Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-08 / 185. szám

6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. július 8., szerda Délibáb Kitört a nyár, a narancssárga sugarak harminc fok feletti kánikulát varázsolnak körénk. Az ember ilyenkor láthatja a délibábot. Ez a jelenség - más néven fata morgana - a való­ságot eltorzítja, és az ember mintha egy álmot látna, a fejre állított kicsa­vart valóság­gal szembe­sül. Ebben a melegben jobb elbújni egy hűvös fa árnyékába, és a barátokkal néhány üveg jégbe hűtött sör társaságában lejátszani a vá­lasztási kampány időszakában elmaradt ultipartit. Sokkal jobb ez, mintha izzadtságtól csapzott fejjel politikai töltésű írásműveket írogatna vagy ol­vasgatna az ember, hiszen a délibáb a valóságot kiforgatná, és az ember azon kapná magát, hogy mindent másképp lát, mint ahogy azt látni szerette volna. Elképzelhető akár az is, hogy a délibáb hatása követ­keztében az ultit a politikai já­tékszabályok szerint kell ját­szani. Egy-egy parti négy évig tar­tana, és a licitálásnál mindenki azt mondana, amit jónak lát. így be lehetne mondani mond­juk, a makk ultit akár a makk hetes nélkül is, mert a játék közben majd bejelentik, hogy igen, igen megígértük, de egy dolog a licit (választási ígéret) és megint más a parti (azaz a kormányprogram). Majd a kö­vetkező ciklusban sort ken­tünk rá. Be lehetne mondani (meg lehetne ígérni) mondjuk, a terí­tett betlit is - fő a tiszta közélet - aztán a játékos kijelentheti később, hogy ő ugyan így gondolta, ám az (állam)érde- kek nem teszik lehetővé, hogy most terítsék ki a kártyákat, majd talán máskor. Meg lehet ígérni a negyven­száz ulti helyett a húszszáz ul­tit is, majd később korrigálni, hogy először csak apránként lehet változtatni, amúgy is csak kísérleti jelleggel, és talán kétezertől... Be lehetne vetni a licitálás­nál, hogy alanyi jogon kap majd mindenki ultipénzt, aztán azt is hozzá lehetne tenni - természetesen már a játék megkezdése után -, hogy ala­nyi jogon ugyan, de a jöve­delmi viszonyoktól függően. Sőt, ad abszurdum tüntetést lehetne szervezni azért, hogy a kártyák helyett matricák le­gyenek. Majd amikor a kor­mányprogramban mégis az ör­dög bibliája szerepel, hüm- möghetnénk tovább, hogy a másik jobb lenne ugyan, de ez most akkor is a mi partink és nem másé. Meg lehetne akár szabni azt is, hogy például a makkra lehet tököt tenni és viszont - persze, ezt is célszerűbb először ta­gadni, majd a nemzet érdekei­re hivatkozva bevezetni. így ez a koalíció erősebb lesz, mint a piros. A makkok fölajánlhat­nák a támogatásért cserébe a tök királynak az államelnöki posztot, a tökfilkónak pedig mondjuk, a honvédelmi tárcát. Egy helyi zöldalsónak vi­szont el lehetne magyarázni, ha azon örvendezik, hogy a pi­ros ászt a makk hetessel vitték, hogy „sekély e kéj”, mert őt szintén megütötték, de tökkel. Természetesen a sörözés közben folyóügyeinkre is sort kellene keríteni, de előbb a túloldalon ülővel kellene egyezkedni arról, hogy végül is odaadja-e a WC-kulcsot, vagy építsünk magunknak sa­játot, esetleg menjünk vissza Hágába. A meleg az ősszel minden bizonnyal elmúlik, az ember újra a valóság rideg tényeivel szembesül majd, és a sok poli­tikai töltetű szöveg újra tény­leges értelmet kap. Am az is lehet, hogy a parti folytatódik, és akkor fogjuk bemondani a rekontrát. Meixner András, MSZP Érdek és érdekeltség Miközben a Fidesztől a taka­rékos kormány ígéreteként az erre utaló lépéseket vártuk, a minisztériumok osztódással szaporodtak, a Miniszterlnöki Hivatal létszáma, a parla­menti bizottságok száma és létszámuk nőtt. Több bizott­sági helyet hoztak létre mint a képviselők száma, így többen két bizottságnak is tagjai. A törvényelőkészítés to­vábbra is a szakminisztériu­mok dolga - nyilatkozzék, de ettől csak még elfogadhatatla- nabb ez a nagyfokú pozíció­osztogatás. A frakciók mögötti érdekcsoportok befolyásának e módon történő növelése nem csak szerepzavarhoz vezet, ennek csapdái is vannak. Torgyán József a gabona túltermelés problémáit úgy oldaná meg, hogy a felesleget a gazdáknak adná, az állatok leadási árából később kifizet­hetővé téve. Kérdés: 1. Mihez képest felesleg? 2. A csak ál­lattartással foglalkozót most takarmányvásárlási probléma nem gyötri. Bármennyit s most olcsóbban vásárolhat, mint koráb­ban. őket a felvásárlási ár és garan­ciák hiánya bizonytala- nítja. 3. Azok az ál­lattartó gaz­dák pedig, s ők vannak legtöbben, akik sa­ját maguk termelik a takar­mányt, köszönik az ajánlatot, nem tudnak mit kezdeni vele. A stratégiai tartalékolás magánérdekeltségű cég, az új mezőgazdasági államtitkár, Szabadi Béla cégének a kezé­ben van. Semmi összeférhe­tetlenség?! Dr. Sütő László Reális elképzelés Reális az az elképzelés, hogy Magyarország 2002-ben csat­lakozhat az Európai Unióhoz - jelentette ki Habsburg Ottó az­után, hogy kedden Budapesten megbeszélést folytatott Szájer Józseffel, az Országgyűlés eu­rópai integrációs bizottságának elnökével. Habsburg Ottó üdvö­zölte, hogy a magyar vegyesbi­zottság magyar elnöksége két hét múlva már Strasbourgban tárgyal. A magyar joganyagot tekintve hazánknak jó esélyei vannak az EU-tagság mihama­rabbi elnyerésére, mondotta. Vezetőséget választottak A Független Kisgazdapárt Pécs Helyi Szervezetében tisztújító választást tartottak július 6-án. A tagság Gal- báts Andrást elnöknek, Hornyák Bélát és dr. Kádár Gézát alelnöknek válasz­totta. A június 17-én meg­alakult pécsi alapszervezet első taggyűlését július 14-én 17 órakor tartja az FKgP Baranya megyei szerveze­tének tanácstermében. A hosszú távú ciklusok Kondratyev, a GULAG vala­melyik lágerében elpusztult szovjet közgazdász dolgozta ki még a húszas években az 50 éves gazdasági ciklusok elmé­letét. Kimutatta, hogy egy ilyen perióduson belül vannak úgy­nevezett „fölszálló ágak”, ame­lyek 25-30 évig tartanak, ami­kor különösen dinamikus a gazdaság növekedése, majd ezt követik a 20-25 éves „leszálló ágak”, amikor a növekedés üteme drámaian megtörik. Az első ciklus kezdete 1789, vége 1848. A fölszálló ág 1789-1815, a leszálló ág pedig 1815-1848 között volt. A föl­szálló ág itt a Nagy Francia Forradalom és a napóleoni há­borúk időszakával esik egybe, míg a leszálló ág a Szent Szö­vetség, a Borubon-restauráció korával. A második ciklus fölszálló ága 1849-1873, leszálló ága 1874—95 közé esik. A harmadik ciklus fölszálló ága 1896-1928, leszálló ága pedig 1929-1945. 1946-ban kezdődik a követ­kező Kondratyev-ciklus föl­szálló ága, amelyet az 1973-as olajválság tör meg. Onnantól kezdve megint leszálló ágban vagyunk. A „leszálló ág” kife­jezés nem pontos, ugyanis nem okvetlenül jár együtt a termelés csökkenésével, sokkal inkább a növekedés ütemének jelentős lassulása következik be. Fölállíthatok 100 éves ciklu­sok is. Ennek első periódusa 1680-1780. Nagyjából egybe­esik az ipari forradalom első, még gőzgép nélküli szakaszával. A következő százéves ciklus 1780-1880 között zajlik. Föl­szálló ága a gőzgép elterjedése, kb. 1850-ig tart. Ezután a fejlő­dés lefékeződik, majd jön a harmadik ciklus: 1880-1980 (vagy 1990). 1880-1914 között zajlik le a komplex technikai-te- chológiai forradalom. Belső égésű motor, villamosáram, vegyipar kezdetei, kép- és hang- rögzítés, film, telefon, rádió, re­pülés stb. A felszálló ágat megza­varja és rend­kívül elnyújtja a két világhá­ború és a nagy válság. Igazán csak 1945 után tud ki­futni. A technika gyors fejlő­dése, az olaj „belépése” a közle­kedésbe összezsugorítja a föld­golyót, a perifériák belépnek a világgazdaságba, olcsó lesz az energia és a nyersanyag. Ez a föllendülés törik meg 1973-ban az olajválsággal. Következik a 100 éves ciklus nagyon rövid, ám drámai leszálló ága, a világ- gazdasági korszakváltás. Az ol­csó nyersanyagra és energiára alapozott dinamikus növekedés véget ér, eljön a brain, a tudás, az információ korszaka. Az 1973-ban kezdődő tudo­mányos-technikai forradalom egy új százéves ciklus fölszálló ágának a kezdete egyben. Aki ebből kimarad, az csakis vere­séget szenvedhet a nagy nem­zetközi versenyfutásban. Az ilyen nemzeten az sem segít, ha időről időre összébb húzza a nadrágszíjat! Gazdag László Tisztelt Előfizető! Megrendelő az Új Dunántúli Napló előfizetésére Örömünkre szolgál, hogy Ön már 1998.....................................-tói élvezi az Új Dunántúli Napló előfizetéssel járó előnyöket. Beszervező neve: .................................................................................... Most azt szeretnénk, ha ezt Előfizető címe:....................................................................................... megosztaná bará taival, ismerőseivel, Beszervezett neve:................................................................................... akik még nem előfizetők, ezért kérjük, Előfizető címe:....................................................................................... győz ze meg Őket a megyei lap előnyeiről. Előfizetési időszak: 1 hónapra 2 hónapra 3 hónapra Azok között a jelenlegi előfizetők Előfizetési díj: 795 Ft 1.590 Ft 2.385 Ft között, akik ilyen úton szerveznek új Megtakarítás a napi megrendelést az Új Dunántúli vásárlás útján történő Naplóra, 5.000 Ft-os vásárlási beszerzéshez képest 390 Ft 780 Ft 1.170 Ft utalványokat sorsolunk ki. Kérjük, a megrendelőt kitöltve, zárt borítékban küldjék vissza címünkre: Érdeklődni a 06-80/200-089 számú Új Dunántúli Napló Kiadója 7623 Pécs, Rákóczi út 34. ingyenes telefonon lehet hétfőtől péntekig, 8-13 óra között. A borítékra nem kell bélyeget ragasztani, a postai díjat a kiadó fizeti. A Néppárt támogatja a polgári kormányt A Néppárt választási szereplése egyértelmű kudarc volt. Ezért okkal sír az egyik szemünk. A másik szemünk viszont nevet: a polgári erők győzelme őszinte örömmel tölti el a Néppárt tag­jainak többségét. Sajnos, pár­tunk nem volt részese a Fidesz- MPP által vezetett választási szövetségnek, annak ellenére, hogy programjaink szinte telje­sen megegyeztek. Az okok tag­lalásába most nem mennék bele, de kétségtelen: mindkét fél részéről voltak olyan dönté­sek az együttműködéssel kap­csolatban, amelyek utólag hi­básnak tarthatók. De ezen most már túl kell lépni. A választók az együttműködést díjazták, és ezt a tanulságot a jövőben nem szabad szem elől tévesztenünk. Nagy örömmel vettük, hogy Orbán Viktor kormányában há­rom államtitkári posztot is a Néppárt tagjai töltenek be. Pusztai Erzsébet, Bogár László, Pálinkás József és (valószínű­leg) Katona Tamás kormány­zati részvétele mindennél job­ban jelzi azon szándékunkat, hogy bár a gyenge választási eredmény miatti kötelező sze­rénység miatt nem mondhatjuk magunkat kormánypártnak, de - országos küldöttgyűlésünk nyilatkozata értelmében - min­den lehetséges eszközzel támo­gatjuk a Fidesz-MDF-FKgP kormányt. Az önkormányzati választásokon pedig - szintén a polgári Magyarország sikere érdekében - a legszorosabb együttműkö­désre törek­szünk a kor­mánypártok­kal. A Néppárt új országos vezetőséget is választott. Az előző parlament egyik legtöbbet dolgozó ellen­zéki politikusa, az immár má­sodízben államtitkár Pusztai Erzsébet ezentúl a párt elnöke­ként is meg fogja csillogtatni nem mindennapi politikusi, szakemberi és kommunikációs képességeit. Az elnökségben fog dolgozni többek közt Bőd Péter Ákos, Raskó György, Ku­lin Ferenc, Katona Tamás, Kó­nya Imre, Zsigmond Attila és Barsiné Pataki Etelka. Az ő fel­adatuk lesz vezetni azokat a tárgyalásokat, amelyek során a Néppárt részt vesz majd egy olyan jobbközép polgári párt- szövetség vagy uniópárt létre­hozásában, ami hosszabb távon is a baloldal alternatívájaként jelenhet meg a választók előtt. Hegedűs Tamás, Néppárt - MDNP Véleményünk szerint A választási kudarc sokkolta a szocialistákat és holdudva­ruk haszonélvezőit. Meglepte őket, hogy időtlen időkre ter­vezett országlásuk egyetlen ciklus után véget ért. Az okokról különféle vélemé­nyek élnek a köztudatban. Vannak, akik a lagymatag választási kampányra vezetik vissza a fiaskót. Fájlalják, hogy nem hallgattak a propa­ganda egyik hírhedett nagy­mesterére, aki szerint „minél többször és minél harsányab­ban hangzik el egy hazugság, annál többen fogadják el igaznak”. Mások az elhatal­masodott állami korrupciónak és a romló közbiztonságnak tulajdonítják a vereséget. Olyan vélekedések is elhang­zanak, hogy a bősi ügy, a földtulajdonlás körüli vita va­lamint az egyház magatartása pecsételte meg a szocliberál kormány sorsát. Némelyek a jobboldali pár­tok baloldali ígéreteit tartják a hatalomból való kiebrudálta- tás kútfejének, s hogy velük szemben az MSZP képtelen volt hitelt érdemlően „el­adni”, amit megvalósított. Mások úgy látják: bizonyos pártvezetők lekezelő modora, elbizakodottsága tette a na­gyobbik kormányzópártot az állampolgárok számára ellen­szenvessé. Az iménti megállapítások­ban foglaltak noha nem hasz­náltak a szocliberál koalíció ázsiójának, a bukás legvaló­színűbb okait mi nem az emlí­tettekben látjuk. Objektív szemlélőkként úgy véljük, a levitézlést a szocialisták ön­maguk idézték elő. A párt prominensei ugyanis rájuk nem illő gúnyát öltöttek ma­gukra. Balról érkeztek, majd jobbra kanyarodtak. Sőt mi­közben baloldali értékképvi­seletről szónokoltak, egész funkcionálásuk alatt a balol- daliság ellenére cselekedtek, s így nem csoda, ha hiteltelenné váltak. Mert gondoljuk el: baloldali rendszer fölszámo­lásában közreműködői szere­pet vállaló pártot miféle is­mérvek szerint lehetne balol­dalinak tekinteni? Vagy: bal­oldali pártnak mivégre van baloldali platformja, melynek tagjai kisebbséget alkotnak a párton belül. Egy baloldali párt miért folytatott jobbol­dali gazda­ságpolitikát, s miért nem tekintette partnerének a következe­tes baloldali- ságot meg­testesítő kommunista pártot? A szocialista pártiak baloldaliságát ez utóbbiak miatt indokolt leginkább megkérdőjelezni. Az általuk folytatott „két­kulcsos” politika sokakban váltott ki ellenszenvet. Akik fölismerték: egyrészről rend­szerváltó, másrészről rend­szerfolytató, rendszerrehabili­táló szerepre vállalkozni, fá­ból vaskarika. Csoda-e, ha az ilyen történelmi melléfogás következtében az egykori Kádár-kór ambivalenssé vált elitje leszerepelt? Emlék­szünk: ezek az urak program­jukat stabilizációs program­nak nevezték. Mi utólag meg­kérdezzük: vajon a szegény­ség, a tömeges munkanélküli­ség és az elnyomorodás stabi­lizációjára gondoltak? Stabi­lizálni a nagy profitot a ban­koknak, a nagy költségeket pedig az állampolgárok tö­megeinek! Programjuk az igazságtalanságot stabilizálta és egy olyan társadalmat, melyben egyedül a pénznek van becsülete. Az ilyen meg­oldás idegen a baloldal esz­meiségétől. A baloldaliság olyan sajátos önértékű politi­kai kultúra és magatartás, mely a társadalmi igazságos­ság és elkötelezettség melletti szolidaritásban, az elnyomot­tak és kizsákmányoltak mel­letti önzetlen kiállásban gyö­kerezik. A szocialisták vereségük ellenére elégedettek lehetné­nek. Hiszen az általuk lapátra tett kádári kisemberek men­tették meg őket a még na­gyobb választási kudarctól. Dr. Südi Bertalan, Munkáspárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom