Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-05 / 182. szám
ms. július 5., vasárnap Szívesen lett volna Ady Endre múzsája Egyetemista a televízióból Budapesten a Vörösmarty tér nyáron sajátos nemzetközi világ. Minden négyzetméterét belepik sörözők, kávézók, találkozók. A tér hivatalos nyelve az angol és a német, kisebb mértékben a bengáli, a szuahéli és a magyar. Zsuzsa jön, megáll a kávéház teraszának határán és vár. Nézem, én is várok. Talán nem ő az? Negyvenegy évesen ne szó- lítgasson le fiatal lányokat az ember - ha nem elég gazdag hozzá. Odalép, bemutatkozunk. Kézcsók, mint akkoriban, amikor épült a tér.- Még mindig fura nekem, ha felismernek. Kell még egy kis idő, amíg megszokom. A lány közelről még szebb, mint a képernyőn. Titokzatos tekintet, értelmes, hibátlanul szabott arcban.- Kezdjük a családfával. Édesapja a gazdasági életben, édesanyja a sajtóban megbecsült vezető. Nem lehetett nehéz így bejutni a televízióba. Angyali mosoly, máris elhiszem, pedig még csak most kezdi mondani...- Mindenki azt hiszi, hogy az anyukám hóna alá vett és addig nem hagyta békén az ismerőseit, amíg fel nem vettek. Ezzel szemben elindultam egy modellversenyen, amin ugyan nálam sokkal szebb lányok is indultak, de mégis bejutottam a döntőbe. Ezután jött egy meghívás válogatásra. Az anyám csak annyit tudott, hogy elmentem valamiért a tévébe. Ott Silló Sándor, a kitűnő színházi rendező kiválasztott egy próbafelvételre. Sikerült. Ennyi. Nem kötelező elhinni, de így van.- Elhiszem. S utána mit szóltak a szülei?- Örültek és ma is örülnek. Anyu, azt hiszem, nagyon büszke rám.- Ezúttal meg tudom érteni. De mi van, ha hamarabb ér véget a tévés karrier, mint a fiatalsága? Ön húszévesen műsort vezet. Mi lesz tíz vagy húsz év múlva?- Világ életemben több lábon akartam állni és most is ezt teszem. Én nem főfoglalkozású műsorvezető vagyok, hanem egy egyetemista lány, aki szerepel a televízióban.- Mit tanul?- Közgazdasági egyetemre járok. Most fejezem be a második évet nappalin. Nem akarok és nem is fogok halasztani, igyekszem mindkét helyen úgy teljesíteni, mintha csak az lenne az életem.- Sikerül? Nem hal bele naponként? Vagy húszévesen mindent bír az ember?- Húszévesen sok mindent bír az ember, s most is összejött valahogy. Nagyon fáradt vagyok, az más kérdés. Elnézést, ha nem tudok okosakat mondani.- Beérem, ha őszintéket mond, okosakat majd legközelebb.- Most is vizsgáztam, s még nem vagyok kész a félévvel.- Az egyetemen nem tesznek megjegyzéseket a munkájára?- Nem. Ez egy nagy egyetem, ahová mindenféle ember jár. Inkább a sportpályán volt már példa rá. Kisgyerekkorom óta röplabdázom, anyukám is első osztályú feladó volt, s bennem is van némi tehetség ehhez. Korosztályos válogatott voltam, de végül úgy döntöttem, hogy nem az élsportot választom életformámnak. Amikor megjelenek a pályán másodosztályú csapatommal, gyakran szólnak be ezt-azt. lehet az ember, hogy közben minden pillanatban magyar marad.- Mint egy bizonyos költő.- Látom, ez nagyon megtetszett.- Megvallom, érzek némi örömet, ha arra gondolok, egy szép fiatal lánynak még mindig egy halhatatlan író az eszményképe és nem egy milliomos.- Nekem ez természetes. A másik kedvencem egyébként Csehov. Szeretem az orosz írókat, azt hiszem, közel állnak hozzám.- Mit nem szeret?- Azt az amerikai típusú népbutítást, ami folyik a világban.- Miközben dolgozik benne.- Úgy érzi, abban dolgozom?- Egy picikét provokálni szerettem volna. Mit szeretne elérni, ha nem is az életben, de az elkövetkező években?- Szeretném befejezni az egyetemet és megtanulni a műsorvezetést. Azután keresnék egy lehetőséget, ahol egyszerre hasznosíthatom azt, hogy közgazdász vagyok és azt, hogy addigra már tűrhetően ismerem majd a média világát.- A jövő médiamenedzsere ül velem szemben?- Lehetséges.- Látja, elfelejtettem megkérdezni, hogy szeretve a tonikot?- Kell erre felelnem? Együtt távoztunk a térről, a velem szembe jövő ifjú emberek érdeklődve nézik, ki ez a kopott „vénember”, akinek ilyen nő jutott? Eszembe jutnak a sorok: „Világok pusztulásán ősi vad, kit rettenet űz érkeztem meg hozzád...” Elmebaj? Ó dehogy, csak eltöltöttem egy fél délutánt Demcsák Zsuzsával, a Tonik műsorvezetőjével. A többi képzelgés csupán. Siposhegyi Péter- Sértőt is?- Nem.- Akkor szerencsés lány. Az emberek általában irigyek, ha valaki szebb és sikeresebb náluk.- Hol vagyok én még a sikertől! Nagyon sok mindent meg kell tanulnom a szakmából. Az, amit csinálunk, egy sajátos stílus, de még sokféleképpen, másként is lehetne műsort vezetni.- A Toniknak valóban stílusa van. Nem fél, hogy egy idő után hasonlítani kezd ahhoz a lányhoz, aki a műsort vezeti? Hisz ahogy hallgatom, ön sokkal komolyabb, mint az a lány a képernyőn.- Szeretem ezt a műsort és remélem még sokáig tart. Más kérdés, hogy szeretnék másikat is. Ami teljesen olyan, mint én.- Van rá esély?- Van.-S az a másik műsor milyen lenne?- Beszélgetős.- Jelenleg ha jól számolom, mintegy ezerhat- százhuszonnyolc beszélgetős műsor van az országban. Miben lenne más az öné?- Abban, hogy nekem más az egyéniségem. Nem hasonlítok egyik műsorvezetőre sem. Eny- nyi a dolog titka. Minél jobban hasonlítok önmagámra, annál érdekesebb beszélgetéseket tudok kezdeményezni.- Van példaképe?- Olyan, akit utánozni szeretnék, olyan nincs. Akit a legtöbbre tartok, az Kepes András. Fantasztikusan tudja irányítani a beszélgetéseit.- El tudnám képzelni, amint szűrt fényben, éjszakai műsorban olyasmiket is kiszedne érdekes férfiakból, amit másnak nem mondanának el.- Tetszik az ötlet.- És még mi tetszik önnek? Például milyen a férfiideálja?- Négy éve vagyok együtt egy fiúval, természetesen elsősorban ő tetszik. De mindenképpen olyan embert tudok szeretni, akire felnézhetek, aki értelmes és olyan egyéniség, aki nem oldódik fel egy kapcsolatban. Én nem szeretem, ha mindenáron alkalmazkodni akarnak hozzám. Legyen a másik erős és karakteres.- Akkor ön szívesen élne egy zsenivel.- Á _ Zsu zsa itt megáll egy pillanatra. Először akad el, érzem rajta, valamit nem akar kimondani, inkább elcsapja egy közhellyel.- A zsenik bolondok.- Én nem zsenitudatú bolondra gondoltam, hanem igazi zsenire. Mondjuk el tudnám képzelni önt, amint ugyanezen a teraszon éppen szerelmes Ady Endrébe, s mert Ady jó ízlésű ember volt, a dolog lehetett volna akár kölcsönös is. A lány megszeppen, mint akit tetten érnek. A sikeres fiatal műsorvezetőnő kevésbé sikeres és kevésbé fiatal emberismerővel találkozott. Nézzük, erre mit lép...- Ezt honnan tudta?- Következett önből.- Ady az más. Az egy csoda. Minden sorát olvastam, de erre ne vágjunk fel. Nekem legjobban a cikkei tetszenek.- Meg ő maga. Demcsák Zsuzsa, a „hétköznapi" egyetemista- Persze. Ő egy hatalmas vonzású ember lehetett.- Ön meg olyan Csinszkának való.- Az azért nem. Inkább a kettő átmenete. Akiben van egy kis Csinszka, meg van egy darab végzet' asszonya is.- Sajnos azonban Ady Endrével nem szolgálhatunk. Viszont biztosra veszem, hogy amióta műsort vezet, kap néhány tucat ajánlatot, főként olyanoktól, akik úgy vélik, ön státusszimbólumnak is megteszi.- Ez így van. Bár ezek az emberek hamar eltűnnek mellőlem.- Mit csinál, hogy így legyen? Revolvert fog rájuk?- Dehogy, csak úgy viselkedem, hogy egyszerűen nem kezdeményeznek tovább. A másik fajta még ellenszenvesebb számomra, ők azok, akik szeretnének velem megismerkedni, de arra képtelenek, hogy bemutatkozzanak. Ők bizonyára azt hiszik, hogy én valami más világból érkezett lény vagyok, akinél semmi esélyük. Az, hogy megnéznek, az megszokható.- Ady mellett nem is lehet esélyük, az szent igaz. De ha így halad, akkor lehet, hogy ugyanolyan boldogtalan lesz felnőttkorára, mint egy világjáró primadonna. Nem fél tőle, hogy egyszerűen kinövi a környezetét?- Nem hiszem, hogy kellemetlen ember lennék. Hisztis például egyáltalán nem vagyok. Nagyok az elvárásaim, az tény, de nem a csodát várom.- Szüleivel él?- Nem. A testvéremmel. Gergő idősebb nálam másfél évvel és nagyon jól kiegészítjük egymást. Ő nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, de velem nehezebb kompromisszumot kötni, mint a bátyámmal. Ő újságíró és nagyon jó mindkettőnknek, hogy már nem szülői felügyelet mellett élünk, mégsem egyedül. Közös a lakásunk, közös az autónk.- Ki gondoskodik önökről? Ki főz például?- Én. Most csodálkozik?- Dehogy, csak egy kicsit fennakadt a szemem. Tudja ezek ilyen öregkori nyavalyák.- Tudok főzni elég sok mindent. Legtöbbször császármorzsát eszünk, de nem azért, mert ennél bonyolultabbra nem vagyok képes, hanem mert Gergőnek a kedvence.- Egy lány, aki jól vezet, értelmes, főz és úgy néz ki, mint egy filmsztár. Lehet, hogy az ideális nővel találkoztam?- Ugyan, hol vagyok én attól!- Nem érzi néha, hogy megpróbálkozna külföldön?- Jutott már eszembe, de nem akarok elmenni. Sokat utaztam gyerekkorom óta, mégis szeretek itthon lenni. Ebben az országban egyre több olyan történik, ami egy fiatalt bizakodással tölthet el. Otthon is azt tanultam, a haza olyan érték, ■ amely nem pótolható. Világpolgár úgy is Azt tanultam, a haza olyan érték, amely nem pótolható yy t
