Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-11 / 188. szám

1998. július 11., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Egy táncos negyedszázad A sikeres előadásokhoz a próbákon is keményen kell dolgoz­niuk a fiatal néptáncosoknak fotó: Läufer László Magyarul magyarán A címek humora Miközben úgy 25 év az átlag­életkor a pécsi Leőwey Tánc- együttesben, a csoport az éppen tegnap este adott nagy műsorral ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját. A valamikor hat párral induló kis együttes­nek mára hatvan tagja van, köz­tük olyanok is, akik már tíz éve hódolnak a közös tánc szenve­délyének. Legrégebben azonban maga az alapító, a művészeti vezető van a csapatnál. Heil Helmut harmadikos gimnazista volt, amikor a Leőwey Klára Gim­názium német nemzetiségi ta­gozatán tanuló diákokból létre­hozta az együttest. Legfőbb cé­lúknak a hazai német néptánc­kincs, a dalkultúra, a szokások és a népviselet gyűjtését és be­mutatását tartják ma is. Mos­tanra két órányi német és egy órányi magyar tánccal léphet­nének bármikor közönség elé.- Mindig is fontos volt, hogy jó közösség alakuljon ki — mondta el Heil Helmut. - Ma már annyi mindent csinálhat egy fiatal, de talán kevesebb a veszélye annak, hogy vakvá­gányra tér, ha belekerül vala­milyen kultúrközösségbe. Ná­lunk a kultúra ápolása az elsőd­leges cél, de azt hiszem, az a gyerek, aki a népi kultúrájában él, kicsit gazdagabb, mint a többiek. A 25 évnyi emlékből még kiemelni is nehéz, de a legiz­galmasabb út talán 1995-ben volt, amikor Chicagóba utazott a társaság. Az ottani Duna menti németek a fél csoportot adoptálni akarták. Jártak Né­metországban, Svájcban, Ausztriában, Spanyolország­ban, Dániában, Olaszország­ban, Szlovákiában és Romániá­ban is, idén nyáron pedig leg­közelebb Franciaország, majd Németország az úticél. Az együttes művészi munká­ját itthon is elismerik. Többszö­rös arany fokozattal, első he­lyezéssel és nívódíjjal tüntették ki őket, a Néptáncosok Orszá­gos Bemutató Színpadán pedig 1998-ban „Kiválóan Minősült” az együttes. 1990-ben alapít­ványt hoztak létre, melynek se­gítségével néptánctábort szer­veznek, a legközelebbit éppen augusztus közepén. Az alapít­vánnyal néptáncfüzetek, kazet­ták jelentek meg, fesztiválokat, gyermektáborokat szerveztek, díjakat adtak át.-A munkát folytatni szeret­nénk. A színvonalat tartani kell - zárta a beszélgetést a művé­szeti vezető, amikor a követ­kező évek terveiről beszéltünk. Lehet is, hiszen ma is rendület­len elszántsággal próbálnak he­tenként hosszú órákat a tánco­sok, a szabadidejüket áldozva az együttlétre. De megesküd­nének rá bármikor, hogy meg­éri. Hodnik I. Gy. Minden beszédműnek, akár el­hangzó, akár írott szövegként valósul meg, címet szoktunk adni. A szövegtan részletesen foglalkozik a címadás tudni­valóival, követelményeivel. A találó cím ugyanis a globális kohézió (a szövegösszefüggés) megteremtésének nélkülözhe­tetlen eszköze. A cím leggyak­rabban a beszédmű tárgyát, il­letve témáját jelöli meg, azaz címkeként áll a beszédmű élén: A kőszívű' ember fiai; Különös házasság; A mai magyar nyelv. Napjaink mindent elárasztó könyvtermésének és főként saj­tótermékeinek özönében a szer­zők mindent elkövetnek, hogy műveik minél kelendőbbek le­gyenek. Viszonylag mégis keve­sen gondolnak arra, hogy az egyik leghatásosabb eszköz a ta­láló cím, amelyet gúnyosan, a túlzásokat elmarasztalva blikk­fangosnak is szoktak nevezni. A német eredetű elnevezés olyan címet jelöl, amelyen megakad a néző, az olvasó