Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-18 / 195. szám

1998. július 18., szombat Baranyai Tükör Dunántúli Napló 5 Energiatakarékos kazánok SZIGETVÁR Megkezdték a Városi Kór­ház kazánházának teljes felújítását. A több mint 45 millió forintos, energiahor­dozó felhasználásban jelen­tős megtakarítást eredmé­nyező átalakításért a kórház egy fillért sem fizet.- A négy gő­zös kazánból kettó't me­legvíz-fű­tésre állítunk át, ezzel au­gusztus vé­géig meg­szüntetünk egy óhatatla­nul pocsékoló, többszörös energiaátalakító rendszert - mondja Vermes László, a szi­getvári távfűtő cég vezetője. A mai energiaárak mellett nem mindegy, hogy milyen megoldással fűtenek. A jelen­legi gőzfűtésnél a kellően lá­gyított vizet 180 fokon gőzzé alakítják át és az a hőcserélő­kön 90 fokosra lehűtve bizto­sítja a melegvíz-fűtést, és még tovább hűtve a használati me­legvizet. így többszöröse fogy a szükséges energiának, és a drága lágyvíz 30-40 száza­léka is kárba vész. A júniusban megkezdett átalakítás megszünteti az ed­digi jelentős többletköltséget okozó energiaveszteséget. Két, eddig a fűtést és a hasz­nálati melegvizet biztosító gőzöst kazánt átalakítják me­legvíz-fűtésűre. A kórház hat évig az eddigi fűtési díjat fi­zetve törleszti a korszerűsí­tést, utána már a jelenleginél is kevesebbet fizet a meleg vízért és a fűtésért. B. M. L. Falusi civilegyetem BÜKKÖSD ALSÓMOCSOLÁD Megindul a felnőttoktatás 1998. októberében a Mobil Civilegyetemen. A térségben az Alsómocso- ládi Teleház és a Bükkösdi Teleház kapta meg a lehető­séget arra, hogy Civilegyete­met működtessen. Az egye­tem specialitása, hogy fél­évenként változó helyszínen folynak az előadások. Az első szemeszter Bükkösdé, a má­sodik Alsómocsoládé. Az intézményben három éves oktatás folyik, legalább hat elméleti és hat gyakorlati tárgyból kell vizsgázni. A hallgatókat elsősorban Bara­nya, Tolna és Somogy me­gyéből várják. Jelentkezni szeptember 1-ig lehet írásban. Néhány a tantárgyak közül: politika, természet- és kör­nyezetvédelem, személyiség- fejlesztés, művészeti készség- fejlesztés, helyi vállalkozás- és gazdaságfejlesztés. N. F. Nem rohamozzák a közraktárakat A búzatámogatás újabb variációjának hírére az országban megindult a roham az állami felvásárlásra kijelölt közraktárak ellen, Baranyában viszont ezt nem lehetett tapasztalni. Itt a termelők még jobbára csak érdeklődnek a raktározási lehető­ségekről és a költségekről. A nagy mennyiségű gabonát szállító agrártársaságok még kivárnak, hátha a későbbiek folyamán jobb árat is elérhetnek a kereskedőknél. A sok eső miatt csak pár napot arathattak a héten fotó: t. l. Már csaknem a teljes vetésterü­letről learatták az őszi árpát, a káposztarepce is a magtárakba került, ám a magborsónak csak a felét, az őszi búzának a 20 százalékát, a tavaszi árpának pedig csak a 10 százalékát taka­rították be a baranyai földekről. A takarmánynak szánt triticale vetésterületének még csak 6 százalékáról aratták le a ter­ményt. Tóth Sándor (képün­kön), a Baranya Megyei Föld­művelésügyi Hivatal vezetőhe­lyettesé azt is elmondja, hogy a minőséggel nem volt különö­sebb gond, eddig meglehetősen nagy mennyiség érkezett ta­karmánygabonából, jóval keve­sebb még a malmi búzák aránya. Ebből azt a követ­keztetést lehet levonni - ma­gyarázza az agrárszakem­ber -, hogy a baranyai ter­melők még kivárnak az aratás­sal, viszont az is igaz, ezt nem taktikázásból teszik, a hét ele­jén az esőzés miatt a földekre sem lehetett ráhajtani. Az országban a meghirdetett lehetőségek hatására csütörtök­től (ekkor indulhatott az állami felvásárlás) kezdve óriási ro­ham nehezedik a kijelölt köz­raktárakra, ugyanis az 50 tonna alatti termelők előzetes bejelen­tés nélkül, soron kívül is vihetik terményüket a közraktárakba. Baranyában az 50 tonna alatti szállításokra a szentlőrinci Concordia raktár van kijelölve, de itt még semmiféle rohamot nem tapasztaltak. Vannak tájé­kozódók, akik leginkább a be­szállítás lehetőségeiről, vala­mint a költségek felől érdek­lődnek. Tegnap 96 tonna érke­zett, ebből is csak 36 tonna volt minőségi gabona, a többi ta­karmányozásra alkalmas. Egyes híradások szerint a köz­raktárak kapacitása nem lesz elegendő, s máris kutatni kezd­ték az újabb raktározási lehető­ségeket. A baranyai Concordi- ánál viszont úgy vélik, a me­gyében bőven elegendő lesz a 21 ezer tonna kapacitású szent­lőrinci raktár, nem valószínű, hogy ennél több termést akar­nak a gazdák tárolni. Az 50 tonna feletti termést már a másik államilag kijelölt raktár, a siklósi Concordia fo­gadja majd. Ide még egy árva gabonaszemet sem szállítottak, igaz a nagytermelőknek van idejük kivárni az aratásra a leg­alkalmasabb pillanatot, hiszen aránylag jó állapotban lévő gépparkkal rendelkeznek, míg a gazdák kötve vannak a bérleti szerződéshez. Az agrártársasá­gok úgy kalkulálnak, ha a leg­jobb minőségű búzájuk tonná­ját el tudják adni a kereskedők­nek 18 ezer forintért, vagyis ugyanannyiért, mint amennyit az állam szavatolt, még akkor is jól járnak, hiszen megszaba­dulnak a szállítási költségektől. A fentebb elmondottak viszont csak azokra vonatkoznak, vagyis az állami támogatáshoz csak azok a termelők juthatnak hozzá, akik az FM-hivatalban bejelentették, milyen nagyságú táblákon vetettek gabonát. Baranyára tehát nem jel­lemző az országban kialakult válsághangulat, bár még az aratás dandárja hátra van. A magángazdák egyetértéssel vették tudomásul a gabonapi­aci rendellenességek megoldá­sára született minisztériumi „tűzoltó” döntéseket, az agrár­társaságok viszont a verseny- szabályok megsértését emlege­tik. Azt viszont az eddig leara­tott gabonáról valamennyi vizsgálat kiderítette, sokkal jobb minőségű, mint a tavalyi, s a sok esőzés hatására sem érte el a nedvességtartalom a kritikus értéket. rí B. G. Kevés kajszi - drága lekvár PÉCS A foci-vb idején a hölgyek járkáltak bosszúsan a lakás­ban, most azonban a férjek morgolódása következik, tér­dig járhatnak ugyanis a be- főttesüvegek és a dunszt kö­zött. Sőt, a családi kassza is megsínyli a befőzési szezont. A piacokon járva igencsak megrettenhet néhány háziasz- szony, sőt az is megfordulhat a fejében, hogy idén nem eszik a család baracklekváros kenye­ret. Kajsziból a fagyok és a be­tegségek miatt nincs túl sok a piacon, így az ára eléri a kilón­kénti 350 forintot, igaz lehet venni olcsóbban is, 250-300 forintért, de ezek kisebbek és nem a legszebbek. Igaz, a korai gyümölcsök sem voltak ol­csóbbak: a málna 300, a meggy 150 forintba került. Ősziba­rackból rengeteget lehet kapni, az árak meglehetősen változa­tosak. A pécsi vásárcsarnokban 100 forintért is árulnak barac­kot, bár az leginkább cefrének lehet jó. A 170-180 forintos aranyszínű gyümölcsök már nagyon gusztusosak, az árak csúcsa pedig a 250 forint, ezért már hatalmas barackokat ad­nak. A lekvárhoz és a befőtthöz természetesen kell cukor is. Sok háziasszony már előre bes­pájzolt, áremeléstől tartva. A cukor kilóját mostanában 110-189 forintért kaphatjuk, a legdrágábbat speciális, legfi­nomabb befőzőcukorként hir­deti a csomagolás. A tartósítószerek között ár­ban nagy a különbség: a ha­gyományos szalicilt csoma­gonként 75-80 forintért vásá­rolhatjuk meg - boltja válogatja -, de ennél jóval drágábbak a speciális lekvár- és befőtteltevő szerek. A kocsonyásító, igazi dzsemhez való készítmény ta- sakja 180-190 forintba kerül (ami 2 kiló gyümölcshöz elég), míg a hasonló kategóriájú be­főtt-tartós ító 100-110 forint kö­rül kapható. Ha már kész a lekvár vagy a „dunsztos”, üvegbe kell tölteni, amit a legtöbb bolt mostanában akciósán is kínál. A kisebb üvegeket 30-40 forintért vásá­rolhatjuk meg. Bár a befőttes- üvegek teteje nem a legolcsóbb, ezeket 15-25 forintért lehet megvenni. Ny. Sz. Működik a gondozói hálózat SELLYE A Forrás Központ munka­társai tartottak megbeszé­lést tegnap. A program 1997. novembere óta fut.-Vnr m'jlf'n? A Humán Források Köz­munka-program a dél-dunán­túli Forrás Központ koordiná­lásával működik. Lényege, hogy a régiók munkanélküli­eket alkalmaznak szociális gondozói, családsegítői mun­kakörben. A sellyei körzet 14 szociális dolgozóját részint pályázatokból, részint ön- kormányzati pénzekből finan­szírozzák. A program vezetői a mostani támogatás meg­szűnte után a Segítő Kéz pá­lyázat támogatásával akarnak dolgozni. T. G. Pénzszűkében a fogászat SZENTLŐRINC A város és térségének 12 te­lepülését ellátó három fogor­vosi körzetnek két rendelője és két, tíz évnél öregebb, ál­landó javításra szoruló kezelő széke van. Új kezelő egysé­gekre fáj a foguk. Azok árá­nak 30 százalékát ugyan el­nyerték célpályázaton, ám a hiányzó több mint 7,5 millió forint előteremtése nem kis gondot okoz a költségvetési szempontból amúgy is szo­rongatott helyzetben lévő ön- kormányzatoknak. Remény­kednek, hogy a hiányzó ösz- szeget elnyerik a megyei terü­letfejlesztési tanács pályáza­tán. B. M. L. Nemere István (9.) Szomszédom a halál De azért a pillanat feszült volt. Ha a tiszt azt mondja, „nyissa ki”, Roland megteszi, de ugyanazzal a mozdulattal ki is kap egy töltött fegyvert a bő­röndből, és lő. Ha lesz rá ideje. Nekem is lőnöm kell, a többiek pedig elintézik a katonákat. Ha­tan voltunk hat ellen, de a járó­kelőkből szemtanúk lesznek, leolvassák a dzsipek rendszá­mát. Valahol összefutnak a szá­lak, kiderül majd, milyen névre, útlevélre bérelték a két autót, tehát két fehér embert akkor már név szerint kereshetnek ... Még ha meg is menekülünk eb­ből a csapdából, attól kezdve űzött vadak leszünk, és a fel­adatot nem teljesíthetjük. Roland most megnyugtatóan mosolygott. A tiszt kis habozás után intett:- Nem szükséges. Mehetnek. Lassan ültünk be. Dino még kattintott egyet a fényképező­géppel, Will komótosan letö­rölte a port az oldaltükörről, és csak utána lépett fel. Torbe, Heinz és Paul is tudták, mikép­pen kell ilyenkor viselkedni. Szép lassan elhajtottunk. Pálmasorok között, majdnem világvárosi negyedbejutottunk. Ez volt Port Lorre - bocsánat, Mzinga! - belvárosa. Az üzleti negyed a maga irodáival, bank­jaival, toronyházaival. Persze, mindez szerényebb, afrikai lép­tékben. A Hotel Liberty nem volt túl nagy épület, de látszott, gon­doskodnak róla, ápolják. Mint később megtudtuk, egy portu­gál volt a tulajdonosa. A recep­cióban kiderült, hogy a többiek már itt vannak. Az első, aki szembe jött velünk a lépcsőn, Elisa volt. Arcán széles mo­soly. Szemlátomást jól érezték magukat Rogerrel... Beren­dezkedtünk a szobáinkban, az­tán lementünk reggelizni. Utána kivonultunk az úszóme­dence mellé. Kis szellő lenge­dezett. Roland telefonált a fran­cia követségre, délre beszélt meg randevút valakivel. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy ki­találjam: a titkosszolgálat itteni emberétől kap majd informáci­ókat az újabb eseményekről. Mi addig úsztunk, beszélgettünk. Heinz elaludt, de láttam rajta, hogy ez nem igazi alvás. Egyet­len figyelmeztető szóra hasára fordulna, és öve körül a keze már fegyvert keresne ... De ott még nem tartottunk. Ügy viselkedtünk, akár a tu­risták. A többiek három-négy fős csoportokban elmentek vá­rost nézni. Bérelt taxikon, ahol a sofőrök egyben idegenveze­tők is, bejárták a főteret, a távo­labbi muszlim piacot, a bazárt, kimentek a folyópartra és meg­nézték Afrika egyik legna­gyobb sportpályáját. Minden­felé szembetalálkoztak Mbuni elnök emberfeletti méretűre nagyított fotójával. Az elnök díszegyenruhában, marsallbot- tal kezében, hatalmas tányér­sapka alól mosolygott alattvaló­ira. A diktátorok mindenütt egyformák, szinte már fáj a fan­táziátlanságuk, az, hogy soro­zatban csinálják ugyanazt és ugyanúgy. Patrick Mbuni is el­követett mindent az utóbbi pár évben, amit kipróbáltak kis- agyú társai valaha Ugandában, Zimbabwében, Etiópiában, Kö­zép-Afrikában vagy Zairében. Betiltotta a politikai pártokat - a sajátja kivételével, természe­tesen - ellenfeleit és lehetséges vetélytársait börtönbe vagy kényszermunkatáborba vitette, a határokat hol lezárta saját honfitársai előtt, hol megnyi­totta, kopasztotta a pénzembe­reket, de szívesen látta az ide­gen befektetőket és a turistákat. Akik különben nem tülekedtek azért, hogy Mazimbába jöhes­senek; az emberek ugyanis egy- egy szabad országban nem iga­zán kedvelik a diktatúrákat, a többség még annyira sem, hogy puszta kíváncsiságból elmenjen megnézni. Ezért mi voltunk az egyetlen vendégcsoport a Hotel Liberty- ben. Jól éreztük magunkat. A fiúknak nem engedtem meg, hogy alkoholt igyanak - egyet­len sört engedélyeztem ebéd után. Roland fontoskodva tért vissza, és intett nekem:- Menjünk félre! Hát félrementünk; ez esetben a „félre” egy erkélyt jelentett. Innen kiláttunk Mzinga nem túl magas házai fölött egészen a fo- lyóig. A pálmák most nem bó­logattak, legyezőágaik nem le­gyeztek - beállt az a kora dél­utáni kábult, meleg szélcsend, amelyre olyan jól emlékeztem régebbi éveimből.-Baj van - kezdte Roland. Ott álltunk a korlátnál, most volt alkalmam közelről szem­ügyre venni őt. Harminchét le­hetett, de öregebbnek látszott. Ráncos az arca, örökké komor, töprengő a tekintete, no és ne­hezen tudja levetkőzni magáról a feszültséget. Ez pedig látszik rajta. Barna haj, a szokottnál dúsabb szemöldök, valósággal öklelne vele. A szeme világos, hideg, talán szürke. Nem tet­szett a pasas, de el kellett őt fo­gadnom, hát megtettem. ( Folytatjuk) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom