Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-01 / 178. szám

6 Diinántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. július 1., szerda Megint az érték nélküli pragmatizmus Tiltakoznak? Tiltakozzunk! Mozgalmas belpolitikai napja­ink közepette alig kapott hírt nálunk az ENSZ június eleji kábítószer-ellenes rendkívüli közgyűlése és az ezzel szem­behelyezkedő nemzetközi til­takozás. A „Lehetséges a kábítószer nélküli világ” jelszóval meg­rendezett konferenciához 185 ország képviselője, köztük 35 államfő csatlakozott. Az ellene megfogalmazott, az ENSZ fő­titkárához címzett tiltakozó nyilatkozatot a hazai közélet két ismert alakja, Kis János fi­lozófus és Konrád György író is aláírta. Ez a Soros György intézete által kezdeményezett levél racionálisan érvel: „A kábítószer-ellenes harc meg­erősíti a szervezett bűnözést, ... felmorzsolja a belső biz­tonságot, . . . mindig több lesz a visszaélés, ... megerősödik a feketepiac, .. . mindig több lesz a betegség és a szenve­dés.” Megint ez az érték nélküli pragmatizmus! Lehetnek ez ügyben persze praktikusnak tetsző észérvek, de itt elvi kérdésekről van szó. A nyílt levélben felsorakozta­tott, kábítószer-liberalizációt sürgető érvek elfogadása meg­engedhetetlen. Ahogy a hazai politika néhány hangadó sze­replője a közelmúltban a „megélhetési bűnözés” fogal­mát vagy „a korrupcióval együtt kell élni” gondolatot szalonképessé próbálta tenni, most ugyanúgy megengedőek egyesek - nem először - ko­runk lelki pestisével szemben. Lehet kételkedni egy küzde­lem sikerében, de az eszményt nem szabad feladni soha. Igenis szebb lenne egy kábítószer nél­küli világ, mint ahogy szebb lenne, ha nem lennének balese­tek, háborúk és terrorakciók sem. Utópia? Lehet, de eleve lemondani róla nem szabad. Nálunk különösen nem cél­szerű engedményeket tenni. A mi társadalmunk például az alkohol vagy a dohányzás te­rén sem képes egyelőre a be­tegségeket megelőző okos ön- korlátozásra (beszélnek erről az idevágó egészségügyi sta­tisztikák), miért kellene akkor még egy újabb nemzetpusztító veszedelemnek szabad utat engedni? Tranzitországból amúgy is már célországgá let­tünk, évről évre nő a drogfüg­gők száma, akik csak tengőd­nek, s drogéhségüktől űzve csúsznak a bűnözők és a bete­gek világába. A rendszer- változás kez­detéig ráadá­sul nem is volt szabad beszélni a hazai kábító­szer-fogyasz­tásról, így az­tán képünk sincs róla, hányán vannak, hányán lehetnek az ezzel összefüggő társadalmi problémák özönét ránk zúdító önpusztítók. Erkölcsi kötelességünk visszautasítani a Soros-Kis- Konrád trió által is aláírt nem­zetközi tiltakozást. Jaj annak a társadalomnak, amelyik nem alakítja ki a fiatalokban a cse­lekedeteiket, gondolkodásukat irányító értékrendet! Ahogy Dante megírta: „Gondoljatok az emberi erőre: / nem szület­tek tengeni, mint az állatok, / hanem tudni és haladni előre!” Schmidt Pál dr. MDF, Pécs A nem-meg­békélésről! Felháborítónak tartjuk Nagy Imre kivégzésének évfordulóját a megbékélés napjának nyilvá­nítani.- Cinizmus, ha csak azok békéinek meg, akik előidézői, haszonélvezői voltak a tömeges kivégzéseknek.- Cinizmus, mert a kivégzet­tek már nem tiltakozhatnak.- Cinizmus, mert a megbéké­lést hirdető hatalom - vissza­élve erőfölényével, szellemi­erkölcsi terrorjával - csak ön­magának bocsátott meg. A jelenlegi Történelmi Igaz­ságtétel Bizottság tagjai leszö­gezik: 1. ) Feltétel nélküli megbéké­lést semmiféle erkölcsi rend nem ismer. 2. ) Feltétel: törekvés a bűnök beismerésére, megbánására és jóvátételére. 3. ) A megbékélés nem lehet ok újabb bűnök elkövetésére, nem szolgálhatja a bűnnel szer­zett hatalom, vagyon átmenté­sét, gyarapítását. 4. ) Hazug az a megbékélés, amelynek árát csak az áldoza­toknak kell megfizetni. Regéczy-Nagy László a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke Szerényen éltünk, de nem éheztünk Gondolatok egy ünnepről Május végén megható írá­sokat olvas­tam a gyer­meknapról. A vidám ta­vaszi ünnep jelentőségét méltató anyagok böngészése közben kezembe került az ENSZ Gyermeksegé­lyezési Alap, az UNICEF ma­gyar bizottságának beszámo­lója. A dokumentum kritikusan elemzi a gyermekekkel szem­ben elkövetett különféle bű­nöket. Megállapítja, hogy ha­zánkban egyre gyarapszik az olyan élethelyzetű gyerekek száma, akiknek nincs mit en­niük. Iskolás gyerekek, akik a bent kapott uzsonnával a kerí­téshez osonnak, hogy megosz- szák kisebb testvérükkel, aki egyébként semmit nem ehetne. S hogy számos iskolá­ban intézményesen délutánra tették a főétkezést, mert tud­ják, otthon aznap nem kapnak enni a diákok. Szíven üti az embert, ha ilyesmi jut tudomására. Annak ellenére, hogy jól tudja: a sze­génység és a nyomor növeke­dése láttán voltaképp a tőkés rendszer kórtüneteinek egyi­kével szembesül. Talán ezért furcsállottam az egyik újság­író aggodalmait. Hiszen tud­hatná: az olyan társadalmi rendszerben, melynek lénye­géből következik a szegény­séggel kézen fogva járó nyo­mor és kilátástalanság, evi­dens, hogy a nélkülözéssel a legvédtelenebb korosztályok­nak, tehát a gyerekeknek és az öregeknek kell leginkább számolniuk. Aki a tárgyilagosság szabá­lyait követi, megérti, itt már rég nem a rendszerváltás zök­kenőiről, az átmenet nehézsé­geiről van szó, hanem a kapi­talizmus lényegéről. „A gyermekkor a védettség, a gondtalanság emlékét jelenti a legtöbbünk számára” - vall­ják az emlékezők közül. Leg­inkább azok, akiknek gyer­mekkora a mostanság igazta- lanul szapult szocializmus időszakára esett. Az idősebbek meg azt emlegetik, hogy a II. világháború nem okozott ak­kora nyomort, mint a legújabb kori átalakulások. A negyve­nes évek közepe utáni időszak gyermekeiként láthatták, hogy ebben az országban milyen gigászi építés folyt. Ismeretlen volt a mostanihoz fogható gazdasági morális rombolás. A rendszerváltoztatás ürügyén folytatott kétes jellegű machi­nációk aligha szolgáltak egye­bet, mint az ország kifosztását, idegen multiknak való kiárusí­tását, a létfenntartáshoz nélkü­lözhetetlen termőalapok szisz- tematikus tönkretételét. Nem mindennapi amnéziá­ban leledzik az az emlékező, aki szerint „ . .. hazugság volt az egykori gyermeknapok felhőt­len vidámsága, kötelező opti­mizmusa”. Mi, akik részt vettünk a haj­dani gyermeknapok gondtalan vidámságot keltő rendezvé­nyein, jól tudjuk, hogy örö­münk nem „kötelező optimiz­muson” alapult. Nem ránk eről­tetett modorosság hatására ült ki arcunkra a vidámság, hanem mert nap mint nap láttuk, hogy szüléink általunk is boldogok, s mert tudat alatt még sejtettük, hogy érdemes bízniuk a jövő­ben. Szerényen éltünk, de nem éheztünk; a mi szüleinket akkor nem ítélték munkanélküliségre. Dr. Südi Bertalan Munkáspárt A gazdasági reform 30 éve Nem nagyon emlékeztek meg róla még a közgazdasági szak­mai lapok sem az 1968-as gaz­dasági reform 30 éves évfordu­lójáról. Pedig érdemes pár szót vesztegetni rá. Akkor még élt az illúzió, hogy a „szocializ­mus” az valami jobb a kapita­lizmusnál, csak egy kicsit meg kellene reformálgatni. Az 1956-os forradalom után sok minden megváltozott Ma­gyarországon. Igaz, hogy a Ká­dár-rezsim végrehajtotta 1958-61 között a mezőgazda­ság kollektivizálását, azonban kezdettől fogva a szovjet kol- hozmodelltől jelentősen külön­böző, sajátos magyar agrármo- dell alakult ki. így például Ma­gyarországon nem volt beszol­gáltatás, hanem állami fölvásár­lás, ami lényeges különbség. Aztán a hazai szövetkezeti szektor nem lett beintegrálva a bürokratikus direktutasításos, tervlebontásos irányítási rend­szerbe. A szövetkezetek nem kaptak sem kötelező naturális, sem kötelező pénzügyi mutató­kat. Nem volt profilkötöttség sem. A közhiedelemmel ellentét­ben a Kádár-féle vezetés nem tért el a korábbi Rákosi-rezsim gazdaságpolitikai céljaitól, ne­vezetesen a nehézipar erőltetett ütemű kiépítésétől. 1958-65 között a nehézipar részaránya az ipari össztermelésből 62%- ról 66%-ra nőtt. Ez a gazdaságpolitika aztán 1963-64-re kifulladni látszott, jelentősen csökkent a növeke­dés üteme, különösen az eredeti tervekhez képest. Ugyanakkor a mezőgazdaság, ahol nem mű­ködött a tervlebontás rendszere, egyre inkább föllendülőben volt. Ilyen tapasztalatok is arra vezettek, hogy 1964-től kezdve fölerősödjenek a reformokat követelő hangok. Végül 1965 novemberében egy Központi Bizottsági ülésen döntés szüle­tett a reform előkészítéséről. 1968 január elsején valójá­ban a mezőgazdaságban már működő irányítási rendszert ter­jesztettek ki a gazdaság többi ágazatára. Az eredmény a poli­tikai vezetőket is meglepte. A bürokratikus kötöttségek lebon­tása, legalábbis enyhítése ön­magában éltető friss fuvallatot hozott az egész gazdaságba. Az 1968-73 közötti öt évről ma is úgy beszélnek neves közgazdá­szaink (igaz, ma már halkan), hogy az volt a magyar gazdaság aranykora. Évi 5-6%-nyi nemzeti jöve­delemnöve­kedés, a fo­gyasztási cik­kek termelé­sének látvá­nyos föllen­dülése, az életszínvonal gyors javulása. Az 1970-es évek elején évente 94 ezer lakás készült el. (Ma jó ha húszezer!) Ez az öt év ala­pozta meg a kádári „gulyás- kommunizmus”, a „fridzsider- szocializmus”, avagy a „láger legvidámabb barakkja” míto­szát. Hozzáteszem, hogy ekkor még szó sem volt eladósodás­ról, úgyhogy teljesen tarthatat­lan az a mai szlogen, miszerint a Kádár-rezsim az adósságok fölhalmozása révén teremtett volna relatív jólétet! Igen jelentős volt a mező- gazdaság föllendülése. 1968-83 között, tehát 15 év alatt Magyarország növelte leggyorsabban az egy főre jutó élelmiszertermelést az egész vi­lágon a Világbank egy statisz­tikája szerint. Az 1970-es évek közepére kezdett kifulladni a reform. En­nek oka sokrétű. Az 1973 októ­berében kirobbant olajválság, a reform elleni első politikai tá­madás (a Biszku Béla vezette csoport föllépése), a szocialista rendszer már jelentkező világ­méretű válságjelenségei, stb. Kétségtelen tény, hogy a ma­gyarországi reform tetemes előnyt jelentett számunkra még sokáig a többi „testvérország­gal” szemben. Teljesen más kérdés, és egy külön cikk vagy tanulmány té­mája lehetne, hogy ezt a jelentős előnyünket a rendszerváltás után miért veszítettük el, ahelyett hogy tovább növeltük volna. Csak egy adalék: már Szlovákiá­ban és Lengyelországban is ma­gasabb az életszínvonal (egy főre jutó dollárban számolt jövede­lem), mint nálunk! Ennek oka nem a rendszerváltás, hiszen az említett két országban is az volt. (Jóllehet Szlovákiában kissé kor­látozottan!) Az ok a konkrét kormányzati politikákban, a ma­gyar politikai „elitben”, annak alkalmasságában vagy inkább alkalmatlanságában keresendő. Elég csak az egykor méltán vi­lághírű magyar mezőgazdaság szabályos tönkretételét megemlí­teni ... Gazdag László Mi legyen a tb-önkormányzatokkal? Az elmúlt időszak egyik legje­lentősebb alkotmánybírósági (AB) határozata volt az, amely az alaptörvényünkkel ellenes­nek minősítette a társadalom- biztosítási (egészségügyi és nyugdíj) önkormányzatok je­lenlegi felállásának módját. A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) is alkot­mánysértőnek vélte a nevezett önkormányzatok felállását, ezért beadvánnyal fordult az AB-hoz. A MOSZ beadványá­ban megkérdőjelezte azt a par­lamenti döntést, amely a társa­dalombiztosítási (TB) önkor­mányzatok munkavállalói olda­lának felállását az Üzemi és a Közalkalmazotti Tanács (ÜT- KAT) választások eredményé­hez kötötte. Kifogásunk fő oka az volt, hogy a választásokat nem a tb-önkormányzatok fel­állítására írták ki, és az így tör­ténő delegálás felrúgja a de­mokrácia szabályait. Mint tud­juk, a munkavállalói oldalon megjelenő szakszervezeti dele­gáltak nem „fedik le” a társada­lomnak azt a rétegét - vagyis a teljes magyar lakosság - amely igénybe veszi a tb-szolgáltatá- sokat. A munkahelyi ÜT-KAT választásokból kimaradtak azok a munkahelyek, ahol nem működik szakszervezet, az öt­ven fő alatti munkahelyek munkavállalói, a köztisztvise­lők, a munkanélküliek, a nyug­díjasok, a nagykorú diákok stb. Tehát az önkormányzatokban a társadalmi kontroll így nem tel­jes. Mint ismert, a választásokat megnyerő FIDESZ úgy nyilat­kozott, hogy meg kívánja szün­tetni a tb-önkormányzatokat. Lépésük első hallásra megdöb­bentő és de­mokráciaelle­nesnek tűnik. De ha végig­gondoljuk, milyen az egészségügy helyzete, és milyen ki­szolgáltatot­tak vagyunk egyes egészség- ügyi szolgáltatások igénybevé­telénél, akkor nem is olyan ve­szélyes az önkormányzatok megszüntetése. Ha a leendő kormány olyan széles alapon nyugvó felügyeleti rendszert tud kidolgozni a tb-költségve- tések felügyeletére, amely biz­tosítja a társadalmi kontrollt és olcsóbbá teszi azt, akkor a két­kedők és a demokráciát féltők is megnyugodhatnak. A MOSZ úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti rendszerre több al­ternatíva is elképzelhető. Most kettőt említünk: 1. Szociális választások eredménye alapján felálló ön- kormányzati rendszer, ahol az önkormányzatba bejutó összes képviselő választásokon méret­tetett meg. A megmérettetésen a társadalom széles rétege ve­hetne részt. 2. Az átmeneti időszakban talán a legolcsóbb az lenne, ha a parlamenti frakciók képvise­lőkből állítanak fel egy fel­ügyelő bizottságot, amelyik felügyelné a tb-önkormányza­tokat. A lényeg az, hogy a társa­dalmi kontroll megmaradjon és a botrányok eltűnjenek a tb-ön- kormányzatok háza tájáról. Perényi József MOSZ Szövetségi Tanács titkár Új ügyvivő testület a pécsi SZDSZ-nél Az SZDSZ Pécsi Szervezete június 23-án megtartotta vá­rosi közgyűlését, melyen be­számolókat hallgatott meg és fogadott el a választások ér­tékeléséről, az Országos Ta­nács munkájáról és az ön- kormányzati frakció tevé­kenységéről. Megválasztotta új ügyvivő testületét. Tagjai: Abrahám Hajnalka, Baracs Nóra, Bretter Zoltán, Hor­váth Zoltán, Mindum Ká­roly, Molnár Tamás, Papp Béla, Petrovits József, Pörös Béla. Hidegtálak házhoz is! Holnap termékbemutató és -kóstoló a pécsi Konzum Supermarketben A kulináris élvezetek között egyre nagyobb szerepet vívnak ki maguknak a hi­degkonyhai termékek, az ínycsiklandozó hidegtálak. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy a pécsi FEMA Bevásárlóközpont területén működő hideg­konyha termékei egyre népszerűbbek a megren­delők körében. A Pécsi Szikla Kft. mint­egy hetvenféle hidegkony­hai készítménnyel foglal­kozik: a tengeri halakból, rákokból, kagylókból ké­szült különlegességekkel éppen úgy, mint a tradicio­nális salátákkal, sonkate­kerccsel, imbisszel, kaszi­nótojással. A saláták vilá­gában nálunk még ke­vésbé ismert, de igazi, na­gyon finom különlegesség a mexikói babsaláta, amelynek népszerűsítésé­ben úttörő szerepet vállal a Szikla Kft. A társaság természete­sen nem csupán készíti a hidegkonyhai varázslato­kat, hanem igény esetén helyszínre is szállítja. Ami különösen figyelemre méltó, hogy nem csupán nagyobb, több száz fős fo­gadásokra, rendezvé­nyekre, hanem akár né­hány fős családi, baráti összejövetelekre is elviszik hűtőkocsival a frissen ké­szült ételeket. Sőt, a party service szolgáltatás kere­tében a rendezvény lebo­nyolítását is vállalják. A hidegkonyha friss ké­szítményei mindennap többek között a FEMA Hypermarketben és a Kon­zum Supermarketben vá­sárolhatók meg. A társa­ság kóstolóval egybekötött bemutatót tart holnap, azaz július 2-án, csütörtökön a Konzum Supermarketben, amelynek során akciós áron, 20 százalék kedvez­ménnyel kínálják a hideg- konyhai készítményeket. Aki többet szeretne meg­tudni a hidegkonyhai ter­mékekről, a szolgáltatá­sokról, hívja a 438-356-os telefonszámon a 60-as melléket. (hirdetés) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom