett arról is olvashatunk, hogy például annak idején a Hal tér Rákóczi kávéházában „tengeren túli matériából, tengeren túli modorban” kínálták a fekete nedűt, vagy hogy az egykori Royal kávéházról valaha azt írta a Pécsi Napló: „elegancia és pompa tekintetében páratlanul áll az egész országban.” H. I. Gy. A 2000. év államalapítási ünnepségeinek egyik tervezett helyszíne a pécsváradi vár Magyarul magyarán Portretíroz vagy portretizál? Ezt kérdezte tőlem Hargitai József, nyelvművelő könyveim (Fölnevelő édesanyám I-II.) kitűnő szerkesztője, aki nemcsak mások szövegeivel bajlódik, hanem maga is alkot. Emberközelben c. gyűjteményes kötetében 12 festőművész munkásságát méltatja, illetve kiállításaikról közöl kritikát, ismertetést. Nyelvi-formai, stilisztikai igényességét tükrözi a címben megfogalmazott kérdés, amelyre megbocsáthatatlan késedelemmel válaszolok. Kiindulásként szögezzük le, hogy a szóképzés c. nyelvtani fejezetben kell kereskednünk. Meghonosodott, de inkább a képzőművészet szaknyelvébe tartozó idegen szóból (portré) eredeti idegen képzővel alkotunk cselekvést jelentő szót - valamit létrehoz értelemmel. Az -izál és az -íroz közül kell választanunk. Az első a főként német -isleren végű igék magyarításában fordul elő: improvizál, stabilizál, kritizál stb. Az -íroz viszont a francia eredetű német közvetítéssel átvett igék -ieren képzőjéből származik: parkíroz, blamí- roz, balanszíroz stb. A magyar szóképzéshez való közeledés, igazodás jele, hogy az -íroz alakot a csonka tőből -/ képzővel alkotott magyar származékszó váltotta fel: probíroz helyett próbál, parkíroz helyett parkol, fixíroz helyett fixál, szekíroz helyett szekál stb. Századunk elejétől kezdve szinte mind a mai napig az előkelősködő szalonnyelv (zsargon) jellegzetes elemei voltak az -íroz végű igék: brillíroz, gardíroz, frappíroz, studíroz, balanszíroz, avan- zsíroz stb. A hatékony nyelvművelés közülük sokat magyarral váltott fel, vagy megalkotta magyar megfelelőjét: az alarmí- roz mellett a riaszt, a dresszí- roz mellett az idomít, a szortíroz mellett az osztályoz is elterjedt. A portretíroz - mert ez a helyesebb alak - magyarul csak körülírással fejezhető ki, így: arcképet fest, rajzol. Alapszava az ugyancsak francia eredetű portré. Aki ezt teszi, az a portretista, vagyis arcképfestő. Találkoztam már portréista változatával is a gimnazista, germanista, romanista, szlavista analógiájára, foglalkozásnévként használva. E viszonylag ritkán előforduló szó, a portretíroz arra való, hogy a kérdéses cselekvésfogalmat egy adott szövegben ne mindig ugyanazzal a szóval kelljen megjelölnünk, azaz hogy elkerülhessük a pongyola szóismétlést, amit a hagyományos stilisztika tautológiának nevez. Szerkesztőmet is ez indította a kérdés fölvetésére. Rónai Béla Mosoly - merített papíron Népművelőink többsége - már aki megmaradt a pályán - manapság rosszkedvű: érdektelenségre, a támogatás és a pénz hiányára panaszkodik. Az ember hallgatja a panaszokat, bólogat, és elhiszi. Aztán egy napfényes nyári délelőttön - igaz, nem véletlenül - Magyarlukafára téved, és arra figyel fel, hogy a tájház udvarán az asztal körül ülő gyerekektől és felnőttektől azt kérdi egy mosolygós asz- szony: ki akar papírt meríteni? Magyarlukafán van 30 ház és 105 lakos. Néhány öreg ház megmaradt olyan állapotban, hogy a hetvenes évek végén még helyreállítható volt: az akkori megyei tanács és a múzeum táj házat rendezett be az egyikben. A népművészet iránti érdeklődés megélénkülésének ideje volt ez: a táncházmozgalom, a népi kismesterségek, a régi kézműipar feltámasztásának, újra birtokba vételének ideje. Városi fiatalok vitték ebben a kezdeményező szerepet, okos, hagyományápoló vidéki művészekkel és támogatásra hajlamos intézményekkel dolgoztak együtt szenvedélyesen és elhivatottan. Ekkor jött Magyarlukafára Lovas Kata és Kékes István Tóbiás. Előbb a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjaiként táboroztak, aztán letelepedtek itt.- Tősgyökeres pesti lány vagyok - mondja Lovas Kata. - Textil üzemmérnök diplomám van, fonás-szövés szakon szereztem. Népművészeti ruhákat, babákat varrtam kezdettől fogva, itt jó lehetőségek kínálkoztak: nem valamiféle nosztalgiából jöttem, hanem a jól felszerelt műhely miatt. A ház sokáig a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának alkotótábora volt. Aztán tájház lett tanácsi, múzeumi fenntartásban, és mi megtaláltuk a helyünket, egy másik házban lakunk, amely korábban szolgálati lakás volt, ma már a sajátunk. Tíz éve alakult a faluban a Kaptár Közművelődési Egyesület. A cél akkor az volt, hogy a helyi kulturális életet szervezze. A Kaptár ma már a tájház működtetője. (1992-ben, az .átalakulás és a nagy osztozkodás idején a telek és a ház a lu- kafai önkormányzat birtokába került, a teljes berendezés és a két pajta a pécsi Janus Pannonius Múzeumé lett. A programok költségei a Baranya Megyei Közgyűlés, a Nemzeti Kulturális Alap pályázatain szerezhetők meg: a ház működéséhez a helyi önkormányzat a víz- és a villanyszámla kifizetésével járul hozzá. Lovas Katát a pécsi múzeum alkalmazza, mint népművelőt.) A Kaptár Egyesületnek 45 tagja van, köztük húsz aktív baranyai kézműves. Ingyen vagy csekély térítésért járnak ide tanítani, cserébe a Kaptár segít megszervezni a kiállításaikat, a regionális, országos bemutatókon, vásárokon való részvételüket. A Vendel napi búcsú, amely 1985-ben helyi hagyomány felelevenítésének indult, ma már a megyehatáron túlról is sok érdeklődőt vonz. A baranyai kézművesek pedig éppen a Kaptár segítségével könnyebben jutnak el a budapesti Mesterségek ünnepére, a pécsi kézművesvásárokra, a Mediterrán ősz rendezvényeire. Hogy kit és mit tanítanak Magyarlukafán? Tavasztól őszig iskolai csoportok birtokolják a tájházat. Egy napra, egy hétre jönnek, itt laknak az önkormányzat szállásán szerény térítés ellenében. Tanulhatnak szövést, fonást, bőrművességet, fafaragást, kosárfonást, gyöngyfűzést, csuhéfo- nást, gyertyamártást. És papírmerítést. Nyaranta pesti családok, baráti társaságok jönnek kosarat fonni, gyöngyöt fűzni. Kívánságra a lukafai házigazdák elviszik őket vadászatra, lovas-íjjász versenyre, a szennai falumúzeumba. Egyszer talán - ez Lovas Kata egyik álma - fűthető is lesz a szállás, s akkor egész évben fogadhatnak vendégeket. Lovas Kata és Kékes I. Tóbiás berendezkedtek Magyarlukafán. Tóbiás most Szigetváron vállalkozó, korábban volt Luka- fán községi elöljáró, aztán polgármester. Mindkét fiúk Pécsre jár iskolába: az egyik gimnáziumba, a másik főiskolára.- Nem hiányzik a nagyváros?- Pest nem hiányzik - mosolyog Kata. - Túl nagy és túl zajos, idegen már nekem. A nagy szerelem Pécs. Mert egy emberszabású város, otthonos, kedves. Rengeteg kulturális esemény van, és sok barát, ismerős. Megvan a várossal a kapcsolatunk: télen Szigetváron és Pécsett szakkört vezetek, a Leőweyben karácsonyi ajándékkészítő foglalkozást tartok, hívtak két általános iskolába is. Egyébként ha itthon vagyok, két csoportfoglalkozás között ruhákat varrók és kertészkedem. Ki is vetné magából a falu azt, aki nem szereti a földet. Gárdonyi T. Népművészeti ruhákat, babákat varrtam . . . fotó: Müller a. Az univerzum története Pantomim, cirkuszi produkció, maszkos játék és sokféle különleges mozgáselem ötvözetéből jött létre az a kifejezetten attrakció hatású előadás, mely- lyel a New York-i Bond Street Theatre társulata járja a világot. A nyári amerikai bemutató után az első európai premierre a Pannon Nyár keretében kerül sor, augusztus 4-én 21 órakor a tettyei romoknál. Bornemissza Géza fesztiváligazgató elmondta, hogy az együttest működtető stábban magyar származású résztvevő is van, s ez a kapcsolódás is segített abban, hogy a társulat Magyarországra látogasson. A „Cosmic jazz” című, élő zenére játszódó történet csipkelődő, humoros hangvétellel, a jellegzetesen mai amerikai táncnyelven szól a közönséghez. „Az Univerzum rövid története” alcím is sokat elárul, az előadásban ugyanis az emberiség históriája elevenedik meg a mitológia segítségével. A Bond Street Theatre nem hasonlít az európai táncszínházakhoz, ők is inkább mozgás- színháznak nevezik magukat. A nyolc színész egyben zenész is, de ha kell, gólyalábakon játszanak, vagy a görög és a kínai hagyományokra emlékeztetve maszkokkal fejezik ki mondanivalójukat. A bemutató után 5-én is fellépnek, az esőnap 6-án lesz. A Pécs-Tettyei Művészeti Fesztiválon ma este 9-kor még megtekinthető a Stop! Állj, a szerelem nevében! című show- musical. A fesztivált augusztus 9-én a Várkonyi szőttes című műsor zárja. H. I. Gy. Stop! Állj, a szerelem nevében! címmel musical várja ma este a kikapcsolódásra vágyókat a tettyei romoknál fotó: m. a. Kulturális ajánlatok Városok a békéért. A Parti Galéria Mária utcai kiállítóterméből a Pécsi Kulturális Központ a ma nyíló, „Városok a békéért” című, meghívásos kiállítást ajánlja. A pécsi Ifjúsági Házban a hónap végéig Kletz László képzőművész jubileumi vándorkiállítása és Szigeti Gyula tanulmányrajzai kaptak helyet. (ly) Musical tánctábor. Egy hetes táncőrület veszi kezdetét augusztus 9-én Orfűn, ahol a pécsi Ifjúsági Ház Forma-1 Tánccsoportja Rovó Attila nívódíjas táncpedagógus-koreográfus vezetésével Nemzetközi Musical Tánctábort tart. Az ötödik alkalommal megrendezett találkozóra idén 35 olasz, 11 horvát, 11 jugoszláviai és 40 magyar fiatal érkezik. A tábor 15-én 19 órakor a pécsi Széchenyi téren rendezett gálaműsorral zárul, (ly) Mohácsi hétvége. Sörfesztivál lesz augusztus 6-a és 9-e között Mohácson. A Baranya megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ ajánlója szerint 8-án és 9-én ennek keretében tartják meg a II. Országos Fazekastalálkozót is. (ly) Tárlatok. Domonkos László keramikus munkái láthatók Komlón, a Május 1. művelődési házban. Mohácson augusztus 6-án 18 órakor a Kossuth Filmszínház emeleti kisgalériájában Berki Éva képzőművészeti kiállítása nyílik. Bevezetőt Kedves István rajztanár mond. (ly)