tekintete. Az ilyen szándékú címadás leggyakoribb formája a címben összekapcsolt szavak vagy ne­vek azonosalakúságán vagy ha­sonlóságán alapuló szójáték. A múltból általánosan ismert a: Hazudnak rendületlenül - amelyben a Szózat első szavá­nak egyetlen betűcseréje a hu­mor forrása. Ehhez hasonló Móra Ferenc karcolatának a címe: Hun sírok, hun nem sí­rok. - Tréfás utalás az ásatáso­kat vezető múzeumigazgató bi­zonytalanságára arra vonatko­zóan, hogy Attila hunjainak a nyughelyét találta-e meg. A hun szavunk nemcsak a világ­hódító népnek a neve, hanem a hol t kérdő szerepű határozószó nyelvjárási alakja. Szörényi Levente új rockoperájáról, az Attiláról így írt valaki: Hun a magyar? - a cikk írója a hun népnek a magyarral való ro­konságát kérdőjelezi meg. Nem számolva a hun-magyar mon­dakörrel. Gyakran az írás főszereplő­jének a neve rejtőzik a címben. A japán politikai válságról számol be a Mijazavar? c. cikk szerzője. A Mi a zavar? élőbe­szédben elhangzó változatában burkolta Mijazava japán kor­mányfő nevét. Hasonló név­rejtő tréfa a Lopez cím. Lopez de Arriortua sztármenedzserre cé­lozva, aki a General Motorstól a Volkswagenhez pártolt át. A kö­zelmúltban sokszor hallottam a spanyol neveken alapuló követ­kező szójátékot: Lop ez, Lop az, és mégis mindenki Frankó. Irodalmi műveltséget, tájé­kozottságot feltételeznek az olyan címek, amelyek irodalmi alkotások címének változatlan átvételén vagy nem túlságosan nagy módosításán alapulnak. Az előbbire példa a Szigeti ve­szedelem, amely a Hajógyári­szigeten megrendezett ifjúsági találkozóról adott hírt. Emléke­zetes, hogy ez a rendezvény a közelben lakó polgárok felhá­borodását váltotta ki. Az iskola a léthatáron az Ottlik-regény adaptálása az iskolák válságos gazdasági helyzetére. A nagy zabrálás pedig A nagy zabálás c. mozifilm címének módosított változata, amelyben a szövet­kezeti törvényről olvashattunk. Rónai Béla Világsztár a Tettyén A pécs-tettyei művészeti fesztivál július 13-án, hétfőn 21 órakor kezdődő nyitó díszelőadása valódi cseme­gét kínál a fúziós zene ínyenceinek, mondja Bor­nemissza Géza fesztivál­igazgató. A Los Angeles-i, magyar származású Tommy Vig, aki a világ egyik leg­jobb vibrafonosa, új csapat­tal - új zenei fúzióval - lép színre ezen az estén. A vi­lágpremierre készülő csa­patban a koreai születésű Mia Kim, a budapesti Trio Midnight - Oláh Kálmán, Egri János és Balázs Elemér jazz triója - mellett ott van a pécsi Bornemissza Mária is. Tommy Vig Frank Sinat- rától Diana Rossig számos világsztárral dolgozott már, a Los Angeles-i olimpia ze­néje is a nevéhez fűződik. Az általa képviselt fúziós zene brilliáns hangszerelést, hangulattal teli, sokszínű, temperamentumos dallam­világot ígér, a háttérben big- band hangzással. Azaz kö­zönségsikert. A mostani nemzetköz i csapattal, a „Tommy Vig In­ternational Band”-el á pécs- tettyei művészeti fesztivál! rangos kulturális produk ­cióit szeretnék gazdagítani. Az augusztus 9-éig zajl ó tettyei programokban daljá­ték, gyermekelőadás, mus i- cal, táncszínház és folklór­műsor is szerepel. B. ÍR. India táncai A tánc Indiában nemcsak; a szórakoztatás céljait szol­gálja, hanem szakrális jelen­tőségű is. Társasági és '/ál­lási ünnepeken előadott, Eu­rópában egzotikus táncok­kal ismerkedhetnek meg azok, akik július 15-én 20 órakor a pécsi Ifjúsági Ház­ban megnézik a Manipnrból érkezett Pung és Dhol Cho- lam, illetve a Gudzs arat ál­lambeli Rang Bahar tánc­csoport műsorát. Az est első részében olyan szakrális táncot láthat a közönség, melyet például nők nem is művelhetnek, s melyet szent események al­kalmával adnak elő. A má­sodik, az indiai tavaszi ün­nepre készült dobos tánc az ember és a Föld örökös kap­csolatát fejezi ki. A gudzsarati társulat egy lányok, asszonyok álltai járt körtánccal lép fel, de bemu­tatnak egy mozdulatokkal és zenével elmesélt falmsi tör­ténetet is. A programot tör­zsi tánc zárja. HI. I. Gy. Táborozva dolgozni, gondolkodni- Minden tábornak külön egyénisége van. Ez olyan, mint egy szikár, éles eszű öregember, aki nagyon jól bírja magát, bár még csak öt­éves - mondta Slajf Sándor festőművész a vajdasági Be- csejről, mikor az Ormánsági Nemzetközi Festő és Faszob­rász Alkotó Táborról (ahol már törzsvendég) kérdezem. - Biz­tos, hogy benne van ennek az ősi, kicsit még a mai világban is archaizálni képes vi­déknek, az Ormánság­nak a lelke, és ez a jó. A Szatyor Győző szervezte tábor alapít­ványi pénzből műkö­dik immár ötödik éve Sellyén, ahol a Mező- gazdasági Intézet adja a szállást a 15-20 mű­vésznek, akik a honi és határokon túli magya­rokon kívül Hollan­diából, Finnországból, Nagy-Britanniából ér­keznek, többnyire visszatérőként. Az idén már Sellye ön- kormányzata is áldoz a tábor működtetésére, mert bebizonyosodott az öt év alatt, hogy a település nyer a művé­szek jelenlétével.- Mennyire lehet időzíteni az „ihletet” egy effajta tábor ide­jére? - kérdeztem to­vább Slajf Sándort.- Ide már mindenki egy alapötlettel jön. Ez biztosan függ az előző évek tapasztala­tától, hiszen az egyik év rára­kódik a másikra. Például én, ha az utolsó nap látok valami érdekeset, azt elraktározom, és azzal kezdem az új tábort. így jártam tavaly is, láttam a Dráva menti régi fűzfást, és elhatároztam, hogy idén meg­festem majd. Tóth Lajos Ungvárról ugyanehhez a témához hozzá­szólva arról beszél, hogy mi­vel úgysem lehet a nap hu­szonnégy órájában alkotni, nagyon hasznosak a kirándu­lások, tereptanulmányok. Ilyenkor a „táborozóknak” módjuk van megismerkedni a tájjal, az emberekkel, a nép­szokásokkal.- Itt minden más, mint ott­hon, és ez már nagy erőt ad. Mi csak hét-nyolc éve kezd­tünk el világot látni a kilátásta­lan bezártság után. A művész pedig a maga érzékenységével tán fogékonyabb a különbsé­gekre, mint mások. Ide min­denki hozza a saját világszem­léletét, stílusát, és mindebből formálódik valami új. A határokon túli magyar művészek az Ormánság Ala­pítvány támogatásával vesz­nek részt a táborban évről évre, ám abban a nem magyarokkal is teljes az egyetértés: minden szakmai előnynél hasznosabb az, hogy egy baráti tár­saságban tölthetnek együtt egy kis időt, kö­zösen gondolkodva művészetről és a világ dolgairól. így gondolja ezt David Atherton angol képzőművész is Aber- deenből.- Számomra az is fontos, hogy az egész évi robot után (Skóciá­ban művészeti rendez­vényekhez hajtok fel szponzorokat és tanítok is) itt van időm arra, hogy elgondolkodjak kicsit az életemről. Közben rajzolok, nyo­matokat készítek, ha pedig úgy tartja ked­vem, felpattanok a biciklire, el­kerekezek a nagyvilágba. Olyan illatokat érzek itt, Ma­gyarországon, amilyeneket ott­hon soha. Már ezért megéri idejönni! Méhes Károly Már ötödik éve gyűlnek össze művészek a sellyei alkotótáborban fotó: laufer László Hírcsatorna Népművészek Magyaregregyen. Július 18-án és 19-én ama­tőr kézműves népművészek regionális találkozóját rendezi meg a komlói Május 1. Művelődési Központ „Népművészek hétvé­géje” címmel Magyaregregyen, a Vadgesztenye Panzióban. A programban bemutatók, játszóház, vásár szerepelnek. Ladas Matyi-fesztivál. Pusztamérgesen, a piactéren július 18-án Ludas Matyi fesztivál lesz, ahol megrendezik a libák szépség-, gágogási, gyaloglási, divatbemutató és kiskocsihúzó versenyét is. Érdeklődni lehet Sólya Zoltánnénál a művelődési házban. Baranyából főként a liba- és kacsatartásról híres Sásd- ról és környékéről várnak jelentkező állattartókat. (cs) Fotók Szigetváron. Július 17-én 16 órakor a szigetvári Vi­gadó Galériában Soltra Elemér pécsi festőművész és rajztanár fotódokumentációs tárlatát nyitja meg Vér József, Bicsérd pol­gármestere. A tárlat a művész júniusban, a falu templomkertjé­ben felavatott stációsorozatát mutatja be. Bezár az Egyetemi Könyvtár kari könyvtára. A Janus Pannonius Tudományegyetem Könyvtárának bölcsészkari könyvtára július 13-ától augusztus 1-jéig, a Szepessy Ignác utcai központi könyvtár augusztus 3-ától 22-éig lesz zárva. A szünet idején lejáró könyvek szeptember 22-éig adhatók vissza késedelmi díj nélkül. s Minden fiatal penget A drávasztárai általános is­kola felső tagozatosaiban egy a közös: mindegyikük zenél, mégpedig tamburán. Ők a Drávagyöngye együttes. Horváth Ferenc polgármester, aki maga is az együttes oszlo­pos tagja és nagy mentora, a következőket mesélte az idén ötéves társaság történetéről:- 1993-ban vállalkoztak az általános iskolások először arra, hogy Kedves Tibor zenekarve­zetővel az élen a helyi horvát népzenét megszólaltassák. Va­laha régen volt nálunk egy tamburazenekar, így aztán a sokáig nem használt hangsze­rek lekerültek a padlásokról. Amit a tamburáról minimum tudni illik: ez a tipikus, ősi hor­vát hangszer, aminek természe­tesen több változata is van: prím, tere, basszprím tambura, de van gitár, cselló és nagybőgő is. Az együttes az örökölt dara­bok mellett néhány hangszert kapott Horvátországból, és volt, amit maguk készíttettek. A Drávagyöngye (horvátul Biseri Drave) mögött már mintegy 50 fellépés van, több­ször jártak Budapesten és kü­lönböző rendezvényeken (har­kányi fürdőfesztivál, pécsi na­pok). Az utánpótlással sincs baj, hiszen máris működik a Dráva Gyöngyöcskéi „kiscso­port” az iskolában, ami azt is je­lenti, hogy a felső tagozatból egytől egyig mindenki penget. Augusztus 22-én a III. nem­zetközi tamburás találkozót Drávasztárán tartják horvát és magyar zenekarok és tánccso­portok részvételével. M. K. Díj kortárs magyar dráma sikeres előadásáért Nagy sikert ért el a XIV. ka­zincbarcikai nemzetközi színjátszó fesztiválon a Ja­nus Egyetemi Színház. A nem hivatásos színházak egyik legjelentősebb találko­zója az a minden évben meg­rendezett kazincbarcikai ren­dezvény, melyre idén a pécsi Janus Égyetemi Színház Ibu- sár című előadását is meghív­ták. Parti Nagy Lajos darabja, melyet az egyetemistákból és a Pécsi Nemzeti Színház szí­nészeiből álló csapat nagy si­kerrel játszott egész évben, az egyik legjelentősebb kortárs színmű. Nyolc külföldi (cseh, ro­mán, finn stb.) és nyolc ma­gyar színjátszó csoport jú­lius 1. és 5. között mutatta be a közönségnek és a zsű­rinek produkcióját. A dön­tőbírók között a hazai szín­házi szakma reprezentatív képviselői foglaltak helyet. Ascher Tamás és Fodor Ta­más rendezők és Nánay István színikritikus döntött a díjak­ról. Helyezések ne m voltak, csak kategóriák. A;t Ibusár al­kotói a Kortárs magyar dráma legeredetibb interpre­tációjáért járó díjat vehették át. Ezen felül - nnint azt Mi­kuli János rendezőtől megtud­tuk - az előadásit meghívták Litvániába. Ninnmerfroh F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom