Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-26 / 203. szám

1998. július 26., vasárnap Közéből Ötödik oldal Növekvő tankönyvhegyek A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. idén nem emelt árakat annak ellenére, hogy gyártási költségei milliárdos nagyságrendűek. Állófedezeti hitelt vettek fel bankok­tól, ezt a társaság nyeresége tette lehetővé. Az elmúlt évi árbevételük ugyanis hárommilliárd forint volt. Évek óta jól szervezetten fo­lyik a tankönyvek kiadása és leszállítása, tájékoztatta la­punkat Ábrahám István, a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. vezérigazgatója. Annak ellenére nincsenek különösebb gondok, hogy a tankönyveket rendelő iskolák számára csak január végén, február elején derült ki a tan­könyvjegyzékből, hogy a közoktatásban tankönyvkia­dással foglalkozó kiadók száma 137-re nőtt, és az álta­luk ajánlott kiadványok száma is több százzal gyara­podott. A Nemzeti Tan- könyvkiadó a 137 kiadó egyike csupán, de a könyvek 50 százalékát állítja elő. A tankönyveket öt nagy terjesztő juttatja el az isko­láknak, Dél-Dunántúlon a Nebuló Kft. A terjesztőket szigorú szerződés köti, hogy legkésőbb az iskolakezdés első hetének végén az intéz­ményekben legyen a könyv, érdekeltek tehát a pontos szállításban. Jelenleg 1400 féle könyv van raktáron, eb­ből 800-at gyártottak le az idén. Kizárólag a Nemzeti Tan- könyvkiadó termékeit for­galmazzák, mondja Pinterics Sára, a Nebuló Kft. ügyveze­tője, melyeket augusztus 14- ig meg kell kapniuk, ez egy­millió feletti példányt jelent. Jelenleg 90 százalékuk érke­zett be a két nagy raktárukba, melyek Kaposváron, illetve Pécsett vannak. Ezekből lát­ják el a négy megyét alvállal­kozók segítségével. Hetente adnak jelentést a kiadónak, s a visszajelzések biztatóak, valószínű, hogy idén nem lesz hiány. Cs. L. ______________j___ Bár a tanév kezdete még messze van, a tankönyvek nagy része már m megérkezett fotó: wéber tamás Körbejár a pénz Kanizsán Kulturális rendezvények, helyi kiadványok, köztéri alkotások ma már elképzel­hetetlenek szponzorok tá­mogatása nélkül. így van ez Kanizsán is. Sok intézmény kér pénzt a várostól. Ha nem kap, odább áll a helyi Kulturális Alaphoz. Ha itt is elutasítják, a város tulajdo­nában lévő kft-khez fordul, amelyek mostanában szponzorokká léptek elő. Ezek többsége egyébként kevés saját bevételből és tízmilliós nagyságrendű önkormányzati támogatás­ból él, gyakran év közben is támogatásért folyamodik. Ennek ellenére többségük mégis szponzorálni tud, olyasmit is, amit a város nem kívánt támogatni. Van olyan alapítvány, amely a várostól kér több százezer forintot, majd ennek egy részét a képviselő-testület által eluta­sított kezdeményezés szponzorálására fordítja. Marton István, a pénz­ügyi bizottság elnöke fur­csának tartja a közpénzek­nek ezt a körbefuttatását. ígéri: a költségvetési beszá­moló után felteszi a megfe­lelő kérdéseket. Doró J. A rendőrség semmiről sem tud! Csocsó, a nagyhangú lányistálló-tulajdonos azt mondja, hogy az idén nagy kaszálás lesz. Az igazi me­nőknek szerzi a lányokat. Pitiség az utcán, a főútvona­lak mellett álldogáltatni a lányokat. Szállítani kell őket. Megrendelésre. Diszkréten. A legfontosabb, hogy a lány mindig pihent legyen. Nála nincs öt-hat kuncsaft. Egy vendég, na, néha kettő, és kész a napi műszak. A mai urak szeretőre vágynak, mert az kell a vagyonhoz, a hata­lomhoz. Az asszonykáik is szórakoznának kicsit, de fél­nek az alkalmi vagy a hosz- szabb szerelmektől. S jön­nek, csak jönnek hozzám, a lányaimhoz, mert Csocsó bá­csi diszkrét, nem lesipuskás fényképész, nem zsaroló. Szerény, mert tudja, hogy előfordulhat: golyó fúródik a tarkójába. Csocsóra véletlenül akad­tam, telefonon beszéltünk, mert találkozni nem haj­landó. A lapokban hirdeti a vállalkozását. „Szép arcú, jó alakú, nagy mellű lány min­den vágyad kielégíti! Mindent lehet, diszkrét hely.” Aztán még ilyet is olvashatni. „Kan­dúrom. Forró ágycsatára vágysz? Egy éhes szexbo­szorkány a hívásodra vár.” A lányistálló-tulajdonos a finomságokra hívja fel a fi­gyelmet. Rendkívül diszkrét minden, az urak és a hölgyek (ha tudnád, mennyi hölgy kér partnert!) biztonságban érezhetik magukat. Lebukás nuku, a rendőrség semmiről sem tud. „Szóval, az igazán nagyok bennünket keres­nek.” Azon csodálkozom, hogy hirdetést adnak fel, de Csocsó megnyugtat: hamarosan hir­detni sem kell. H. J. Kétezer éves Dunaszekcső A Dunaszekcső Emlékeiért és Jövőjéért Alapítvány, Dunaszekcső Önkor­mányzata július 27. és au­gusztus 2. között 2000 éves Dunaszekcső rendez­vénysorozatra várja az ér­deklődőket. Július 27-én ke­rül sor a falumúzeum átadá­sára és a szerb templom megnyitására, ezen a napon festmény- és fotókiállítás, numizmatikai bemutató, borkóstoló is lesz. A hét programjában utcaavatás, vízi vetélkedő, a halfogás hagyományainak bemuta­tása, horgászverseny, nem­zetiségi nap, nyugdljasfesz- tivál, a szomszéd községek találkozója szerepel. (w) Kezdődik a parlagfűszezon (Folytatás az 1. oldalról) A korábbi egy évvel szemben 1997-töl félévenként szüksé­ges az allergiában szenvedők szakorvosi felülvizsgálata, mondja dr. Kereső Klára, a Pécsi Tüdőgyógyintézet ad­junktusa. Ez részben társada­lombiztosítási szempontból indokolt, hiszen a tünetmen­tes állapothoz szükséges gyógyszerek kilencven száza­lékos támogatottsággal bír­nak. Az intézet nyáron is fo­lyamatosan fogadja a tapasz­talatuk szerint is egyre több légúti allergiában szenvedő beteget. Az igazi megoldás az orvos véleménye szerint az ok megszüntetése lenne, en­nek híján voltaképpen tüneti I Akik nem szenvednek pollenallergiában, azok el sem tudják képzelni, . mennyi gyötrelemmel jár sokak számára ennek az egyszerű növény- I nek a virágzása kezelést tudnak biztosítani, szembeni érzékenység csök- illetve bizonyos esetekben ■ kenthető. Az időben elkez- immunkezeléssel a pollennel dett kezeléssel megelőzhető egy súlyosabb állapot, az asztma kialakulása, amely­nek növekedése 40-50 éves korig ugyancsak kimutatható. A parlagfű csak egyike az al- lergizáló pollent kibocsátó szélmegporzású fű, fa és gyomnövényeknek, melyek virágporai tavasztól őszig enyhébb és súlyosabb tüne­teket okozhatnak. A szezoná­lisan ható allergénekkel szemben az olyan allergének, mint például a háziporban lévő atkák ürüléke, egész év folyamán nehezíthetik az arra érzékenyek életét. Utób­biak ellen azonban külön­böző atkaölő szerekkel és ta­karítási eljárásokkal véde­kezhetünk. Cs. L. HÍRCSOKOR Hőerőmű Dunaföldvá- ron. Porszénnel működő hőerőmű építésére tett ajánlatot egy amerikai­magyar vegyesvállalat Dunaföldvárnak. A terve­zett hőerőmű 300-350 megawatt teljesítménnyel dolgozna, az építkezés három éve alatt a telepü­lésen ötszáz embernek, a későbbiekben pedig száz­húsz főnek adna munka- lehetőséget. (d) Hínárarató kombájn a Ferenc-csatornán. Spe­ciális hínárvágó gépet próbálnak ki Nagybaracs- kánál, a Ferenc-csatornán. Használatával olyan mér­tékben meg tudják tisztí­tani a csatornát, hogy al­kalmas lesz a trianoni egyezményben előírt má­sodpercenkénti hat köb­méter víz továbbítására Jugoszlávia felé. (d) Polgármesterek egye­sülete. Három délnyugat­zalai kistérség huszonhá­rom önkormányzati veze­tője létrehozta a Kerka- völgyei Polgármesterek Egyesületét, melynek tag­jai legalább havonta egy­szer, klubszerű formában találkoznak. Alapvető cél­juk a régió három társu­lása és a hozzájuk tartozó félszáz község kapcsola­tainak szorosabbra fű­zése. (d) Zalai segélyszállítmány a Maros-völgybe. Több mint egymillió forint ér­tékű segélyszállítmányt indított útnak a megyei Vöröskereszt az árvíz­sújtotta erdélyi Maros­völgybe. Nyolcvan zsák ruhanemű és tartós élel­miszer mellett nagy mennyiségű háztartási fertőtlenítő- és tisztító- szert, valamint klórme-. szét tartalmaz a rako­mány. A megyeszékhely önkormányzata pedig egymillió forintnyi valutát utalt át a segélyelosztás egyik központjába, Ma­rosvásárhelyre, Zalaeger­szeg testvérvárosába, (d) Olvasótábor Pakson. Ötven, határainkon túl élő magyar középiskolás diák kezdte meg hagyományos nyári programját a paksi művelődési központ ren­dezésében a cseresznyési olvasótáborban. (d) Rádió mellett ... Együtt kell élnünk a bűnnel? Utálom a kánikulát. Reggel ötkor a rádióból már a hírek elején megtudtam, milyen idő vár rám: röviden közlik, hogy pillanatnyilag hány fok van, majd mennyi lesz dél­előtt és mennyi délután - s ez nekem éppen elég, az időjós nem akar mindenáron szere­pelni, csupán a lényeget mondja. Aztán hat órakor a tévé Napkelte műsorára kapcso­lok, a műsorban nagyjából félóránként vázolja a várható időjárást nemzetünk nagy időjósa, aki bőséges szókin­csével önt nyakon reggelente, néha követhetetlen részletes­séggel, és ilyeneket mond, hogy gyönyörű nyári napunk lesz: 38 fok. Gyorsan számo­lok, hazánkban 2,5 millió nyugdíjas él, ez valóságos tömeg, tehát számunkra egy­általán nem gyönyörű napra ébrednek, és hol van még a többi nyolcmillió, akiknek zöme minden bizonnyal utálja a kánikulát. A forrósá- got legföljebb az a néhány százezer polgár viseli el, le­het, hogy lelkesen, aki a Bala­ton partján üdül, és nem dü­höng, amikor reggelenként boldogságtól sugárzó arccal jelzi az időjósunk, a Szilárd, hogy ma remek napunk lesz. „Derűs napot!” - kíván mind­nyájunknak, mielőtt elkö­szön, hogy aztán fél óra múlva ismét találkozzunk az irritáló szöveggel. No persze, mit lehet tenni, át kell vészelnünk a kánikulát- itt Pécsett az egy-két fokkal mindig magasabb hőséget, amiről a meteorológusok mindig megfeledkeznek, ki­véve az utóbbi napokat, ami­kor is - csak úgy, kuriózum­ként - emlékeztetnek ben­nünket 1950 nyarára, amikor Pécsett 41 fokot mutatott a hőmérő, és így városunk egy­szeriben híressé vált. Azon a nyáron jómagam Kisbodakon- a nagy Duna melletti utász­táborban kezdtem a katona­éveimet, napi nyolc órát de­rékig vetkőzve vészeltünk át a tűző napon, lilára égve, éj­szakánként ordítottunk a fáj­dalomtól, de a Rettenetes Mi­hálynak becézett főtörzsőr­mesterünk leszarházizott bennünket, mondván, az igazi katona mindent kibír. Azon a nyáron kezdtem el­sajátítani komolyabb, magva­sabb káromkodásokat, s eme haladó hagyományt azóta is ápolom és gyarapítóm. Elég ronda szám van. Dühöngök és káromkodok, amikor a rádió naponta ad hírt kisebb-nagyobb disznó- ságokról, sásdi családirtásról, bankrablásról, besurranó piti tolvajokról, a tévében meg bemutattak egy fickót egy „gyönyörű, nyári” estén a Fó­kuszban, néhány milliót „surrantott” magának - vagy hatszáz alkalommal végzett zsebelésekkel, retikülök le- nyulásával, városról városra, hivatalról hivatalokra láto­gatva az ország egész terüle­tén. Az alvilág tombol, rob­bantanak, lőnek, rabolnak, közben lezajlik a rendszer- váltás, kormányok követik egymást, mindegyik azzal a felkiáltással „választási beete­téssel. . ”, hogy megszigorít­juk a közbiztonságot, mi pe­dig mint polgárok, mindig csak reménykedünk, hisszük is meg nem is. Vannak nyu­gati demokráciák, vannak or­szágok, ahol elfogadható jó­létben élnek az emberek - például az USA-ban, - ahol naponta több embert lőnek le utcán vagy szórakozóhelyen, mint nálunk egy hónap alatt, a közbiztonság olyan pocsék, mint amilyen csak lehet. Ha most azt mondom, hogy a bűnnel együtt kell élnünk, akkor akadnak, akik megró­nak ezért, mondván, hogy ná­lunk ez másként lesz, és ne fessem sötétre a jövőt. Rend­ben van. De én akkor sem hi­szek. é

Next

/
Oldalképek
Tartalom