Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-25 / 202. szám
Kultúra - Művelődés 1998. július 25., szombat Még szeptember 6-áig látható a Mattyasovszky Zsolnay László életműkiállítás, melyet Kovács Orsolya művészettörténész (felvételünkön) állított össze fotó: Tóth László Múzeum nyitott kapukkal Néhány napja új vezetője van a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak. A megyei közgyűlés öt évre Huszár Zoltánnak szavazott bizalmat, akit elképzeléseiről kérdeztünk. Az új igazgató jelszavai: konszenzus, szakmaiság és nyitottság. Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Ql Hírcsatorna Idővonat. Már 11. alkalommal rendezi meg Csorba Győző Megyei Könyvtár által alapított „Idővonat” Olvasótábor Alapítvány nemzetközi olvasótáborát, mely július 27. és augusztus 5. között Sikondán zajlik. Az idei történelmi utazás a XVII. század első harmadában kezdődik, s a reformkori Magyarország históriáján át 1945-ig tart. A közel 70 baranyai, burgenlandi, horvátországi, szlovákiai és vajdasági iskolás az egy hét alatt nemcsak előadásokat hallgat, lesz ex-libris készítés, zenei és irodalmi program, de beszélnek a drog káros hatásairól és az illemtan kérdéseiről is. (ly) Néptánc. Elkészült a n. mohácsi nemzetközi néptáncfesztivál programja. Az ötnapos rendezvénysorozaton a tervek szerint 11 csoport lép majd fel, köztük román, cseh, német, észt, görög, horvát és afrikai együttesek. A fesztiválon ünnepli 10 éves fennállását a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ Zora Néptáncegyüttese is. Az eseménysorozat augusztus 19. és 23. között zajlik bemutató műsorokkal, felvonulással, menettánccal és gálával. (ly) Jazz. „Az Univerzum rövid története” a sokat sejtető alcíme annak a produkciónak, melyre a Pécs-tettyei művészeti fesztivál keretében kerül sor augusztus 4-én és 5- én 21 órakor a tettyei romoknál. A Cosmic Jazz egy zenés mozgásszínházi attrakció, melyet a New York-i Bond Street Theatre ad elő. A bemutató egyben európai premier is lesz. Az esőnap augusztus 6. (ly) Rajz és vetélkedő. Nagy- családosok napját tart a Mecseki Kultúrpark augusztus 1-jén 9 és 13 óra között a Pécsi Állatkertben. Ha egy családból két gyermeket két felnőtt kísér, számukra a belépés díjtalan. A délelőtt során lesz állatkerti séta tesztfeladatokkal, sok játékos vetélkedő, és , A kedvenc állatom” címmel rajzversenyt is rendeznek. (ly) Hivatalba lépésének harmadik napján még ott volt az új múzeumigazgató asztalán az a hatalmas négylevelű lóhere, mely- lyel kollégái kívántak neki szerencsét feladataihoz. Huszár Zoltán programjának megvalósításához azonban elsősorban a szakmaiságra helyezi a hangsúlyt. Ez az alapja annak a „nyitott múzeumi koncepciónak” is, mely terveinek középpontjában áll.-A mi múzeumunk nemcsak az ország egyik legnagyobb gyűjtőhelye - mondta el -, de tudományos és közművelődési intézmény is. A megye határain belüli vagy éppen a régiós együttműködés csak előnyös lehet, s a kitekintésben az Alpok- Adria régióra is gondolok, vagy a még a Monarchia óta tradicionálisan egybetartozó történelmi területekre. A szakemberek, a kiállítások cseréje alkalmat ad az egymástól való tanulásra. Nyugaton persze, más az infrastruktúra egy múzeum körül, de Huszár Zoltán tapasztalatai szerint a szakmai tudást illetően semmi szégyellnivalónk nincs. Ezt a tudást lehetne felhasználni ahhoz is, hogy a megye diáksága számára a NAT-ra építve múzeumpedagógai programokat dolgozzanak ki, hogy méginkább bekapcsolódjanak az idegenforgalmi és turisztikai vérkeringésbe. A „nyitott múzeum” egyben élő múzeumot is jelent majd akkor, ha a mindennapi művészeti élettel éppúgy kapcsolatot tart, mint például a helyi önkormányzatok helytörténeti köreivel vagy a baranyai várakkal.- Közös érdekünk lenne, hogy a múzeum, a fenntartók és az idegenforgalmi intézmények együttműködésével jobban kihasználjuk a baranyai várak csodálatos lehetőségeit. Az ausztriai tartományi kiállítások példája lebeg előttem, ahol néhány évenként nagyszabású, tematikus bemutatókra összpontosítják az anyagi és szellemi erőket. Az államalapítási évfordulóra hasonlót el tudok képzelni a pécsváradi várban például. Huszár Zoltán az egyetemmel való szorosabb együttműködést is céljai közé sorolja, annál is inkább, mert a régészet, a néprajz, a művészettörténet, az új és a legújabb kori történelem és a természettudomány múzeumi területeinek megvannak a partnertanszékei, intézetei a JPTE-n. Együttműködési szerződés ugyan 1989 óta létezik, de a gyakorlatban lassan elkopott, itt az idő megújítani. Az egyetemmel az új múzeumigazgatónak korábban is kapcsolata volt, hiszen 1997- től ott dolgozott, a XIX-XX. századi Európát és Magyarországot vizsgáló akadémiai kutatócsoportban. A most 38 éves Huszár Zoltán Pécsett végzett magyar-történelem szakon, azután az ELTE következett, ahol folytatta történelmi, majd történészmuzeológusi tanulmányait. A Janus Pannonius Múzeumban hosszú évekig dolgozott, népművelőként kezdte, majd a Mecseki Bányászati Múzeum vezetője lett, később pedig történész muzeológus főmunkatárs. Az egyetemen továbbra is oktatni fog, de már csak néhány órában. Önmagát a konszenzus emberének mondja, aki empátiával igyekszik a munkatársaihoz közelíteni, igaz, el is várja ugyanezt. Azt viszont nehezen viseli el, ha valaki érvelés nélkül, erővel akarja meggyőzni. A munkaideje neki sem nyolc óra csupán, hazaérve folytatja még éjjel is a munkát.- Nagy erőt ad, hogy a kollégáim támogatták pályázatomat. Ez fontos, hiszen meggyőződésem, hogy egy intézmény vezetője legfeljebb valaminek a tagadását tudja egyedül elvégezni. Az építést, a pozitív változásokat egy munkahelyi közösség csak egymás véleményének figyelembe vételével tudja megvalósítani. Kétségtelen: munka lesz elég, s nemcsak a „nyitott múzeum” megteremtéséhez kell az energia, hanem az olyan hagyományos feladatokhoz is, mint a gyűjtés, a megőrzés, a feldolgozás és a bemutatás. A 2000. évbe pedig, amikor a nyugati gyűjteményeket már az Interneten böngészi a közönség, nem elég kis prospektusokkal begyalogolni. Hodnik Ildikó Gy. Elmozduló horizont Berták László új verseskötetéről Bertók László, szonett-nagy- ciklusának befejezése után, Deszkatavasz című kötetében most lazább-oldottabb lírai beszédmódot alakított ki. Domináns formája immár a szabadvers, s bár rímes-ritmikus szerkezetek is szép számmal előfordulnak nála, ezek is nyitottabbak, levegő- sebb szövésűek, mint az előző évek költeményei. A versbeszéd belső szervező elve azonban lényegében azonos a szonettkönyvek nyelvalakító ideájával: a kihagyás gesztusa uralja a szöveget, a közlés abroncsainak, kötéseinek mellőzése jellemzi a szófűzést. A költő ugyan többet mond, mint korábban, de egyben többet is sejtet. A mondatok meghatározó pontjain rendszerint elhallgat, s az olvasó nyelvi képzeletére bízza a folytatást. Belső monológjai, önmegszólító alakzatai ezért változatlanul talányosak, sőt a versek alanyának szólamokra tördelése, belső hangokra bontása valószínűleg még a korábbiaknál is jelentésgaz- dagabb. A közérzet uralkodó tónusa a rezignáció, amelynek mélyén a halál egzisztenciális problémája komorlik, a halál- raszánt emberi lét élménye, valamint a hamleti kérdés el- döntetlensége, amit a kötet egyik legszebb darabjának, az Amit, nem is tudom-nak a zárlatában a madárszámy és a szakadék ellentéte sugall. A versek rendkívül fegyelmezett képvilágában a halott fa, vagyis a deszka és a sötétlő árnyék visszatérő képzete hordozza ezt a tragikus vonulatot, amit erőteljesen kiszélesít (a szép halotti búcsúztatók, a Csorba Győzőt, Pákolitz Istvánt és Fodor Andrást sirató versek mellett) a költemények utalásrendszere, a Kosztolányit idéző éjszakai felriadástól az elszivárgó idő József Attila-i motívumáig. Ám mindezt időnként groteszk-ironikus megvilágításba helyezi a filmvetítés, a leálló felvevőgép és a létértelmező szerepbe helyezett mozigépész alakjának szemcsés-kopott fénylenyomata. A kötet időszerkezete a tél végi fagyos hangulattól és a hideg fényű deszkatavasztól a kövek között meghúzódó rózsa felvillanásán át a nyirkos ősz világába ível, ahol mindent elbont a novemberi péntek vigasztalan esője, hulló jégdarája és a létezésen végigömlő szurok feketesége. S miközben az idő húrja pattanásig feszül, elhallgat a beszélő, válasz nélkül marad a kérdés, elakad a lélegzet és megdermed a repülés. A metaforikának azonban még más titka is van. Erre figyelmezteti az olvasót a négy ciklusból szerkesztett kötet kompozíciós fegyelme, mely az őselemek rendjét követi: előbb a föld (a homok és a kő), aztán a tűz (nap, fény, láng, izzás, füst, korom), majd a víz s végül a levegő motívumaiból olyan archaikus-mai világegész szerveződik, amely mitikus távlatot kap a kötet egyik nagy versében, a Hét feje vo/f-ban. S ahol, a Tele a völgy című versre gondolva például, az alany helyére az egyetemes én kerül: „Egy ember lóg a / szikla peremén (...). Tele a völgy / utolsó szalmaszállal. Ragyog a / gravitáció, mint az üres / pacsirta torka. Lüktet az ég, / mint a nyelőcső.” A semmibe lógó ember látványát, a könyv centrális jelentésű képét, ellentétes motívumok sejtelmes kontrasztja keretezi. Az egyik oldalon kinyílik a világ, tengereket látunk s hajók lebegnek elmozduló horizontokon, másfelől viszont minden bezárul: a fogolytábor, a börtön, a szögesdrót, a háló és a fal árnyéka könyörtelenül rávetül a távlatokra, sőt még az idő is rácsként feszül az ember köré, elszakítván egymástól elődöket és utódokat, mint a dédapa emlékét most ismét megidéző Párhuzamosok-ban. A Bertók-líra jellegzetes tó'zöíí-élménye, a „se itt, se ott” boldogtalansága, a visz- szatérés vagy a valahová való eljutás képtelensége szintén többletjelentést kap ebben az új, a változásban az életmű maradandó értékeit megőrző s egyben ismeretlen ösvényekre is merészkedő kötetben. A kettős helyzet, a meg- hasonlás és a mégis vállalt disszonancia által meghatározott magatartás immár a lét végső kérdéseinek összefüggésében körvonalazódik, a hit és a reménytelen-tárgyilagos számvetés érzülete közt vívódva, és éppen e vi- askodás által formálva emberi minőségűvé az életet, az életünket: „ahogy áll a jövő, / és mindenki rohan, / s vagy én, vagy te, vagy ő, / de semmisem olyan, // ahogy a döbbenet, / a körkörös igék, / a hiszek, a leszek, / s a hová, a miért, // ahogy a szívközei, / a messzülő dobok, / ahogy megérkezel, / s érzed, hogy nem vagy ott. (Jelenkor Kiadó) Nagy Imre Futnak A Képek FILMJEGYZET Veronikára várva Hello, Irene, te vagy? (Wesley Snipes) Wesley Snipest, úgy látszik, kegyeli a sors: nem akármilyen színésznők lépnek fel az oldalán. A minap Wim Wenders hősnője, Nastassja Kinski volt a partnere egy felejthető filmben, most pedig Kieslowski Veronikája, azaz Irene Jacob lehel csókot a homlokára. No de hogy' kerül Veronika az Életre- halálra (U. S. Marshals) című produkcióba Wesley Snipes mellé? Ezt alighanem csak a Warner Bros tudná megmondani - és a mozgókép újabban igencsak szórakozott múzsája, aki egyre gyakrabban keveri össze, mondjuk így, az allegóriát a fila- góriával. Mert bizony ez olyan, mintha, teszem fel, Isoldát, ahelyett, hogy várná az ő Tristánját, a kikötői kocsmában lámánk, amint borostás arcú matrózok társaságában rumot fogyaszt. Képzeljük el hát Veronikát, aki ezúttal pénzt és a későbbiek szempontjából perdöntő videoszalagokat csempész a barátjához, akivel később golyózáporba kerül, majd autóval száguldanak egy temetőben, sírhalmok között, ahogy e film forgatókönyve előírta. És köz: ben ugyanaz az őztekintet, finom arcéi, nemes gesztusok - egy goromba, modortalan és alpári világban. Az adott mű amúgy a Szökevény rókájának második bőre. Tommy Lee Jones most is markáns arcú és karcos modorú rendőrbíró, aki egy buldog makacsságával üldözi azt, akit valójában nem is kellene hajszolnia, míg a főgonosz javában ott sertepertél körülötte. Ám Tommy Lee Jones nem veszi észre. Pedig én, noha nem vagyok rendőrbíró, már a legelső pillanatban kiszúrtam az emberemet. Ahogy Robert Downey Jr. (ez a szegény fiú egykor Chaplint alakította!) megjelent a sötét szemüvegével, s ferdén lenézett rám a vászonról, minden világos volt számomra. De hiába, mert a rendező, Stuart Baird, aki harmind évvel ezelőtt Lindsay Anderson személyi titkára volt, egy kötelességtudó asszisztens szorgalmával hajszolja végig szereplőit a történet ágasbogas ösvényein. A cselekmény tetőpontján egyébként, ha hiszik, kedves olvasóim, ha nem, Wesley Snipes (azaz a dublőrje) egy felhőkarcoló tetejéről úgy veti magát a mélységbe, hogy egy ablakmosó-szerkezet kábelját használja fel közlekedési eszközül, ahogy annak idején Tarzan egy alácsüngő lián igénybevételével lendült át a szakadék fölött. A jelenetet, mint hallom, ha órán át forgatták, s nyolc kamerával rögzítették, miközben az egész stáb feszülten figyelt, a producerek pedig a várható haszon percentjeit latolgatták magukban. A hálás nézők megkönnyebbülten konstatálják, hogy Wesley Snipes, illetve a dublőije, magabiztosan landol egy száguldó expresszvonaton. Csak én, a fanyalgó kritikus, elégedetlenkedtem, s vártam ... Veronikát. Ő azonban nem jött, csak Irene Jacobsot küldte, s vele üzente, hogy most nem tudott jönni, meg hát kedve sem volt, mert ezek az asszisztensek meg dublőrök elfoglalták a mozikat. De ezek majd csak elmennek, s ő akkor eljön ... Én tehát várom. N. I.
