Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-24 / 201. szám

1998. július 24., péntek Főzőcske - Receptek - Háztartás Dtinántúli Napló 7 Vendégváró költemény Málnás sütemény Ennek a finom és mutatós gyümölcsös süteménynek tésztás karakterű a tölteléke, nem olvad, hűtés nélkül is jó marad a nagy nyári melegben. Az alaptésztához finomlisz­tet, a második tésztához rétes­lisztet használunk. Az első tésztához 20 deka finomlisz­tet elmorzsolunk 10 deka margarinnal, majd 1 evőkanál cukrot, csipetnyi sót, 1 egész tojást, késhegynyi szódabi­karbónát, fél citrom reszelt héját teszünk bele. Annyi hi­deg vízzel gyűljük össze, hogy rugalmas tésztát kap­junk. Fóliába tesszük és hűtő­ben két órát pihentetjük, de nem fagyasztjuk. Akár előző este is elkészíthetjük, és reg­gel azonnal süthető. Lisztezett gyúródeszkán akkorára nyújt­juk, hogy kibélelhessünk vele egy közepes nagyságú tepsit. Villával megszurkáljuk, és forró sütőben félig sütjük meg. Közben elkészítjük a második, tölteléknek szánt tésztát. Négy evőkanál cukrot fehéredésig keverünk 4 tojás- sárgájával, késhegynyi szó­dabikarbónával, és felváltva adjuk hozzá 4 tojás keménnyé vert fehérjét és 4 evőkanál ré­teslisztet. Végül elkeverünk benne fél kiló megtisztított málnát, amit megszórtunk egy kávéskanálnyi liszttel. Ä gyümölcsös piskótát rásimít­juk a félig sült tésztára, és tű­próbáig sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni. Csak hide­gen szeleteljük. W. M. Metélőhagyma cserépben is Ha valaki igazán szereti a kö­rözöttet, az el sem tudja kép­zelni kömény nélkül, no meg a snidling sem hiányozhat be­lőle. Még télen sem. Mert a gondos háziasszony (vagy a gyomrát féltő családfő) kert­jében, az ablakpárkányon el­helyezett cserépben, faládá­ban neveli ezt a frissen hagyma- és fokhagymaízre emlékeztető, meglehetősen igénytelen növényt. Annyira ismert, hogy talán be sem kel­lene mutatni. Azért a kezdő háziasszonyoknak, akik a be­tonba zárt családi otthonból nem hozták magukkal a friss fűszerek szeretetét, megemlít­jük, hogy többek között bur­gonya, bab-, borsó-, húsleve­sek, uborka-, burgonya-, fran­cia-, hús-, virsli- és vegyes sa­láták, valamint vajas kenyér, túró, lágy sajtok, mártások, marinádok ízesítésére hasz­nálható. Pikáns zamatával a diétás ételek állandó, ízletes fűsze- rezője, télen pedig folyama­tos, friss vitaminforrást bizto­sít a legyengült szervezetnek. A metélőhagymát csak nyers állapotban, frissen, fi­nomra vágva lehet használni, nem szabad főzni, sütni, mert elveszti sajátságos ízét. Vagyis pörköltalapot semmi­képpen se készítsünk belőle, a húslevesbe is csak akkor szór­juk, ha már kész van az ét­vágygerjesztőén aranyló sárga étel. B. G. Gyümölcsturmix Gyerekeknek kínálhatjuk a különböző gyümölcsökből turmixolt italokat, de a felnőt­tek is szívesen fogyasztják a nyári nagy melegben a kelle­mes zamatú, hűsítő folyadé­kot. A most érő gyümölcsök közül egy adag szamócatur­mixhoz öt deka szamóca, egy evőkanál cukor, egy tojássár­gája, negyed liter tej és egy csipet őrölt fahéj kell. A megmosott szamócát a cukorral együtt összeturmi- xoljuk és hozzákeverjük a to­jássárgáját. Beleöntjük a hi­deg tejet, és együtt jó habosra keverjük. A kész turmixot pohárba öntjük, a tetejét díszí­tésnek csipetnyi őrölt fahéjjal hintjük meg, és azonnal fo­gyasztjuk. Mindig frissen for­ralt és lehűtött tejet használ­junk az italhoz! „Jótékony” floridai ízek A Diacell Kft. és a Pécsi Gyermekklinika tavaly tartott sikeres jótékonysági bálja után idén augusztus 14-én újra hívják mindazokat, akik az ínyenc ételeket kedvelik, és segíteni kívánják a beteg gyerekek gyógyulását. Ezút­tal is Bedecs Zoltán, a Flori­dában egy vendéglátó komp­lexum séfjeként dolgozó fia­talember kínálja majd a kü­lönleges ételeit a Delta étte­rem Rendezvényházában. Olvasóink kérésére: Uborka hidegen kevert lében Talán a legked­veltebb savanyú­ságunk az uborka, melynek számos tartósí­tási módja is­mert. Miután az elmúlt nyáron ezen az oldalon ismertettem, hogy mi évtize­dek óta a hidegen kevert lébe rak­juk a nagyon alaposan letisztí­tott uborkákat, és soha meg nem forrt, se nem pu- hult meg, már december óta több olvasónktól kaptam a visszajelzéseket, pontosabban a kedves, elismerő szavakat, mondván: finom az uborkájuk, de kérik megismételni a lé ke­verési arányát, mert nem je­gyezték meg, viszont a jövőben csak így teszik el, mert még soha ilyen finom nem lett. Tehát a lé keverési aránya: két liter víz, három deci 20%-os ecet, hat deka só, tizenkét deka cukor és egy teáskanál borkénpor vagy káliummetabi- szulfát. Ha a csemegeubor­kát szeretjük, akkor húsz deka cukrot tegyünk a vízbe. Nem kell forralni, csak hidegen összekeverni, és a tisztára mo­sott, üvegekbe rakott uborkára ráönteni. Az üvegbe ízlés szerint kaprot, mustármagot, szemes borsot is tehetünk, díszítése pe­dig a sárgarépakarikákból, il­letve a tormacsíkokból cakkosra vágott szeletek lehetnek. A sütés-főzés régi és mai kultúrája A sütés-főzés a népi hagyományvilág része. Jól tudják ezt a sza- latnaki és a köblényi gyerekek is, akik a honismereti munka keretében gyűjtik az egykori és a mai ételkészítési fogásokat. A falukutató tevékenységet Szekeresné Burghardt Klára ta­nárnő fogja össze. A diákok felkeresik a telepes németség és az ősi magyar lakosság utódait, de néha elég, ha nagy- és déd- szüleiket vagy a szomszédokat kérdezik meg. A hajdani recep­tek zöme ma is él. Sokan fejből ismerik ezeket, vagy valaki le­írta már az elődök közül, és a folyamatosan kiegészített fel­jegyzések alapján készítik az ételt. A legtöbb ételleírás szájról szájra terjed, és jó pár száz éves ismeretanyagot hordoz. Az ét­kezési ceremóniák azonban át­Legényrózsa Valamikor a falusi házak kert­jének a dáliák mellett legelter­jedtebb virága volt a legényró­zsa. A számára kedvező talaj­ban gyakran akár fél méteresre és felnyúló töveken a fehér, il­letve a piros és a kék több ár­nyalatában, szimpla vagy dupla változatban a virágszirmok al­kotta kis rózsák igen dekoratí­vak, viszont vágott virágként, vázában nem tartható. Szereti a tápanyagban gaz­dag földet és a napos részét a kertnek, de igényli a rendszeres öntözést. Egynyári virág, magról sza­porítható. Célszerű a kiszemelt helyre május-áprilisban elvetni az apró fekete magokat, majd ha túl sűrűn kel, megritkítani. Átültetéssel soha nem fejlődik szénre a növénv. alakultak. Megszűnőben az ün­nepélyesség, a családfő döntő szerepe, aki nélkül sose kezdték el például az ebédet. Napjaink­ban már az sem dívik, hogy a konyhai teendőket ellátó női családtag akkor étkezik, ha már a férfiak ettek. Ha az asztalhoz is ülhetett a sütő-főző hölgy, legfeljebb a szélen kapott he­lyet. A fizikai munkát végző, a pénzt kereső férfinak megjárt ez a túlzott tiszteletadás az ét­kezés során is. A gyűjtésben megörökítették többek között Bálint Istvánná, Czégi Istvánná, Hecker Ja- kabné, Neubauer Ferencné, Strigencz Ferencné, valamint Szekeres Mátyásáé visszaemlé­kezését, néprajzi értékű közlé­seit. Felsorolunk néhány étel­nevet, melyek megnevezésük­ben is sejtetik az egyediséget, a tájjelleget, az ínyenceknek is kedvet csináló ritkaságot. Ezek: kaszásleves füstölt húsból, birsbefőtt mustban, legényfogó, tüdőleves, takarmányrépa-főze­lék, nagymama nagypénteki buktája, lekváros gőzbukta, krumplis lócsni, babgánica, sa­vanyúkáposztás gombóc, szal­vétagombóc. Előfordul, hogy bizonyos ősi alapanyagokat már nem hasz­nálnak, mert nem ismerik azo­kat. Ám mindenki esküszik arra, hogy az ízek így is a ré­giek. Csuti J. Oldalszerkesztő: Berta Mária Morzsák A csempefuga ismét fehér lesz, ha a teljes csempézett felületet a konyhában vagy a fürdőszobában vízben fel­oldott krétaporral alaposan átdörzsöljük, egy kicsit hagyjuk száradni, utána pe­dig jól leöblítjük. A krumplipüré lazább ál­lagú lesz, ha egy kevés zab- pelyhet is teszünk hozzá. A kelt tésztát tej helyett készíthetjük kefirrel is, ettől még lazább lesz a tészta, s egyúttal ízletesebb is. Süteményhez a tojássárgá­ját könnyebben keverhetjük szép habosra, ha egy csipet ecetet adunk hozzá. Petrezselyemzöldjét té­lire többféle módon tartósít­hatunk. A legegyszerűbb, ha apróra vágva jégkockatar­tóba tesszük, műanyag fó­liába zárjuk, és így rakjuk a fagyasztóba. Esetenként az étel mennyiségétől függően egy vagy két kockányit ve­szünk elő. Szúnyogriasztónak is ki­váló a petrezselyemzöld: a frissen apróra fölvágott le­velekkel, ha bedörzsöljük a bőrünket, elriasztja az il­lata a kellemetlen vérszí­vókat. A mustár nem szárad meg a már megbontott üvegben, ha a tetejére egy kevés sót szó­runk, s ettől még az íze sem változik. A hagyma tovább friss ma­rad és ki sem hajt, ha az egészséges fejeken a külső, barna héját meghagyva egyenként fóliába csoma­golva tároljuk. Gyors ragasztóanyagot magunk is készíthetünk ecetből és zselatinból. E két konyhában használatos anyag elegyével biztonsá­gosan ragaszthatunk porce­lánt, üveget és fát. A gyümölcslével készült jégkocka kellemes üdítő le­het a nyári nagy melegben. A jégkockatartóba bármi­lyen gyümölcs levét kevés vízzel hígítva lefagyaszthat­juk. Fedezzük föl a mártásokat (1.) Fehér alapmártás tejjel vagy húslevessel fölengedve A keleti konyha különlegességeiről szóló filmekben a hús- és halételekhez esetenként 15-20 féle mártást is felszolgálnak. Ugyanakkor nálunk jó, ha 4-5 féle mártást készít egy házi­asszony, és nem nagyobb a kínálat az éttermekben sem. A régi magyar konyha nélkü­lözhetetlen eleme volt a mára méltatlanul mellőzött rengeteg mártás. A Nagyanyáink főzték című könyv 80 mártás recept­jét közli. A mártást indokolt lenne újra fölfedezni, hiszen többnyire olcsó étel, gyorsan elkészíthető. Egy frissen sütött húspogá­csa, rántott parizer, bármilyen szerény húsétel és köret komp­lett ebéddé válik, ha mártást is adunk hozzá. Előnye még, hogy a gyerekek, idősek és diétázók étrendjébe is jól beil­leszthetők. A sós mártások kétféle alappal készülnek: fehér vagy barna változatban. A fehér mártásnál a liszt épp csak át­forrósodik a zsiradékban, a barna mártáshoz pirítják a lisz­tet. A fehér mártást vagy tejjel, vagy húslével engedik föl. Bi­zonyos mártásokat vízzel, tej­jel vagy tejföllel elkevert liszt­tel behabamak. Hollandi mártás. Öt deka vajból 2 evőkanál liszttel rán­tást készítünk, 5 deci hideg húslevessel fölöntjük. Sóval, citromlével ízesítjük, és foly­ton keverve összefőzzük 3 to­jássárgájával. Forralni nem szabad. Vízzel és leveskocká­val is készülhet. Tetszés sze­rint 1-2 kanál tejföllel gazda­gíthatjuk. A hollandi mártást még forrón összekeverhetjük apró kockára vágott főtt tojás­sal, egy evőkanál ecetes tor­mával, mustárral, csípős darált paprikával, egy doboz dara­bokra szedett olajos szardíniá­val, fölaprított friss kaporral, snidlinggel vagy egy csokor petrezselyemzölddel -, a betét­től függően más-más ízű már­tást nyerünk. Csirkemártás. A levesben főtt aprólékról leszedjük a húst, apróra vágjuk és zsira­dékban összesütjük egy fej ap­róra vágott hagymával. Meg­szórjuk 2 evőkanál liszttel, pi­rospaprikával, és fölengedjük annyi húslevessel, hogy köze­pesen sűrű állagú mártást nyer­jünk. Tálaláskor tejföllel gaz­dagítjuk. Készülhet a csirke- mártás darabolt főtt csirkéből is, akkor a húst a liszt beszú­rása előtt kivesszük, a fölöntött paprikás mártásba helyezzük vissza, és jól összeforraljuk. Bármilyen főtt, apró kockára vágott baromfiból, sőt marha­húsból, sertéshúsból is főzhe­tünk ízes mártást. W. M. Főzzünk különleges lekvárt A megszokott ízektől eltérő, de vitaminban gazdag és finom a szedres málnalekvár, amelyhez a hozzávalók: 25 dkg málna, 25 dkg szeder, 1 alma, 50 dkg zselézőcukor, 1 teáskanál reszelt cit­romhéj. A meghámozott almát finomra reszeljük. Összekeverjük a megmosott málnával és szederrel, majd burgonyanyomóval össze­törjük. A gyümölcspürét a cukorral és a reszelt citromhéjjal 30 per­cen át kevergetve főzzük, majd tisztára mosott kisebb üvegekbe töltjük, és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom